Mrs. ​Dalloway 375 csillagozás

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​ötvenes éveiben járó úrinő, Clarissa Dalloway, egy konzervatív politikus felesége London belvárosában sétálgat. Estélyt készül adni, amelyre meghívott jó néhány hírességet, köztük régi barátait, akikkel együtt töltötte vidéki birtokukon az ifjúkorát. – Egy fiatal hivatalnok, Septimus Warren Smith és felesége, Rezia is a belvárosban sétál, de ők sokkal fontosabb: terápiás céllal, Septimus ugyanis idegösszeomlást kapott a harctéren átélt borzalmaktól (nem sokkal az első világháború után vagyunk). – A belvárosban sétál, parkokban üldögélve eleveníti fel a régi időket, s rágódik házaséletének mostani válságán Peter Walsh, Clarissa régi hódolója, aki nemrég tért vissza Indiából. Az ő sorsuk – és még sokaké, ismerősöké, vadidegeneké – kapcsolódik össze ennek az érzésekből, érzékelésekből és emlékekből építkező regénynek sajátos világában, az ő egyéni, vissza-visszatérő s finoman változó dallammotívumuk olvad szinte zenei harmóniába, mire az utolsó mondat is elhangzik. A főtéma… (tovább)

Clarissa címen is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1925

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2018
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634792116 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Európa, Budapest, 2012
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793940 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Európa, Budapest, 2006
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630780739 · Fordította: Tandori Dezső

5 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Mrs. Clarissa Dalloway · Septimus Warren Smith

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 68

Most olvassa 35

Várólistára tette 371

Kívánságlistára tette 210

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

n P>!
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

V.W. ( Clarissa) képes nálam azt elérni, hogy a kávémnál a kisujjam – lazán, finoman – kissé oldalra kinyújtva tartsam, miközben a csészét fogom. Magam is elcsodálkoztam mikor ezt a mozdulatomat megláttam és gyorsan vissza is húztam az ujjam, mielőtt bárki is észrevette volna ezt a tőlem szokatlan kéztartást. ;) A kiskanál lassú kevergetéséről már nem is beszélve….
Egy szóval: elegáns.
Egy kandalló előtt kéne, plédbe burkolózva, hintaszékben ülve, elmélázva olvasni, szemlélni Mrs. Dalloway-t és társaságát. Clarissa mindent lát és tud az emberekről. Ügyel, figyel a részletekre. Szemét semmi nem kerüli el. Itt van például Mr. Peter Walsh – az Indiát is megjárt voltszerelem , aki belépve a szalonba, leteszi kabátjához illő kesztyűjét, kalapját, felöltőjét és igaz, cipőjén a fűző most éppen lóg, de ő mégis afféle könyvmoly, aki nem mehet úgy látogatóba, hogy a könyv címét, mely épp az asztalon hever, meg ne nézze. Tökéletes úriember. Vagy itt van még Miss Kilman a vastag kezével és látom, ahogy két ujjával mégis megpróbálja felcsippenteni a csokis roládot. Amikor Woolf-t olvasom, kiegyenesítem a gerincem (ez már egy fűző nélküli világ) a szobamamuszomon (kockás) felhúzom a kis cipzárat, és ugyan pironkodva (hogy én bezzeg sosem adok a részletekre) megigazítom a macialsómat (itthoni játszóruhám :) ) és hagyom, hogy hasson a varázs. V.W. megszépül írás közben és azt hiszem, azt szeretné, hogy az olvasó is ezt érezze.
És az első mondat hjajj – Majd ő maga elmegy, és megveszi a virágokat, mondta Mrs. Dalloway. Látom, ahogy eldönti és elindul.
Ahogy V.W. ezt némi tűnődés után leírta!! Mert, hogy ez jó lesz első mondatnak.
Nekem a kedvenc mondatom lett és marad is.

