Gyerekvonat 6 csillagozás

Viola Ardone: Gyerekvonat

Az ​éhség erősebb a félelemnél
A második világháború után gyerekek százezrei maradtak árván vagy félárván. Ahogy akkoriban a világ számos gyermekmentő akciója keretében, Nápolyból is vonatoztattak gyerekeket Olaszország északi részébe, ahol a kicsik jobb körülmények között élhettek pár hónapig. Amerigo Speranzát, az alig nyolcéves kisfiút is elküldi írni-olvasni nem tudó, filléreken tengődő anyja Modenába, hogy egy idegen családban cseperedve kicsit felhizlalják és ki tudja pihenni a háború lelki megrázkódtatásait. Amerigo elbeszéli félelmekkel teli útját az idegenbe, ahol alig érti az északi nyelvet, de ahol befogadásra talál, sőt még egy hegedűt is kap.
A zene iránt élénken érdeklődő fiú a nyáron visszakerül anyjához, ahol azonban meg nem értés és a régi nyomor várja. Amikor anyja az ő legféltettebb kincsét is eladja élelemért, elhatározza, hogy megszökik és újra vonatra száll.
Amerigo története sok ezer kisgyerek történetéből kerekedett. A balladai mélységű,… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2020
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938790 · Fordította: Todero Anna
>!
Athenaeum, Budapest, 2020
264 oldal · ISBN: 9789632939605 · Fordította: Todero Anna

Kedvencelte 1

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 57


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Viola Ardone: Gyerekvonat

A Gyerekvonat egy komor, de erős történet, mely gyermekszemmel mutatja be a háború utáni Olaszország helyzetét, az elszegényedett lakosság mindennapi életét, mely éppen emiatt a gyermeki szemszög miatt mégsem szomorú, hanem inkább reménykedő és vágyakozó, őszinte és kedves.

Míg a gyermek Amerigo élete reményteljes volt és még minden előtte állt, addig a felnőtt férfi élete szívszorító, a megélt élete ellenére, ami nekünk olvasóknak egy üres lap, amely jól példázza kettészakított életét.

Nagyon jót tett volna a történetnek, ha nem maradt volna ki 50 év, de úgy érzem ennek is megvan a maga hatása. :)
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/07/viola-ardone-gyer…

robinson P>!
Viola Ardone: Gyerekvonat

Nos..a hónap „cammogója” . Bőven többet vártam. Ilyenkor két dolog jut eszembe: vagy már túl sokat és jókat olvastam életemben, így egy közepes történettől nem ájulok el.. és mennyi sok jó, fiatal magyar író van, akit meg nem vagy alig olvasnak…
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/07/gyerekvonat.html

Kabódi_Ella P>!
Viola Ardone: Gyerekvonat

„Alcide azt mondta, hogy nincsenek rossz gyerekek. Csak előítéletek vannak. Az olyan, hogy az ember előbb gondol valamit, mint hogy meggondolná. Mert valaki beleplántálta a fejébe azt a gondolatot, ő meg egyszerűen nem bírja kiűzni onnan. Azt mondta, hogy ez a tudatlanság egy formája, és nemcsak az osztálytársaimnak, hanem mindenkinek oda kell figyelnie, hogy ne az előítéletek szabják meg a gondolkodását.”

Viola Ardone: Gyerekvonat c. regénye számomra az idei év legjobban várt kötetei közé tartozott. Az Athenaeum Kiadó tavaszra tervezte a kiadását, ám sajnos a vírus közbeszólt, így csak nemrégiben kerülhetett a könyvesboltok polcaira.

A regény közvetlenül a II. világháború befejezése után játszódik Olaszországban, és a főhőse egy kisfiú, Amerigo Speranza. Nápoly egyik nyomornegyedében él az édesanyjával. Nincs saját szobája, még saját ágya sincs, folytonos anyagi és érzelmi nélkülözés jut neki osztályrészül. Kedvenc elfoglaltsága, hogy az utcákon a járókelők cipőit számolgatja, és pontokat ad, illetve von le, attól függően, hogy a cipő új-e, vagy sem. Neki magának soha életében nem volt egy jó, kényelmes, új cipője, és mindig fáj a lába.

Az 1940-es évek közepén/végén az olasz Kommunista Párt a szolidaritás jegyében a déli országrészben élő gyerekek ezreit vitette vonattal északra, jobb körülmények között lévő, jószándékú családokhoz, akik befogadták őket, és pár hónapig gondoskodtak róluk. Amerigót az édesanyja egy szép napon egy ilyen úgynevezett gyerekvonatra ülteti fel. Modenába kerül egy családhoz, akik szeretettel fogadják, toleránsan és önzetlenül fordulnak felé, iskolába járatják, hegedülni taníttatják. A kisfiú végre megtapasztalhatja, milyen igazi családban élni, és elég gyorsan beilleszkedik, mi több, otthon érzi magát. A szép, meleg ruhák, a remek új cipők, a törődés, a bizalom, az intimitás mindennapjai részévé válnak, beépülnek a lelkébe, és megváltoztatják azt, ahogyan a világot látja. Amikor egy év elteltével visszamegy az édesanyjához, és Nápoly sikátorainak nyomorúságos falai elkezdenek újra köré záródni, úgy érzi csapdába esett. Édesanyja rideg, megkeseredett fiatalasszony, sem olvasni, sem írni nem tud, nem is tartja ezeket túl sokra, érzelmeit nehezen, vagy egyáltalán nem fejezi ki. Ilyen körülmények között a kis Amerigo bizony visszavágyódik a befogadó családjához.

