Flush 155 csillagozás

Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush Virginia Woolf: Flush

„…Flush, mint életrajza bizonyítja, egészen rendkívüli módon érzékeny volt az emberi hangulatok iránt.” Elizabeth Barrett angol költőnő s kedves spánielje hiteles történetét veheti kezébe az olvasó. Virginia Woolf kitűnő stílusában mutatja meg a két lélek találkozásának rejtett pillanatait.

Eredeti megjelenés éve: 1933

Róluk szól: Elizabeth Barrett Browning, Robert Browning

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Útitárs Helikon · Révai Könyvtár · Magvető Zsebkönyvtár 2.0 Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2021
152 oldal · ISBN: 9789631441383
>!
Magvető, Budapest, 2021
152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631424911
>!
Európa, Budapest, 2005
130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630777703 · Fordította: Rónay György

3 további kiadás


Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Firenze


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Virginia Woolf: Flush

Amikor májusban előkerült a polc hátsó sorából a Portugál szonettek, akkor találtam ki, hogy Elizabeth Barrett Browningról nekem olvasni kell, mégpedig pont ezt a feldolgozást. Hiszen az alaptörténetet ismerem, talán még vizsgáztam is belőle annak idején, akkor lássuk, mit tesz hozzá Woolf.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/20/virginia_w…

>!
Európa, Budapest, 2005
130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630777703 · Fordította: Rónay György
2 hozzászólás
Molymacska P>!
Virginia Woolf: Flush

Nem tudtam a könyvről nagyon semmit, így nagyon furcsa volt olvasni egy (valószínűsíthetem) nem tipikus Woolf kötetet egy nem tipikus helyzetről, egy nem tipikus narrációról.
A történet érdekes volt, ahogy a kutyán keresztül élhetjük át az egészet. Így kutyaszemszögből jobban érezzük a fájdalmat, lemondást, a cseppnyi élet (egyfajta) tönkretételét. Mert mi lehetne rosszabb egy spánielnek, ha nem mehet futni, ha vécézni is kis időre engedik ki, ha folyamatosan feküdnie kell. (emiatt az aspektusa miatt éreztem egy nagyon enyhe párhuzamot az akkori női élettel is, hiszen a férj is így börtönözte be akkoriban a feleségét).
Érdekes volt történeti szempontból is: akkoriban mekkora értéke volt a kutyának, és hogyan viszonyultak hozzá. Vissza-visszatérő téma volt a könyvben, és nagyon érdekes volt a társadalomkritika, amely megjelenik benne, az emberekre levetítve is.
Érdekes volt a könyv, bár nem a kutyaszemszög volt a legelőnyösebb benne, mégis érdekes, és szórakoztató olvasmány volt számomra. Egy-két Woolf kötet már várakozik itthon, remélem azok még jobbak lesznek :)

1 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Virginia Woolf: Flush

Elválasztva, elrekesztve egymástól s mégis ugyanegy malomban őrlődve tán mindketten azt végezték be kölcsönösen egymásban, ami a másikban csak szunnyadt.

A legkedvesebb hangulatú Woolf-regény, tele eleven bűbájjal, zamatos megfogalmazásokkal, és fűszerként az okosan adagolt gúny tüzes, csípős ízvilágával. Mert Woolf azért a bőréből nem tudott sose egészen kibújni, szeretett csipkelődni. Malíciára való erős hajlama minduntalan előbújt belőle, ha akarta, ha nem. Ennek ellenére érző-vérző lelke fájdalommal, élettel és szeretettel tele mindenben megmártózott, mindenből vett egy kicsit. Legalábbis, amikor írt, ez biztosan így lehetett. Mások bőrébe könnyen belehelyezkedett, legyen szó akár egy kutyáról. Ebben a nevezetes esetben konkrétan egy spánielről.

Ám Woolf nem érte be holmi egyszerű, találomra kiválasztott, elképzelt kutyával. Neki a nemesek nemese kellett, persze. A híres költőnő, Elizabeth Barrett Browning hűséges társa, Flush megfelelő alapanyagnak bizonyult. Minden okom megvan rá, hogy azt gondoljam, inkább a költőnő iránti mélységes tisztelete inspirálta ennek a kisregénynek a megírására, mintsem a spánielek iránti feltétlen csodálata. Ettől függetlenül ötletes, szeretetteljes főhajtási kísérlet ez: merő humor és játékosság. Méltó emléket állít nőnek és kutyának egyaránt.

