Merci, ​nagyik! 102 csillagozás

Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Julia, a harmincas évei elején járó pszichológus nehéz időszakon megy keresztül. Egy hirtelen ötlettől vezérelve feladja addigi életét, és állást vállal egy vidéki idősek otthonában. Mikor megérkezik új munkahelyére, kábé annyira hisz a boldogságban, mint a Mikulásban, és ami még rosszabb, már a beköltözése napján rádöbben, hogy egyáltalán nem rajong az idősekért. Ám ahogy telnek a napok, hetek, rájön, hogy az otthon lakóitól bizony sokat tanulhat. Pedig nehéz elképzelni, hogy visszatérhet az ember életkedve a tréfamester bácsik, álmodozó nénik és az összetört szívű kollégák között. Julia mégis kezdi úgy érezni, talán mégsem átok, hogy éppen itt kötött ki. Ráadásul a szerelem is szívesen bukkan fel ott, ahol a legkevésbé várják.

Ez a fanyar humorú francia regény olyanokról szól, akiknek van mit mesélniük az életről. No és olyanokról is, akiknek még meg kell írniuk a saját meséjüket. Felemelő, megható, vicces és emberséges. Igazi örömóda.

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Animus, Budapest, 2019
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633246528 · Fordította: Fouilleul Joli
>!
Animus, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789633246535 · Fordította: Fouilleul Joli

Enciklopédia 20


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

”A félelem a múltból jön, és tönkreteszi a jövőt. Tegye le a csomagjait…”

A Merci, nagyik! valóban egy igazi örömóda, amely szerethető humorával és bölcsességével rabul ejti az olvasó szívét. Főszereplője egy 32 éves pszichológus, aki magánéleti válságában, hirtelen ötlettől vezérelve, jelentkezik egy határozott idejű állásra az idősek otthonába. A kezdeti kétkedés után rájön, hogy bizony épp itt kell lennie, és nemcsak ő képes sokat adni a lakóknak, az idősek ugyanis életbölcsességeiket átadva szép lassan kimozdítják félelmei börtönéből és reménytelenségéből. Hiszen ők már kellő rálátással tekintenek az életre, és tudják, mi az, ami igazán fontos, hogyan kell az itt és most pillanatait megbecsülni, elfogadni azt, amin nem tudunk változtatni és rugalmasan állni a változásokhoz. Ráadásul Julia igaz barátokra lel a munkatársak között, sőt egy jóképű férfival is találkozik, aki szintén egy esélyt ad neki a boldogságra, ha van ereje levetni a páncélját a sok csalódás után. A történetből természetesen a csavar sem hiányozhat, amely újraértelmezi, hogyan is került a pszichológus a Tamarisba. Olvasás közben sokszor úgy éreztem, mintha ezek a csupaszív idős emberek egyenesen nekem akarnának tanítani az életről és mindarról, ami igazán számít. Tökéletes regény, amely egyszerre megnevetett, szórakoztat, feltölt, elengedésre ösztönöz, önreflexióra késztet és reményt ad.

10 hozzászólás
cicus61 P>!
Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet!!!!!!! Mindenkinek el kéne olvasni, a fiataloknak, a középkorúaknak és az időseknek is. Most jöttem rá, hogy az idősek nem egyszerűen azért bölcsek, mert sokat tapasztaltak már, hanem azért, mert úgy érzik, hogy ami még hátravan az életükből, ki kell élvezni és nincs helye mellébeszélésnek, sértődésnek és halogatásnak. Ezt kéne megtanulnunk tőlük, hogy hagyni kell a felesleges köröket, ki kell mondani, ami a szívünket nyomja, meg kell tenni, amit meg akarunk tenni és nem halogatni semmit, mert nem tudhatjuk, meddig élünk, mit tartogat még az élet. Ezt tanultam ebből a könyvből. Az biztos, hogy meg is fogom venni, mert még el fogom párszor olvasni! Julia és munkatársai, családja nagyon szerethető karakterek, na de az „öregek” aztán – ahogy a könyvben mondják, nagyon cool fejek! :) Nagyon sokat nevettem, nagyon jók a párbeszédek és a gondolatok, sírtam is párszor, de legtöbbször a meghatottságtól. A végén a csattanó, az aztán nem semmi volt! :)
AJÁNLOM!!!!!!!!

