Flush 144 csillagozás

Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush

„…Flush, mint életrajza bizonyítja, egészen rendkívüli módon érzékeny volt az emberi hangulatok iránt.” Elizabeth Barrett angol költőnő s kedves spánielje hiteles történetét veheti kezébe az olvasó. Virginia Woolf kitűnő stílusában mutatja meg a két lélek találkozásának rejtett pillanatait.

Eredeti megjelenés éve: 1933

Róluk szól: Elizabeth Barrett Browning, Robert Browning

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Útitárs Helikon · Révai Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 2005
130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630777703 · Fordította: Rónay György
>!
Helikon, Budapest, 1993
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632082842 · Fordította: Rónay György
>!
Helikon, Budapest, 1976
108 oldal · ISBN: 9632070275 · Fordította: Rónay György · Illusztrálta: Kovács Tamás

1 további kiadás


Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Firenze


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Virginia Woolf: Flush

Amikor májusban előkerült a polc hátsó sorából a Portugál szonettek, akkor találtam ki, hogy Elizabeth Barrett Browningról nekem olvasni kell, mégpedig pont ezt a feldolgozást. Hiszen az alaptörténetet ismerem, talán még vizsgáztam is belőle annak idején, akkor lássuk, mit tesz hozzá Woolf.

Nos, Woolf nyilvánvalóan számít arra, hogy az olvasóinak van fogalmuk Elizabeth Barrett Browningról, de még a férjéről is, úgyhogy nagyon sok információra, amit egyéb életrajzok a középpontba helyeznek, éppen hogy csak utal. (Ha nagyon muszáj, ír róla végjegyzetet.) Itt az kerül a középpontba, ami máshol a perifériára: a költő kapcsolata kedves spánieljével. :) Nem egyszerű gazda-háziállat viszony, több annál: olykor szinte egymás tükörképévé válnak, egyszerre hasonlóak és ellentétesek. Együtt tapasztalják meg a bezártságot, sőt a börtönt,* és együtt a szabadságot is. Igen: egy ki- és felszabadulás története ez.

Nekem ez igazából kísérleti regénynek tűnik, komolyan veendő játéknak. Az, hogy egy állat nézőpontjából íródik (kivéve, amikor a gazda levelezését idézi), nem azt jelenti, hogy emberi vonásokkal és gondolkodásmóddal ruházza fel a kutyát, aztán előadja, hogy Flush mit lát a Browning házaspár életéből. Tényleg mindent elkövet, hogy „kutyásítsa” azt a nézőpontot, még ha közben a maga sajátos Woolf-stílusát nem is veszíti el. (Bocs a szándéktalan szójátékért.) Nem egészen úgy dolgozik, ahogy azt a moderneknek tanították tudatáram-technikából, de valami nagyon hasonló módon. Különösen, amikor arról van szó, hogy Flush elsősorban az orrával érzékeli a világot, és egyrészt természetesen jóval több szagot érzékel, mint az emberek, másrészt jóval több mindenre használja a szaglását. Ennél közelebb, mint ami itt Woolfnak sikerült, elég nehéz lenne jutni ahhoz, hogy hogyan lehet megjeleníteni a kutyák sajátos „szagnyelvét”.

(Azért amikor nem a szagok vannak soron, akkor kap egy fricskát az angol társadalom is, amelyet nem kicsit parodizál a regény elejének kutyahierarchiája.)

Szóval kísérletnek sem utolsó a regény, életrajzként is működik a maga módján, meg még nagyon szép is. A fordítónak nagy-nagy kalapemelés ezekért a sodró lendületű mondatokért, ezért a szókincsért, igen nehéz dolga lehetett. Majd csak eljutok egyszer odáig, hogy tizenöt év után végre elővegyem az Aurora Leigh-t is.

U.i.: Felhívom még a figyelmet a regény elejének Miss Mitfordjára, aki a maga szelíden viktoriánus módján szintén normaszegő, ha nem is látványosan, és nem is tudja ezáltal megoldani az élete legszomorúbb problémáját.

* spoiler

>!
Európa, Budapest, 2005
130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630777703 · Fordította: Rónay György
2 hozzászólás
Molymacska P>!
Virginia Woolf: Flush

Nem tudtam a könyvről nagyon semmit, így nagyon furcsa volt olvasni egy (valószínűsíthetem) nem tipikus Woolf kötetet egy nem tipikus helyzetről, egy nem tipikus narrációról.
A történet érdekes volt, ahogy a kutyán keresztül élhetjük át az egészet. Így kutyaszemszögből jobban érezzük a fájdalmat, lemondást, a cseppnyi élet (egyfajta) tönkretételét. Mert mi lehetne rosszabb egy spánielnek, ha nem mehet futni, ha vécézni is kis időre engedik ki, ha folyamatosan feküdnie kell. (emiatt az aspektusa miatt éreztem egy nagyon enyhe párhuzamot az akkori női élettel is, hiszen a férj is így börtönözte be akkoriban a feleségét).
Érdekes volt történeti szempontból is: akkoriban mekkora értéke volt a kutyának, és hogyan viszonyultak hozzá. Vissza-visszatérő téma volt a könyvben, és nagyon érdekes volt a társadalomkritika, amely megjelenik benne, az emberekre levetítve is.
Érdekes volt a könyv, bár nem a kutyaszemszög volt a legelőnyösebb benne, mégis érdekes, és szórakoztató olvasmány volt számomra. Egy-két Woolf kötet már várakozik itthon, remélem azok még jobbak lesznek :)

1 hozzászólás
Stone>!
Virginia Woolf: Flush

Zseniális ötlet, hogy Elizabeth Barrett és Robert Browning egymásra találását, elszökését és közös életüket a spániel szemével nézhettük végig. Woolf gyönyörűen tudja kifejezni magát, mondataiban a szavak olyanok, mint a tenger hullámai, az ember felfekszik rájuk és hagyja magát ringatni. Érdekes, hogy pont ennek a két embernek a története hatott rá annyira, hogy kikerekítsen belőle egy meglepő biográfiát. Tetszett, hogy nem vitte túlzásba a kutyaélet szemléltetésében az emberi vonásokat. Nem aggatta tele a szokásos elcsépelt dolgokkal. Az is kiváló ötlet, hogy beleszőtt Mrs Browningtól eredeti, gondolom én, naplóidézeteket. Nem értem, olvasva a többieket, miért nem tetszik a befejezés. Biztos meglepő, de egyik pillanatban vagyunk, másikban meg nem. Szerintem tökéletes az, ahogy vége van.

10 hozzászólás
Toth_Otto>!
Virginia Woolf: Flush

Érdekes lehet Szabó Magda Örömhozó, bánatrontó című művével párhuzamosan olvasni, bár nekem mindkettő emlékezetes olvasmányélmény maradt külön-külön is. Flush valamivel csavargósabb házi kedvenc volt, mint Évuka. Állatot tartani otthon nagy felelősség, vele együttélni, kompromisszumot kötni nem kis feladat. Azért meggondolandó a felelősség vonatkozásában, hogy tartsak-e házi kedvencet panelben. Nyilván, hogy jobb mindkettőnknek, ha inkább nem nyúzzuk egymást, mert több lenne a kár, mint a haszon ( cica esetében biztosan) Ugyanakkor fáj a szívem, mert szükségem van egy Flushra és egy Örömhozó, bánatrontóra. A kis herceg is hasonló kérdéseket vizsgál, válaszol jó néhány felelősséggel kapcsolatos kérdésre.
Nagyon érdekes volt, ahogy a szerző egy kutya szemszögéből írta meg a történetet, nagyon élvezetes nyári olvasmány, és ajánlom azoknak, akik kicsit is érdeklődnek a házi kedvencek iránt. Ez a kötet csudajó, látszik, hogy az irodalom nem ismer határokat. Akinek nyelve van, az nevén tudja nevezni a dolgokat. Ha más nem, ízek alapján tájékozódik. Ízek, imák, szerelmek! :D

2 hozzászólás
dokijano>!
Virginia Woolf: Flush

Korábbi olvasásaimból okulva kicsit aggódtam, amikor leemeltem a könyvtár polcáról ezt a regényt. De mivel itáliai utazásról is írt benne, belevágtam az olvasásba. Nem is csalódtam, az eddig olvasott négy írása közül ez tetszett a legjobban.
Már eleve a kutya-szemszög is vonzott, a viktoriánus korszak nehéz sorsú angol költőnője és az akkori angol nagyvárosi élet megismerése már csak extra volt. Még akkor is, ha ennek fordítva kellett volna lennie.
Hangulatosak az életképei. Szinte borzong az ember, amikor a whitechapeli viskóváros lecsúszott embereiről és életmódjukról olvas. Ennek ellenpontja a napsütötte Itália, a főszereplő spániel is sokkal jobban érezte magát olasz földön. (Nem utolsósorban egy Firenzéhez kapcsolódó kihíváshoz is megfelelő olvasmánynak ígérkezett.)
Kutyabarátoknak és a viktoriánus kor kedvelőinek garantáltan nem okoz csalódást.