Woolfhoz képest szórakoztató, bár stílusa a tőle megszokott. Mégis ez a legkönnyebben emészhető műve. Kétségtelen tény, hogy az írónő ritkán szólt a közhöz alkotásaiban. Önálló, szárnyaló elme volt, kissé talán zavaros, hiszen köztudottan beteg volt, ám varázslatos gondolatokat tudott kiötölni, és ezeket varázslatos egységgé volt képes szőni. Írásai szőnyegek: nem fejeződnek be igazán, inkább csak véget érnek. Gondolatainak árama olyan ellenállhatatlan erővel zúdul az olvasóra, hogy azt kevesek képesek befogadni maradéktalanul.

Ezért ajánlom én a Flusht azoknak is, akik Woolfot kevésbé tudják értékelni. A Flush kutyául emberi, szórakoztató drága kincs. Egy kedves kiskutya kalandjai születésétől a halála pillanatáig. Gondolatai, érzelmei, félelmetes, önfeláldozó, rajongó hűsége gazdái iránt. Évekig tartó raboskodása a zord Londonban, melyet méltósággal visel. Azután szabadsága éveinek mámoros liezonjai a napfényes Itáliában. Emberi családjához való viszonyulása, feltétlen hűsége, ölebsége története, melyben mégis megmaradt kutyának.

Megható, már-már aranyos történet. Egy apró bekacsintás Woolf ritkán látott, játékos énjébe.

Stone>!
Virginia Woolf: Flush

Zseniális ötlet, hogy Elizabeth Barrett és Robert Browning egymásra találását, elszökését és közös életüket a spániel szemével nézhettük végig. Woolf gyönyörűen tudja kifejezni magát, mondataiban a szavak olyanok, mint a tenger hullámai, az ember felfekszik rájuk és hagyja magát ringatni. Érdekes, hogy pont ennek a két embernek a története hatott rá annyira, hogy kikerekítsen belőle egy meglepő biográfiát. Tetszett, hogy nem vitte túlzásba a kutyaélet szemléltetésében az emberi vonásokat. Nem aggatta tele a szokásos elcsépelt dolgokkal. Az is kiváló ötlet, hogy beleszőtt Mrs Browningtól eredeti, gondolom én, naplóidézeteket. Nem értem, olvasva a többieket, miért nem tetszik a befejezés. Biztos meglepő, de egyik pillanatban vagyunk, másikban meg nem. Szerintem tökéletes az, ahogy vége van.

10 hozzászólás
Felixa P>!
Virginia Woolf: Flush

Végre egy könyv, amelynek egyedi stílusa és hangulata van! (Tény, hogy hozzá kell szokni, mert az elején kissé nehézkesen rázódtam bele.) A fülszöveg alapján mindjárt tudtam, hogy el kell olvasnom, mert a családunkban is van egy spániel.
A kutyaszemszög teljesen elvarázsolt…, …és nem utolsó sorban az írónő pazar leírásai, ahogyan az olvasó elé tárja az éppen aktuális környezet hol aprólékos, hol pedig festői miliőjét.
Lám-lám, a kutyák is éreznek és van lelkük… De ezt nem kell annak magyarázni, aki felelősségteljes kutyagazdi és állatbarát.

dokijano>!
Virginia Woolf: Flush

Korábbi olvasásaimból okulva kicsit aggódtam, amikor leemeltem a könyvtár polcáról ezt a regényt. De mivel itáliai utazásról is írt benne, belevágtam az olvasásba. Nem is csalódtam, az eddig olvasott négy írása közül ez tetszett a legjobban.
Már eleve a kutya-szemszög is vonzott, a viktoriánus korszak nehéz sorsú angol költőnője és az akkori angol nagyvárosi élet megismerése már csak extra volt. Még akkor is, ha ennek fordítva kellett volna lennie.
Hangulatosak az életképei. Szinte borzong az ember, amikor a whitechapeli viskóváros lecsúszott embereiről és életmódjukról olvas. Ennek ellenpontja a napsütötte Itália, a főszereplő spániel is sokkal jobban érezte magát olasz földön. (Nem utolsósorban egy Firenzéhez kapcsolódó kihíváshoz is megfelelő olvasmánynak ígérkezett.)
Kutyabarátoknak és a viktoriánus kor kedvelőinek garantáltan nem okoz csalódást.