3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Virgine Grimalditól ez a második olvasásom és az elolvasott két könyve alapján több következtetést is le tudok vonni. Először is azt, hogy mindkét könyve végén volt egy meglepő fordulat, egy csavar, amit tulajdonképpen végig éreztetett egy kicsit a könyvben, mert mintha nem lett volna valami teljesen kerek, mintha egy információ hiányzott volna, de azért annyire nem, hogy ez zavarja a könyv élvezetét és akkor már bele is nyugodtál, hogy oké, akkor hagyjuk ezt a dolgot, élvezzük a könyvet. Aztán a végén, bummmm! Áll leesik, szemöldök felszalad.
Vicces, felemelő, érzelmekkel teli, szívmelengető történet, nagyon élveztem azt az időt, amit a Tamaris Idősotthonban töltöttem. Kedves, könnyed és mégis komoly, szórakoztató.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/04/virginie-grimaldi…

Kókuszka >!
Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Még nem tudom, mi a pozitívuma azoknak a nehézségeknek, amiken átmentem. Nem biztos, hogy meg akarom tudni. De szerencsésnek érzem magam azért, mert ismerhetem az élet értékét.
Ezt kaptam a Tamaris lakóitól.

Az idősotthonban munkát vállaló Júlia magányos belső utazása veszteségeinek feldolgozására, melynek lakói ugyanúgy cipelnek valamilyen fájdalmat, tragédiát. Történeteik, az élethez való hozzáállásuk, kihozni a legjobbat mindabból, ami még megadatik, barátságuk, bizalmuk, derűlátásuk fokozatosan ráébresztik, hogy az élet nemcsak tragédiákból áll, hanem itt és most kell megélni úgy, hogy utána ne bánjunk meg semmit. Mindezt könnyed, olvasmányos stílusban, humorral átszőve.

meseanyu P>!
Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Mondanivalójában, stílusában viszonylag átlagos, mindenki olvasott már ilyesmit, vagy látta filmen, de én szeretem az ilyen szívmelengető darabokat, pláne ha szimpatikusak a szereplők és kellemes, haladós a történet. A végén a csavarra viszont nem számítottam, az azért egyedivé tette a regényt. Könnyed olvasmány, kicsit közhelyes, de azért nagyon szerethető bölcsességekkel. Kikapcsolódni pont megfelelő.

1 hozzászólás
Sippancs P>!
Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Gyúrtam én már össze zongoristaprojektet, ahogy bujaságot is, úgyhogy jöjjön most egy kis nagyikás recept!

Az alapanyagok:
– 32 dkg Julia
– 80 dkg tamarisos néni és bácsi
– 2 dl Greg és Marine
– 1 ek. család
– 5 dl cápa, tenger és cigi
– 1 db Szebb az élet
– csipetnyi marihuána
– 10 dkg szerelem

Az elkészítés:
Juliából a tamarisos idősek felével kemény habot verünk, majd hozzáadjuk a szomszédos Greget és Marine-t, aztán egy fél órára a hűtőbe tesszük őket. Míg a habos elegy pihen, a családot jól összedolgozzuk a maradék nénivel és bácsival, hogy legyen ideje az elmúlásnak, a gyásznak, az emlékezésnek kiteljesedni, aztán ha ez megvan, összekeverjük a lehűlt habbal. A két elegyet óvatosan elvegyítjük, majd miután szépen összeállt, hozzáadjuk a heti egy Szebb az életet Arlette „Mit mondott?” kérdéseivel, a cápákat a tengerrel, némi esti pöfékelést, na meg persze az elmaradhatatlan, saját termesztésű marihuánát.
A tésztából egy igazán könnyű, humoros masszát kapunk, melyet 180 fokon előmelegített sütőben 30 percig sütünk.
Szerelemmel a tetején a legfinomabb. ;)