1 hozzászólás
Mulán>!
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Már egy ideje szemezgettem ezzel a könyvvel de mindig valami mást vettem a kezembe, aztán már nem hagyott nyugodni így elkezdtem olvasni. Viszonylag nehezen haladtam vele hiszen talán két hét is volt mire kiolvastam azt hiszem de nagyon megérte.
Többször is megnéztem olvasás közben hogy mikor is íródott ez a könyv?- csak mert nem akartam elhinni hogy valami ami 1925 ben íródott lehet ennyire releváns a mai 2021 ben is, pedig lehet. Hihetetlen az a felhozatal a női sorsokról az érzésekről,a viselkedésekről, hiába a modernkor még mindig minden ugyanúgy van jelenleg is mint 1925 ben volt.
Nagyon nehezen bírtam követni a történtet mert egyik pillanatban még Peter szemszögében vagyunk aki elsétál egy padon ülő mellett és máris annak a szemszögében vagyunk. Mindenkinek a gondolatait olvashatjuk láthatjuk a cselekedeteket. Mrs Dalloway azaz Clarissa szerelmes volt fiatal korában egy nőbe akivel természetesen nem lehettek együtt, aztán szerelmes lett Peterbe akihez mégsem ment feleségül helyette inkább választotta Mr Dallowayt ( nem tudom melyikkel járt volna jobban) És a végére eljön az a pillanat amit a könyv elejétől épít az írónő eljön végre az esti parti ahol mindenki de mindenki ott van. Ott van a férje, ott van egykori női szerelme majd az a férfi (Peter) akibe talán még most is szerelmes? És a furcsa az egészben hogy mindenki tud mindent mindenkiről. Érdekes könyv volt de még ennél többre vágytam többet akartam megtudni a szereplőkről Clarissáról. Összességében tetszett és boldog vagyok hogy elolvastam.

Youditta>!
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Finomság, elegancia, emlékezés.
Mrs. Dalloway egy júniusi reggelen elindul, hogy virágot vegyen az esti estélyére. Séta közben elkezd merengeni az életén, a múltján és bizonyos döntésein. Találkozik néhány ismerőssel, majd a gondolatot átveszik tőle, s ők merengenek tovább. Egy nagy gondolattenger az egész könyv, ahol előfordul, hogy mondat közben valaki más gondolkodik tovább.

Az egész merengést Mrs. Dalloway személye tartja egyben, az ő múltbeli illetve jelenbeli barátai, ismerősöi, szerelmei.
Nem szeretem a merengős könyveket általában, ahhoz én túl gyorsan pörgök, de itt az írónő olyan finoman sodorta a gondolatokat, hogy legszivesebben egy szuszra olvastam volna el az egészet.

>!
Európa, Budapest, 2012
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793940 · Fordította: Tandori Dezső
Ruby_εïз IP>!
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Első olvasmányom az írónőtől, de nem az utolsó! Nagyon tetszik az írásmódja, azok ellenére, hogy lassan haladt a történet. Igazából én ezért is vontam le egy csillagot, mert érdekes volt nagyon, viszont nekem túl lassú.
A leginkább az tetszett, hogy mindenki gondolataiba beleláthattam. Talán kissé hirtelenek voltak a szemszögváltások. Kifinomult történet ez, úgy gondolnom, nagyot alkotott vele az írónő.

