Kristályvilág 87 csillagozás

Viktor Pelevin: Kristályvilág Viktor Pelevin: Kristályvilág Viktor Pelevin: Kristályvilág

Ott lenni Pelevinnél nem időfecsérlés, mert elragad a talált világok karneválja, mert hihetetlen bátor ez a fickó, nem pöcsöl a mondatokkal, nem érdekli tetszik-e vagy nem, hogy elvárásoknak megfelel-e vagy nem. Az érdekli, hogy odategye, amit oda akar.

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Gondolat világirodalom Gondolat · JAK Világirodalom · POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · JAK – Világirodalmi sorozat József Attila Kör

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822131 · Fordította: Bratka László
>!
Gondolat, Budapest, 2004
266 oldal · ISBN: 9639567302 · Fordította: Bratka László
>!
József Attila Kör, Budapest, 2002
288 oldal · ISBN: 9639500097 · Fordította: Bratka László

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

August Strindberg · Friedrich Nietzsche · Oswald Spengler


Kedvencelte 4

Most olvassa 14

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Jó, hát ezzel biztosan nem találtam fel a spanyolviaszt, de ezek az orosz csibészek (Pelevin, Szorokin, etc.) egy vérből valók az amerikai posztmodernekkel. A Pynchon és tsai cég a ’60-as években arra a konklúzióra jutott, hogy a világ immáron túl kaotikus és követhetetlen, az irodalomnak pedig ebből le kell vonnia a konzekvenciákat: mivel ezt a káoszt a hagyományos eszközökkel ábrázolni lehetetlen, neki is kaotikussá kell válnia. No most az oroszok számára ez a Szovjetunió felbomlása után, a ’90-es években vált nyilvánvalóvá*, amikor a posztszovjet vadkapitalizmus vonata berobogván az állomásra, mellesleg ledózerolta az állomásépületet is. És lőn: ebben a prózakötetben a valóság ábrázolásának egy olyan őrült módját tapasztaljuk, hogy szinte sziszegni kezd az agyunk, mint valami kotyogós kávéfőző. Pelevin fölényes tudással dolgozza bele szövegeibe mindazt a nem keveset, amit okkultizmusról, buddhizmusról, babonákról és sámánizmusról tud – de nem csak azért, hogy sűrűbb legyen a szósz, hanem mert ezzel is kiemeli, hogy a (mindenkori) orosz történelem abszurditásával összevetve egy feltámasztott Luftwaffe-pilóta vagy egy fordult farkas nem hogy nem hat természetellenesnek, de időnként kifejezetten reálisnak tűnik.

* Akadnak persze előzmények: Platonov, Belij vagy Venyegyikt Jerofejev.

10 hozzászólás
giggs85 >!
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Pelevin ezen korai kötete is ott van a szeren, már ha szabad ilyen pongyolán fogalmazni. Annyi tudásanyagot (filozófia, vallás, történelem, tudományok stb.) sűrít bele az elképesztő és ritka csavaros észjárással megalkotott történeteibe, hogy minden egyes elbeszélésen lehet egyszerre gondolkodni és szórakozni is. Ajánlom meleg szívvel.

ViraMors P>!
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Érdekes volt. Elvont, beszívott, furcsa. Táncolt a valóság peremén, azon innen és túl is tett pár lépést. Elgondolta a létet, a nem létet, az álmot és az ébredést, járt a síron innen és túl. Bajba került, megmenekült, megugatta a holdat, száguldott az éjszakában, a csúcsra tört, a mélybe zuhant, meghalt, újra éledt, tán még kísértetet is látott.

Mégis… a 12 novellából összesen három, spoiler amire azt mondanám, hogy igazán tetszett, a többi részben-egészben valami más létsíkon mozgott mint én.

Összességében azt mondanám, többé-kevésbé azért tetszett. Talán a mosolyom is őszintébb lenne, ha a POKET-kiadásban nem lennének fizikai fájdalmat okozó elírások…

nope P>!
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Magamnak jó eséllyel nem választottam volna ezt a könyvet, mert korábban nem találkoztam Pelevin munkásságával, így csupán annak köszönhetően olvastam el, hogy megkaptam ajándékba. Viszont kimondottan szerencse, hogy így történt, mert kitűnő olvasmány volt.
Viktor Pelevin azt hiszem olyan író, akit az ember vagy nagyon szeret vagy nagyon nem. A kötetben található összes novella elvont, habár különböző mértékben és mindet átlengi egy egészen sajátos hangulat. Akad mondanivaló is szép számmal, de sokszor elég csak érezni a történeteket.
Nem tetszett minden novella egyformán, sőt volt egy, amivel kimondottan nem tudtam mit kezdeni off, de azt elmondhatom, hogy a Kristályvilág alapján Pelevin nagyon szimpatikus és biztosan nem ez az utolsó könyvem tőle.

