Van ​Gogh válogatott levelei 26 csillagozás

Vincent van Gogh: Van Gogh válogatott levelei Vincent van Gogh: Van Gogh válogatott levelei Vincent van Gogh: Van Gogh válogatott levelei Vincent van Gogh: Van Gogh válogatott levelei

Vincent Van Gogh levelei a XIX. század legnagyobb irodalmi művei közé tartoznak. A gondolatnak, az elmélyülésnek gazdag produktumai, egy hatalmas egyéniség vallomásai az életről. Ezért nem jutott a forráskiadványok általános sorsára, vagyis ezért nem tekintették pusztán dokumentációnak, amit kizárólag a benne foglalt történelmi hitelességű adatok jelentősége miatt becsülnek és értékelnek, hanem mint igazi nagy irodalmon, egy új nemzedék nevelkedett rajta. Még ma is állandóan újabb és újabb kiadásai jelennek meg világszerte, mert szépsége, mind többektől követeli, hogy kézbe vegyék. Századunknak nincs művésze, írója, aki ne ismerné, aki nem tartotta önmagára kötelezőnek, hogy gondolataiba elmélyüljön.

Tartalomjegyzék

>!
Háttér, Budapest, 2006
356 oldal · ISBN: 9639365637 · Fordította: Dávid Katalin
>!
Háttér, Budapest, 2000
268 oldal · ISBN: 9638128712 · Fordította: Dávid Katalin
>!
Háttér, Budapest, 1999
268 oldal · ISBN: 9789638128713 · Fordította: Dávid Katalin

2 további kiadás


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kávésbögre P>!
Vincent van Gogh: Van Gogh válogatott levelei

Hú, fantasztikus, hogy megmaradtak a levelei, és olvashatjuk is őket. Nagyon jól követhető az élete az írásain keresztül, és ha nem festő lett volna, lehetett volna költő vagy író is, mert annyira jó szóképeket használ.
És zseniális, hogy járt Rubens kiállításán, és ír a képeiről: két hónapja voltam Budapesten a Szépművészetiben, bámulatos belegondolni, hogy voltak képek, amik előtt ugyanúgy álltam, ahogy ő… (rengeteg ember látta ezeket a képeket – és vajon a képek hány millió embert láttak az évezredek során? :) ) Toulouse-Lautrec-ről is sokszor ír, az ő kiállításán is voltam pár éve.
Hihetetlen, mennyire önreflexívek ezek a levelek, szinte tényleg naplószerűen írja le a saját lelkiállapotait. Szomorú volt látni, ahogy az utolsó levelekben szinte már búcsúzik, még ha látszólag arról is ír, hogy jobban érzi magát…
Nagyon szuper, hogy olvashattam magyarul, szinte tényleg irodalmi élmény volt.

szegedimese>!
Vincent van Gogh: Van Gogh válogatott levelei

Néhányan talán hétköznapinak találják ezt a könyvet, de szerintem lenyűgöző lehetőség betekinteni ennek az inspiráló embernek a lelkébe és világába. Elképesztő.
Hihetetlen levelei, amelyek felfedik öntudatát, józan eszét, emberségét, valamint a művészet és ötletei iránti teljes odaadását. Sajnálom hogy muzemba látogatás elött nem olvastam a művész lelkivilágáról,

jellemproba>!
Vincent van Gogh: Van Gogh válogatott levelei

Most érzem igazán, hogy meghalt egy csodálatos ember. Mindennapossá vált, hogy elolvasok egy-két levelet, akár többet is. Mindig tudtam, hogy tovább megy, többet fest. Az utolsó leve után fogtam fel igazán, hogy nem lesz több napraforgós kép.

Nagyon tetszett a könyvszerkezete, hogy néhány helyen meghagyták az eredeti nyelven írt részleteket, a kiegészítéseket, és persze a legvégén a könyveket. Aki tényleg magát a festőt szeretné megismerni, vagy csak egy gyönyörűen megfogalmazott művet (hisz csak egyszerű leveleknek szánta a testvérének, mégis felér egy regénnyel) akar olvasni, annak teljes szívemből ajánlom.

5/5*

anitha P>!
Vincent van Gogh: Van Gogh válogatott levelei

Van Goghot, illetve inkább a festményeit már gyerekkorom óta szeretem. Tetszik, hogy nem elvont dolgokat festett, másolta a valóságot, de valahogy mégis máshogy látta a világot.
A könyv ajánlója nem hazudott, tényleg olyan szépen is írt, hogy akár irodalmi mű is lehetne a levelezése. Egész érdekes volt így megismerkedni az életével, pont úgy, ahogy ő látta a világot, az ő szavaival, az ő gondolataival.
Az már a könyv elején kiderült, hogy milyen nagy szíve van, hogy mennyire törődik az emberekkel. A munkaadóival, az egyházzal is konfliktusba keveredett emiatt, mert mintha csak ő értette volna, hogy akikhez prédikálni küldték, azoknak a szó kevés, közhely, de a tettek többet mondanak, mint egy emelvényről kikiálltott szavak.
Szakított is az egyházzal és a szerelméhez a művészethez fordult.
Eleinte zavart, hogy minden levelében pénzt kér a testvérétől, és a költségeit sorolja és annak jogosságát, hogy miért is kellene, hogy anyagilag támogassa. Elsőre csalódottságot éreztem, azt gondoltam, hogy csak csinálja amihez kedve van, él bele a nagyvilágba, és élősködik a testvérén. Viszont nem gondoltam, hogy Van Gogh ennyi energiát fektetett a tanulásba, és az egyik levelével végül meggyőzött. Most még tanulnia kell, minden befektetés azért van, hogy később pénzt kereshessen a képeivel. Most még kevés hozzá a tudása, de egyre jobb lesz. Sajnálom, hogy végül úgy halt meg, hogy nem tudta, hogy milyen sokakra voltak hatással az ő művei.
Mint minden embernek meg voltak a hibái és gyarlóságai, de szerintem méltatlanul bánt vele az élet. Többet adott, mint amit visszakapott. Viszont elgondolkodtam, hogy ugyanazt gondolnám-e, ha egy ismeretlen ember levelezését olvastam volna, nem pedig Van Goghét, és hát el kell ismernem, van bennem elfogultság.
Viszont a festményeiben nem vagyok részrehajló, nem fog egy kép csak azért „tetszeni”, mert ő festette. De ami tetszik, az újra és újra le tud nyűgözni.

