A ​bábu és a komédiás 6 csillagozás

Visvaldis Lāms: A bábu és a komédiás

Az író regényeiben meglepően sokféle ember szerepel, hősei között intellektuális álmodozók és földhözragadt, józan ügyeskedők is vannak, de Lams a sokfajta felfogás, tanulság elmondásával a jövő embertípusát, a jövőt építő embert akarja megmutatni, ábrázolása árnyalt, sokszínű és mindig érdekes. A máról és a mának ír.

Eredeti cím: Jokdaris un lelle

Eredeti megjelenés éve: 1972

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1979
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630715112 · Fordította: Brodszky Erzsébet

Enciklopédia 1


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Visvaldis Lāms: A bábu és a komédiás

Eeegen… Végül is elvoltam vele, de ez a könyv azok közé tartozik, amelyeknél két hónap múlva meg kell néznem a molyon az értékelésemet, hogy miről is szólt. Ide is írom gyorsan, ne kelljen sokat keresni: a lettek bonyodalmas élete a második világháborúban meg utána. Amúgy nem kategorikusan rossz könyv. Például a nácik nagyon nácik benne, a partizánok nagyon partizánok, a tüdőbetegek pedig… nos, a tüdőbeteg lehetne azért egy kicsit tüdőbetegebb is… Én alapvetően értem, miről van szó: Lams megkísérli nemzete történelmi traumáját (szocreál értelemben vett) posztmodern köntösbe öltöztetni. Ez egy olyan kicsi, „kései” irodalom életében, mint a lett, tulajdonképpen forradalmi pillanat, mert először (vagy kábé először) bukkanak fel olyan elemek a prózában, mint az elbeszélői síkok váltogatása, vagy az elbeszélés idejének fellazítása retrospektív történetszálakkal. Szóval érdekes – de ebben az esetben inkább zavarja az olvasót. Lesüt róla, hogy ezek az adalékok nem szolgálják a szöveget, hanem csak úgy ott vannak benne. Például ez a cím: A bábu és a komédiás – egy jó kis direkt utalás a sorsra, hogy ugye Isten a komédiás, szerencsétlen szereplők meg a bábuk*. Ez olyan, mintha egy újabb értelmezési lehetőséggel gazdagítaná a regényt, de közben meg dehogy – gondoljunk csak bele, melyik könyvnek nem adhatnánk ezzel az erővel ezt a címet? Mondhatni, felettébb magamutogató műről van itt szó. Ha Lams egy másik balti államban született volna, mondanám, hogy osztja az észt.

* A cím kérdésének nagyon szép kifejtése ebben az értékelésben található: http://moly.hu/ertekelesek/1655367

7 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP
Visvaldis Lāms: A bábu és a komédiás

Őszintén sajnálom, hogy ennek az írónak több könyve nem olvasható magyarul. Ha minden igaz, angolra egy könyvét még lefordították, egyszer hátha sikerül is beszerezni, szerintem ebben az esetben (is) csak antikváriumokra számíthatok.
Amíg a könyvet olvastam, állandóan változott a „leendő” csillagozásom. Volt négyes, négy és feles, három és feles, hármas, megint három és feles… A leghelyesebb, ha egy régi barátom megfogalmazásmódját választom (nem Lāmsra mondta, de jó lesz): „isteni témákat cseszett el”.
Kitűnő ötletek, időnként némileg jobb, máskor egyértelműen csapnivaló megvalósításban. De a lett Wiki szerint (ha jól értem, mert lettül a környezetemben csak a Google fordító tud) nem ez a legjobb könyve, van neki jobb ennél, márpedig arra azért kíváncsi volnék.

