Mrs. ​Dalloway 275 csillagozás

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​ötvenes éveiben járó úrinő, Clarissa Dalloway, egy konzervatív politikus felesége London belvárosában sétálgat. Estélyt készül adni, amelyre meghívott jó néhány hírességet, köztük régi barátait, akikkel együtt töltötte vidéki birtokukon az ifjúkorát. – Egy fiatal hivatalnok, Septimus Warren Smith és felesége, Rezia is a belvárosban sétál, de ők sokkal fontosabb: terápiás céllal, Septimus ugyanis idegösszeomlást kapott a harctéren átélt borzalmaktól (nem sokkal az első világháború után vagyunk). – A belvárosban sétál, parkokban üldögélve eleveníti fel a régi időket, s rágódik házaséletének mostani válságán Peter Walsh, Clarissa régi hódolója, aki nemrég tért vissza Indiából. Az ő sorsuk – és még sokaké, ismerősöké, vadidegeneké – kapcsolódik össze ennek az érzésekből, érzékelésekből és emlékekből építkező regénynek sajátos világában, az ő egyéni, vissza-visszatérő s finoman változó dallammotívumuk olvad szinte zenei harmóniába, mire az utolsó mondat is elhangzik. A főtéma… (tovább)

Clarissa címen is megjelent.

Eredeti mű: Virginia Woolf: Mrs. Dalloway (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1925

>!
Helikon, Budapest, 2018
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792116 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Európa, Budapest, 2012
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793940 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Európa, Budapest, 2006
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630780739 · Fordította: Tandori Dezső

4 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Mrs. Clarissa Dalloway · Septimus Warren Smith

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 58

Most olvassa 26

Várólistára tette 267

Kívánságlistára tette 144

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
n P
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

V.W. ( Clarissa) képes nálam azt elérni, hogy a kávémnál a kisujjam – lazán, finoman – kissé oldalra kinyújtva tartsam, miközben a csészét fogom. Magam is elcsodálkoztam mikor ezt a mozdulatomat megláttam és gyorsan vissza is húztam az ujjam, mielőtt bárki is észrevette volna ezt a tőlem szokatlan kéztartást. ;) A kiskanál lassú kevergetéséről már nem is beszélve….
Egy szóval: elegáns.
Egy kandalló előtt kéne, plédbe burkolózva, hintaszékben ülve, elmélázva olvasni, szemlélni Mrs. Dalloway-t és társaságát. Clarissa mindent lát és tud az emberekről. Ügyel, figyel a részletekre. Szemét semmi nem kerüli el. Itt van például Mr. Peter Walsh – az Indiát is megjárt voltszerelem , aki belépve a szalonba, leteszi kabátjához illő kesztyűjét, kalapját, felöltőjét és igaz, cipőjén a fűző most éppen lóg, de ő mégis afféle könyvmoly, aki nem mehet úgy látogatóba, hogy a könyv címét, mely épp az asztalon hever, meg ne nézze. Tökéletes úriember. Vagy itt van még Miss Kilman a vastag kezével és látom, ahogy két ujjával mégis megpróbálja felcsippenteni a csokis roládot. Amikor Woolf-t olvasom, kiegyenesítem a gerincem (ez már egy fűző nélküli világ) a szobamamuszomon (kockás) felhúzom a kis cipzárat, és ugyan pironkodva (hogy én bezzeg sosem adok a részletekre) megigazítom a macialsómat (itthoni játszóruhám :) ) és hagyom, hogy hasson a varázs. V.W. megszépül írás közben és azt hiszem, azt szeretné, hogy az olvasó is ezt érezze.
És az első mondat hjajj – Majd ő maga elmegy, és megveszi a virágokat, mondta Mrs. Dalloway. Látom, ahogy eldönti és elindul.
Ahogy V.W. ezt némi tűnődés után leírta!! Mert, hogy ez jó lesz első mondatnak.
Nekem a kedvenc mondatom lett és marad is.

