Flush 117 csillagozás

Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush

„…Flush, mint életrajza bizonyítja, egészen rendkívüli módon érzékeny volt az emberi hangulatok iránt.” Elizabeth Barrett angol költőnő s kedves spánielje hiteles történetét veheti kezébe az olvasó. Virginia Woolf kitűnő stílusában mutatja meg a két lélek találkozásának rejtett pillanatait.

Eredeti mű: Virginia Woolf: Flush (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1933

Róla szól: Elizabeth Barrett Browning

>!
Európa, Budapest, 2005
130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630777703 · Fordította: Rónay György
>!
Helikon, Budapest, 1993
158 oldal · ISBN: 9632082842 · Fordította: Rónay György
>!
Helikon, Budapest, 1976
108 oldal · ISBN: 9632070275 · Fordította: Rónay György · Illusztrálta: Kovács Tamás

1 további kiadás


Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Firenze


Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Stone
Virginia Woolf: Flush

Zseniális ötlet, hogy Elizabeth Barrett és Robert Browning egymásra találását, elszökését és közös életüket a spániel szemével nézhettük végig. Woolf gyönyörűen tudja kifejezni magát, mondataiban a szavak olyanok, mint a tenger hullámai, az ember felfekszik rájuk és hagyja magát ringatni. Érdekes, hogy pont ennek a két embernek a története hatott rá annyira, hogy kikerekítsen belőle egy meglepő biográfiát. Tetszett, hogy nem vitte túlzásba a kutyaélet szemléltetésében az emberi vonásokat. Nem aggatta tele a szokásos elcsépelt dolgokkal. Az is kiváló ötlet, hogy beleszőtt Mrs Browningtól eredeti, gondolom én, naplóidézeteket. Nem értem, olvasva a többieket, miért nem tetszik a befejezés. Biztos meglepő, de egyik pillanatban vagyunk, másikban meg nem. Szerintem tökéletes az, ahogy vége van.

10 hozzászólás
>!
Felixa P
Virginia Woolf: Flush

Végre egy könyv, amelynek egyedi stílusa és hangulata van! (Tény, hogy hozzá kell szokni, mert az elején kissé nehézkesen rázódtam bele.) A fülszöveg alapján mindjárt tudtam, hogy el kell olvasnom, mert a családunkban is van egy spániel.
A kutyaszemszög teljesen elvarázsolt…, …és nem utolsó sorban az írónő pazar leírásai, ahogyan az olvasó elé tárja az éppen aktuális környezet hol aprólékos, hol pedig festői miliőjét.
Lám-lám, a kutyák is éreznek és van lelkük… De ezt nem kell annak magyarázni, aki felelősségteljes kutyagazdi és állatbarát.

>!
Lahara ISP
Virginia Woolf: Flush

Szóval én ezt azért vettem meg, mert le volt értékelve, és mert a szerzőtől még egyetlen könyvet sem olvastam. Nem tudtam előre, miről szólhat, de nem is érdekelt, hiszen úgyis el akartam olvasni.
Nagyon tetszett a hangulat és a kutyaszemszög. Ezek a történetek mindig eszembe juttatják, hogy melyik korban szerettem volna én igazából élni.

1 hozzászólás
>!
Amadea
Virginia Woolf: Flush

Nem mondom, hogy szeretnék sápatag, gyengélkedő angol kisasszony lenni, aki indiai kendőbe burkolózik a kereveten, de egy cocker spánielt és a romantikus énem, amit már jó ideje ki akarok irtani, lányszöktetést igen.
(Bővebben a blogban.)

15 hozzászólás
>!
csepergő P
Virginia Woolf: Flush

Kiültem az udvarra és elmélyültem az olvasásban, a pöttöm kutya pedig a térdhajlatom szeretettől áradó nyalogatásában. Akkor arra gondoltam, hogy még feltétlenül meg kell tanítanom ennek a kis jószágnak, hogy ahol nyúl van, ott kutya is; illetve azt, hogy a kutyák pórázon való vezetése nem történik más egyébért, mint a cilinderes férfiakért. Én pedig megtanultam, hogy véletlenül sem hagyom, hogy Whitechapel kutyarablói orvul ketrecbe zárják hőn szeretett ebemet. Ha esetleg úgy döntenék, hogy felcsapok indiai kendős angol kisasszonynak. Mert ki tudja…

>!
meseanyu MP
Virginia Woolf: Flush

Tüneményes kis könyvecske ez, és bár nem vagyok nagy kutyás, határozottan szívembe zártam Flush-t. Na meg persze a gazdáit is. Igazán szívesen olvastam volna hosszabban is róluk, annyira jó hangulata volt az egésznek, andalító és zsongító. Woolf tényleg gyönyörűen ír.

