Mrs. ​Dalloway 254 csillagozás

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​ötvenes éveiben járó úrinő, Clarissa Dalloway, egy konzervatív politikus felesége London belvárosában sétálgat. Estélyt készül adni, amelyre meghívott jó néhány hírességet, köztük régi barátait, akikkel együtt töltötte vidéki birtokukon az ifjúkorát. – Egy fiatal hivatalnok, Septimus Warren Smith és felesége, Rezia is a belvárosban sétál, de ők sokkal fontosabb: terápiás céllal, Septimus ugyanis idegösszeomlást kapott a harctéren átélt borzalmaktól (nem sokkal az első világháború után vagyunk). – A belvárosban sétál, parkokban üldögélve eleveníti fel a régi időket, s rágódik házaséletének mostani válságán Peter Walsh, Clarissa régi hódolója, aki nemrég tért vissza Indiából. Az ő sorsuk – és még sokaké, ismerősöké, vadidegeneké – kapcsolódik össze ennek az érzésekből, érzékelésekből és emlékekből építkező regénynek sajátos világában, az ő egyéni, vissza-visszatérő s finoman változó dallammotívumuk olvad szinte zenei harmóniába, mire az utolsó mondat is elhangzik. A főtéma… (tovább)

Clarissa címen is megjelent.

Eredeti mű: Virginia Woolf: Mrs. Dalloway (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1925

>!
Európa, Budapest, 2012
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793940 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Európa, Budapest, 2006
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630780739 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Európa, Budapest, 2005
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630777177 · Fordította: Tandori Dezső

3 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Septimus Warren Smith · Mrs. Clarissa Dalloway

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 55

Most olvassa 25

Várólistára tette 234

Kívánságlistára tette 119

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
n P
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

V.W. ( Clarissa) képes nálam azt elérni, hogy a kávémnál a kisujjam – lazán, finoman – kissé oldalra kinyújtva tartsam, miközben a csészét fogom. Magam is elcsodálkoztam mikor ezt a mozdulatomat megláttam és gyorsan vissza is húztam az ujjam, mielőtt bárki is észrevette volna ezt a tőlem szokatlan kéztartást. ;) A kiskanál lassú kevergetéséről már nem is beszélve….
Egy szóval: elegáns.
Egy kandalló előtt kéne, plédbe burkolózva, hintaszékben ülve, elmélázva olvasni, szemlélni Mrs. Dalloway-t és társaságát. Clarissa mindent lát és tud az emberekről. Ügyel, figyel a részletekre. Szemét semmi nem kerüli el. Itt van például Mr. Peter Walsh – az Indiát is megjárt voltszerelem , aki belépve a szalonba, leteszi kabátjához illő kesztyűjét, kalapját, felöltőjét és igaz, cipőjén a fűző most éppen lóg, de ő mégis afféle könyvmoly, aki nem mehet úgy látogatóba, hogy a könyv címét, mely épp az asztalon hever, meg ne nézze. Tökéletes úriember. Vagy itt van még Miss Kilman a vastag kezével és látom, ahogy két ujjával mégis megpróbálja felcsippenteni a csokis roládot. Amikor Woolf-t olvasom, kiegyenesítem a gerincem (ez már egy fűző nélküli világ) a szobamamuszomon (kockás) felhúzom a kis cipzárat, és ugyan pironkodva (hogy én bezzeg sosem adok a részletekre) megigazítom a macialsómat (itthoni játszóruhám :) ) és hagyom, hogy hasson a varázs. V.W. megszépül írás közben és azt hiszem, azt szeretné, hogy az olvasó is ezt érezze.
És az első mondat hjajj – Majd ő maga elmegy, és megveszi a virágokat, mondta Mrs. Dalloway. Látom, ahogy eldönti és elindul.
Ahogy V.W. ezt némi tűnődés után leírta!! Mert, hogy ez jó lesz első mondatnak.
Nekem a kedvenc mondatom lett és marad is.