1 hozzászólás
>!
Youditta
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Finomság, elegancia, emlékezés.
Mrs. Dalloway egy júniusi reggelen elindul, hogy virágot vegyen az esti estélyére. Séta közben elkezd merengeni az életén, a múltján és bizonyos döntésein. Találkozik néhány ismerőssel, majd a gondolatot átveszik tőle, s ők merengenek tovább. Egy nagy gondolattenger az egész könyv, ahol előfordul, hogy mondat közben valaki más gondolkodik tovább.

Az egész merengést Mrs. Dalloway személye tartja egyben, az ő múltbeli illetve jelenbeli barátai, ismerősöi, szerelmei.
Nem szeretem a merengős könyveket általában, ahhoz én túl gyorsan pörgök, de itt az írónő olyan finoman sodorta a gondolatokat, hogy legszivesebben egy szuszra olvastam volna el az egészet.

>!
Európa, Budapest, 2012
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793940 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Elsie
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Amikor kisebb voltam, megpróbáltam a buszon az emberek gondolatait mint kis fényes buborékokat elképzelni; és beleszédültem szinte, hogy úristen, milyen rengeteg. És Woolf nagyon átadja ezt a kikapcsolhatatlan szűrőpapír-funkciót a környezetre; az esetlegességét, a néha kifutástalanságát és elkalandozását, az impressziók szétasszociálását.

6 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Kicsit nehéznek érzem ennek a könyvnek az értékelését.
Egyrészt több olyan ember ajánlotta, akiknek megbízom az ízlésében, és emiatt nagyon akartam szeretni, másrészt jónak tartottam, de mégsem eléggé.
Szóval, azt hittem, hogy olyan stílusú lesz, ami miatt majd alig akarom/fogom tudni letenni. Hát nem…sőt…sokkal többször tettem le, mint szerettem volna. Ez az írói stílus nem az én világom valahogy. Nagyon zavart, hogy egy darab fejezet sem volt a könyvben, így olyan érzés volt, mintha az egész könyvet összeömlesztették volna egy nagy halmazzá. Továbbá sok párbeszéd jellegű rész olvadt bele a szövegben, amit én jobb szeretek tagoltan látni. Valahogy kényelmesebben, gyorsabban olvasható.
Összességében a karakterek jók voltak, még egész szerethetőek is, bár Peter Walsht és Reziat leszámítva nem különösebben lesznek maradandóak. Ami különösképpen azért hangzik rosszul, mert elvégre is nem róluk szól ez a könyv, hanem Clarissaról.
Kicsit olyan érzésem volt az egész könyv kapcsán, hogy nem szól semmiről, de arról nagyon sokáig.
Ez volt az első Virinia Woolf könyvem. Az Orlandonak háromszor álltam már neki, de nem tudtam befogadni. Mostmár értem, hogy miért.

>!
Európa, Budapest, 2012
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793940 · Fordította: Tandori Dezső
4 hozzászólás
>!
csillagka P
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Finom elegáns írás, hatására én is Chanel kiskosztümbe szeretnék bújni és semmi mással nem foglalkozni mint, hogy az estélyen tökéletes legyen a hangulat. Aztán szépen rádöbbenek, hogy nem csak azért lehetetlen mert reggel bizony munkába kell mennem, és se időm, se pénzem estélyt szervezni, de bizony embereket se tudnék hívni ez a korszak elszállt, elfújta a szél.
Valahogy a hippi korszak volt azt hiszem a forduló, már a nagyon gazdagok se estélyre hanem partira járnak akinek fontos kelléke a paparazzi és elegáns helyett hivalkodó és harsány.
Ez a könyv valami teljesen másról szól a szelíden folydogáló elegáns életről, ahol van idő és energia elmerengeni a múlton, véletlen találkozások sokaságán és az ifjúság kék madarán.
Nagyon sznob is lehetne, ha nem lenne ennyiére jól megírva, így helyette nemessé válik a történetnélküliség.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1971
400 oldal · Fordította: Tandori Dezső
2 hozzászólás
>!
Boritek70 P
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Végre befejeztem!! Úgy érzem, mintha egy zavaros, tapadós mocsárból sikerült volna kievickélnem, ahol lehúztak a féloldalas mondatok, a tagolás nélkül, különböző fejekből megállás nélkül ömlő gondolatok, a semmiről (de arról gyönyörűen) szóló oldalak. Néha akadt egy-két tavirózsa a mocsárban, ami gyönyörködtetett, és segített, hogy kibírjam a végéig. Szóval bármekkora klasszikus is (leborulva az írónő és a fordító nagysága előtt) ez nagyon nem az én világom.