6 hozzászólás
Illatos_Hópehely P>!
Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Nem tudom, hogy mit vártam ettől a könyvtől, de nem ezt amit kaptam.
Sírva röhögős pillanatokat, ugyanakkor orrfújós pillanatokat is.
Julia egyszerűen fergeteges volt benne, az öregekről nem is beszélve.
A végén nagyon meglepődtem, mert végig azt hittem az Anyjával való beszélgetés miatt annyira ideges, nem is értettem, hogy miért kell ennyire titkolózni. Én nem sejtettem semmit :)
Igazából Kata spoiler receptjéhez nem nagyon tudok mit hozzá tenni. Megvolt minden hozzávaló, egy tökéletes történethez.
Mondjuk a „szerelemmel a tetején”-ből lehetett volna egy kicsit több szórás, de így is fogyasztható volt :)

4 hozzászólás
Navi P>!
Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Közhelytárnak is lehetne nevezni, ja nem lenne ilyen jól megírva.
Sírva nevetős vagy nevetve sírós(?) történet egy 32 éves nő útkereséséről, az élet célja, értelme.
A végén igencsak kapargattam az állam, hogy most véletlenül többször koppintottam az oldal szélére?? Vagy hiányos a könyvem?? De nem, így egy kerek egész, szívet melengető történet, amiben a fiatal nő egy nyugdíjas otthonban tanulja meg az élet mikéntjét.
Ez az a könyv, amit az embereknek, ha nem is sűrűbben, de 3-5 évente biztosan újra kellene olvasni.
Számomra hatalmas kedvenc :)

Sisyll>!
Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Az van, hogy chick lit létére, nekem ez a történet most nagyon sokat adott. Nem csak tökéletes kikapcsolódást, hanem rengeteg érzelmi támogatást.

Akárcsak Julia, én is egy tragédia után keveredtem ide: március végén sajnos elveszítettem szeretett Nagypapám. Azután jött velem szembe ez a könyv, s a rengeteg pozitív értékelés róla. Azt gondoltam talán jót tenne, ha én is elolvasnám, hátha segít a feldolgozásban. Később elő is jegyeztettem a könyvtárban, s pont júniusra futott be hozzám, amikor a havi téma a NIOK-ban az idős szereplők a könyvekben.
Bár a közös könyv is érdekel, ezt vettem előrébb. S örülök, hogy így tettem, mert egy fantasztikus társasággal ismerkedtem meg.

A Tamaris otthonban sokat tanulhattam az idős lakóktól, akiket más-más dolgokért lehet szeretni, s örülök, hogy az írónő tett bele olyan életszerű karaktert is, akit egyáltalán nem.
Számomra üdének hatott a könyv hangulata, de voltak benne kellő mélységek: fájdalmas veszteségek, megszakadt és rendezetlen kapcsolatok. S olyan gondolatok az életről, az öregedésről és a halálról, amik miatt úgy éreztem, hogy segítettek nekem egy olyan érzelmi harcban, amivel már jó ideje küzdök. A nagyik segítségével tettem pár lépést a változtathatatlan tények elfogadása felé.
Valamilyen szinten megtaláltam a saját nagyszüleim is a könyvben. Élisabeth és Pierre kapcsolata apukám felőli Mamámat és a fent említett Papát idézi. Szép életet éltek le együtt, noha akadtak nehézségek, kitartottak egymás mellett. Talán nem volt ennyi móka és kacagás az ő életükben, mint könyvbéli társaikéban, de az egymás iránt érzett szeretet pontosan ilyen volt. León figurájában pedig a nehéz természetű anyai Nagymamámra ismertem. Az elmúlt időszakban elég sok konfliktusom volt vele, s hiába próbálkozom hasonlóan, mint Julia Leónnal, egyszerűen el kell fogadnom, hogy van amin nem lehet változtatni…
S ha már Julia…. igazából nem volt vele bajom, csupán annyi, hogy szerintem pályát tévesztett, mert engem egy fél percre sem emlékeztetett egy pszichológusra. Egy melegszívű idősgondozóra vagy akár egy mentálhigiénés tanácsadóra annál inkább. Főként ezért sem értettem egyet néhány cselekedetével, de meg tudtam érteni, miért szeretik ennyire a lakók.
A szerelmi szálak nélkül meglettem volna, de lássuk be, ez hozzátartozik az élethez ugyanúgy. Egy kósza románc mindenhol felüti valahol a fejét. Mindenestre engem a történet humora, esszenciája, s a végén lévő csavar nagyjából kárpótolt a kevésbé tetsző dolgokért

Úgyhogy én is hálás szívvel búcsúzom a Tamaristól. Merci Nagyik! Merci Virginie! Találkozunk még!

