To ​the Lighthouse 16 csillagozás

Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse Virginia Woolf: To the Lighthouse

This novel is an extraordinarily poignant evocation of a lost happiness that lives on in the memory. For years now the Ramsays have spent every summer in their holiday home in Scotland, and they expect these summers will go on forever. In this, her most autobiographical novel, Virginia Woolf captures the intensity of childhood longing and delight, and the shifting complexity of adult relationships. From an acute awareness of transcience, she creates an enduring work of art.

Eredeti megjelenés éve: 1927

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Macmillan Collector's Library, Penguin Popular Classics, Vintage Classics

>!
Collector's Library, London, 2019
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781904633495
>!
Macmillan, London, 2017
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781509844548
>!
Roads Publishing, Dublin, 2013
222 oldal · ISBN: 9781909399037

9 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Fatma>!
Virginia Woolf: To the Lighthouse

Röviden:
Tetszett, nagyon szép a nyelvezete és szerintem a történet is elbűvölő. Virginia Woolf stílusa pedig egyszerűen csodálatos, minden amit ír rendelkezik valami különleges bájjal és művészieséggel. Tessék elolvasni, ha már valaki abban a kegyben részesül hogy van rá mód hogy angolul olvashassa!

Hosszabban:

Virginia Woolf e regényét már olvastam pár hónapja, magyar fordításban,A világítótorony a címmel. Újraolvasva még mindig tudott újat mondani, és tetszett, mégjobban is mint első olvasásra. Ebben talán közrejátszik, hogy nemrég elolvastam Bécsy Ágnestől a Virginia Woolf világa című könyvet, ami sok apróságra felhívta a figyelmemet, mint például hogy a könyvben szereplő házaspár (Mr. és Mrs. Ramsay) voltaképpen Virginia Woolf szüleinek portréja. Ennél fogva érthető szerintem, hogy sokkal jobban tudtam élvezni másodjára a könyvet. Illetve mivel újraolvasásról van szó, sokkal jobban tudtam figyelni a regény finomságaira, például a nyelvezetre, a karakterek személyiségére, hiszen nem kellett annyira a cselekményre fókuszálnom. Külön érdemes kihangsúlyozni még szerintem, hogy milyen részletesen és gyönyörűen kidolgozta Virginia Woolf a karakterek személyiségét, és a lelki világát. A tudatfolyam technika (azt hiszem így hívják) alkalmazása meg egyszerűen zseniális, az hogy betekintést nyerünk a karakterek gondolataiba, és így a narrátor, akinek a szemén látjuk az eseményeket folyamatosan változik, nagyon érdekessé teszi az olvasást.
Úgyanúgy lehetne még beszélni a világítótorony szimbólumáról, a Lily Briscoe festményéről( ami végigvonul az egész regényen ), illetve az emberi kapcsolatok bonyolultságáról, a nemek ellentétéről vagy hogy hogy egészítik ki egymást, csak azt hiszem felesleges lenne ezeket bővebben fejtegetni, akit érdekel úgyis elolvassa.
A karakterekről pedig szintén lehet oldalakat írni, kielemezni őket,olyan bonyolultan és szépen lettek felépítve-

Mindenképpen szeretném még újraolvasni a jövőben, nem is egyszer. Megunhatatlan.

2 hozzászólás
avidreader>!
Virginia Woolf: To the Lighthouse

Mar regota tervben volt ez a konyv, de orulok, hogy csak most sikerult sort keritenem ra. Nem biztos, hogy tudtam volna ertekelni vagy megerteni korabban, mint ahogyan most. Vannak konyvek, amelyek pont jokor kerulnek a kezunkbe, es azt hiszem, ezt az olvasmanyt a megfelelo idozitesnek tekinthetem (meg ha az egyik kotelezomme is valt).
A modern fiction kemeny dio, egyszerre nem lehet befogadni, elobb izlelgetni kell, ovatosan megkozeliteni, adagonkent ertelmezni a lenyeget. Woolf nagyon raerzett az izere: egy olyan tortenetet mesel el, ami nem is igazan tortenik, aminek nem feltetlenul tortennie kell, hanem erzodnie.