Az alapötlet tehát hihetetlenül érdekfeszítő, és rengeteg lehetőséget rejt magában, ám maga a kivitelezés sajnos lyukas és kényelmetlen lett kissé, mint a kis Amerigo Speranza cipői. Nekem alapvetően tetszett a hangulat, amit az írónő teremtett, ám valami mégis hiányzott. A könyv közepe táján jóformán negyven évet ugrott előre az időben minden magyarázat, és átfedés nélkül, amivel önmagában még nincs gond, csakhogy az előzmények sajnos nem voltak elég árnyaltak ahhoz, hogy ezt zökkenőmentesen megtehesse. Ha szabad így fogalmaznom, nagyot zuttyantunk. A regény két idősíkja között akkora szakadék tátong, amit nem sikerült áthidalni, és ez feltétlenül hiányérzetet kelt az olvasóban. Szerencsére az, ahogyan az immár idősödő Amerigo Speranza végigjárja gyermekkora nápolyi helyszíneit, és találkozik akkori barátaival, ismerőseivel, magában hordoz valamiféle megnyugtató lezárást, és enyhít ezen a hiányérzeten.

Összeségében Viola Ardone: Gyerekvonat c. regénye egyszerre bájos és szívszorító. A gyermeki lélek pimasz, őszinte, de múltjánál fogva koraérett, vívódással, erkölcsi dilemmával birkózó gondolatai nagyon érzékletes ábrázolást kapnak, ahogyan a már élete delén járó férfi szégyenből fakadóan zárkózott jelleme, és megbánással teli önigazolása is. Ez mindenképpen a történet javára válik, és érzelemdús, gazdag, mély mondanivalójú olvasmánnyá emeli az esetleges hibái ellenére. Nyelvezete könnyű, de nagyon igényes, a hangulata pedig feltétlenül megkapó. Végig a realitás talaján marad, nem próbálja meg eltúlzott ömlengéssel manipulálni az olvasót, hanem gyönyörűen tartalmas érzelmi és gondolati világgal él. Ajánlom a történelmi regények szerelmeseinek, és azoknak, akik szeretnek egy kicsit önmagukba is tekinteni az olvasmányaik által.

Az eredeti bejegyzés a blogomban található:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/07/viol…

FuszFanni>!
Viola Ardone: Gyerekvonat

Egy dolog volt, amit hiányoltam a könyvből: az a cirka ötven év, ami kimaradt. Kíváncsi lettem volna, tinédzserként, fiatal felnőttként, majd felnőttként hogy alakul Amerigo élete. Ehelyett kaptunk a nyolc-kilenc éves kisfiú után éles váltásban egy 55 éves férfit, akit hirtelen nem is igazán tudtam hova tenni: nem tudtam, mi lett belőle, hogy lett belőle az, aki.

https://book-trail.blogspot.com/2020/07/viola-ardone-gy…

liptonella>!
Viola Ardone: Gyerekvonat

Aranyos történet, igazán megkapó. Kezdem megkedvelni az olaszokat.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Anyám azt mondja, nekem nem olyan lesz a gyerekkorom, mint neki volt, ezért
küldött iskolába. Hát jó, elmentem, de nem éreztem jól magam.

10. oldal

robinson P>!

Rosa azt mondja, az elvtársak időnként rosszabbak, mint a falusi vénasszonyok. Folyton a szabadságról papolnak, de nem akarnak szabadságot adni. Főleg a nőknek nem.

151. oldal

robinson P>!

Apámat nem ismertem, és valahányszor kérdezősködök róla, anyám úgy tekint az égre, mint mikor elered az eső, és ő nem szedte le időben a ruhát.

15. oldal

White13>!

Jobb, ha rosszat álmodik az ember, mint ha ébren van lidércnyomása.

60. oldal

Bea_Könyvutca P>!

(…) mindig érdemes megpróbálni, még ha nem is tökéletes minden, még ha vannak is hibák. Amit meg lehet tenni, azt meg kell tenni.

225. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Maddalena elmagyarázza, hogy a szolidaritás olyan, mint a méltóság, csak a többi ember felé irányul. – Ha nekem ma van két rúd szalámim, akkor egyet neked adok, és ha neked holnap van két darab sajtod, nekem adod az egyiket. Ami nagyon szép dolog, gondolom én. De az is eszembe jut, hogy rendben, azoknak az északiaknak ma van két rúd szalámijuk, és az egyiket nekem adják, de hogyan adok én nekik holnap sajtot, mikor tegnapig még cipőm se volt?

62-63. oldal

robinson P>!

Az apáca azt mondja, hogy anyám jó keresztény, és hogy Isten mindent és mindenkit lát, és hogy a gyermek nem az anyáé, nem is az apáé, hanem Istené.

14. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Ebben az iskolában férfi a tanító néni, és Ferrari tanító úrnak hívják. Fiatal, nincs bajusza, és raccsol. Azt mondja a többieknek, hogy én is vonatos gyerek vagyok, fogadjanak szeretettel, hogy otthon érezzem magam. Otthon nem volt semmim, gondolom magamban. Úgyhogy jobb lesz, ha inkább úgy fogadnak, hogy náluk érezzem magam.

106-107. oldal

White13>!

– Amerigo, néha az szeret igazán, aki elenged, nem az, aki visszatart.

66. oldal

White13>!

Azt mondják, hogy szenteste jön valaki, és odateszi alá az ajándékokat.
Odahaza mihozzánk sosem jött el ez a valaki, talán mert nem találta a fát.

123. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Giorgio Vasta: A megfogható idő
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Edmondo De Amicis: Szív
Mario Puzo: A család
Elio Petri: Róma 11 óra
Donna Leon: Az aranytojás
Christian August Vulpius: Rinaldo Rinaldini
Giovannino Guareschi: Don Camillo és a fiatalok
Julia Gianelli: Parázsló szenvedély