Brigii_Posa>!
Vincent van Gogh: Van Gogh válogatott levelei

Gondban vagyok az értékelésével, mert sok bejegyzést olvastam, ahol az egekig magasztalják, és nekem ez nem jött át a leveleken keresztül.
Nem ismerem a festő életét, annyit tudok róla, mint az emberek (talán) többsége: Csillagos éj és fül vágás. Azért olvastam el mégis a könyvet, mert érdekesnek ígérkezett, nem egy wikipédia oldal, hanem bensőséges, őszinte gondolatok magától a művésztől. De így sem nyűgözött le. Sok részt untam, máshol akadtak érdekes, szép gondolatok, de ennyi számomra.

Biztosan vannak, akik sokkal nagyobb becsben tartják ezt a gyűjteményt, mint én, ami remek dolog. Szimplán nem én voltam a célközönség, csak egy kíváncsi nézelődő.

1 hozzászólás
Zsuzsa80>!
Vincent van Gogh: Van Gogh válogatott levelei

Ezt tényleg ő írta?
Teljesen másképp látom már Van Goghot vagy Gogh-ot?:)
Micsoda lelke van:)


Népszerű idézetek

jellemproba>!

Ha nem önteném ki néha a szívemet, azt hiszem felrobbanna, mint egy gőzkazán.

42. oldal | 13. levél

szabreni>!

A kalitkába zárt madár tavasszal nagyon jól tudja, hogy van valami, amire alkalmas lenne, nagyon is jól érzi, hogy valami dolga van, de ezt a valamit nem valósíthatja meg. Mégis mi ez? Nem képes pontosan emlékezni, csak határozatlan sejtései vannak: „a többiek fészket építenek, kiköltik fiaikat és felnevelik." Akkor beleüti a fejét a kalitka rácsába, de a kalitka marad, és a madarat vad fájdalom fogja el.
„Nézd a naplopót" – mondja egy másik madár, amint elröpül a kalitka előtt – „nyilván egy tőkepénzes!" És a fogoly él, nem hal meg, külsőleg semmit sem mutat abból, ami a bensejében történik. Jól megvan, és ha a nap rásüt, még élénk is. De jön a vándorlás ideje és ilyenkor elönti a búskomorság. Pedig mindene megvan, amire szüksége lehet, mondják a gyerekek, akik kalitkájában gondját viselik. Nézi ott kint a megindult eget és belsejében lázad sorsa ellen. „Ketrecbe zártak, ketrecbe zártak, de semmi sem hiányzik nekem, ti tökfilkók? Minden, ami kell nekem, oh a szabadság: madárnak lenni mint a többi madár!”

24. oldal

szabreni>!

A halászok tudják, hogy a tenger veszélyes, és a vihar szörnyű. De sohasem értenék meg, hogy a veszély ok lehetne a parton maradni, és sétálni menni. Ezt a bölcsességet azoknak hagyják, akiknek kedvük van hozzá. Jön a vihar, az éj leszáll, de mi a rosszabb: a veszély vagy a félelem a veszélytől?

71. oldal

Nagy_Detti>!

Pedig csak azt akartam ezzel mondani, hogy az ember akkor érzi igazán, mi a szerelem, ha egy betegágynál kell ülnie, fillér nélkül a zsebében. Mert a szerelem nem azonos a tavaszi eperszedéssel.

89. oldal

Leverkühn>!

Panasz nélkül szenvedni – ez az egyetlen feladat, amit meg kell tanulni ebben az életben…

jellemproba>!

Mert aki szeret az él, aki él, dolgozik, és aki dolgozik, annak van kenyere.

39. oldal | 11. levél

jellemproba>!

Mert a szerelem nem azonos a tavaszi eperszedéssel.

70. oldal | 24. levél

Piccolo_Carlo>!

Jó vagy a festőkhöz, és minél mélyebben elgondolkozom ezen, annál kevésbé találok igazán művészibbet az emberszeretetnél.

192. oldal (Képzőművészeti Alap, 1964)

tothebone>!

De ha egy napon eljutok odáig, hogy meg tudom rajzolni, amit kifejezni akarok, akkor minden rosszat elfelejtek, és csak a jó dolgokra emlékezem, amelyek, ha meggondoljuk, szintén akadtak.

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Vermeulen: Tánc az akasztófa alatt
Karl Jaspers: Van Gogh
A. Korpershoek-van Wendel de Joode: Az óceán ura
Simon István: Max Verstappen
Stephan Lang: A vakondvadász
Maarten Meijer: Louis van Gaal, a Vastulipán
Willem Otterspeer: Rend és hűség
Marijke Huisman: Mata Hari
Brigitte Hamann: Erzsébet királyné
Eve Curie: Madame Curie