Mozart ​múzsája 12 csillagozás

Vivien Shotwell: Mozart múzsája

London ​az 1700-as évek végén. Egy fiatal lány titokban énekórákat vesz egy híres kasztrálttól. Miután felvértezte magát tudással, hátrahagyja a biztonságot jelentő otthont, hogy Velence és Nápoly színpadain versenyre keljen a kor legjobbjaival. Tizenhat évesen részegítő világba csöppen; nemesek és méregkeverők közé, ahol a hírnév és gazdagság együtt jár, de nagy árat kell fizetni érte. Anna a szerelmi csalódásba is hamar belekóstol.
Pár év múlva a zseniális szoprán híre eljut Bécsig, a császár udvarába. Itt találkozik az egykori csodagyerek Mozarttal, akiben intelligenciában és tehetségben is párjára lel. Minthogy a konvenciók és friss házasságaik mindkettőjüket kötik, nyíltan nem közeledhetnek egymás felé. Ahogy magánéletük fokozatosan megromlik, Anna és Mozart egyre inkább egymásban találják meg a fényt, az inspirációt, a boldogságot…de vajon meddig mehet el egy nő abban a világban, amelyet férfiak kottáznak?
Elsöprő szerelmem és pontos korrajz az operaszínpadok… (tovább)

Eredeti mű: Vivien Shotwell: Vienna Nocturne

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Athenaeum, Budapest, 2014
ISBN: 9789632933375 · Fordította: Kovács Krisztina
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
336 oldal · ISBN: 9789632933160 · Fordította: Kovács Krisztina

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Vivien Shotwell: Mozart múzsája

Gondolkoztam, mit is írhatnék, mert valami ürességet éreztem, annak ellenére, hogy szép, érdekes a történet. Valójában kerek, egész, nem is tudom, mi hiányzik. Érdekes valami ez a szerelem-dolog, valóban vaknak tűnik, mert, ahogy elnézegettem az ifjú Mozart képeit, hát nem éppen egy szépfiú külsővel rendelkezik.
Ellentétben a könyv borítójával, mert az oly gyönyörű, hogy akkor is olvasásra csábítaná az embert, ha történetesen nem érdekelné a történet.
Magáról Mozartról ugyan alig tudunk meg valamit, de az legalább kiderült, hogy már akkor is az egyik legkedveltebb édesség a csoki volt.
Maga a történet – főleg úgy, hogy azt sem biztos, hogy igaz volt – feledhető, ennek ellenére élvezhető. Nem ez lesz még a romantikus lelkeknek sem a rongyosra olvasott kedvence. Még akkor sem, legalábbis szerintem, ha jobban átgondolva sem találok benne semmi kivetnivalót azon kívül, hogy számomra túl lassú, nehézkes.

>!
Doria09
Vivien Shotwell: Mozart múzsája

Igazán kellemes meglepetés volt számomra ez a könyv. Olvasmányos, érdekes történetet mesél el. A sok lábjegyzetben lévő magyarázat kizökkentett az olvasásból, de ez nem a könyv hibája :)

>!
Amethyst 
Vivien Shotwell: Mozart múzsája

Hosszadalmas és fájó olvasás volt. Túl naiv, túl romantikus, túlságosan elrugaszkodott. Fájt, mert az alaptéma lehetővé tette a történet szépirodalmi besorolását, de nekem az volt az érzésem, hogy az alkotó szándékosan lebutítja egy B kategóriás tucatromantikába. Hiába a zenész kifejezések, az olasz mondatok, nem segítettek abban, hogy számomra különlegessé tegyék az olvasást. Arról nem is beszélve hogy végig egy gyerekes énekesnő pályafutását követtük figyelemmel, míg maga Mozart a könyv feléig szinte fel se bukkan személyesen. Nálam marad átlagon aluli (és valószínűleg örök harag az íróval).

>!
Felixa P
Vivien Shotwell: Mozart múzsája

A könyv borítóját látva azt gondoltam, hogy olyan lesz, mint egy Mozart bonbon. Aztán elkezdtem olvasni és egyre inkább nem ízlett… Maga a történet olvasmányos, de azt éreztem, hogy nem eléggé kidolgozott. Anna túl hamar felnőtt, szerelmes lett…, aztán a szerelmi csalódásba is belekóstolt, amiért nagy árat fizetett.
Nem volt megfelelő íve a történetnek.
Mozart karaktere tetszett. Anna és Mozart viszonyáról szívesen olvastam volna többet.

>!
koan12
Vivien Shotwell: Mozart múzsája

Túlságosan romantikusnak találtam a könyvet. Talán azért is, mert másra számítottam. Persze tudom, hogy a múzsájába szerelmes az ember. Hiányérzetem van, mert Mozart csupán egy mellékszereplő. Szerettem volna róla többet megtudni. Most már tudom, ez nem erre a célra megfelő könyv.