>!
Batus
Virginia Woolf: Flush

Kedves könyv. Kötődős könyv. Hűséges könyv.
(Angol arisztokrata szeretnék lenni.)

>!
minnie
Virginia Woolf: Flush

Még november környékén az Orlando-t lehetett olvasni kötelező olvasmányként. Azt választottam, mert kíváncsi voltam Virginia-ra. Akkor sajnos csalódtam benne.. Nem tudtam kiolvasni azt a könyvet.
De nem adtam fel! (Hála egy kihívásnak :)) És kivettem a könyvtárból a Flush-t. Hetekig állt a polcomon, amíg rászántam magam és elkezdtem olvasni.
Elején ugyanaz az érzés volt bennem, mint az Orlando-nál. Sajnos nem tetszett.. De aztán beindult a történet. Flush elkerült Ms. Barrett-hoz. És elkezdtek „pörögni” az események.
A végére nagyon megszerettem a könyvet. És visszakaptam az Orlando utáni lelohadt lelkesedésem Virginia iránt. :D

2 hozzászólás
>!
Nikkincs
Virginia Woolf: Flush

Óriási ötlet volt Elizabeth Barrett Browning és Robert Browning szerelmét egy spániel szemszögéből bemutatni. Szinte magam előtt láttam Flush-t kölyökként, ivarérett kutyaként Firenzében a szabadságot és az olasz napsütést élvezve és a végén megpihenve az árnyékban. Bájos volt, úgy ahogy van! Főleg azért, mert egyszer nekem is volt egy spánielem, ismerem a kópé fajtájukat és olyan sokszor szerettem volna belelátni a fejébe. Virginia Woolf most ezt az élményt nyújtotta át nekem.

>!
Bubuckaja P
Virginia Woolf: Flush

Már régóta szerettem volna olvasni tőle valamit, de féltem, hogy nehéz könyvei vannak. Nem tudom még, hogy a többi regénye milyen, de ez könnyen befogadható volt.
Az elején egy kicsit megijedtem, mert azt hittem, hogy „egy ifjúságnak írt kutyás történet lesz, a kutya tolmácsolásában”, de szerencsére rá kellett jönnöm, hogy tévedtem.
Narrációs szempontból nagyon tetszett, furcsa nézőpontból szemlél. Egy külső elbeszélőként van jelen, feljegyzésekre támaszkodik, mégis a kutya gondolatait szándékozik átadni. A kutyán keresztül jeleníti meg az emberek világának azt a szeletét, amit egy eb láthat. Ebben némi iróniát, kritikát is éreztem. Mivel a kutya ismereteire támaszkodik, így sok minden a háttérben rejtve marad, amit természetesen nekünk kell kipótolni, ez nem nehéz feladat, de vannak helyek, ahol a narrátor mégiscsak kipótolja az ismereteket. Miss Barrett betegségéről semmit nem tudunk meg, de nekem az az érzésem, hogy valami mondvacsinált szoba betegsége lehet, mert, ahogy elkezdett élni már jobban lett.:)
Tetszett, hogy voltak csillagos megjelölések, általában ezek zavarni szoktak engem, de itt kimondottan érdekes volt. Kölcsönzött a regénynek egy dokumentum jelleget, amit még jobban erősített a Miss Barrett jegyzeteire való hivatkozás is, valamint, hogy többször említi az életrajzírást.
Végezetül, a kutya életét megismerve, elszégyelltem magam és eldöntöttem, hogy le kell győznöm a lustaságomat és többet kell vinnem a kutyáinkat sétálni!


Népszerű idézetek

>!
myaurelia

Kettejük közt ott tátongott az a legmélyebb szakadék, mely élőt élőtől elválaszthat. A lány tudott beszélni; a kutya néma volt. A lány nő volt, ember volt; Flush csak kutya.

25. oldal, Helikon 1993

>!
myaurelia

… vajon valóban mindent ki tudnak mondani a szavak? Mondanak egyáltalán valamit? Nem rombolják-e le a valóságot, mely egyszerűen meghaladja a teljesítőképességüket?

