A ​pille halála 8 csillagozás

Virginia Woolf: A pille halála

Virginia ​Woolf kritikusként kezdte irodalmi pályafutását, és az esszé műfaja – ez a nagyon rugalmas és Angliában kiváltképpen népszerű műfaj, amelybe a majdnem novellától a tárgyszerű kritikáig, sőt a tudományos értekezésig minden belefér – állandó társa volt a regényírónak: esszékben készült fel szellemileg egy-egy regénye megírására, és esszékben pihente ki a megírás fáradalmait, nem utolsósorban pedig esszékben csapódtak le az állandó olvasás élményei. Mert Woolf szenvedélyesen olvasott, és még írók közt is egészen kivételes érzékenysége volt a befogadásra, és érzéke arra, hogy élményeit megossza másokkal. De nem csak érzékeny volt, hanem hallatlanul okos is. Néhány – kötetünkben is szereplő – írás a modern regény legfontosabb elméleti dokumentumai közé tartozik.
A szerteágazó anyagot a kötet válogatója, Bécsy Ágnes négy ciklusba rendezte. Az elsőben hangulatok és benyomások egymásra rétegződésének szépírói eszközöket is jócskán latba vető elemzései kaptak helyet, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1942

>!
Európa, Budapest, 1980
590 oldal · keménytáblás · ISBN: 963071965x · Fordította: Bécsy Ágnes, Borbás Mária, Osztovits Levente, Réz Ádám, Szegedy-Maszák Mihály, Szobotka Tibor, Vajda Tünde

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

theodora>!
Virginia Woolf: A pille halála

Nehéz és sokáig tologatott olvasmány volt ez.
A legjobban azok az esszék tetszettek, amikben valamilyen pillanatot ragadott meg: a kötet elejéről ilyen volt: A pillanat, Utcajárás – Londoni kaland.
Tetszett még a Montaigne (ebből sok idézetet kigyűjtöttem), az irodalmi esszéi közül Jane Austenről szóló, a saját élményeiből pedig az Emlékek a dolgozó nők egyesületéről fogott meg.


Népszerű idézetek

theodora>!

Ha útra kelünk, ne szabjuk meg előre, hogy hol töltjük az éjszakát, vagy hogy mikor térünk vissza: minden az utazás. És ami a legszükségesebb. bár ritka szerencse: indulás előtt próbáljunk egy magunkfajta útitársat szerezni, hogy mindent elmondhassunk neki, ami épp az eszünkbe ötlik. Mert az élvezetnek nincs íze, csak ha megosztjuk.

129. oldal

1 hozzászólás
Chöpp P>!

Mert az élvezetnek nincs íze, csak ha megosztjuk.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élvezet
theodora>!

Kerülnünk kell minden különcséget vagy mesterkéltséget, amely elválaszthat felebarátainktól. … Legfőbb feladatunk az érintkezés; legfőbb örömeink a társaság és a barátság, azonkívül az olvasás, de nem azért, hogy tudást szerezzünk, nem azért, hogy megéljünk belőle: csakis azért, hogy kapcsolatainkat a magunk korán és tartományán túlra is kiterjesszük.

128. oldal

Fatma>!

Márpedig inkább a közös szenvedés, mint a közös boldogság, erőfeszítés vagy vágyakozás teremti meg a testvériség érzését. A „mély szomorúság”, amit dr. Hagberg Wright az orosz nép jellemzőjének tart, az élteti az irodalmukat is.

275. oldal (Az orosz látásmód)

Kapcsolódó szócikkek: orosz irodalom
tasiorsi>!

Jane Austen szellemességével karöltve jár tökéletes ízlése. Az ő bolondja azért bolond, és a sznobja azért sznob, mert eltér a józanság és az értelem eszményétől, amelyet Jane Austen mindig maga előtt lát, és világosan elénk idéz még akkor is, amikor nevetésre késztet. Nincs és sohasem volt még egy regényíró, aki ilyen tévedhetetlenül igazodott volna el az emberi értékek között.

Jane Austen

Fatma>!

