Boszorkányszelídítő (Hétvilág 2.) 85% 118 csillagozás

Élvezetes volt és épp olyan elborult, kalandos, mint az írónő másik könyve! A cselekmény ismét jól kitalált és kiszámíthatatlan, sosem tudtam, hogy mi következik! A szereplők jobbak, változatosabbak és szerethetőbbek voltak, a történet lassabb, komótosabb volt, de nem kevésbé érdekfeszítő. Csak remélni tudom, hogy ír még néhány történetet a Királyságok köré, mert alig bírom kivárni, hogy mi következik a sárkányok, a lovagok, a boszorkányok és a lidércek után?! *.*

Plusz pont a sorozatnak amiatt, hogy habár sorozat, mégis önálló regényekként olvashatóak a kötetei, ugyanis nagyon minimális átfedés van a sztorik között.

Kedvenc: Belizár! Akarok egy saját Belizárt! ♡.♡

Fangirling: http://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2016/11/boszorkany…

Ha lehetne több csillagot adnák rá, mint öt, de mivel nem lehet, így marad ez. :)
Nagyon tetszett. Sokkal jobban, mint az első rész, pedig azt is szerettem.
Sok helyen olvastam és persze a százalék azt mutatja, hogy a legtöbb embernek ez a rész kevésbé nyerte el a tetszését, de én nagyon imádtam.
Adri szimpatikus főhős volt, nem az a megszokott fajta, akit mindig mások mentenek meg, hanem erős volt, elszánt és nagyon jól megállta a helyét a férfiak között. Egyértelmű volt, hogy Belizár is megkedvelte. Berzence és Belizár roppant módon szerethető karakterek voltak, nagyon bírtam a szócsatáikat. Az igazi csatáikat is. :)
Ők hárman – nekem – tökéletes triót alkottak, kicsit olyanok voltak, mint a HP könyvekben Harry, Ron és Hermione hármasa.
Virág Emília nagyon jól ír. Nagyon megszerettem a stílusát. Izgatottan várom a további részeket. Remélem, hogy sok-sok könyv lesz még ebben az univerzumban. Szívesen olvasnék még a Berzence-Adri-Belizár hármasról. Nagyon megkedveltem őket. Sokkal jobban, mint Hollust.
A manókat is imádtam, olyan cukin vérszomjasak voltak. Egyszer tuti elnézek a Börzsönybe és megkeresem őket meg a futárt, aki szállítja nekik a szajrét. :D
spoiler
Folytatást, de rögtön!

Hajaj, megint bajban vagyok a csillagokkal. Mert ez most nagyon attól függ, hogy honnan és mihez képest nézem.

Önmagában mint olyan izé, regény: * * / * * *
Na jó, hát ezt így felejtsük el, rendben? Annyira szeretném már, ha a mindenkori magyar fantasy szerzők így kezdetnek leülnének, még nem is a laptop, hanem egy kávé/bor/hamburger/füvescigi/Rubik-kocka/akármi mellé, és eldöntenék, hogy akkor a szívükön fekvő történetet komolynak szánják, romantikusnak, aranyosnak vagy paródiának. Mert ezt más nem fogja helyettük, se a béta-olvasó, se a szerkesztő, se a kertésznadrágos manó a haverjaival. És ha ő se, akkor az eredmény olyan lesz, mint spoiler : az istennek nem tud mit kezdeni magával, csak hol rajongói bevásárlólista akar lenni spoiler , máskor meg nagyon szeretné előhúzni az egyedire kevert magyaros tündérmesét spoiler. A karakterekről megemlékeznék kegyelettel, ha lenne miről – bár furcsa módon Adri volt még a elgjobban összerakva, mint a misztikum közepébe cseppent józan paraszti ész spoiler Másfelől, hogy a regény összes férfiszereplője, mínusz a perverz alsó szomszéd mindenhova kell perverz alsó szomszéd vagy gondnok,a hol fiatal nő a főhős ahahannyira csini meg cuki meg megtestesült vágyteljesítő fantasy spoiler , hogy részemről valahol a kevesedik oldal környékén elkezdtem szivárványt vakarózni. Igen, nagyon happy az end, akkor is, ha nem. Igen, mindenki irreálisan viselkedik a végén, hogy a lánynak jó legyen. Igen, ehhez a világrenddel többször szembe kell menni, de a szerző utálja bántani a karaktereket spoiler.
Ja igen, ha egy karakter életterét életszerűvé akarjuk tenni, illene egynek elnevezni a munkahelyét, ha már bejár oda. Tökre olyan, mintha foglalkozott volna a szerző a háttérrel, és tök jót tesz az összképnek is.