Felixa P>!
Virginia Woolf: Flush

Végre egy könyv, amelynek egyedi stílusa és hangulata van! (Tény, hogy hozzá kell szokni, mert az elején kissé nehézkesen rázódtam bele.) A fülszöveg alapján mindjárt tudtam, hogy el kell olvasnom, mert a családunkban is van egy spániel.
A kutyaszemszög teljesen elvarázsolt…, …és nem utolsó sorban az írónő pazar leírásai, ahogyan az olvasó elé tárja az éppen aktuális környezet hol aprólékos, hol pedig festői miliőjét.
Lám-lám, a kutyák is éreznek és van lelkük… De ezt nem kell annak magyarázni, aki felelősségteljes kutyagazdi és állatbarát.

Lahara IP>!
Virginia Woolf: Flush

Szóval én ezt azért vettem meg, mert le volt értékelve, és mert a szerzőtől még egyetlen könyvet sem olvastam. Nem tudtam előre, miről szólhat, de nem is érdekelt, hiszen úgyis el akartam olvasni.
Nagyon tetszett a hangulat és a kutyaszemszög. Ezek a történetek mindig eszembe juttatják, hogy melyik korban szerettem volna én igazából élni.

1 hozzászólás
csepergő>!
Virginia Woolf: Flush

Kiültem az udvarra és elmélyültem az olvasásban, a pöttöm kutya pedig a térdhajlatom szeretettől áradó nyalogatásában. Akkor arra gondoltam, hogy még feltétlenül meg kell tanítanom ennek a kis jószágnak, hogy ahol nyúl van, ott kutya is; illetve azt, hogy a kutyák pórázon való vezetése nem történik más egyébért, mint a cilinderes férfiakért. Én pedig megtanultam, hogy véletlenül sem hagyom, hogy Whitechapel kutyarablói orvul ketrecbe zárják hőn szeretett ebemet. Ha esetleg úgy döntenék, hogy felcsapok indiai kendős angol kisasszonynak. Mert ki tudja…

borbolya3>!
Virginia Woolf: Flush

Nem voltam kellően felvértezve háttértudással, így sok mozzanat nem illeszkedett pontosan a neki szánt helyére. Ennek ellenére Woolf kutyabőrbe bújását tudtam élvezni. Amit hiányoltam, az a rá jellemző, kissé ironikusba hajló egy-egy odamondása.

Georgina77 P>!
Virginia Woolf: Flush

Mindig is nagyra fogom tartani az olyan történeteket, amiben okos állatok élettörténetét ismerhetni meg.
Főleg a háziállatok sorsa imponáló, ahol nyomon követhető, ahogyan szervesen összefonódik az élete a gazdájával/felügyelőjével.
Csodálni való az a ráhangolódás a másikra, az a ragaszkodás, az az őszinte önzetlenség, amivel az állatok képesek működni.
Nagyon imádom és becsülöm őket ezekért. Rengeteget tanulhatunk tőlük 'emberségből'.


Népszerű idézetek

W_K P>!

A gyűlölet nemcsak gyűlölet: a gyűlölet szeretet is.

1 hozzászólás
Ardnazil P>!

Kettejük közt ott tátongott az a legmélyebb szakadék, mely élőt élőtől elválaszthat. A lány tudott beszélni; a kutya néma volt. A lány nő volt, ember volt; Flush csak kutya.

25. oldal, Helikon 1993

W_K P>!

Morajból szőtt mennyezet, zajokból font felhő borult s omlott egyetlen súlyos zsongássá sűrűsödve a város fölé.

dokijano>!

Whitechapelben vagy abban a háromszög formájú városrészben, mely a Tottenham Court Road magvát alkotja, a szegénység, a bűn és a nyomor századokon át szülte, táplálta s nemzette gyermekeit anélkül, hogy valaha is háborgatták volna buja tenyészetét. St. Gilesben egy roskadozó viskótömb „valóságos fegyenctelep volt, valóságos metropolisuk a szegényeknek”. Ahol a szegények így összetömörültek, lakótanyáikat, elég találóan, varjúfészeknek nevezték, mert ezekben éppúgy nyüzsögtek és zsinatoltak az emberek, ahogyan fekete gomolyokban fák csúcsain a varjak. Csakhogy itt a házak nem fák voltak, háznak is csak különös jóindulattal mondhatta őket az ember. Sivár téglakaszárnyák, köztük szűk sikátorok, s nyílt csatorna a szennyvíznek. Nappal e sikátorokban félmeztelen lények hemzsegtek, este aztán ráadásul elöntötte őket még a tolvajok, koldusok, utcanők áradata is, mindazoké, akik napközben a West Enden kamatoztatták tehetségüket.