>!
OlvasóMókus
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Ki ne hallott volna már a Mrs. Dalloway-ről. Ki ne hallott volna már a tudatregényről vagy tudatfolyam regényről. Rettegtem ettől a regénytől, hogy merő dögunalom lesz és egy szót sem fogok érteni belőle. De azért csak illene elolvasni mert mégis csak Virginia Woolf és mégis csak Mrs. Dalloway. További félelemre adott még okot, hogy Tandori Dezső fordította. Aztán elkezdtem olvasni és már az első oldal elkezdte simogatni a lelkemet és ez az érzés egészen a regény végéig kitartott. Elmondatatlan élmény volt olvasni ez a történetet. Régen olvastam ennyire finom és intellektuális szöveget. Egy nap cselekményeinek és gondolatainak elmesélése során az összes szereplő élettörténetét megismerjük a gondolataikon keresztül. Kérek még Virginia Woolf-ot! Kérek még ilyen könyveket!

>!
Batus
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Virginia Woolf minden szava költészet, a prózái pedig valójában finom lírák és erre nagyon jó példa a Mrs. Dalloway. Olyan nemes és érzékeny, hogy az ember szinte szentségtörésnek érzi, ha kócos hajjal, pizsamában olvassa.

>!
ppeva P
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Furcsamód bűvöli el az embert. A fejben játszódó gondolatfolyamok, amik pont olyan szaggatottak, mint mikor az ember a saját fejében játsza le őket, ahogy az egymással találkozó embereknél átmegy a következő szereplő fejébe, mint egy stafétánál, ahogy lustán hullámoznak az apró történések, emlékek, gondolatok, ahogy sekélyesednek a nagy érzelmek és felmagasztosulnak az aprók, ahogy egymás mellett zajlik az estély rendezése az egyiknek és a megőrülés a másiknak – nem is tudom, hogy lehet ennyi kis szálacskát beleszőni egy napba. A lustán és mégis elegánsan nyújtózó tűnődések.
Jó volt belefeledkezni, és hagyni, hadd vigyenek a hullámok.
Igen, ez az élet.

>!
Gyöngyi0309
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

A sok márciusi fantasy olvasása mellett, észre sem vettem mennyire szomjazott a kis lelkem egy klasszikusra. Félug-meddig saját választás alapján ez a Mrs. Dalloway lett.
Ez az örökérvényű, poros történet – amelynek látszólag London utcái, házai a színhelye- , valójában nem szól másról csak az unalmas hétköznapi ÉLETRŐL.
Számomra azért örökzöld, mert, bármely korban, bármely városban is megtörténhetett volna. Legyen az Berlin, Moszkva, Budapest, legyenek a 20'as-, 30'as , vagy akár a 2000-res évek…. Minden korszaknak megvan a maga „világháborúja”, minden városnak megvan a maga PTS-es Septimusa, minden pillanatban virágokat rendezget valahol egy Clasrissa Dalloway, aki nem tud /nem akar megbírkózni az idő múlásával. Ezek mind-mind annyira ismerős sorsok, mozaikok….
Nem tudom hányadán állok a történettel…Nem olvastam még Virgina Woolftól, eleinte nagyon untam, idegesítettek a fél oldal hosszúsáágú mondatai tényleg van benne igen, a patetikus hangnem…. aztán azt vettem észre kb. 20-30 oldal után, hogy olvasás közben megszűnik a külvilág. BKV-n olvasás közben ezt nagyon kevésen érik el nálam….és teljesen belefelejtkeztem az unalmas hétköznapokba az unalmas hétköznapokon.
Septimusról eszembe jutott Szerb Antal Mihálya…csak Septimus már egy későbbi stádiumban járt, eleinte felpofoztam volna, aztán megértettem. A tettét nem, de a motivációját igen. Nagyon sajnáltam viszont a feleségét, abszolút nem illettek össze.
Nagyon érdekes volt Clarissa és Peter viszonya… valahogy az jutott eszembe, hogy az életük a szerelem köré öszpontosuló örök körforgás, amely úgy ér véget mindkettejüknek, hogy hiányzott valami. Mindketten kompenzálnak, de egyikük sem volt/lesz boldog soha.
Sok szereplő unszimpatikus volt, Hugh, a nevelőnő, az orvosok….sok negatív hatás ért, ennek ellenére pozitív az olvasási élmény.
Azt nem mondom, hogy ez a túlfilozofált stílus az én világom lenne, olvasás közben jutott eszembe, hogy 17 évesen olvastam Michael Cunningham regényét ( Az órák), ami ezt vette alapul, majd megnéztem a filmet is főként Meryl Streep miatt , mégsem nyerte el egyik sem a tetszésemet.
Viszont Virginia Woolf nagyon kettős nekem, tetszik is meg nem is..lehet, hogy később még próbálkozom vele.
Mindenesetre jól esett egy kis szépirodalom…
spoiler