Meseparafrázis, magyar(kodós) portálfantasy: * * *
Valahol nagyon fázik egy nagyon kopasz róka.
Még egy Budapestről induló, hungaro-pesszimista alaphangú történet spoiler. Jópofa mitológiai átemelések, megint, és egy jelentős részükkel valamiért nem kezd semmit a történet spoiler Sajnos mondhatjuk, hogy nincs itt semmi látnivaló, pláne olyan, amit nem aknázott ki maradéktalanul az előző kötet – ennek fényében pedig több ponton úgy tűnik, mintha ugyanazt kapnánk pepitában, mert már elsőre is megettük. Hááát, kösz. Lapozzunk.

Az előző kötethez képest szemlélve: * * * / * * * *
A névadás még mindig keservesen fájdalmas pont spoiler . A konfliktus még mindig ugyanaz spoiler , de ezúttal sokkal jobban sikerült a léptéteket eltalálni spoiler . A mágiarendszer még mindig olyan, mintha egy szalonspicces kalandmester alkotta volna meg éjjel tizenegy és hajnali kettő között házi használatra, de ezúttal a szerző adott a vizualitásnak, és már nem csak a cuki fekete macskát tudja maga elé képzelni az ember. Adriról mondjuk csak azt tudjuk meg, hogy jól áll neki az Indokolatlan Estélyis Jelenet* magassarkúval, de ha akarnám, biztos tökre könnyen a helyébe képzelhetném magam, hogyaszongya én is spoiler . A vágyteljesítő alfahím-jelöltek közötti belvillongások indokolatlanul el voltak húzva, nemkülönben a harcok és a Nagy Végső Csata is, de határozottan jó hír, hogy mindennek a vége eggyel életszerűbb, mint a Sárkánycsalogatóé. Mondhatni, ezúttal nem áldozott be az író mindent egy-egy poén oltárán, és ettől a történet ritkábban esett ki saját magából. És majdnem jó lett… tényleg majdnem.

Összességében: kérjük ízlés szerint átlagolni.

Aki látott potenciált az előzőben, annak ezt is ajánlom.
Aki szerint a szerző túltolta a magyaros poénkodást, annak is.
Aki valami egyetemes építményre vágyik, alkalmasint összefonódva az előző kötet történéseivel, lehet, hogy csak szörnyen fáradt lesz a végére.

* A sztorinak nem,de sebaj. @kvzs, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem, tényleg ritkán láttam ennyire… izé, indokolatlant.

Ahhoz képest, hogy az első részért oda meg vissza voltam, a folytatás számomra csalódás. Egyrészt hiányoztak a korábbi szereplők, az újakat nem tudtam megkedvelni, másrészt nem volt olyan humoros, sem pedig annyira izgalmas. Az ex-kollégám is elolvasta mindkét részt az ajánlásomra. Beszélgettünk a könyvekről. Pont ugyanazt éreztem, amit ő is, a második történetben csak úgy történnek a dolgok, amiket nem folyamatukban, hanem utólag magyaráz a szerző. Kicsit hiányérzetem maradt olvasás közben. Utána is. Sajnos amennyire vártam, annyira untam is. spoiler

Imádtam ezt a könyvet is! Az írónő nagyon humorosan és kiszámíthatatlanul vitte a cselekmény előre. Elképzelni nem tudtam, hogyan fog Adri és Berzence, no meg Belizár kimászni ebből a kalamajkából. Kicsit sajnáltam, hogy nem volt sárkány, de a manók kárpótoltak érte. Külön tetszett, hogy két világban is jártunk, ahogy az is, hogy az írónő azt is megmutatta (ismét), hogy Budapest is lehet egy jó kis fantasy helyszíne. Berzence szerintem nagyon béna boszorkány, de a kis ballépései mellett helyén volt az esze és a szíve is. Belizár pedig kifejezetten ijesztőre sikerült, amúgy nagyon jó ötlet volt a lidércek középpontba helyezése. Remélem a harmadik rész is ilyen jó, mert elég magasra került az a bizonyos léc. Pont egy ilyen humoros agymenésre volt most szükségem.