Trixi_Adzoa P>!
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Kicsit nehéznek érzem ennek a könyvnek az értékelését.
Egyrészt több olyan ember ajánlotta, akiknek megbízom az ízlésében, és emiatt nagyon akartam szeretni, másrészt jónak tartottam, de mégsem eléggé.
Szóval, azt hittem, hogy olyan stílusú lesz, ami miatt majd alig akarom/fogom tudni letenni. Hát nem…sőt…sokkal többször tettem le, mint szerettem volna. Ez az írói stílus nem az én világom valahogy. Nagyon zavart, hogy egy darab fejezet sem volt a könyvben, így olyan érzés volt, mintha az egész könyvet összeömlesztették volna egy nagy halmazzá. Továbbá sok párbeszéd jellegű rész olvadt bele a szövegben, amit én jobb szeretek tagoltan látni. Valahogy kényelmesebben, gyorsabban olvasható.
Összességében a karakterek jók voltak, még egész szerethetőek is, bár Peter Walsht és Reziat leszámítva nem különösebben lesznek maradandóak. Ami különösképpen azért hangzik rosszul, mert elvégre is nem róluk szól ez a könyv, hanem Clarissaról.
Kicsit olyan érzésem volt az egész könyv kapcsán, hogy nem szól semmiről, de arról nagyon sokáig.
Ez volt az első Virinia Woolf könyvem. Az Orlandonak háromszor álltam már neki, de nem tudtam befogadni. Mostmár értem, hogy miért.

>!
Európa, Budapest, 2012
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793940 · Fordította: Tandori Dezső
4 hozzászólás
Gudmundur P>!
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Nagyon jól esett ez a hatalmas séta Londonban: kézről kézre adtak Mrs. Dalloway rokonai, szerettei, távoli és közeli ismerősei, barátai; hol ebbe, hol abba karolva jártam be a város legszebb, szeretett részeit. Úgy működött az egész, mint amikor filmekben a vágás nélküliség illúzióját keltik: egyik pillanatban még az egyik szereplővel andalgunk a parkban, majd belebotlunk valaki másba, és vele tartunk tovább vásárolgatni egy nagyáruházba, innen pedig egy harmadik személlyel indulunk eleget tenni egy ebédmeghívásnak, de az utak végül összefutnak, a megkezdett történetek körbeérnek. Ettől az állandó forgástól szinte megszédül az olvasó, a szereplők elkalandozó gondolatai, és az álomszerű betétek pedig néha elemelik a regényt a valóságtól. Félelmetes amúgy Virginia Woolf emberismerete: éles fényben látjuk az összes karaktert, de még a pillanatokra feltűnő mellékszereplőknek is mélysége van. Íróként nagy áldás ez, magánemberként már inkább nehezen viselhető teher… Jó, hogy az emberi természet ilyen mélyreható ismerete Woolfnál nagylelkűséggel és elnézéssel is párosul. Szeretnék még az ő vezetésével kalandozni a brit társadalomban és tájakon.

Boritek70 P>!
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Végre befejeztem!! Úgy érzem, mintha egy zavaros, tapadós mocsárból sikerült volna kievickélnem, ahol lehúztak a féloldalas mondatok, a tagolás nélkül, különböző fejekből megállás nélkül ömlő gondolatok, a semmiről (de arról gyönyörűen) szóló oldalak. Néha akadt egy-két tavirózsa a mocsárban, ami gyönyörködtetett, és segített, hogy kibírjam a végéig. Szóval bármekkora klasszikus is (leborulva az írónő és a fordító nagysága előtt) ez nagyon nem az én világom.

