Örökkévaló ​utazás (A fáraónő 3.) 90% 12 csillagozás

Azt mondják: minél idősebb az ember, annál szentimentálisabb. Isten tudja… Ettől függetlenül eddig ez volt a legjobb könyv, amit Violaine Vanoyeke-tól olvastam. Persze Hatsepszut mindig is a gyengéim közé tartozott, ezt sosem tagadtam, bár ezt sokan tudják rólam.

Vanoyeke, a tudós egyiptológusnő az Alexandrosz-krimik után a történelmi életrajz műfajában is kipróbálta magát: így született meg Hatsepszut királynőről szóló trilógiája, amelynek ez a harmadik kötete. Sajnos úgy látszik, trilógiának kellett lennie, ennek köszönhetően azonban az izgalmas, kalandos, mégis valós történelmi tényekre építő történet igencsak aránytalanra sikerült. A sorozat valójában annak az elbeszélése, hogyan szerezte meg a hatalmat Hatsepszut. Az első két, rövid kötetben jóval kevesebb a történet és fordulat és jóval több az elmélkedő üresjárat, mint ebben a sokkal hosszabb és érdekesebb harmadikban. A trilógia végén, ahol épp minden a legizgalmasabb lenne, Hatsepszut életének bemutatása hirtelen félbemarad, hogy a Tuthmózisz-trilógiában folytatódjon, amely így aztán az első kötetében inkább szól a(z időközben eltűnt) fáraónőről, mint szegény, címadó fáraóról… Ennek ellenére A fáraónő, és különösen ez a harmadik kötete élményt nyújthat mindenkinek, aki a kezébe veszi.

Nem értem, hogy miért kellett három kötetre osztani ezt a regényt. Egyben is ki lehetett volna adni, mert a három könyv igen vékonyka. Viszont a regény így is felületes. Bár a végére megkedveltem Hatsepszutot, és együtt tudtam érezni vele, annak is nagyon örültem, mikor a sorozat végére értem. Úgy gondolom, hogy egy ilyen történelmi személy életéről sokkal jobb könyvet is lehet írni.