Messzeség 31 csillagozás

Virginia Woolf: Messzeség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Utazások ​története a mű, többféle szinten is. Távolodás a XIX. századi, viktoriánus irodalomtól: még hagyományos regényköntösben modern témák jelennek meg -mint egyik kutatója felfigyelt rá, Woolf összes műve közül csak ebben csókolózik egy férfi és egy nő, sőt majdhogynem a szerelmi aktusnak is tanúi leszünk. Utazás ezenkívül a civilizációból a vadonba- ahol azonban a szereplők nem Dél-Amerikát mérik föl Darwin módjára, hanem inkább önmagukat, saját világukat tárják elénk ennek előterén, mint Joseph Conrad A sötétség mélyén című kisregényében. És utazása elsősorban egy addig elszigetelt, légritka környezetben élő fiatal nőnek ki az élet forgatagába – amihez nem a legjobb kalauzokat kapja.
Rachel Vinrace már huszonnégy éves, muzikális, anya és jóformán apa nélkül nevelkedett, nagynénik által túlságosan is óvott fiatal nő, amikor kereskedő apja egyik hajóján egy kis társasággal hosszú útra indul. A tengeren egy másik nagynéni, Helen veszi gondozásba, elhatározva, hogy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1915

>!
Európa, Budapest, 2007
578 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630784245 · Fordította: Tandori Dezső

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Mrs. Clarissa Dalloway


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

n P>!
Virginia Woolf: Messzeség

Soha még két ember nem volt olyan boldog, amilyenek mi voltunk.
Még akkor is, ha pontosan tudom, sokadik könyve után, hogy ő milyen, hogy mit fog mondani, még akkor is meg tud lepni. Most is meglepett, de csak a végén, amire igen sokat, közel 600 oldalnyit kellett várnom. Meglepett, mert egy kicsit beleírta a saját halálát. A mondatot, ami később, búcsúlevelében is olvasható. Szándékos volt? Hogy első regényében, amikor még csak álmodik talán egy regényekkel teli életről, akkor belesző egy mondatot az utolsó lapokba és ezeket a sorokat 1941. március 28-án, kövekkel teli zsebekkel elindulva a messzeségbe, a kiútba, újra leírja. Minden regényében benne van kettős léte. És lehet, ahogy a többi értékelésben olvasom, ennek a kettősségnek a Woolf-i közlése még visszafogottabb, bátortalanabb, de az a mélység, amit ő önmagában megélt, azt már itt is, szinte „liba bőrözve” mondja el. A társasági felszínességből, magamban csak „elit alakulatnak” hívtam őket, ebből a sápadt holdvilágképű, kifelé ürességet mutató világból mutatja meg az olvasónak – egyenként lecsupaszítva – az emberi vágyak, az élet és halál nagy és örök kérdéseinek megválaszolhatatlanságát. Mert nem kapunk választ, sem azokra a kérdésekre, amit a regény szereplői tesznek fel, sem azokra, amik bennünk merülnek fel, miközben utazunk, olvasunk egy hajón. Hiába érünk partot, szállunk le és helyezkedünk el, ki-ki a maga kanapéján, az útnak ezzel nincs vége. Csak a helyszínek változnak, csak az eső áll el, csak a nap süt ki, vagy a köd száll le, de ami Virginiában az élet folytatásához kell, a kilátástalanság feloldása, önmaga elfogadása és az élete felé való jó-szándékúság (hogy szeresse magát) az nem változik. Minden szereplőben láttam őt, minden szereplőnek szánt egy-egy mondatot, amivel magát próbálta "érvényesíteni', létezni valóvá tenni. De úgy lett, ahogy lett. Hogy egyik regénye sem emelte ki saját süllyedéséből, a leírt és mások által kimondott gondolatai sem „váltották” meg, nem adtak életerőt. ’1913-ban kezdi írni a Messzeséget és 41-ben sorait újra papírra veti. Utoljára.
Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna annál, mint mi voltunk

29 hozzászólás
elizabennet>!
Virginia Woolf: Messzeség

szeretem, ahogy igyekszik megfejteni, hogy mi van bennem

Zsófi88>!
Virginia Woolf: Messzeség

Szomorú, nagyon szomorú.
Nem értem, hogy miért hasonlítják ezt a regényt az Üvöltő szelekhez…
A világítótorony után most ez lett a második kedvenc könyvem Woolftól.
Hihetetlenül modern könyv, mély, lélektani ma is aktuális kérdésekkel.
Messzeség…mennyire tudjuk magunkat és cselekedeteinket objektíven, távolról megítélni és mennyire vagyunk hol közel, hol pedig távol embertársainktól. Szép könyv.