>!
Wordsworth, London, 1994
154 oldal · puhatáblás · ISBN: 1853260916
Izolda P>!
Virginia Woolf: To the Lighthouse

A virágot és csokit az öltözőbe kérem. Ez a könyv alaposan kívül esik a komfortzónámon. Szóval én egy hős vagyok. VW már elsős egyetemista koromban is (ön)szivatásnak minősült, amikor egy esszét és a Mrs Dallowayt kellett elolvasni. Akkor is az volt a bajom, mint most, hogy nem értem eléggé. Magyarul se. Annyira kalandozik, hogy folyton elvesztem a fonalat, és tudom, érzem, hogy sok minden nem jön át.
Igazából ezt a könyvet nem csak egyszer olvastam, mert az elején bizony majdnem minden bekezdést úgy háromszor… Ergo tetű lassan haladtam. Az első 80 oldalra kellett 10 nap, a második 74-re meg 4 nap. Belerázódtam? Könnyebb lett a szöveg? Nem tudom. Mindenesetre sokat segített, hogy ha sokadszor sem értettem egy részt, akkor elolvastam magyarul. Később online is olvastam, a böngészőbe épített szótár pedig két kattintással az ember legkényelmesebb segítsége.
Mindenesetre örülök, hogy végigolvastam és büszke is vagyok magamra, mert tetű megerőltető, koncentrálós agymunka volt. És jó ez, ahogy VW fejtegeti a mindennapi emberek gondolatait és viszonyait, csak lenne könnyebb követni! Ami persze nem lenne jó, mert akkor meg oda lenne a stílusa. 22-es csapdája, hello.

2 hozzászólás
LiiL>!
Virginia Woolf: To the Lighthouse

Ismét egy olyan kötelező ami nem szól semmiről. Értem én hogy modern fiction on and on, de legalább valami kis sztorija lett volna, vagy egy értelmes befejezése, nem csak utalgatások,ködös elgondolások, nem csak egymásra dobált jelenetek kuszasága.. Bár nagyjából ez a Modern Fiction..
Dickens Hard Times-a még mindig vezet a „Soha többet!” listámon, de most már Woolf is felkerült


Népszerű idézetek

smallwisher>!

She had a sense of being past everything, through everything, out of everything, as she helped the soup, as if there was an eddy--there--and one could be in it, or one could be out of it, and she was out of it.

smallwisher>!

All the being and the doing, expansive, glittering, vocal, evaporated; and one shrunk, with a sense of solemnity, to being oneself, a wedge-shaped core of darkness, something invisible to others. Although she continued to knit, and sat upright, it was thus that she felt herself; and this self having shed its attachments was free for the strangest adventures. When life sank down for a moment, the range of experience seemed limitless. And to everybody there was always this sense of unlimited resources, she supposed; one after another, she, Lily, Augustus Carmichael, must feel, our apparitions, the things you know us by, are simply childish. Beneath it is all dark, it is all spreading, it is unfathomably deep; but now and again we rise to the surface and that is what you see us by.

avidreader>!

That man, she thought, her anger rising in her, never gave; that man took. She, on the other hand, would be forced to give. Mrs Ramsey had given. Giving, giving, giving, she had died – and had left all this.

page 112

Fatma>!

It was love, she thought, pretending to move her canvas, distilled and filtered; love that never attempted to clutch its object; but, like the love which mathematicians bear their symbols, or poets their phrases, was meant to be spread over the world and become part of the human gain.

Page 74

tropikal>!

They came to her, naturally, since she was a woman, all day long with this and that; one wanting this, another that; the children were growing up; she often felt she was nothing but a sponge sopped full of human emotions. Then he said, Damn you. He said, It must rain. He said, It won't rain; and instantly a Heaven of security opened before her. There was nobody she reverenced more. She was not good enough to tie his shoe strings, she felt.

Fatma>!

Could loving, as people called it, make her and Mrs. Ramsay one?

Page 79

Fatma>!

(…) when at once he realised that it was this: it was this: – she was the most beautiful person he had ever seen. With stars in her eyes and veils in her hair, with cyclamen and wild violets – what nonsense was he thinking? She was fifty at least; she had eight children.

Page 25

Fatma>!

Often she found herself sitting and looking, sitting and looking, with her work in her hands until she became the thing she looked at – that light, for example.

Page 97

Fatma>!

If only he could be alone in his room working, he thought, among his books. That was where he felt at his ease.

Page 131

Fatma>!

He was not „in love” of course; it was one of those unassified affections of which there are so many

Page 157


Hasonló könyvek címkék alapján

James Joyce: Ulysses (angol)
Margaret Atwood: Surfacing
Djuna Barnes: Nightwood
Franz Kafka: The Castle
Ralph Ellison: Invisible Man
George Orwell: 1984 (angol)
George Orwell: Animal Farm
J. R. R. Tolkien: The Hobbit
Agatha Christie: The Murder of Roger Ackroyd
Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey