Vizvári ​Mariska szakácskönyve 3 csillagozás

Rengeteg szakácskönyvvel rendelkezem, különféle válogatásban. Az etalon Vizvári Mariska szakácskönyve, melyet nagymamám testvérétől örököltem. 1957-es kiadású, jó kopott, agyonforgatott. Láttam már, újra kiadták 1986-ban és 1997-ben is. Kezembe nem voltak ezek a kötetek, nem tudom, hogy mennyi változtatás van bennük az eredeti kiadáshoz képest.
Azért szeretem legjobban ezt a könyvet, mert a hétköznapi ételek elkészítésénél ad segítséget, számos hasznos tanácsokat felsorakoztatva. Nagyon jó a tartalomjegyzéke is, mert tematikusan és betűrendben is lehetséges a keresgélés. Sőt az utolsó oldalakon egy egész évre szóló étlap is van, havi, heti és napi bontásban. Azt nem állítom, hogy az étlapon szereplő ételeket változtatás nélkül lehetne a családi asztalra feltálalni, a mai elvárásokhoz képest ezek az étkezések túl bőségesek és költségesek is. Viszont ötletadónak kitűnő.
Természetesen vannak a kötetben idejét múlt tanácsok /pl.:kölnivíz készítés/, illetve fel-fel bukkan egy-egy beszerezhetetlen hozzávaló, de általánosságban nem ez a jellemző.
A sütemény „részlegen” is sok kipróbált finomság receptje olvasható. Egyetlen hibája, hogy nagyon sok sütemény alapanyagai között a mogyoró és a mandula szerepel. Elhiszem, hogy nagyon finomak, csak hát a pénztárca…Bár a nagypapám mondása is az volt: a süteménysütést a dió spájzból való kihozatalával kell kezdeni! Tudták , mi a jó!
Külön fejezet foglalkozik a befőzéssel, a teákkal, az italokkal illetve a húspótló ételekkel.
Gyakorló háziasszony biztosan nem veszi hiába kézbe ezt a könyvet.

Nekünk egy régi kiadás van meg, apukám csak úgy emleget, hogy „az öregasszony könyve” Mindenesetre Vízvári Mariska színésznő létére kitűnő háziasszony volt. A citronád tortát karácsonyonként meg szoktuk csinálni. (Gyakrabban nem, mert elég drága torta a dió miatt :-)