>!
szvandaaa
Vivien Shotwell: Mozart múzsája

Nagyon jó könyv! Imádtam a jelenetet, amiben Mozart először feltűnik. Azt is szerettem, hogy az írónő képes volt játékosságot vinni a könyvébe, ez nem sok mindenkinek sikerül. Mikor levettem a polcról, azt hittem valami gyenge ponyva. Holott ez az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Rengeteget tanulhatunk belőle a zenéről és hallhatunk egy ismeretlen, de népszerű énekesnőről. Ettől mindenkinek énekelni támad kedve :) !

>!
Rena213
Vivien Shotwell: Mozart múzsája

Szerintem is egy élvezhető, jó kis könyv, ami még hiteles is (szerintem). Nem mintha ismerném Mozart bácsikát, de a leírtak alapján, teljesen beleképzeltem magam egy korabeli színésznő életébe. Nem egy túl idealizált, tökéletes világ, még a főszereplők is esendőek, sebezhetőek. Élvezet volt elkalandozni Annáékkal a zene világába, mintha a kulisszák mögé látnánk, annyira sok apró részletre figyeltünk és megérthetünk több emberi sorsot is.


Népszerű idézetek

>!
Amethyst 

– Csak egy kicsit nyúzott vagyok, rosszul aludtam. Tele volt a fejem gondolatokkal, túl sok zenével.
– Nekem három dallam is szól most a fejemben – mondta Michael. – Egy időben.

146. oldal

>!
Amethyst 

Olyan volt nézni őket Mozarttal, mintha fecskéket bámulna a levegőben. Nem tudta megfogni őket. Teljesen ki volt rekesztve.

174. oldal

>!
Amethyst 

Különösképp méltóságteljes, amikor egy apró ember felül egy jó lóra. A magasból szemlélheti a világot. Az ember irányítja azt a nagy állatot, ami viszi. A ló fülei hátracsapva, dobognak a paták, fújtató légzés hallatszik és mély, sokatmondó horkantások. Az egyensúly elegáns és lendületes, a gondolatok szárnyalnak, mint amikor valaki eléri a figyelem egy olyan fokát, amikor úgy tűnik, a hangok saját maguktól keletkeznek, és az illető nem mer sem enni, se aludni, de még vizelni sem, nehogy letaszíttasson az unalmas erőfeszítés és a zavarodottság szintjére,mint azok a szerencsétlenek, akik gyalogolnak.

226. oldal

>!
Amethyst 

Meghagyom önnek a nehéz természetűeket, Mozart! Én úgy szeretem a nőimet, mint ahogyan a zenémet: ha jámborak és barátságosak.

239. oldal

>!
Amethyst 

Azt írnám, hogy épségben megérkezett a bátyám, és most én vagyok a legboldogabb lány egész Bécsben, mert ő jóságos, erős, és még ezek között a kényelmetlen körülmények között is megölel engem. Könyörögve kérném a levelemben, hogy öltözzön melegen, és húzzon csizmát, amikor éjszaka utazik. És még megírnám, hogy itt nem történik semmi.

165. oldal

>!
Amethyst 

Az embereknek szükségük volt az azonosságra. Szükségük volt arra, hogy érezzék a rendet, a megbízhatóságot, hogy tudják, amit megjövendölnek, az bekövetkezik, azok, akik arra születtek, hogy szeressenek, szerethetnek, és mindig lehet tudni, ki a jó és ki a rossz

148. oldal

>!
szvandaaa

… és bár Anna minden pillanatban rá gondolt, nem írt neki levelet. Ez volt az egyetlen dolog, ami büszkeséggel töltötte el, hogy ezúttal nem írt a férfinak. Anna úgy vélte, nincs túl sok fiatal lány, aki ilyen erős tudott volna maradni. Olykor-olykor voltak sötét pillanatai, amikor kárt akart tenni saját magában. De végül semmit sem tett. Győzködte magát, hogy nem is olyan nagy az ő bánata.

94. oldal

>!
szvandaaa

Hát -mondta Anna halkan és ridegen – nehéz dolog, amikor gyengéd érzelme tárgya nem tér vissza az emberhez.

106. oldal

>!
Amethyst 

– Nem játszhatom Mozart muzsikáját úgy, hogy ő a közönség soraiban ül! Az olyan lenne, mint ráfesteni egy mesterműre.

212. oldal

>!
Amethyst 

– Semmi sem lehet rosszabb annál, ami megtörtént. – Ám ez nem nyújtott vigaszt. Mindig jöhetett valami, ami rosszabb.

218. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Caroline Bernard: Alma Mahler
Alyssa Palombo: A velencei hegedűs
Fábián Janka: Lotti öröksége
Sibylle Knauss: De Sade márki hitvese
Arthur Japin: Casanova menyasszonya
Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája
L. M. Montgomery: Anne válaszúton
L. M. Montgomery: A kék kastély
Janette Oke: Ha szólít a szív