Lily_Sz>!
Virginia Woolf: Messzeség

Egy kicsit vártam, miután befejeztem, hátha tudok róla néhány „magvasan” értelmes mondatot írni.
Nem igazán. Pedig szerettem, jó volt olvasni.
Végig azt éreztem, hogy kulcsmű.
Csak hát sajnos nem nyit még nekem ez a kulcs ajtókat.
Itt, az egyik értékelésben is olvastam, hogy ne ezzel fogjunk hozzá a VW-életműhöz (bár már olvastam tőle egy regényt, tehát nem ez az első, de mégis csak az elején vagyok még) – pontosan erre gondoltam, hogy később, több regény elolvasása után kerülhetek közelebb Hozzá, az írónőhöz is és e műhöz is, meg a megdöbbentő befejezéshez…
De hogy miért olyan nehéz megfogalmazni, hogy miért jó mégis ez a regény? Nem olyan, mint amit megszoktunk, nyilván. A cselekmény néhány mondatban összefoglalható, de a hangulat – az valami. Egyszerűen szó szerint magával ragadó: ez valami utánozhatatlan, áradó, csendes, hullámzó melankólia – ez valami olyasmi, mely a szavak nélküli, megmagyarázhatatlan megértéshez hasonló.
Az erre való nyitottság kell a befogadásához.
És még egy megjegyzés: Tandori Dezső fordítása nagyon szép (kifejezetten hozzátesz az élményhez!).

>!
Európa, Budapest, 2007
578 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630784245 · Fordította: Tandori Dezső
Mafia I>!
Virginia Woolf: Messzeség

nem olvatsam még tőle semmit. néha nagyon szép volt, néha kicsit lassú. kicsit didaktikusnak éreztem, mert minden gondolatot kimondat a szereplőivel, ezért a négyes.

szép volt.

1 hozzászólás
Kertari>!
Virginia Woolf: Messzeség

Érdekes volt Rachel fejlődése. Néha a sok szereplő között összezavarodtam. De ettől függetlenül jó volt.

Vadbarack>!
Virginia Woolf: Messzeség

Ez a nő egy Isten volt. Millió meg egyszer olvastam már a munkáit, de minden egyes alkalommal másként mutatkozik előttem. Szerelmes vagyok a szavaiba és a gondolataiba, mert mindegyik olyan szemet gyönyörködtetően gyönyörű, hogy az már fáj. Persze, látszik, hogy ez az első regénye, de amikor a legapróbb mozdulatról is úgy ír, mintha a létezésünk lényegét magyarázná el, akkor mindez semmissé változik.
Ha még nem olvastál Virginiától, ne ezzel kezd! (Arra inkább Mrs. Dalloway elegánsan körbefont történetét ajánlom.) Viszont ha ugyanolyan szerelmes vagy ennek a csodás nőnek a gondolataiba, mint én, akkor garantáltan olvasd el, mert ezúttal sem csalódsz majd benne.


Népszerű idézetek

Fatma>!

Ami az utcák, terek és középületek tagolt tömegét illeti, e pillanatban ő csak olyasmit érzett, hogy íme, mily keveset is tett London azért, hogy az ő szeretetét elnyerje, holott negyven évéből harmincat ugyanabban az utcában élt le.

11. oldal

theodora P>!

Soha még két ember nem volt olyan boldog, amilyenek mi voltunk. Soha senki nem szeretett úgy, ahogyan mi szerettünk.

547. oldal

Dün P>!