1 hozzászólás
>!
Youditta
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Finomság, elegancia, emlékezés.
Mrs. Dalloway egy júniusi reggelen elindul, hogy virágot vegyen az esti estélyére. Séta közben elkezd merengeni az életén, a múltján és bizonyos döntésein. Találkozik néhány ismerőssel, majd a gondolatot átveszik tőle, s ők merengenek tovább. Egy nagy gondolattenger az egész könyv, ahol előfordul, hogy mondat közben valaki más gondolkodik tovább.

Az egész merengést Mrs. Dalloway személye tartja egyben, az ő múltbeli illetve jelenbeli barátai, ismerősöi, szerelmei.
Nem szeretem a merengős könyveket általában, ahhoz én túl gyorsan pörgök, de itt az írónő olyan finoman sodorta a gondolatokat, hogy legszivesebben egy szuszra olvastam volna el az egészet.

>!
Európa, Budapest, 2012
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793940 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Trixi_Adzoa P
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Kicsit nehéznek érzem ennek a könyvnek az értékelését.
Egyrészt több olyan ember ajánlotta, akiknek megbízom az ízlésében, és emiatt nagyon akartam szeretni, másrészt jónak tartottam, de mégsem eléggé.
Szóval, azt hittem, hogy olyan stílusú lesz, ami miatt majd alig akarom/fogom tudni letenni. Hát nem…sőt…sokkal többször tettem le, mint szerettem volna. Ez az írói stílus nem az én világom valahogy. Nagyon zavart, hogy egy darab fejezet sem volt a könyvben, így olyan érzés volt, mintha az egész könyvet összeömlesztették volna egy nagy halmazzá. Továbbá sok párbeszéd jellegű rész olvadt bele a szövegben, amit én jobb szeretek tagoltan látni. Valahogy kényelmesebben, gyorsabban olvasható.
Összességében a karakterek jók voltak, még egész szerethetőek is, bár Peter Walsht és Reziat leszámítva nem különösebben lesznek maradandóak. Ami különösképpen azért hangzik rosszul, mert elvégre is nem róluk szól ez a könyv, hanem Clarissaról.
Kicsit olyan érzésem volt az egész könyv kapcsán, hogy nem szól semmiről, de arról nagyon sokáig.
Ez volt az első Virinia Woolf könyvem. Az Orlandonak háromszor álltam már neki, de nem tudtam befogadni. Mostmár értem, hogy miért.

>!
Európa, Budapest, 2012
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793940 · Fordította: Tandori Dezső
4 hozzászólás
>!
csillagka P
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Finom elegáns írás, hatására én is Chanel kiskosztümbe szeretnék bújni és semmi mással nem foglalkozni mint, hogy az estélyen tökéletes legyen a hangulat. Aztán szépen rádöbbenek, hogy nem csak azért lehetetlen mert reggel bizony munkába kell mennem, és se időm, se pénzem estélyt szervezni, de bizony embereket se tudnék hívni ez a korszak elszállt, elfújta a szél.
Valahogy a hippi korszak volt azt hiszem a forduló, már a nagyon gazdagok se estélyre hanem partira járnak akinek fontos kelléke a paparazzi és elegáns helyett hivalkodó és harsány.
Ez a könyv valami teljesen másról szól a szelíden folydogáló elegáns életről, ahol van idő és energia elmerengeni a múlton, véletlen találkozások sokaságán és az ifjúság kék madarán.
Nagyon sznob is lehetne, ha nem lenne ennyiére jól megírva, így helyette nemessé válik a történetnélküliség.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1971
400 oldal · Fordította: Tandori Dezső
2 hozzászólás
>!
Batus
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Virginia Woolf minden szava költészet, a prózái pedig valójában finom lírák és erre nagyon jó példa a Mrs. Dalloway. Olyan nemes és érzékeny, hogy az ember szinte szentségtörésnek érzi, ha kócos hajjal, pizsamában olvassa.

>!
ppeva P
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Furcsamód bűvöli el az embert. A fejben játszódó gondolatfolyamok, amik pont olyan szaggatottak, mint mikor az ember a saját fejében játsza le őket, ahogy az egymással találkozó embereknél átmegy a következő szereplő fejébe, mint egy stafétánál, ahogy lustán hullámoznak az apró történések, emlékek, gondolatok, ahogy sekélyesednek a nagy érzelmek és felmagasztosulnak az aprók, ahogy egymás mellett zajlik az estély rendezése az egyiknek és a megőrülés a másiknak – nem is tudom, hogy lehet ennyi kis szálacskát beleszőni egy napba. A lustán és mégis elegánsan nyújtózó tűnődések.
Jó volt belefeledkezni, és hagyni, hadd vigyenek a hullámok.
Igen, ez az élet.