Egyszer már nekifutottam a könyvnek, de pár oldal után félre kellett tennem, mert egyszerűen nem csúszott. Beleestem abba a hibába hehe, likba, hogy azt vártam, hogy ez az első történet folytatása lesz. De nem, ez egy különálló mese és talán 3-4 helyen van csak utalás Hollus-ra, a sárkányra és az előző kötetben történtekre.
És így, hogy ezt képes voltam elfogadni, így már „zabáltam”. És megtörtént a legdurvább dolog, ami csak egy mollyal előfordulhat: szerelmes lettem az egyik szereplőbe :)))
Belizár lidércúr levett a lábamról. Erejével, szövegével, humorával és a szívével.
Na de a könyvről írjak inkább; zseniális volt. A világ felépítése, az ötletek, a kalandok, a szövegek, az összetettség, a finom nevelő célzat, minden bejött. Mi lesz velem, ha az utolsó részt is elolvasom? :(

A Sárkánycsalogató után jobbra számítottam. Másfél hónapja olvastam a könyvet és már most alig emlékszem belőle valamire, ez sajnos elég sokat elárul, hogy mennyire is tetszett.
Nagy eséllyel nem jókor vettem a kezembe, mert nem bírt lekötni. Lassan haladtam vele, sokszor inkább a telefonomat nyomkodtam olvasás helyett.
Maga a történet tényleg jóval lassabb folyású volt, mint az első rész. A szereplők különösebb reakciót nem csaltak ki belőlem, bár azért Belizárral jól elvoltam.
Az írónőnek még mindig hihetetlen a fantáziája, tényleg nagyon jó alaptörténettel állt elő megint, de végig azt éreztem, hogy lehetett volna ez jobb is, érdekesebb is. Néha egy-egy mosolyon kívül nem bírt belőlem más reakciót kicsikarni. Igazából nagyon sajnálom, mert nagyon kíváncsi voltam. Ennek ellenére, ha még születik a sorozatnak további része, az biztos, hogy el fogom olvasni, abszolút nem temettem el. :)

Nem volt olyan jó, mint az első rész, de nem volt olyan rossz sem, mint amit az értékelések alapján vártam. Sőt miután elengedtem az elvárásaimat, nagyon jól szórakoztam rajta. Ráadásul, ami nagyon tetszett benne az az, hogy a benne szereplők, sokkal bonyolultabb lélekkel rendelkeznek, mint az előző kötetben lévők, és bár nem annyira vicces a történet, de cserébe mindenki fejlődik valamerre. De szerintem a borítója az borzalmas lett.

Hétvilág 2

Ez a rész is nagyon tetszett, igazán jó volt.
Sok helyen vicces volt, sok helyen megható és persze az izgalmak sem maradtak ki a történetből. Azt is díjaztam, hogy nagyrész Budapesten játszódott, ahogy az előző rész is.
A szereplők nagyon szimpatikusak voltak, kedvencem a lidércúr volt és igazán csavaros volt a történet. A manókat is nagyon bírtam, igazán viccesek voltak, főleg a Kertésznadrágos, mert a nevük nem is volt lényeges, ezért nem is kaptak.
A vége felé igazán meglepő fordulatok voltak benne, nem volt kiszámítható.

Hát, azt kell mondanom, szerintem nem ért fel az első részhez. Jó volt, izgalmas, nagyon bírtam Berzence és Belizár szócsatáit, Berzence öröksége … Nem semmi, sejteni lehetett, hogy Belizár azért még tartogat meglepetést :D Adri kicsit „töketlennek” tűnt, az előző kötet női főszereplőihez képest. Sanyi, istenem, ez katasztrófa volt.
Nagyjából a felétől kitaláltam a nagyobb dolgokat, de még így is élvezetes volt :)