pat P>!
Viktor Pelevin: Kristályvilág

No jól van, megnyugodtam.
Pelevinnek ugyan nem a novellák állnak a legjobban szerintem, meg elég kis korai írások ezek, de azért bőven tetszettek, hálisten.
Nyilván van benne egy-két halványabb darab, meg inkább változatos ez a válogatás, mint egységes, de… ez a kötet változatos! kreatív! sziporkázó, bátor, huncut, furcsa, szellemes, okos, és egy pillanatig sem hagyja, hogy a józan ész és az ún. valóság egyezményes standardjai gúzsba kössék!
Kedvencem a Zene a póznáról – annyira hibátlan narratíva, majdnem sírtam a gyönyörűségtől.
A fordultfarkasos és a felső világos szinte már-már hétköznapi és cselekményes írások, alig-alig számottevő csavarokkal.
A CCCP kezdetű talán a legmókásabb.
Ja nem, mégis inkább a Sigmund a kávéházban.
Illetve dehogyis, feledékeny vagyok nagyon, hát a XII-es fészer a legmókásabb!
A Mardongokat pedig nyilván nem olvastam volna 500 oldal terjedelemben nagyon szívesen, de ebben a formában remek szellemi kaland.
A többi nem hagyott nagyon mély nyomokat, de halványabbnak talán csak a címadó novellát nevezném.
De lehet, hogy ott még nem kezdett el rendesen hatni a 12-OH-dipelevinium-dezoxiviktrin.

Teetee>!
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Pelevint már régen ajánlották, olyasvalaki, akivel azóta gyakorlatilag nem beszélek. Valahogy sosem tudtam rászánni magam, azt gondoltam, ez a nagy orosz milét nem smakkolna nekem.
Aztán Budapesten voltam, a Batthyány téri HÉV-megállóban megláttam ezt a POKET-automatát, és úgy éreztem, nem lehet kihagyni a lehetőséget, hogy automatából vegyek a könyvet, és a kínálatból Pelevin tűnt a legérdekesebbnek. Tetszett a cím is, Kristályvilág, áttetsző, törékeny, éles, kemény, mégis értékes és gyönyörű.
Muszáj írnom magáról a formátumról is, mert elképesztően jó érzés ezt a kis jegyzetfüzetnek álcázott könyvet kézbe fogni, rápattintani a gumiszalagot, és egy kicsit meghajlítgatni az egészet.
Amikor néhány héttel később repülővel utaztam, úgy gondoltam, ez pont ideális társ lesz az útra, meg a kölni tartózkodásom alatt.
Nehezen rázódtam bele ezekbe a novellákba, kicsit tényleg idegen volt ez a „nagy orosz milét”, féltem tőle, hogy túl bizarr lesz, hogy majd valami olyasmiket fogok olvasni, amikről igazából nem akarok tudni.
(És most már tényleg a könyvről lesz szó, nem rólam!)

Az első, Kristályvilág című írás kicsit nehezen adja meg magát, két beszívott járőr félig beszívottan-félig józanul járja a pétervári utcákat 1917. november 6-án éjjel, találkoznak mindenféle alakokkal, szívnak még egy kicsit, a világ túlságosan nyomorúságos ahhoz, hogy kitalált legyen, de mégsem egészen valóságos… Az olvasó (pláne, ha először olvas Pelevint), pedig kicsit kapaszkodó nélkül kóborol ebben az éjszakában, és nem tudja, hogy most mit is akarnak tőle.
A jó hír az, hogy ha egyszer az ember ráérez ezekre a Pelevin-féle világokra, akkor nagyon hamar nagyon ismerőssé, izgalmassá, viccessé, és olykor költőien széppé tudnak válni. Talán kell egy kicsit ez a posztszoci-utánérzés is, hogy igazán élvezhetőek legyenek, talán nem (ezt egy nyugat-európai olvasó tudná megmondani), de én személy szerint nagyon megszerettem ezt a könyvet.
Mindegyik szöveg egy újabb elborult ötlet egészen egyedülálló kibontása, sokszínű, kalandos utazás furcsa világokba, ahol halottak támadhatnak fel, fészerek ébrednek öntudatra, az álom az ébrenlét és az ébrenlét az álom, és ahol beláthatatlan következményei lesznek annak, ha az erdőn keresztül akarsz rövidíteni.
Sose akarj rövidíteni az erdőn át! Kivéve, ha. Mert akkor nincs is más lehetőség.