csillagka P>!
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Finom elegáns írás, hatására én is Chanel kiskosztümbe szeretnék bújni és semmi mással nem foglalkozni mint, hogy az estélyen tökéletes legyen a hangulat. Aztán szépen rádöbbenek, hogy nem csak azért lehetetlen mert reggel bizony munkába kell mennem, és se időm, se pénzem estélyt szervezni, de bizony embereket se tudnék hívni ez a korszak elszállt, elfújta a szél.
Valahogy a hippi korszak volt azt hiszem a forduló, már a nagyon gazdagok se estélyre hanem partira járnak akinek fontos kelléke a paparazzi és elegáns helyett hivalkodó és harsány.
Ez a könyv valami teljesen másról szól a szelíden folydogáló elegáns életről, ahol van idő és energia elmerengeni a múlton, véletlen találkozások sokaságán és az ifjúság kék madarán.
Nagyon sznob is lehetne, ha nem lenne ennyiére jól megírva, így helyette nemessé válik a történetnélküliség.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1971
400 oldal · Fordította: Tandori Dezső
2 hozzászólás
OlvasóMókus>!
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Ki ne hallott volna már a Mrs. Dalloway-ről. Ki ne hallott volna már a tudatregényről vagy tudatfolyam regényről. Rettegtem ettől a regénytől, hogy merő dögunalom lesz és egy szót sem fogok érteni belőle. De azért csak illene elolvasni mert mégis csak Virginia Woolf és mégis csak Mrs. Dalloway. További félelemre adott még okot, hogy Tandori Dezső fordította. Aztán elkezdtem olvasni és már az első oldal elkezdte simogatni a lelkemet és ez az érzés egészen a regény végéig kitartott. Elmondatatlan élmény volt olvasni ez a történetet. Régen olvastam ennyire finom és intellektuális szöveget. Egy nap cselekményeinek és gondolatainak elmesélése során az összes szereplő élettörténetét megismerjük a gondolataikon keresztül. Kérek még Virginia Woolf-ot! Kérek még ilyen könyveket!

Lianeko>!
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Virginia Woolf gondolatfolyama kimérten és páratlan eleganciával csordogál az írónő által precízen kijelölt mederben. A regény klasszikusi státuszba emelkedése – és az olvasóközönség lelkesedése a könyv iránt – teljesen érthető és természetes, én mégsem élveztem a közös sétát Mrs. Dalloway-jel.

A könyv egyetlen nap eseményeit dolgozza fel, a mára legendássá vált nyitómondattól „Majd ő maga elmegy, és megveszi a virágokat, mondta Mrs. Dalloway.” a főszereplőnő estélyéig. Az időérzékünk gyakran összezavarodhat a történet olvasása közben, hiszen a belső monológok nem követik a Big Ben szigorú mértékét, hosszú oldalakon keresztül időzünk a múltban, míg a jelenben éppen csak annyi történik, hogy egy kisgyerek nekifut egy hölgy lábának a parkban.

A regény központi alakja Mrs. Dalloway, ez a kifinomult, művelt, de hideg és kissé sznob nő, aki az estélye szervezése közben a múltja eseményeit rendezgeti magában. A többi szereplő mind hozzá kötődik és személyes történetük is Clarissa Dalloway múltján keresztül bontakozik ki.

Aki pörgő eseményekre számít, az minden bizonnyal csalódni fog, ez a regény inkább az első világháború utáni angol felső középosztály, szépen kimunkált, precíz ecsetvonásokkal megrajzolt portréja. Ha kizárólag a könyvbéli eseményekre koncentrálunk, akkor spoiler annyi történik, hogy emberek szépen berendezett szobákban kimérten beszélgetnek egymással.

A könyv stílusa tökéletesen illik a főszereplőhöz: elegáns és intelligens, de már túlzottan finomkodó. Bár Virginia Woolf leírásai valóban gyönyörűek és az olvasás különleges esztétikai élményt nyújt, pont ez a finomkodás, ez a habkönnyű sznobizmus veszi el az események és a tragédia élét.

A könyv olvasása számomra olyan élmény volt, mint olyasvalakit hallgatni, akit tisztelsz, és nagyra tartasz és nagyon erőlködsz, hogy élvezettel hallgasd a monológját, de folyton azon kapod magad, hogy a gondolataid egyre másra elkalandoznak az előadótól és a mondandójától. Sokszor előfordult, hogy bár alapvetően élveztem Mrs. Dalloway eszmefuttatásait, egyszer csak azt vettem észre, hogy teljesen máshol jár az eszem és úgy kell visszaerőszakolnom magam az írónő által kijelölt gondolati mederbe.

