Mrs. ​Dalloway / A világítótorony / Hullámok 88% 17 csillagozás

Emlékszem, hogy ötös. Nagyon emlékszem.

Bejegyzett olvasási dátum: 2005 augusztus.

A ceruzás aláhúzásokon túl, kis felkiáltójelek a margón. A szamárfülezés szokatlanul gazdag palettán mozog. Vannak itt szokásos alsó, felső szamárfülek, némelyiken szintén felkiáltójellel, de aminek most hirtelenjében – idő hiányában – nem tudok a nyitjára jutni: egy alsó origamiszamárfül, szamárfül a négyzeten (szamárfül ellenkező irányból visszafelé is szamárfülezve), melyhez nem társul szövegbeli jelzés… Majd egyszer megfejtem, és idézgetek.
A szamárfülekről még annyit, hogy a férjem nem használ könyvjelzőt, nagy szamárfülekkel jelöli, hol tart a könyvben, amin mindig mélyen megbotránkozom, viszont az teljesen rendjén való, hogy magam telerakom a könyveket ilyen-olyan kis szamárfülekkel. Hát hogy van ez: amit szabad a kisökörnek, nem szabad Jupiternek?

Azért egy találomra idézet: „Mert vannak pillanatok, amikor az ember sem gondolkozni, sem érezni nem tud. S ha nem érzünk, sem nem gondolkozunk, akkor?… tűnődött.”

Nem volt rossz. Jó volt, hogy mindhárom mű pont olyan hosszúságú volt, hogy ne legyen szenvedős és szájbarágós. Nem lesz a kedvencem, de nem bánom, hogy olvastam.

Egy teljes év… Nagyon megküzdöttünk egymással, én és ez a kötet.
Az Órák című film miatt látatlanban rajongtam a Mrs. Dalloway-ért, de rá kellett jönnöm, hogy sokban különböznek egymástól. Woolf stílusa és hangulatai megkapóak voltak, ahogy maga Mrs. Dalloway is. Első olvasmánynak egészen kellemes és új élmény volt, de a film ennek ellenére jobban megtart magának.
Aztán jött A világítótorony, és elsöpörte szinte minden kíváncsiságomat. Döcögtem a lapokon, itt érdektelen szócsépléssé vált számomra az írónő gondolatfolyama. Hosszú hónapokra le is tettem a könyvet.
Viszont a Hullámok megint egy más dimenzióba húzott magával. A három közül ez a regény tette rám a legnagyobb hatást. Sodort magával, hat teljesen különböző, tökéletesen összetett személyiség és lélek legnagyobb mélységeibe, akikben annyi a közös, hogy kisgyermekkoruktól öregkorukig különös barátság fűzi őket össze, miközben mindegyikük elszigetelődik a maga világában. Itt éreztem igazán lényegét a Virginia Woolf-féle folyamnak – ennek a hat életnek az előrehaladtával vetésforgóban kapjuk az adott benyomásokat, vágyakat vagy félelmeket, mindenkinél a saját jelleméhez illőt. Bármelyik karakter szereplője lehetne akárki életének – olyan ügyesen lettek megalkotva, hogy megismerhessük őket családunkban, barátaink között vagy akár önmagunkban.
Akárhogy is, amikor becsuktam, hatalmas sóhaj szakadt fel bennem, hogy ezt a túl régóta fejem felett lebegő szellemet végre visszatehetem a könyvespolcra…
off

Lendületes, harsogó stílus, részletgazdag leírások. Természetes folyamként sodródó belső asszociációs monológok. A szólamok koherens egymásba kapcsolódása. Emberi lelkületek egyetlen napja. Egyedi regénystílus, amelyben a cselekmény abszolút másodrangú és a jelen lét kerül abszolút privilegiális helyzetbe. – Ilyen gondolatokat hozott felszínre bennem Virginia Woolf és a tőle megismert első regényem. Egészen biztos, hogy egy szövevényes barátság kezdete ez. :)

Mrs. Dalloway érdekes történet, egy egész élet története egy napba sűrítve

Ebben a kiadásban is olvastam Woolf regényeit! Az élmény így változatlan!