Fekete ​cipők, fehér fűzővel 8 csillagozás

Víťo Staviarsky: Fekete cipők, fehér fűzővel

Szabina, a szépséges fiatal romalány történetét Varjú, a lány apjának piaci árusnője meséli el. A lányt az apja az agglegény Ferdy Sojkának „ajándékozza" jó pénzért, valójában súlyos adóság fejében eladja. Varjú, a sokat tapasztalt piacozó asszony, mint a könyvben ábrázolt közösség racionálisan gondolkodó tagja az egyetlen, aki átlátja azokat az üzleti játszmákat, amelyek nemcsak a lány sorsát, hanem valamennyiükét meghatározzák a pitiáner csencselők, a kis, és nagy bűnözők világában. A lány a dörzsölt asszony rokonszenvének, cselszövésének köszönheti, hogy végül is sorsának nem tragikus vége lesz. Varjúnak az sem okoz nehézséget, hogy némely társadalmi jelenséghez szaftos kommentárt fűzzön.

Eredeti cím: Kale topanky

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: K-európai történetek Noran Libro

>!
Noran Libro, Budapest, 2016
264 oldal · ISBN: 9786155513671 · Fordította: György Norbert
>!
Kossuth, Budapest, 2016
264 oldal · ISBN: 9786155513862 · Fordította: György Norbert

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Ezüst P>!
Víťo Staviarsky: Fekete cipők, fehér fűzővel

Miközben olvastam a könyvet, számtalanszor jutott eszembe a Cigányok ideje című film – itt is volt álmodozó főhős, az őt szép ígéretekkel megszédítő, majd saját céljaira felhasználó zsivány, jótét nagyszülő, nagy egymásra találás, számtalan viszontagság és kaland… Csak remélni tudtam, hogy a regénynek nem lesz olyan kedvezőtlen vége, mint a filmnek, Szabina és Karcsika boldogságáért ugyanis élmény volt szorítani, igazán sajnáltam volna, ha az élet rút realitásai nyerik a meccset, nem pedig a tündérmesei véget kívánó, szélesvásznú szerelem.

A történet narrátora a sors által sokszor megcincált, ennek ellenére emberséges és józanul gondolkodó Varjú, aki egyúttal szereplője is az általa elmesélt történetnek. Varjú lakótársa és munkaadója a gyakorta kétes ügyletekbe keveredő Ferdi, aki egy napon az adósságát számára visszafizetni képtelen ismerősétől különös ajánlatot kap: a férfi pénz helyett lányát, a tizenhét éves Szabinát kínálja fel fizetségül. Ferdi belemegy a dologba, hogyne menne, hiszen egyrészt a gyönyörű Szabina láttán azonnal forrni kezd a vére, másrészt jó üzletet is szimatol. Érzi, Szabina sokat fog neki hozni a konyhára, pláne akkor, ha nemcsak a tulajdon portékáit árultatja Szabinával a vásárokon, hanem a lány testét is áruba bocsátja. (Utóbbi tervet persze nem osztja meg Szabina kedves papájával.) Szabina, aki nem sejt semmit az apja és Ferdi közti megállapodásról, úgy tudja, Ferdi azért érkezik hozzájuk, majd viszi őt magával, hogy munkát adjon neki, és elárusítóként alkalmazza a standján. Mikor rádöbben, milyen pokoli helyzetbe csöppent, gondolkodás nélkül a szökés mellett dönt, amiben az egykor hasonlókat megélt Varjú segíti. Menekülése során aztán Szabina találkozik Karcsikával, a jóravaló, vak szaxofonossal, aki játékával és személyiségével azonnal meghódítja Szabina szívét. A Szabinát birtokló szerelemmel szerető, sértett és dühös Ferdi viszont már a lány nyomában van…

A Fekete cipők, fehér fűzővel az a regény, ami néhanapján mindenki lelkének kell. Nincsenek benne hatalmas kinyilatkoztatások vagy világmegváltó fordulatok, egyszerűen csak egy édes-aranyos szerelmi történet, ami annyira magával ragad, hogy körmét rágva izgulja végig az ember, és amikor mindenki sorsa beteljesedik, még a rosszfiút is tudja sajnálni egy kicsit. Annak ellenére, hogy az elbeszélői stílus számomra néha túlontúl egyszerűnek hatott (amivel talán csak annak érzékeltetése volt a cél, hogy Varjú maga is egyszerűbb lélek, ennek ellenére lehetett volna karakteresebb a szöveg, elvégre az egyszerűségben is lehet fűszer, nézzük csak meg Gicso parádés dumáit Milen Ruszkov Felmagasztosulás című regényében), és néha szerettem volna, hogy több legyen a történetet megszólaltató puszta hangnál, ha többet ismerünk meg a személyiségéből és múltjából, kétségtelenül kedveltem Varjút. Magányos asszony, aki sok mindenen keresztülment, mégsem vesztette el a lelkét. Külön érdekes volt a Ferdivel való kapcsolata, ez a furcsa, inkább emberi értelemben vett kötődés, amit a Ferdinél idősebb Varjú részéről mintha csak a régóta tartó társtalanság formálna át valami alig kitapintható szerelemfélévé, illetve szexuális vonzalommá. (Bár nincs konkretizálva, hogy Varjú és Ferdi hány éves, egyértelműen kiderül, hogy előbbi az idősebb; ha meg kéne tenni tétjeinket, én Varjút olyan harmincas közepének, Ferdit húszas végének saccolnám.) Ferdi is érdekes arc, ő a jóképű csibész, akit megszédített a pénz meg a rossz társaság, és akit saját helytelen döntései sodornak bajba, mégis, Varjú szavai azt sejtetik, hogy Ferdi valaha más fiú volt, nem hibátlan, de nem sokkal rosszabb másoknál, és ha az élete nem úgy fordul, ahogy, talán a végzete is más lett volna. Végül pedig itt van Szabina és Karcsika, akiknek nem lehet nem ezerrel drukkolni. Karcsika mondjuk nem sokat szól (ami kár), de így is édes; amikor róla olvastam, folyton a már említett Cigányok idejének csetlő-botló, kamasz Perhanja jelent meg lelki szemeim előtt.

(Halk megjegyzés végül. A kötetben előforduló cigány kifejezések fordítását praktikus lett volna lábjegyzetben vagy egy könyv végén elhelyezett jegyzetben közölni, mert bár alapvetően érdeklődő gyerek vagyok, idővel eléggé fárasztott, hogy folyton a neten kellett a megfejtések után kutatnom, ráadásul bőven voltak olyan szavak, amiket meg sem találtam. Ezen kívül acélosabb lett volna a kiadás, ha egy kicsinység még gondozgatják a szöveget, mert olyan mennyiségű elgépelés van venne, amennyin bizony már megakad a szem.)

deaxx>!
Víťo Staviarsky: Fekete cipők, fehér fűzővel

Jaj, de jó kis kalandregény, sok-sok hercehurcával, és még több olvasói szurkolással!
Ráadásul azt hiszem, ez az első könyvem, amiben a cigány közösség tagjai lesznek a főszereplőink, és a narrátorunk is a közösség tagja.

És mivel ez a közösség nem oly' ismeretlen a magyar olvasónak sem, remek érzékenyítő olvasmány is lehet Staviarsky regénye, persze miután az ember abbahagyta a körömrágást, mert a cselekmény, az pörög rendesen. (És az egész regényt elviszi a hátán, néha kell ilyen az embernek.)

Amit problémásnak érzek, az a narrátorunk elbeszélésmódja – egy kicsit száraznak, szikárnak találtam, nem elég keménynek – el nem tudom képzelni, hogy egy ilyen sokat megélt cigányasszony ilyen finoman fogalmazzon, már bocsánat! Pedig az elején még a karcosságot is hallottam a hangjában!

Van még egy kifogásom, ami a magyar kiadást érinti.
Fordíthattak volna nagyobb figyelmet rá, mert a fülszövegben és a könyvben szereplő nevek írása más (Ferdy Sojka – Ferdi Szojka), és maga a könyv is bővelkedik az elírásokban. A névátírást nem értem, és nem tartom indokoltnak. (Talán az lehetett a cél, hogy közelebb hozza a közösséget a magyar olvasóhoz?)
Ezzel kapcsolatban felmerült egy másik kérdés is bennem, ami a nyelvi részét illeti a történetnek – a könyvben szereplő „cigány” kifejezések is változtatva szerepelnek? Ez problémás, hiszen eleve nem beszélhetünk egy cigány közösségről, még Mo.-n belül sem, kell-e említenem a nyelvi sokszínűséget?
Szerintem ilyen esetekben érdemesebb megtartani az eredeti kifejezéseket, eredeti átírással, és esetleg egy magyarázatot fűzni hozzájuk – ha válogathatok.

A könyvet viszont így is ajánlom! Remek kikapcsolódás, gyorsan haladós olvasmány.

>!
Noran Libro, Budapest, 2016
264 oldal · ISBN: 9786155513671 · Fordította: György Norbert

Népszerű idézetek

Ezüst P>!

– Húsz év azért meglátszik a nőkön… – sóhajtott fel.
– Mért, a férfiakon nem? – vágtam vissza.

222. oldal

Ezüst P>!

– Karcsika vak.
– Vak? – Ginya nem hitt a saját fülének.
– Semmit nem lát!
Rózsika rögtön megsajnálta a fiú, de Ginya bizalmatlanul méregette. Végül felugrott a díványról.
– Én nem értem, hogy nektek, nőknek mi jár a fejetekben! – kiáltott fel dühösen. – Ferdi, akinek autója van, pénze meg standja a bolhapiacon, az nektek nem elég jó? Ez meg jó, mer' vak?

137. oldal

Ezüst P>!

A gádzsó fösvény. Egyetlen melegítőben és zokniban jár, születésétől a haláláig.

10. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jozef Karika: A hasadék
B. E. Belle: Vándorok
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország
Lontai Léna: Magányos cédrus
Lontai Léna: Sebzett pillangó
Czakó Zsófia: Szívhang
Tomáš Forró: Donbasz
Monika Kompaníková: Az ötödik hajó
Halász Margit: Éneklő folyó
Jo Nesbø: Nemeszisz