Kkatja P>!
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Imádtam és csillagos ötös:
Kristályvilág
Tarzanugrás
A konstruktőr
Iván Kublahanov
és a XII-es számú fészer élete és hányattatásai
ezek mind színtiszta dzogcsen és filozófia Pelevin módra, ahogy szeretem. :)
A többi csak négyeske, de nem mert nem eszementen király írások, hanem mert az én szájízemnek túl sok benne a történelem és a politika, férfiaknak jobban bejönne… a nőkkel még mindig hadilábon áll Pelevin mester. :))

Ahogy írja Háy János az előszóban: „Ott lenni Pelevinnél nem időfecsérlés, mert elragad a talált világok karneválja, mert hihetetlen bátor ez a fickó, nem pöcsöl a mondatokkal, nem érdekli tetszik-e vagy nem, hogy az elvárásoknak megfelel-e vagy nem. Az érdekli, hogy odategye, amit oda akar. Gúnyolódnak is rajta a kritikusok, hogy nem tud fogalmazni. (…) Aztán mondhatjuk azt, hogy az elméleti embereknek külön csemege Pelevin, mert annyi benne az intertextuális utalás, hogy a legképzettebb russzisták is attól kódulnak. A magyar író csak álmélkodik, amikor efféle mondatokat talál például a növényzetről, hogy: "az volt az érzése, hogy csak azért nőttek meg, mert valaki ordítozott velük, különben megmaradtak zuzmónak”. Álmélkodik, s irigykedve ajánlja mindenkinek: markold meg és nem dobd el!"

Én is ezt ajánlom, nemhogy ne dobd el, hanem inkább olvasd és tanulj tőle, már ha be mersz lépni elborult világaiba! :))

>!
Gondolat, Budapest, 2004
266 oldal · ISBN: 9639567302 · Fordította: Bratka László
2 hozzászólás
Chöpp >!
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Amikért 5-öst adnék rá:
– Tarzanugrás
– Zene a póznáról
– Iván Kublahanov
– A XII-es Számú fészer élete és hányattatásai
A többi miatt is csak fél pont levonás. Szeretem Pelevint, akármit csinál.

kormix P>!
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Nagyon régóta kíváncsi voltam Pelevinre, és bár nem ezzel a kötettel akartam kezdeni az ismerkedést, de egyrészt ez a POKET kiadás került először a könyvtáramba, másrészt meg úgy voltam vele, novellákkal talán egyszerűbb is lesz. Hm…
Azt nem mondom, hogy elájultam a kötettől, de határozottan átjárta valami a novellákat, ami miatt a legtöbbet jó volt olvasni és úgy fejeztem be őket, hogy „oké, bár nem feltétlenül értettem mindent, de volt ott valami izgalmas, valami egyedi (pelevini?)”. És igazából ez volt az egyetlen problémám az olvasás során, hogy nekem – főleg így elsőre – Pelevin még valami egészen távoli és megfoghatatlan és nem igazán értem, mit akar közölni. Ettől függetlenül szinte mindig találtam a novellákban valamit, ami miatt tetszettek.
Számomra a kiemelkedő darabok az alábbiak voltak: Sigmund a kávéházban, A rekonstruktőr, CCCP Tajsou Csuan és A fordultfarkas-kérdés a középső földrajzi övezetben, utóbbit nevezném meg talán kedvencnek is, ha választani kéne. Az úgy nagyon egyben volt. Tulajdonképpen örülök, hogy elolvastam a kötetet, mert végre van egy képem Pelevinről, ami alapján azt tudom most mondani, hogy izgalmas szerző, jó ötletekkel és érdekes mélységgel. És bár teljes mértékben nem nyűgözött le és a mondandója se jött most át teljesen, de fogok még vele próbálkozni. Egyszer. Később.

negoti P>!
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Nem tudom Pelevin mit szed, de én is kérek belőle. Csak egy csipetnyit. Kicsit elvont, kicsit elszállt, de jók ezek a novellák. Nekem a kedvencem a Fordultfarkas-kérdés a középső földrajzi övezetben. Bármilyen furcsa is volt elsőre a címe, jó volt a tartalma. A Sigmund a kávéházban pedig nagyon vicces volt. Ha Pelevin többi műve hasonlóan jól emészthető, akkor jóban leszünk egymással.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Csang ezzel a néppel bármit meg lehet csinálni címmel írt egy cikket a legfőbb újságba, közölték is, kissé megváltoztatott, Ilyen néppel nagy dolgokat lehet véghezvinni címmel.

152. oldal, CCCP Tajsou Csuan

Chöpp >!

