Az ​irodalomtudomány „provokációja” 1 csillagozás

Szép, mint a varrógép és az esernyő
véletlen találkozása a boncasztalon.
(Comte de Lautréamont)

[…]

[…] A mottóként idézett lautréamont-i „szép” metafora, a varrógép és az esernyő műtőasztalon történő találkozásáról, például igencsak nehéz helyzet elé állítja az értelmezőt. MAX ERNSTnek a szürrealisták folyóiratában adott magyarázata mindenesetre így hangzik:

Egy tökéletes dolog, melyről úgy érezzük, hogy egyszerű rendeltetése örökre meghatározott (esernyő), hirtelen egy másik, meglehetősen eltérő és nem kevésébé abszurd dolog közelébe kerül (varrógép) egy olyan helyen, ahol mindkettő oda nem tartozónak érezheti magát (műtőasztal) – ebben a helyzetben elhagyják eredeti naiv rendeltetésüket és azonosságukat; hamis lényüket egy relatív fordulat hatására új, igazi és költői lényegre váltják át: az esernyő és a varrógép szeretkezni fognak. […]

175., 179.oldal, Metaforikus és metonimikus ismétlődés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002)

Több kísérlet történt például a különböző irodalmi és nem-irodalmi szövegek közötti különbség, az irodalmiság kritériumának meghatározására. Ennek egyik példája a melléknév-ige mutatószám mérése az egyes közlésműfajokban:

melléknév-ige mutatószám

Dráma 11,2
Jogi szövegek 20,0
Regény 35,2
Tudományos szöveg 75,5

164. oldal, A strukturális elemzés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002)