Lahara IP>!
Virginia Woolf: Flush

Szóval én ezt azért vettem meg, mert le volt értékelve, és mert a szerzőtől még egyetlen könyvet sem olvastam. Nem tudtam előre, miről szólhat, de nem is érdekelt, hiszen úgyis el akartam olvasni.
Nagyon tetszett a hangulat és a kutyaszemszög. Ezek a történetek mindig eszembe juttatják, hogy melyik korban szerettem volna én igazából élni.

1 hozzászólás
csepergő>!
Virginia Woolf: Flush

Kiültem az udvarra és elmélyültem az olvasásban, a pöttöm kutya pedig a térdhajlatom szeretettől áradó nyalogatásában. Akkor arra gondoltam, hogy még feltétlenül meg kell tanítanom ennek a kis jószágnak, hogy ahol nyúl van, ott kutya is; illetve azt, hogy a kutyák pórázon való vezetése nem történik más egyébért, mint a cilinderes férfiakért. Én pedig megtanultam, hogy véletlenül sem hagyom, hogy Whitechapel kutyarablói orvul ketrecbe zárják hőn szeretett ebemet. Ha esetleg úgy döntenék, hogy felcsapok indiai kendős angol kisasszonynak. Mert ki tudja…

Amadea>!
Virginia Woolf: Flush

Nem mondom, hogy szeretnék sápatag, gyengélkedő angol kisasszony lenni, aki indiai kendőbe burkolózik a kereveten, de egy cocker spánielt és a romantikus énem, amit már jó ideje ki akarok irtani, lányszöktetést igen.
(Bővebben a blogban.)

15 hozzászólás
borbolya3>!
Virginia Woolf: Flush

Nem voltam kellően felvértezve háttértudással, így sok mozzanat nem illeszkedett pontosan a neki szánt helyére. Ennek ellenére Woolf kutyabőrbe bújását tudtam élvezni. Amit hiányoltam, az a rá jellemző, kissé ironikusba hajló egy-egy odamondása.


Népszerű idézetek

Amalaschwinta P>!

A gyűlölet nemcsak gyűlölet: a gyűlölet szeretet is.

1 hozzászólás
Ardnazil P>!

Kettejük közt ott tátongott az a legmélyebb szakadék, mely élőt élőtől elválaszthat. A lány tudott beszélni; a kutya néma volt. A lány nő volt, ember volt; Flush csak kutya.

25. oldal, Helikon 1993

Amalaschwinta P>!

Morajból szőtt mennyezet, zajokból font felhő borult s omlott egyetlen súlyos zsongássá sűrűsödve a város fölé.

dokijano>!

Whitechapelben vagy abban a háromszög formájú városrészben, mely a Tottenham Court Road magvát alkotja, a szegénység, a bűn és a nyomor századokon át szülte, táplálta s nemzette gyermekeit anélkül, hogy valaha is háborgatták volna buja tenyészetét. St. Gilesben egy roskadozó viskótömb „valóságos fegyenctelep volt, valóságos metropolisuk a szegényeknek”. Ahol a szegények így összetömörültek, lakótanyáikat, elég találóan, varjúfészeknek nevezték, mert ezekben éppúgy nyüzsögtek és zsinatoltak az emberek, ahogyan fekete gomolyokban fák csúcsain a varjak. Csakhogy itt a házak nem fák voltak, háznak is csak különös jóindulattal mondhatta őket az ember. Sivár téglakaszárnyák, köztük szűk sikátorok, s nyílt csatorna a szennyvíznek. Nappal e sikátorokban félmeztelen lények hemzsegtek, este aztán ráadásul elöntötte őket még a tolvajok, koldusok, utcanők áradata is, mindazoké, akik napközben a West Enden kamatoztatták tehetségüket.