>!
Animus, Budapest, 2019
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633246528 · Fordította: Fouilleul Joli
Andulka>!
Virginie Grimaldi: Merci, nagyik!

Merci Virginie Grimaldinak, hogy megírta ezt a könyvet. Nagyon tetszett, nagyon élveztem minden sorát!
A kiinduló szituáció érdekes volt, Julia elveszíti édesapját, nagymamáját és még a barátjával is szakít. Egy idősotthonban vállal pszichológusi állást pár hónapra. Bár már az első napon elbizonytalanodik, hogy jó helyen van-e, de mégis marad a Tamarisban. Vajon ki fog segíteni kinek? A pszichológus az otthon lakóinak, vagy az otthon lakói a pszichológusnak? Ha elolvassátok kiderül!
Minden egyes szereplőt a szívembe zártam, nagyon sok vicces és megható jelenet volt a könyvben. Majd minden egyes lakónak megvolt a maga története és nagyon sok hasznos tanácsot tudtak adni Juliának és persze nekünk olvasóknak is. A legfontosabb, hogy: Éljünk a mának, élvezzük az életet, hiszen nem tudhatjuk, hogy lesz-e még holnap!
A történet végén lévő csavar meglepett, de nagyon tetszett és a befejezés is elégedettséggel töltött el.

Ezek után nem kérdés, hogy az írónő másik könyvét is elolvasom! Ajánlom!


Népszerű idézetek

Málnika P>!

(…) a félelem fontos érzés, megmenthet bizonyos veszélyektől. Ugyanakkor megbéníthatja az embert, ha túl nagy teret enged neki.

273. oldal (Animus, 2019)

Málnika P>!

Ez a titka: feltenni magunknak a kérdést, hogy a gyerek, aki egykor voltunk, büszke lenne-e ránk.

301. oldal (Animus, 2019)

Málnika P>!

A félelem a múltból jön, és tönkreteszi a jövőt. Tegye le a csomagjait, Julia kedves.

274. oldal (Animus, 2019)

Málnika P>!

(…) két lehetőségem maradt: vagy nem fogadom el, és boldogtalan leszek egész hátralévő életemben, vagy elfogadom, és derűsen élem le az utolsó pár évet.

24. oldal (Animus, 2019)

Bea_Könyvutca P>!

– Nagyon szerencsés vagyok, tudja. Nyolcvannégy évesen még hallom a madárcsicsergést, gyenge szemüveggel olvasok, még néhány valódi fogam is van.

25. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Ne várjunk az alkalomra, hogy kimondjuk azt a bizonyos szót azoknak, akik fontosak nekünk.

326. oldal

Málnika P>!

Nem azt mondjuk, hogy át kell változnia, de legalább a páncélját le kellene vetnie.

68. oldal (Animus, 2019)

Kókuszka >!

Hirtelen kitörlöm a levelet. Hátha ezzel rövidzárlatot csinálok az agyamban, mielőtt még beazonosítaná az örömöt.
Kár, hogy az emlékezetnek nincs kukája.

269. oldal

Belle_Maundrell>!

– (…) Egyesek azt mondják, az öregség hajótörés, én meg azt gondolom, hogy egy lehetőség. Megtiszteltetés. Nem jár alanyi jogon mindenkinek.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség
Málnika P>!

De olyan, mintha azt hinnéd, veled már semmi jó nem történhet. Tudod, az élet nem csak tragédiákból áll.

265. oldal (Animus, 2019)


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter
Radnóti Miklós: Bori notesz
Sven Nordqvist: Findusz elköltözik
Zelk Zoltán: A három nyúl
Maja Lunde: Hónővér
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Rotraut Susanne Berner: Téli böngésző
David Attenborough: Az élő bolygó
Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt
Marilyn Miller: Túl a maffián