Egyszerűen elveszítjük a képességet, hogy a múlt kiaggatott poros fényképein kívül bármit meglássunk magunk körül. És nézzük őket, nézzük, aztán pedig azon gondolkozunk, hogy lett ilyen szemétdomb körülöttünk. De aztán, amikor feljön a hold, hirtelen megérti az ember, hogy a világnak ehhez semmi köze, egyszerűen ő maga vált ilyenné, és még azt sem tudja, hogy mikor és miért…

Tarzanugrás, 65. oldal

Zero>!

Szemjon, talán a rázkódás miatt, talán a gombától és a vodkától, elhányta magát, összemocskolta a pufajkája egész elejét, és most olyan képet vágott, mintha nem ő, hanem a többiek ültek volna ott összehányt pufajkában.

136-137. oldal, "Zene a póznáról"

Cheril>!

A széles körút a két oldalán álló házakkal együtt egy olyan öreg kommunista alsó állkapcsára hasonlított, aki élete alkonyán eljutott a demokratikus nézetekig.

56. oldal

4 hozzászólás
forElle>!

Elindult visszafelé, befordult a sarkon, és könnyedén leugrott néhány méternyit, oda, ahol könnyebb volt a járás. Az éjszaka ugyanolyan titokzatos és lágy volt, mint eddig, és nagyon nem akart elbúcsúzni tőle, de reggel sok dolog várta, és legalább egy keveset aludnia kellett. Utoljára még körülnézett, szelíd pillantást vetett fölfelé, elmosolyodott, és az éjszakai széllel csókolózva arra gondolt, hogy tulajdonképpen boldog ember, és elindult a vibráló ezüstös sávon.

Kapcsolódó szócikkek: éjszaka
2 hozzászólás
Chöpp >!

Az emberek adnak realitást a szavaknak. Amikor meghal az utolsó marxista, akkor eltűnik az egész objektív valóság, azután senki érzései sem másolnak és fényképeznek le semmit, és – minden önmagában létezvén – semmi sem jelenik meg senki érzéseiben, mint ahogy egyszer csak nem jelent meg semmi sem az ősi Egyiptomban, sem a bizánci birodalomban. Mennyi elárvult démon száguld már az éjszakába merült föld fölött! A világot a hit, a tárgyakat pedig a létükről való meggyőződés teremti, és fordítva – a világ megteremti a benne való hitet, a tárgyak pedig meggyőzik az embert önnön valódiságukról; az egyik nélkül nem létezik a másik…

A megtorlófegyver, 150.o.

Kkatja P>!

Nem érdemes elolvasni ezt a könyvet, mint ahogy úgy egyáltalán nem érdemes könyvet olvasni; ezt főleg azért nem, mert halottak a hősei, halottak az akkori emberek, és végezetül, halott a téma is…

113. oldal A rekonstruktőr (P. Sztecjuk kutatásairól)

Kapcsolódó szócikkek: halál · könyv
Chöpp >!

Felébredvén szeretett arról töprengeni, hogy éppenséggel mit jelent az a két szó, hogy Iván Kublahanov. A következőkre jutott.
    Az Iván Kublahanov egyszerű múlékony forma, amelyet felvesz a névtelen tudat, de maga a forma semmit sem tud erről. Ennek a formának az élete, akár a többi árnyé – szinte merő egy szenvedés. Természetesen ez a szenvedés múlandó és nem valódi, de hát ugyanilyen maga Iván Kublahanov is, aki semmit sem tud saját illuzórikus voltáról, mert valójában nem létezik az, aki tudhatna róla.
    Ez megoldhatatlan és megkerülhetetlen paradoxon volt. Iván Kublahanov valódi természete szerint a boldogság atomjaiból összeálló szenvedés. A halhatatlanság atomjaiból összeálló halál. Nem érti, hogy ő maga is egy nem túl érdekes álom, és gyakran lázadozik a sors ellen, mert őszintén azt hiszi, hogy van sorsa.

Iván Kublahanov, 266-267.o.

Cheril>!

A legöregebb házak még a sztálini időkből származtak, és úgy magasodtak, mint a sokéves mahorkafüsttől elszíneződött bölcsességfogak. Monumentalitásuk ellenére törékenynek és halottnak tűntek, mintha az arzénes tömések elölték volna bennük az ideget. Azokon a helyeken, ahol lerombolták az elmúlt idők kőépületeit, most a hétemeletes panelházak műfogai meredeztek. Nyomasztó volt az egész.

56. oldal

Chöpp >!

Mi a Galaktika gyermekei vagyunk,
De a legfontosabb,
Hogy a te gyermekeid vagyunk, Föld!

CCCP Tajson Csuan, 161.o.


Hasonló könyvek címkék alapján

Riley Baker: A boldogító nem!
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről
Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók
Andrei Makine: Örök szerelmek könyve
Bakos József (szerk.): Sordrásban
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
100 szóban Budapest 2018+
Szergej Lukjanyenko: A szabadság íze