>!
eme MP
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

„Így torlódnak meg a hullámok (…) egy nyári napon, átbuknak, elperegnek; újra felgyülemlenek, elperegnek; az egész világ mintha azt mondaná: ’Ez minden’ – egyre hatalmasabban, míg a napon fekvő testében a szív is átveszi tőle s mondja: ’Ez minden’. Ne félj, mondja a szív. Ne félj, mondja a szív, terhét valamiféle tenger árjára bízza, mely együtt sóhajt, nyög valamennyi bánatért, megújul, újrakezd, összegyűjt, hullni hagy.”

Hullámok – ez a regény is hullámok ritmusára lüktet. Érzések, élmények, emlékek föl-föltorlódó, majd elcsituló és ismét föltorlódó hullámai ostromolják a partot. Mrs. Daloway úgy érzi: „kint van valahol messze, messze, nagyon messze a tengeren, egyedül”, ahol veszélyes a napokat megélni, ahol „érzelmi hajótöröttek” bukkanak fel, keresve a világítótornyok biztonságát. Ugyanakkor Mrs. Dalloway igyekszik megmaradni a part biztos talaján, a Big Ben mindig pontosan eligazító árnyékában, ott, ahol a szerény kis zsebórák kisebb nagyobb eltérése elvileg mindig kiigazítható. Mrs. Dalloway estélyt ad – minden előírásnak megfelelő estélyt, ahol összejön mindenki, aki számít, és ahová mondhatni váratlanul beszivárog a múlt. A part találkozik a tengerrel. És beszivárog az estélyre Septimus halálhírével a magány feloldásának, az eggyé válásnak, valamiféle ölelésnek a kétségbeesett kísérlete. Mert ahol érzés, szív nincs – a hullámok is eltűnnek, nincs megújulás…
Van-e valóság rajtunk kívül? Van-e (és ha van kell-e) part tenger nélkül? Tenger hullám nélkül? Van-e értelme az estélynek – az aprólékosan felépített, megtervezett, minden elvárásnak megfelelő életnek – Peter Walsh és Sally nélkül?

>!
SophieOswald
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

A múlt: gazdagít, nemkülönben a tapasztalatok; valamint az is, hogy van egy-két ember, aki számít, aki fontos nekünk, s kialakul bennünk az a képesség, amely fiatalkorunkban nem volt meg: hogy elhagyjunk ezt-azt, azt tegyük, amihez kedvünk van: (…)”

     A Mrs. Dalloway egyetlen nap alatt játszódik nem sokkal az első világháború utáni Londonban, egy júniusi napon. A központi szereplő, Clarissa Dalloway virágokért indul az esélyére. Az ő, valamint a többi szereplő külső és belső világának finom összefonódására épül a regény. Nincs fordulatos cselekmény, az események folyamatát a karakterek váltakozása, az idő múlását pedig a Big Ben ütései jelzik.
Clarissa mellett Peter Walsh és Septimus Warren Smith karaktere tetszik, utóbbi tragédiája számomra az első világháború folyományának megtestesítője, arra emlékeztet, hogy a háború borzalmait nem lehet eltörölni.
A különböző szereplők megannyi nézőpont Mrs. Dalloway jellemére, de legizgalmasabb képet róla mégis saját belső monológjaiból kapunk. Nemcsak Clarissa, hanem a többi karakter esetében is a külső eseményekkel ellentétben belső világuk sokkal színesebb, érdekesebb – ez tetszik legjobban a regényben.
     V. Woolf mesterien szövi össze a különböző belső monológokat és külső történéseket, mégis nemegyszer azon vettem észre magam, hogy már nem a regény világában vagyok, hanem könyvel a kezemben üldögélek és azon gondokodom mitől törik meg mindegyre a varázsa. Már ezért is újraolvasós kategóriába teszem, sőt kíváncsi lettem V.W. más műveire is.