Örülök neki, hogy nekiveselkedtem ennek a könyvnek, mert egy fontos irodalmi élménnyel lettem gazdagabb, de talán műveletlenségem, vagy talán éretlenségem végett, elég nagy megkönnyebbülést éreztem, amikor Mrs. Dalloway és én az utolsó mondat után búcsút vettünk egymástól.

Mégsem visz rá a lélek, hogy 5 csillagnál kevesebbet adjak erre a könyvre, ami a tudatfolyam technikáját tökélyre vitte, meg amúgy is… ki vagyok én, hogy lepontozzam Virginia Woolfot?!


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

Milyen magányossá válunk, ha szeretünk valakit.

31. oldal (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: magány · szeretet
katka99>!

Ha az ember milliószor csinál valamit, attól az a dolog csak gazdagabb lesz, jelentőségteljesebb; hiába mondják, hogy a felszíne megkopik. A múlt: gazdagít, nemkülönben a tapasztalatok; valamint az is, hogy van egy-két ember, aki számít, aki fontos nekünk, s kialakul bennünk az a képesség, amely fiatalkorunkban nem volt meg: hogy elhagyjunk ezt-azt, azt tegyük, amihez kedvünk van: hogy fütyüljünk arra, mit mond a világ, jártunk-keltünkben ne várjunk túl sokat…

219. oldal

kékmadár>!

Minden különösebb erőfeszítés nélkül ki-be jártak egymás szivén-lelkén.

84. oldal

Chöpp P>!

A halál – dacos szembeszegülés.
A halál – kísérlet, az önkifejezés, az eggyé válás kísérlete, mikor az ember úgy érzi már: lehetetlen elérnie valami visszahúzódó, tőle titokzatosan egyre távolibb középpontot; amikor a közelségből elválás lenne csak; az öröm oda; magányosak vagyunk, örökre. A halálban pedig valamiféle ölelés vár.

Kapcsolódó szócikkek: halál
2 hozzászólás
Katze>!

Az emberi szív feledékenysége sebezhet, a hálátlanság égethet-marhat, de ez a hang, ez az évről évre végtelenül áradó hangfolyam magába old bármit; ezt az esküt, ezt a teherautót, ezt az életet, ezt a vonulást, körülvesz, beborít és magával sodor mindent, akár a gleccser jegének durva sodrása egy-egy csontszilánkot, kék virágszirmot, tölgyfarönköt; és görgeti-görgeti egyre.

tasiorsi>!

Éppen ez tette őt vonzóvá azoknak a nőknek a szemében, akik örömmel vélték felfedezni, hogy nem afféle ízig-vérig férfi. Bujkált benne-mögötte mindig valami rendkívüli, valami szokatlan. Talán nem is egyéb, mint hogy: afféle könyvmoly, aki nem mehet úgy látogatóba, hogy a könyv címét, mely épp az asztalon hever, meg ne nézze (most is olvasott, cipőfűzőjét maga után húzva a padlón)…

210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
1 hozzászólás
dér P>!

Arca sápadt volt, titokzatos, mint valami víz alatt lebegő,megfulladt virág, gondolta Septimus.

130 . oldal

Katze>!

Tudományosan szólva: leolvadt a világról a hús.

tasiorsi>!

… a nők sokkal inkább a múltban élnek, mint mi, gondolta. Ragaszkodnak mindenféle helyekhez: és az apjukhoz – egy nő mindig büszke az apjára.

74. oldal

1 hozzászólás
Irasalgor>!

És megállunk, elcsendesedünk mi magunk is; lényünket visszafojtjuk. Csak a megszokások csontállványzata tartja mereven az emberi külszínt, a burkot. Amelyben egyébként – semmi sincs, mondta magában.

66. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

William Somerset Maugham: A festett fátyol
William Somerset Maugham: A színes fátyol
William Somerset Maugham: Színes fátyol
Emily Brontë: Üvöltő szelek
Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Dickens Károly: Copperfield Dávid élete és viszontagságai