54. oldal, Whitechapel (Magyar Helikon, 1976)

Ardnazil P>!

… vajon valóban mindent ki tudnak mondani a szavak? Mondanak egyáltalán valamit? Nem rombolják-e le a valóságot, mely egyszerűen meghaladja a teljesítőképességüket?

37. oldal, Helikon 1993

Belle_Maundrell >!

Nézd ezt a kutyát… Tegnap este, árván
s ügyet se vetve rá, a néma csöndben
elábrándoztam; megeredt a könnyem;
s ekkor nedves arcom mellett a párnán
egy faunfej tűnt föl, egy szőrös szatírfő,
szinte hozzám ért! Csillogó tekintet
tűzött szemembe sóváran, s lecsüngő
bodros félfüle arcomon legyintett.
Én fölszökkentem: mint a nimfa rebben,
ha szatír tör rá a görög ligetben:
egy faun? – Dehogy! Flush volt! S míg puha gyapja
szivárgó könnyeimet fölitatta,
téged dicsért mosolygó énekem:
Pán, állatirhás égi szerelem!

117-118. oldal, Hatodik fejezet - A vég

Limbus>!

És Flush megismerte, amit az emberek soha nem ismerhetnek meg: a tiszta, egyszerű, teljes szerelmet, a tökéletesen gondtalan szerelmet, a szerelmet, melyet se szégyen nem kísér, se lelkifurdalás – amely ebben a percben elborít, és a következőben nyoma sincs már –, mint ahogyan a méh lebeg egy percig a virág fölött, és a következőben nyoma sincs már: ma egy rózsát választ kedvesének, és holnap egy liliomot, ma egy mezei hangát és holnap egy üvegházban egy duzzadt és pöffeszkedő orchideát. (…) A szerelem volt mindene; tökéletesen kielégítette a szerelem.

88. oldal (Európa Kiadó, 2005)

W_K P>!

Az életíró mindebből bizonyára örömest következtetné, hogy Flush élete delelőjének ezekben az éveiben, nem volt egyéb, mint orgiáknak minden leírást meghaladó sorozata; s ha a baba, napról napra új meg új szavakat kapva el röptükben, ilyeténképpen napról napra mind messzebb és messzebb hárította magától az ártatlan valóságot: Flush sorsa éppen ellenkezően az volt, hogy változatlanul annak a paradicsomnak a polgára maradjon, melyben végletes tisztaságban él tovább minden lényeg, s melyben a meztelen dolgok nyomban és közvetlenül áradnak a meztelen idegekbe; ez az elképzelés azonban, sajnos, hamis volna. Flush nem fickándozott ilyesfajta paradicsomban. Egy csillagról csillagra röppenő szellem, egy sarkvidéki hómezők vagy trópusi erdők fölött úszó madár, mely hosszú útján soha nem találkozik lengő füsthajzattal ékes emberi településekkel: amennyire el tudjuk képzelni, ők valóban ilyen sértetlenségnek, ilyen boldog teljességnek örvendnek.

Belle_Maundrell >!

Ő, Miss Barrett nem hagyhatta el a szobát. Mintha odaláncolták volna a kerevethez. „A kalitka rabmadarának lehet olyan szép a története, mint az enyém” – írta. És Flush, aki előtt kitárult az egész dús és szabad világ, lemondott a Wimpole Street valamennyi illatáról, csak azért, hogy mellette maradjon.

28. oldal, Második fejezet - A hátsó szoba

Melinda_Makkai>!

Nem lenni semmi: mindent egybevetve nem a világ legmegnyugtatóbb állapota-e?

100. oldal, 5. fejezet - Itália (Európa, 2005)


Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Auster: Timbuktu
Holly Webb: Mazsi elszökik
Tracy Chevalier: Az utolsó szökevény
Sarah Pinborough: 13 perc
Jill Mansell: Az első az utolsó?
Déry Tibor: Niki
Garaczi László: Hasítás
Békeffi István: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak
Rosemary Wells: Lassie hazatér
Hallama Erzsébet: Cikcakk