37. oldal, Helikon 1993

>!
Belle_Maundrell

Nézd ezt a kutyát… Tegnap este, árván
s ügyet se vetve rá, a néma csöndben
elábrándoztam; megeredt a könnyem;
s ekkor nedves arcom mellett a párnán
egy faunfej tűnt föl, egy szőrös szatírfő,
szinte hozzám ért! Csillogó tekintet
tűzött szemembe sóváran, s lecsüngő
bodros félfüle arcomon legyintett.
Én fölszökkentem: mint a nimfa rebben,
ha szatír tör rá a görög ligetben:
egy faun? – Dehogy! Flush volt! S míg puha gyapja
szivárgó könnyeimet fölitatta,
téged dicsért mosolygó énekem:
Pán, állatirhás égi szerelem!

117-118. oldal, Hatodik fejezet - A vég

>!
Limbus

És Flush megismerte, amit az emberek soha nem ismerhetnek meg: a tiszta, egyszerű, teljes szerelmet, a tökéletesen gondtalan szerelmet, a szerelmet, melyet se szégyen nem kísér, se lelkifurdalás – amely ebben a percben elborít, és a következőben nyoma sincs már –, mint ahogyan a méh lebeg egy percig a virág fölött, és a következőben nyoma sincs már: ma egy rózsát választ kedvesének, és holnap egy liliomot, ma egy mezei hangát és holnap egy üvegházban egy duzzadt és pöffeszkedő orchideát. (…) A szerelem volt mindene; tökéletesen kielégítette a szerelem.

88. oldal (Európa Kiadó, 2005)

>!
Belle_Maundrell

Ő, Miss Barrett nem hagyhatta el a szobát. Mintha odaláncolták volna a kerevethez. „A kalitka rabmadarának lehet olyan szép a története, mint az enyém” – írta. És Flush, aki előtt kitárult az egész dús és szabad világ, lemondott a Wimpole Street valamennyi illatáról, csak azért, hogy mellette maradjon.

28. oldal, Második fejezet - A hátsó szoba

>!
nagy_csilla

Amíg beszélgettek, Flushnak semmi sem fájt úgy, mint a magányosság. Annak idején nemegyszer gondolt arra: meghitt tűz fényétől megvilágított barlangban élnek Miss Barrett-tal. De a tűz kialudt, a barlang nyirkos és komor lett, és Miss Barrett eltűnt.
Flush körülpillantott. Minden megváltozott. A könyvszekrény s az öt mellszobor is: nem voltak többé a kettejük közös élete fölött virrasztó jóindulatú baráti istenek; dölyfösek és ellenségesek lettek. Flush nyugtalanul mocorgott Miss Barrett lábánál. Az ügyet se vetett rá. Flush nyöszörgött. Észre sem vették.
Erre néma kétségbeesésbe süllyedt.

>!
Melinda_Makkai P

Nem lenni semmi: mindent egybevetve nem a világ legmegnyugtatóbb állapota-e?

100. oldal, 5. fejezet - Itália (Európa, 2005)

>!
myaurelia

Így hát Mrs. Browning fölhörpintve a pohár Chiantit, s egy második narancsot is leszakítva az ágról, nap mint nap Itáliát dicsérte, s szánakozott a ködös, nyirkos, szürke, álszemérmes és ráadásul roskatag, naptalan és örömtelen Anglián.

105. oldal, Helikon 1993

>!
Stone

A követségtől az angol gyógyszerészekig – írta Mrs. Browning – mindenki asztalt táncoltatott itt…

110. oldal

>!
divergent0920

Elválasztva, elrekesztve egymástól s mégis ugyanegy malomban őrlődve tán mindketten azt végezték be kölcsönösen egymásban, ami a másikban csak szunnyadt.

144. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Németh Attila (szerk.): Fényévek 2.
William Shakespeare – Sonia Leong: Rómeó és Júlia
William Somerset Maugham: Az árnyék testvére
William Wordsworth – Samuel Taylor Coleridge – George Gordon Noël Byron – Percy Bysshe Shelley – John Keats: Óda a nyugati szélhez
Charles Dickens: Nehéz idők
Daniel Defoe: Moll Flanders
David Almond: Skellig
Nick Hornby: Hosszú út lefelé
David Almond: Csókás nyár
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…