Az ​ördög parfümje 16 csillagozás

Viviane Villamont: Az ördög parfümje

Viviane Villamont egy 1942-ben született francia kislány történetét meséli el regényében: felesleges stiláris sziporkák és hamis mentségek nélkül. Pátosz nélkül. Könyörület nélkül. És együttérzés nélkül. Az igazság erejével. Az Ördög és a Nő mindennapi küzdelmét állítja elénk a Szerelem nagy színpadán. Ez a regény ugyanolyan erőteljes, mint a világsikert aratott Kisdarázs, amelyből film is készült, és több mint félmillió példányban kelt el különböző nyelveken.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632660417 · Fordította: Balla Katalin

Kedvencelte 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
mzs
Viviane Villamont: Az ördög parfümje

Nem igazán tetszett. Mintha valakinek a naplóját olvasnám, ami alapvetően nem rossz, csak épp csekély irodalmi értéke van. Konkrétan inkább semmilyen irodalmi értéke nincs.
A fülszöveg szerint „az ördög és a nő küzdelme” tárul elénk, könyörtelen szerelem… hát erről szó nincs. Az olvasó kénytelen végigszenvedni egy tehetetlen, sekélyes és primitív kislány megaláztatásait, melyekhez mellesleg lelkesen asszisztál. Mazochista alkat találkozása egy végtelenül szadista férfival. Tehát küzdelemről szó nincs, ahogy szerelemről sem. A férfi sosem szerette, számtalan szeretőinek egyike volt. Egy játék, egy élő guminő, egy segédeszköz, egy rongybaba, egy test ami epekedik érte, és bármit megtesz neki. De Muguet sem szerette. Muguet nem szerethetett senkit, mert gyűlölte a világot és önmagát, a szüleit, és talán csak a gyerekeit volt képes imádni. De akkor már nem számított más.
Nem bánom, hogy elolvastam, unalmasnak pedig egyáltalán nem nevezhető. Mégis az idegesítő kategória, mert időnként gázul alpári, máshol teljesen hétköznapi és nem éreztem következetesnek.

>!
alaurent P
Viviane Villamont: Az ördög parfümje

Nem vagyok elragadtatva. Nem volt nehéz olvasni, de a szereplői panoptikum annyira extrém így együtt, egy könyvben, hogy az már túl sok. Nem jó, ha egy könyvben senkit nem lehet szeretni, vagy legalább picit megérteni, ebben pedig így volt. Olvastam már az írónőtől sokkal jobbat.

>!
Renáta_Farkas_2
Viviane Villamont: Az ördög parfümje

Annyira nyomot hagyo tortenet, hogy meg ma is teljesen emlekszem a tartalomra…van benne mindien, nagyon megrazo,elgondolkodtato is…


Népszerű idézetek

>!
mzs

Muguet már nem figyelt rá. Jéghideg szél fújt a torkába. Havazott a testében. A hópelyhek lassan körbevették az ereit, csontjai megdermedtek, mint a madarak az idő előtt beköszöntő téltől.
Szívverése lelassult, akadozott a hidegben. Dértől elnehezülő szempillái lecsukták szemhéját. Eltemetkezett a liliomfehér porban, és a szemfedő védelmében várta, hogy teljesen eggyé váljon a hóval.

Cartaphilus, 2009, 192. p.

>!
mzs

– Papa!
– Ki az?
– A seggem!
– Bravó, milyen jól nevelt kislány!

Cartaphilus, 2009, 266. p.

1 hozzászólás
>!
alaurent P

Muguet magas hangon belefogott a „ La vie en rose”-ba, édesapja kedvenc dalába.

17. oldal

>!
alaurent P

Miközben az Egyesült Államokban véget ért az észak-afrikai partraszállás tervet kidolgozó Arcadia konferencia, Pierre Laval pedig Pétain marsall kérésére új minisztérium létrehozására készült, könnyű hópelyhek táncoltak a sötét, téli égen. Closerie-sur-Seine-ben Hauteville úr, az Erdészeti- és Vízművek kovácsa első gyermeke születését várta.

(első mondat)

>!
alaurent P

Muguet jobban örült volna egy másik könyvnek. Nem szerette ezeket a szerzőket. Az apjánál, ha az ember megsérült, azt mondta, „jaj”, náluk meg háromoldalnyi ömlengés következett.

103. oldal

>!
alaurent P

Alex ezzel együtt minden nézőpontot megfontolásra érdemesnek tartott. Úgy vélte azonban, hogy amennyiben kizárólag a népesség valamelyik részének eszméit juttatják érvényre, az veszélyes lehet, mindig kell egy ellenerő.
Ezért hasznos az ellenzék: megakadályozza, hogy az ország belefulladjon az ideológia mocsarába, és teljesen berozsdásodjon.

>!
alaurent P

…le kell számolni a XIV. Lajos Franciaországát visszaállítani kívánó De Gaulle egész presztízspolitikájával, aki nem hajlandó elismerni, hogy valójában kis nemzet vagyunk, nem szabad túl magasra törnünk, inkább meg kell próbálnunk felépíteni egy export- orientált s egyben nyitott nemzetgazdaságot.

Kapcsolódó szócikkek: Charles de Gaulle
>!
alaurent P

Útközben korcsolyáztak a befagyott tavakon, Amszterdamban fagyoskodtak a csatornákon, Rembrandt és más XVII-XVIII. századi festők képei előtt falták szendvicseiket. A hágai múzeumban zárták a kirándulást. Muguet-nek leesett az álla egy Vermeer-kép láttán. A barátai, derülve elragadtatásán és boldogságán, összedobták a pénzt, és megvették neki a Lány gyöngy fülbevalóval című festmény reprodukcióját.

>!
alaurent P

– Micsoda csapás! Hatvannégy évesen! Milyen fiatalon halt meg, fel tudjátok fogni? Két évvel anyánk után! Vajon ki lesz a következő? Ez egy új temető, van hely bőven! Jó lenne, ha mindannyiunkat ide temetnének, egymás mellé, az egész családot…
Muguet kis híján elnevette magát! Szóval a föld alatt akarják megfogni egymás kezét. Miközben eddig gondosan vigyáztak rá, nehogy kinyújtsak bárki felé is.

>!
alaurent P

A könyv hatalmas sikert aratott, még külföldön is. Muguet-t a gyermekeivel együtt dedikálásra hívták Magyarországra. Egyik reggel még a lányoknak be is kellett segíteniük a dedikációk írásában, mert Muguet csuklója már nem bírta a terhelést.
Mindhárman gyengéd emlékeket őriztek meg erről az országról, ahol a vendégszerető és nyitott emberek szívből jövő szavakkal üdvözölték őket.
A Duna kettészelte Budapest varázslatos és vidám képet nyújtott, bár a falakon néhol még látszottak a golyónyomok, az 1956-os felkelés emlékei. A zenébe az egész lelküket beleadó magyar hegedűsök tüzes muzsikát csaltak elő hangszereikből, mely az egész várost, de még a környéket is bezengte.

Kapcsolódó szócikkek: Budapest

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Charles de Gaulle


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Émile Ajar: Salamon király szorong
Robert Merle: Mesterségem a halál
Émile Ajar: Előttem az élet
Romain Gary: A virradat ígérete
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Daniel Pennac: Testnapló
Émile Zola: Germinal