Amikor ​életemben először megszülettem 93% 38 csillagozás

A szöveg nagyon helyes, vicces és egyben megható, nagyon jól összeszedte a szerző a gyerek- és kamaszkor fontos stációit. Az illusztrációk viszont nem tetszettek, nem értem egyes figuráknak mért lóg pl. oldalt a nyelvük, az egyiknek ráadásul kés is van a kezében, jó hogy éppen egy szívet vésett a fába, de úgy néz ki, mint egy perverz gyilkos, holott ez pont egy romantikus jelenet kellene, hogy legyen. A színvilága se jött be. Kár, mert egyébként akár tökéletesnek is mondanám.

Nagyon-nagyon rendben van. Elejétől a végéig. Minden korosztály megtalálja benne az örömét. Én kicsit pityeregtem is rajta – ami mindig nagyon nehéz dolog, miközben fennhangon mesét olvasok.

Korábban már találkoztam Emillel, akinek mókázása nagyon tetszett, ezért az azonos szerző miatt figyeltem fel erre a könyvre.

Egyszerű könyvecske – mint a faék, mondhatnám –, minimális szöveggel, mindössze pár mondattal bal oldalon, jobb oldalon pedig a képekkel. Minden oldal, minden szösszenet az alábbi egyszerű felütéssel indít: Amikor életemben először …
Kezdve a megszületéstől, folytatva a kisgyermekkor aranyos cselekedetein át, követjük, ahogy az egyes szám első személyű elbeszélő lassan felcseperedik, iskolába jár, zenélni tanul, szerelembe esik, stb. (Nem lövöm le a végét.)

Egyszerű, átlagos, már-már banális eseményeknek lehetünk a tanúi (pl. első borsófőzelék, első kávé*), amelyek talán arra emlékeztetnek minket, hogy a hétköznapi események emlékét, hangulatát fontos megőriznünk, mert ezek (is) színesítik az életünket. Az első tánc „a fiúval” **, az első imádság***, egy első „bármi”. De nem is kell, hogy első legyen. A lényeg, hogy emlékezetes.

Kicsit súlytalan, habkönnyű, érzelmektől túlcsordult kis könyv volt. Valamit még vártam volna tőle, valami hiányzott belőle.

* http://moly.hu/idezetek/570116
** http://moly.hu/idezetek/570117
*** http://moly.hu/idezetek/570113

Amikor életemben először nem bömböltem ordítva a Kőbányai Könyvtár Játékerdejében, 30 évesen.

Csodaszép! Megkönnyezős.

Ez is egy olyan gyerekkönyv, ami tán inkább a szülőknek szól. De különben fura mód a fiam is nagyon szereti. Megható és mosolygós, és jól ott van benne az élet.

Amikor életemben először ezt a könyvet olvastam,viccesnek találtam….

Sírvanevetős. Én inkább meghatódom rajta, kisfiam jobbára viccesnek találja. olykor azért egyezik a reakciónk. :)) A rajzok abszolút telitalálatok, nagyon illik ez a stílus a szöveghez.

Mennyi minden belefér néhány mondatba!

Nem tudom eldönteni, hogy gyerekeknek vagy a szüleiknek szól ez a könyv, mindenesetre én jót bőgtem rajta, nagyon tetszett.