Talán még soha senkiben sem keltett szenvedélyes érzést egy ceruza. És bizonyos körülmények között az ember mégis minden másnál jobban vágyakozhatik utána; bizonyos pillanatokban eltökéljük, hogy megszerzünk egy tárgyat, ürügyül, hogy fél Londont bejárjuk uzsonna és vacsora között.

17. oldal (Utcajárás)

tasiorsi>!

Az Üvöltő szelek-et nehezebb megérteni, mint a Jane Eyre-t, mert Emily nagyobb költő volt, mint Charlotte. Charlotte, amikor írt, ékesszólón, fénylő szenvedéllyel mondotta ki: „Szeretek”, „gyűlölök”, „szenvedek”. Élményanyaga, ha hevesebb is, a mienkével van egy síkon. Hanem az Üvöltő szelek-ben nincs semmi „én”. Nincsenek nevelőnők. Nincsenek munkaadók. Van szerelem, de nem férfiak és nők szerelme. Emilyt általánosabb fogalom inspirálta. Nem a maga szenvedése, a maga sérelme ösztönözte alkotásra. Nézte a gigászi zűrzavarrá szabdalt világot, és kellő erőt érzett magában, hogy könyvvé egyesítse. Ez a gigászi becsvágy érződik mindvégig a regényben – a félig megfékezett, de fenséges meggyőződéstől áthatott harc: kimondani valamit alakjai szájával, ami nemcsak annyi, hogy „én szeretek” vagy „én gyűlölök”, hanem „mi, az egész emberi faj”, és „ti, az örök hatalmak…”, és a mondat befejezetlen marad.

A Jane Eyre és az Üvöltő szelek

tasiorsi>!

… Charlotte Brontët nem azért olvassuk, mert a jellem aprólékos megfigyelését keressük nála – jellemei életteljesek és eredetiek; sem a komédiát – mert az övé nyers és komor; sem az élet bölcselkedő szemléletét – mert az ő életszemlélete egy vidéki lelkészlányé; hanem a költészetét.

A Jane Eyre és az Üvöltő szelek

theodora>!

Az óra estéli legyen, az évszak a tél, mert télen felüdít a lég pezsgő-ragyogása és az utca társas élete. Ilyenkor nem ösztökél, mint nyáron, a vágy az árnyék és a magány és az édes illatú kaszáló iránt. Meg aztán az estéli órán a sötétség és a lámpafény felelőtlenségével telünk el. Már nem vagyunk egészen önmagunk. Amikor egy szép estén, négy és hat között, kilépünk a házból, és beleolvadunk a névtelen gyalogosok irdatlan republikánus seregébe, akiknek társasága szobánk magánya után olya kellemes. […]
Ám mihelyt az ajtó ránk csukódik, midez eltűnik. A kagylóburok, amelyet lelkünk izzadott ki magának lakhelyül, hogy másoktól különböző alakot ölthessen, eltörik, és a redőkből, az egyenetlenségekből csak a mag marad meg, az érzékelés osztrigája, az óriási szem.

17-18. - Utcajárás

theodora>!

Mert ha önmagunkat kifejezni nehéz, önmagunknak lenni még annál is nehezebb. A lelkünk, vagy a bennünk lakozó élet, egyáltalán nincs egyetértésben a rajtunk kívüli élettel. Ha van merszünk megkérdezni a véleményét, mindig pontosan az ellenkezőjét mondja, mint a többi ember.

122. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Antonia Fraser: VIII. Henrik hat felesége
Macaulay T. B.: Johnson Sámuel
Antonia Fraser: Amazonkirálynők
Elias Canetti: Tömeg és hatalom
Thomas Babington Macaulay: Nagy Frigyes
Derek Prince – Lydia Prince: Találkozó Jeruzsálemben
Bob Thomas: Walt Disney
Robert Graves: Én, Claudius
Graham Chapman – John Cleese – Terry Gilliam – Eric Idle – Terry Jones – Michael Palin – Bob McCabe: Monty Python önéletrajz
Laurence Olivier: Egy színész vallomásai