54. oldal, Whitechapel (Magyar Helikon, 1976)

Ardnazil P>!

… vajon valóban mindent ki tudnak mondani a szavak? Mondanak egyáltalán valamit? Nem rombolják-e le a valóságot, mely egyszerűen meghaladja a teljesítőképességüket?

37. oldal, Helikon 1993

Belle_Maundrell >!

Nézd ezt a kutyát… Tegnap este, árván
s ügyet se vetve rá, a néma csöndben
elábrándoztam; megeredt a könnyem;
s ekkor nedves arcom mellett a párnán
egy faunfej tűnt föl, egy szőrös szatírfő,
szinte hozzám ért! Csillogó tekintet
tűzött szemembe sóváran, s lecsüngő
bodros félfüle arcomon legyintett.
Én fölszökkentem: mint a nimfa rebben,
ha szatír tör rá a görög ligetben:
egy faun? – Dehogy! Flush volt! S míg puha gyapja
szivárgó könnyeimet fölitatta,
téged dicsért mosolygó énekem:
Pán, állatirhás égi szerelem!

117-118. oldal, Hatodik fejezet - A vég

Limbus>!

És Flush megismerte, amit az emberek soha nem ismerhetnek meg: a tiszta, egyszerű, teljes szerelmet, a tökéletesen gondtalan szerelmet, a szerelmet, melyet se szégyen nem kísér, se lelkifurdalás – amely ebben a percben elborít, és a következőben nyoma sincs már –, mint ahogyan a méh lebeg egy percig a virág fölött, és a következőben nyoma sincs már: ma egy rózsát választ kedvesének, és holnap egy liliomot, ma egy mezei hangát és holnap egy üvegházban egy duzzadt és pöffeszkedő orchideát. (…) A szerelem volt mindene; tökéletesen kielégítette a szerelem.

88. oldal (Európa Kiadó, 2005)

Amalaschwinta P>!

Az életíró mindebből bizonyára örömest következtetné, hogy Flush élete delelőjének ezekben az éveiben, nem volt egyéb, mint orgiáknak minden leírást meghaladó sorozata; s ha a baba, napról napra új meg új szavakat kapva el röptükben, ilyeténképpen napról napra mind messzebb és messzebb hárította magától az ártatlan valóságot: Flush sorsa éppen ellenkezően az volt, hogy változatlanul annak a paradicsomnak a polgára maradjon, melyben végletes tisztaságban él tovább minden lényeg, s melyben a meztelen dolgok nyomban és közvetlenül áradnak a meztelen idegekbe; ez az elképzelés azonban, sajnos, hamis volna. Flush nem fickándozott ilyesfajta paradicsomban. Egy csillagról csillagra röppenő szellem, egy sarkvidéki hómezők vagy trópusi erdők fölött úszó madár, mely hosszú útján soha nem találkozik lengő füsthajzattal ékes emberi településekkel: amennyire el tudjuk képzelni, ők valóban ilyen sértetlenségnek, ilyen boldog teljességnek örvendnek.

Belle_Maundrell >!

Ő, Miss Barrett nem hagyhatta el a szobát. Mintha odaláncolták volna a kerevethez. „A kalitka rabmadarának lehet olyan szép a története, mint az enyém” – írta. És Flush, aki előtt kitárult az egész dús és szabad világ, lemondott a Wimpole Street valamennyi illatáról, csak azért, hogy mellette maradjon.

28. oldal, Második fejezet - A hátsó szoba

Melinda_Makkai>!

Nem lenni semmi: mindent egybevetve nem a világ legmegnyugtatóbb állapota-e?

100. oldal, 5. fejezet - Itália (Európa, 2005)


Hasonló könyvek címkék alapján

Holly Webb: Mazsi elszökik
Déry Tibor: Niki
Rosemary Wells: Lassie hazatér
Hallama Erzsébet: Cikcakk
Paul Auster: Timbuktu
Eric Knight: Lassie hazatér
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
James Herriot: Egy állatorvos történetei
W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete
Timo Parvela: Miú és Vau