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

Milyen magányossá válunk, ha szeretünk valakit.

31. oldal (Európa, 2005)

>!
katka99

Ha az ember milliószor csinál valamit, attól az a dolog csak gazdagabb lesz, jelentőségteljesebb; hiába mondják, hogy a felszíne megkopik. A múlt: gazdagít, nemkülönben a tapasztalatok; valamint az is, hogy van egy-két ember, aki számít, aki fontos nekünk, s kialakul bennünk az a képesség, amely fiatalkorunkban nem volt meg: hogy elhagyjunk ezt-azt, azt tegyük, amihez kedvünk van: hogy fütyüljünk arra, mit mond a világ, jártunk-keltünkben ne várjunk túl sokat…

219. oldal

>!
kékmadár

Minden különösebb erőfeszítés nélkül ki-be jártak egymás szivén-lelkén.

84. oldal

>!
Katze

Az emberi szív feledékenysége sebezhet, a hálátlanság égethet-marhat, de ez a hang, ez az évről évre végtelenül áradó hangfolyam magába old bármit; ezt az esküt, ezt a teherautót, ezt az életet, ezt a vonulást, körülvesz, beborít és magával sodor mindent, akár a gleccser jegének durva sodrása egy-egy csontszilánkot, kék virágszirmot, tölgyfarönköt; és görgeti-görgeti egyre.

>!
Chöpp 

A halál – dacos szembeszegülés.
A halál – kísérlet, az önkifejezés, az eggyé válás kísérlete, mikor az ember úgy érzi már: lehetetlen elérnie valami visszahúzódó, tőle titokzatosan egyre távolibb középpontot; amikor a közelségből elválás lenne csak; az öröm oda; magányosak vagyunk, örökre. A halálban pedig valamiféle ölelés vár.

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
tasiorsi

Éppen ez tette őt vonzóvá azoknak a nőknek a szemében, akik örömmel vélték felfedezni, hogy nem afféle ízig-vérig férfi. Bujkált benne-mögötte mindig valami rendkívüli, valami szokatlan. Talán nem is egyéb, mint hogy: afféle könyvmoly, aki nem mehet úgy látogatóba, hogy a könyv címét, mely épp az asztalon hever, meg ne nézze (most is olvasott, cipőfűzőjét maga után húzva a padlón)…

210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
1 hozzászólás
>!
Katze

Tudományosan szólva: leolvadt a világról a hús.

>!
SophieOswald

Az igazi hölgyet a cipőjéről és a kesztyűjéről lehet megismerni.

15. oldal

>!
Irasalgor

És megállunk, elcsendesedünk mi magunk is; lényünket visszafojtjuk. Csak a megszokások csontállványzata tartja mereven az emberi külszínt, a burkot. Amelyben egyébként – semmi sincs, mondta magában.

66. oldal

>!
Belle_Maundrell 

De néha már nincs mit rendbe hozni.

129. oldal (Európa, 2005)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

William Faulkner: A hang és a téboly
James Joyce: Ulysses
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Hamvas Béla: Karnevál
Emily Brontë: Üvöltő szelek
E. M. Forster: Út Indiába
Gabriela Adameşteanu: A találkozás
Henrik Ibsen: Nóra
Robert Browning: Robert Browning versei