Hogy ő maga sosem nősült meg, nem kisebb oka volt, mint hogy nem akadt olyan nőre, aki tiszteletét kivívta volna. Mivel Mr. Pepper arra volt kárhoztatva, hogy ifjúságának érzékeny éveit Bombayben töltse, egy pályaudvaron, csak színes bőrű nőket ismerhetett meg, tisztfeleségeket, hivatalnoknékat; az ő eszményképe meg egy olyan hölgy lett volna, aki tud olvasni görögül, már ha perzsául nem is, legyen hibátlan világos bőre arcán, és legyen képes megérteni agyacskájával a legmellékesebben ejtett megjegyzéseit is néki, vetkőző férfiembernek.

33. oldal

4 hozzászólás
Dün P>!

Jelenleg egy nörszöm van. Mindent összevéve derék asszony, csak épp fejébe vette, hogy gyerekeimet imádságra szoktatja. Eddig, hála a magam körültekintő védőrendszerének, istenségen valami bálnafélét képzeltek el, de most, hogy kitettem a lábam a házból…

34. oldal

3 hozzászólás
Surréalisme>!

Mrs. Flushing mindjárt az istentisztelet kezdetén észrevette, hogy bizony bibliát kapott fel imádságoskönyv helyett, így aztán, mivel Hirst mellett ült, rá sandított oda lopva, válla felett. A fiatalember rezzenetlenül olvasta a halványkék könyv szövegét. Mivel Mrs. Flushing nem látta jól a sorokat, közelebb hajolt, erre Hirst udvariasan odatartotta neki a kötetet, ujjával a görög eredeti első sorára mutatott, utána a szemközti oldalon a fordításra.
– Mi ez? – suttogta sürgetően várva a választ Mrs. Flushing.
– Szapphó – felelte St. John. – A Swinburne-féle fordítás… ennél különbet még a világon nem írtak.

360. oldal

theodora P>!

A sok füst, a sok ház eltűnt, és a hajó valóban kint volt a tágas tengeren, mely frissnek és tisztának érződött, még ha a hajnal világán is egyelőre. Otthagyták mocsaras szárazulatán az egész Londont. A láthatáron igen keskeny árnyvonal húzódott; nem úgy hatott, hogy Párizs terhét viselhetné, holott bizony rajta nyugodott. S ők – megszabadultak az utcáktól, az emberektől, és egy ilyen szabadság nyomán valamennyiüket ugyanazt az izgalom ragadta el. A hajó egyenletesen szelt kis hullámokat, melyek nekiloccsangattak, pezsegve szétperegtek, majd mindkétfelől keskeny szegélyt hagytak buborékokból és habokból. Felettük a színtelen októberi ég hártyafelhős volt, mintha faanyag tüze kanyarítana oda gyér füstöt, és csodásan sós és üde volt a lég. Tulajdonképpen hideg volt ugyanakkor ahhoz, hogy helyben maradjon az ember.

35. oldal

theodora P>!

– Mi a csudáért nem és nem akarnak őszinték lenni? – mormolta magában, már fölfelé ballagva a lépcsőn. Miért van ez, hogy az emberek között ilyen gyatrák, mindenképp töredékesek, esetlegesek a kapcsolatok? A szavak meg annyira veszedelmesek, hogy ha valakivel rokonszenvezünk, kitesszük magunkat a kíméletlen vizsgálódásnak máris, netán belerokkanunk?

294. oldal

Fatma>!

Ez mind együtt, bánata gyermekeiért, a szegények dolga és az eső, úgy hatottak aztán, hogy Mrs. Ambrose lelke jószerén a szabad levegőnek száradás céljából kitárt seb volt.

13. oldal

Fatma>!

[…] ám itt a sötétben az volt, hogy a bagoly ment ágról ágra, és ha a könnyű szél gallyakat lebbentett, felvillant a hold, akárha fáklya volna.

168. oldal

Fatma>!

Jó a tavasz, de a legjobb az ősz a szarvasbőgéssel, akkor aztán alkonyul már, megyek vissza az utcákon, és nem látni tisztán az embereket; a járókelők gyorsan haladnak el egymás mellett, épp csak arcukba pillantunk, aztán huss, már nincsenek is sehol… ez nekem annyira tetszik… és senki nem is sejti, ki mit csinál…

330. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
William Somerset Maugham: Örök szolgaság
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
George Orwell: Állati gazdaság
William Somerset Maugham: Borotvaélen
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
John le Carré: Csapda
Joseph Conrad: Az árnyéksáv