A cím hívta fel a figyelmemet erre a regényre – szeretek komédiásokról olvasni –, de egészen mást kaptam, mint amit sejtettem. Nagyon hamar kiderült, hogy ez a komédiás bizony nem más, mint az Úristen, aki úgy játszik emberi teremtményeivel, mint a marionettbábukkal. Főszereplő nem igazán van, csak három különböző kisember (Janis, Uldis, Pridis), három régi barát, akik közül kettőnek a nézőpontját látjuk, a harmadikéra meg időnként utalgatnak a többiek.
A teremtmények hol találkoznak, hol szétválnak, megszeretik egymást az egymáshoz valók, máskor az egymáshoz nem valók, összecsapnak egyszer, kétszer, háromszor, más-más körülmények között, de mindig ugyanúgy, időnként börtönbe kerül az egyik a másik vétkéért, máskor kiengedik, és szabadon járkálhat, még boldog is lehet… de hogy miért, azt nem tudni. Persze ők is játszanak egymással – nem mindig hagyják az Úristenre a dróton rángatást –, parancsolnak és engedelmeskednek, de ki tudja megmondani, nem játszik-e valaki az emberi bábjátékosokkal is? Még az se egyértelmű, hogy a szereplők közül ki él és ki halott. Az is lehet, hogy nem halott, csak kilépett a játékból. Mert azt is megpróbálják, a háromból legalább ketten: hogy ki lehet-e ugrani ebből a körhintából, és ha igen, vajon életben marad-e utána az ember. Aztán persze van itt ártatlanabb (?) játék is – a hadifoglyok sakkoznak a hajó gyomrában –, sőt ha az ember nem röstelli megnézni az eredeti címet, tanulhat még egy lett szót az eddigi egyszavas szókincse* mellé: a bábu avagy baba lettül „lelle”, és nem feledni való, hogy az egyik szereplőnek ez a gyerekkori beceneve.** Fiatal lányként már senki se szólítja így, csak Uldis, akit a többiek tréfamesternek tartanak, azaz maga is pályázik a komédiás szerepére. Játszik is a lánnyal rendesen. És nemcsak vele. Közben Uldisszal is játszanak – talán a saját apja, talán a sors, talán a véletlen, talán az Úristen.*** De azért a világ hatalmasai is kiveszik belőle a részüket, mikor ki van éppen uralmon Lettországban. A háború és a politika nagy-nagy játék, nagyobb emberek ügyeskedése kisebbekkel – amíg azok hagyják. Janis a pincébe szökik előlük, Pridis megpróbálja megtalálni a saját boldogságát a maga kis szűk körében, és más nem érdekli; ismét csak Uldis az egyetlen, aki a maga apró eszközeivel megpróbál szembeszállni velük. Hogy ő maga irányítja ezt a sorsot, vagy mégis éppen valaki más – azt ő maga se tudja biztosan.

Szóval van itt bőven min gondolkodni. A francér' nem lehetett ezt úgy megírni, hogy lehessen is vele mit kezdeni! :(

Igaz, az nem tett jót az olvasásnak, hogy két darabban jutott el hozzám a regény: **** odautazáskor a felét, aztán visszautazáskor a másik felét olvastam, a kettő között egy hetes kieséssel, ami elég sok mindent törölt a fejemből. De a regény se segített abban, hogy visszajöjjön az a sok minden. Az állandó nézőpont- és idősíkváltásoktól zúg az ember feje, még az enyém is, pedig én az ilyet szeretem. Ha okosan van megcsinálva. Hát ez nincs. Pedig akarták, nagyon akarták, az látszik. Mozaikszerű, összetett szövegnek kellett volna lennie, helyette zavaros lett. Nem attól lesz valami remekmű, hogy szándékosan (és erősen öncélúan) megnehezíti az olvasó dolgát. Hol egyes szám első, hol harmadik személyben szól, hol az élő, hol a (legalábbis elvileg) halott; hol naplószerű, hol visszaemlékező, hol dőlttel szedett belső monológos; hol az ötvenes években járunk, hol a negyvenesekben, hol visszaugrunk tizenöt évet, hol előre négyet, aztán vissza kettőt… Neeeem. Ez így nem remekmű, ez így katyvasz. A bábu-komédiás-témának kéne összefognia a szerkezetet, de nem tudja. Tehát fenntartom: Lāms „isteni témákat cseszett el”. Olyasmihez nyúlt, amihez kevés volt vagy a tehetsége, vagy a mesterségbeli tudása. Kár.

Személyes megjegyzés a végére: a lett írók természetleírásait még mindig nagyon szeretem! Azt eddig egy se cseszte el abból a négyből, akitől olvastam. :) Annyi szeretettel tudnak írni róla, hogy azért az ember (legalábbis percekre) bármit megbocsát. :) Nehéz földszag, rozstáblák, sötét fenyvesek, ribiszke- és áfonyaszemek, szénaillat – óóóó, eltéveszthetetlen lett tájleírások. :)