*Első V. Woolf olvasás, pedig annak idején ezt a regényt is “érintettük” angol órán.

>!
Európa, Budapest, 2006
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630780739 · Fordította: Tandori Dezső
>!
Mandula8
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Az Orlando után kicsit meglepődtem, hogy ilyen könnyeden tudom ezt olvasni. Nagyon lebegős, ugyanakkor sokszor szívszorító. Tetszett.

>!
Sapadtribizli
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Nehézkesen olvastam… Nehezen szippantott be az elbeszélés, nagyon kellett figyeljek, hogy le ne maradjak a váltásokról, szóval nem feltétlenül a könnyed kikapcsolódás határozza meg, de érdekes módon pont a kifinomult szereplő-váltások, nézőpontok bemutatása tette hullámossá, izgalmassá, kerekké az egész történetet. Érdekes, hogy mi minden fér bele egy napba, egy majdnem átlagos napba…Mennyi féle ember, mennyi féle lelkület, érzelem, gond, emlék, öröm. Egymás mellett élünk és olykor érintkezünk is, és még csak bele sem gondolunk, hogy itt bizony egész világok érintkeznek egymással. Szép könyv! (De mégsem volt olyan, hogy beleremegtem volna…)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell

Milyen magányossá válunk, ha szeretünk valakit.

31. oldal (Európa, 2005)

>!
kékmadár

Minden különösebb erőfeszítés nélkül ki-be jártak egymás szivén-lelkén.

84. oldal

>!
Chöpp P

A halál – dacos szembeszegülés.
A halál – kísérlet, az önkifejezés, az eggyé válás kísérlete, mikor az ember úgy érzi már: lehetetlen elérnie valami visszahúzódó, tőle titokzatosan egyre távolibb középpontot; amikor a közelségből elválás lenne csak; az öröm oda; magányosak vagyunk, örökre. A halálban pedig valamiféle ölelés vár.

Kapcsolódó szócikkek: halál
>!
Katze

Az emberi szív feledékenysége sebezhet, a hálátlanság égethet-marhat, de ez a hang, ez az évről évre végtelenül áradó hangfolyam magába old bármit; ezt az esküt, ezt a teherautót, ezt az életet, ezt a vonulást, körülvesz, beborít és magával sodor mindent, akár a gleccser jegének durva sodrása egy-egy csontszilánkot, kék virágszirmot, tölgyfarönköt; és görgeti-görgeti egyre.

>!
Katze

Tudományosan szólva: leolvadt a világról a hús.

>!
Belle_Maundrell 

De néha már nincs mit rendbe hozni.

129. oldal (Európa, 2005)

>!
tasiorsi

… a nők sokkal inkább a múltban élnek, mint mi, gondolta. Ragaszkodnak mindenféle helyekhez: és az apjukhoz – egy nő mindig büszke az apjára.

74. oldal

2 hozzászólás
>!
katka99

Ha az ember milliószor csinál valamit, attól az a dolog csak gazdagabb lesz, jelentőségteljesebb; hiába mondják, hogy a felszíne megkopik. A múlt: gazdagít, nemkülönben a tapasztalatok; valamint az is, hogy van egy-két ember, aki számít, aki fontos nekünk, s kialakul bennünk az a képesség, amely fiatalkorunkban nem volt meg: hogy elhagyjunk ezt-azt, azt tegyük, amihez kedvünk van: hogy fütyülünk arra, mit mond a világ, jártunk-keltünk-ben ne várjunk túl sokat…

219. oldal

>!
Irasalgor

És megállunk, elcsendesedünk mi magunk is; lényünket visszafojtjuk. Csak a megszokások csontállványzata tartja mereven az emberi külszínt, a burkot. Amelyben egyébként – semmi sincs, mondta magában.

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

E. M. Forster: Út Indiába
James Joyce: Ulysses
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
William Faulkner: A hang és a téboly
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Emily Brontë: Üvöltő szelek
Hamvas Béla: Karnevál
Anne Brontë: Wildfell asszonya
Robert Browning – Walt Whitman: Tébolyda-cella