* „Ezers” = „tó”.
** Az Anna név becézése lettül Annele, és mivel igen szép kislányról van szó, a becenevet még tovább alakítják Lellévé. A regény fordítása sajnos hagy maga után kívánnivalókat: „babá”-nak fordítja a becenevet, de többé nem ismétli meg a fordítást, és nem is figyelmezteti az olvasót semmivel arra, hogy a szövegben oly gyakran használt „bábu” és a kislány neve tulajdonképpen ugyanaz.
*** Érdekes a regény vallásfelfogása: nem nevezném egyik szereplőt se vallásosnak, még abban se vagyok biztos, hogy hisznek-e Istenben, vagy csak szeretnek a nevével játszani. Időnként imádkoznak, de már-már pogány imákat. Nem is mindig Istenhez, néha a Földanyát is emlegetik. Ez speciel nagyon tetszett.
**** Szó szerint is. Más olvasóktól szerzett információim alapján a könyv forgalomban levő példányai 1 db kinyitástól minimum két darabba, de még inkább szubatomikus állapotba kerülnek. Csak azt tudnám, mit kezdett az elfuserálója azzal a ragasztóval, amit a nyomdából pont akkor kilopott. :)

3 hozzászólás
>!
anesz P
Visvaldis Lāms: A bábu és a komédiás

Nem igazán tetszett, sokára is tartott, míg elolvastam, pedig nem egy hosszú könyv.
Lettországban játszódik a második világháborúban: egyensúlyozás a náci és a szovjet hatalom között. Mit tehet az egyén egy ilyen helyzetben? Ki az áruló és ki a gyáva, a közömbös?


Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

Magasságos tréfacsináló, küldj nekem ebben az életben mesét, bacilusoktól átlyuggatott mellem hadd viruljon ki csodálatos virágként, és én örökké áldani fogom nagyságodat és kegyességedet! Még ha mindent elvesztettem is, és mint a féreg, tehetetlenségben vonaglom. A mámort kívánom, az élet olyan rövid, és a halál olyan hideg!

64. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Agyon kell lőni a fele népet, hogy a másik felét megmentsék valamitől, nem fontos, hogy mitől, fontos a megmentés eszméje, s az megengedi, hogy emelkedetten gyilkoljanak.

125. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Mindeddig titok volt előttem, hogy a boldogság nehéz lehet. Földanya, tölgyes anya, vedd le a teher egy részét!

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
Kuszma P

Szergej Vaszilijevics hallotta, hogy Szókratész azt mondta: „Azt tudom csak, hogy semmit sem tudok.”
Szergej Vaszilijevics:
Szókratész két évezreddel ezelőtt élt, de most egészen más az élet. Tanuld meg, amit Sztálin elvtárs mondott erről!

1 hozzászólás
>!
DTimi

– Az ember feje gondolkodásra adatott – szokta mondogatni –, akié csak arra való, hogy sapkát viseljen, az ne panaszkodjék a nehéz életre …

143. oldal, 21. fejezet (Európa kiadó, 1979)

>!
Timár_Krisztina ISP

Úristen! Te, aki az eget és a földet teremtetted, az állatokat és az embereket, iszonyatos komédiás vagy! (…) Ráadásul nem vagyok biztos benne, hogy ez a kegyetlen tréfamester mit szándékozik velem tenni? Márpedig láthatatlan zsinóron lógni, amelynek végét egy könyörtelen kéz rángatja, nem valami kellemes.

24. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Nehéz bagaria csizmájában, háziszőttes nadrágban és kabátban volt, belefúrta egyetlen szemét a felhőkbe, és egészen úgy festett, mint aki mindjárt törvénybe idézi az Úristent. A feje kicsiny, talán még a csizma fejénél is kisebb, ő maga súlyos, mint a föld, mert földből vétettél, és földdé leszel, de egyelőre úr vagy itt, a te fenyvessel körített meződön.

77. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Én az éden kapuján kívül születtem, a pusztaságban; ha megtalálom [az édent], azzal csak veszíthetek.

98. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Ki ez a Talis? Robot, akit Osis igazgat? És Norma – ügyesen szerkesztett bábu, a Hoffmann meséi Olympiájához hasonló. Lám, egy hetyke robot, aki parancsra lő, és egy szép kis bábu, aki parancsra énekel, hátuk mögött gonosz hatalom, köztük pedig egy ember, akit ezek az automaták cafatokra tépnek.

187. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Ki áldja meg az én megismerésem fáját és égerfakeserű nedvét?

97. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Laimonis Purs: Lángoló vár
Viktors Lagzdiņš: Halál a Szarvas-tanyán
Mykolas Sluckis: Idegen szenvedélyek
Henning Mankell: Riga kutyái
Becca Blond – Regis St. Louis – Nicola Williams: Balti államok – Észtország, Lettország, Litvánia
Farkas Barbara – Kiss Péter: Lettország
Tomasz Torbus – Barbara Warning: Balti országok
Regīna Ezera: Csak egy nap volt a nyár
Valentyin Pikul: Rekviem egy hajókaravánért
Alberts Bels: Szembesítés