Kristályvilág 38 csillagozás

Viktor Pelevin: Kristályvilág Viktor Pelevin: Kristályvilág Viktor Pelevin: Kristályvilág

Ott lenni Pelevinnél nem időfecsérlés, mert elragad a talált világok karneválja, mert hihetetlen bátor ez a fickó, nem pöcsöl a mondatokkal, nem érdekli tetszik-e vagy nem, hogy elvárásoknak megfelel-e vagy nem. Az érdekli, hogy odategye, amit oda akar.

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Gondolat világirodalom, JAK Világirodalom, POKET zsebkönyvek

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822131 · Fordította: Bratka László
>!
Gondolat, Budapest, 2004
266 oldal · ISBN: 9639567302 · Fordította: Bratka László
>!
József Attila Kör, Budapest, 2002
288 oldal · ISBN: 9639500097 · Fordította: Bratka László

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Friedrich Nietzsche · August Strindberg · Oswald Spengler


Kedvencelte 3

Most olvassa 10

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Jó, hát ezzel biztosan nem találtam fel a spanyolviaszt, de ezek az orosz csibészek (Pelevin, Szorokin, etc.) egy vérből valók az amerikai posztmodernekkel. A Pynchon és tsai cég a ’60-as években arra a konklúzióra jutott, hogy a világ immáron túl kaotikus és követhetetlen, az irodalomnak pedig ebből le kell vonnia a konzekvenciákat: mivel ezt a káoszt a hagyományos eszközökkel ábrázolni lehetetlen, neki is kaotikussá kell válnia. No most az oroszok számára ez a Szovjetunió felbomlása után, a ’90-es években vált nyilvánvalóvá*, amikor a posztszovjet vadkapitalizmus vonata berobogván az állomásra, mellesleg ledózerolta az állomásépületet is. És lőn: ebben a prózakötetben a valóság ábrázolásának egy olyan őrült módját tapasztaljuk, hogy szinte sziszegni kezd az agyunk, mint valami kotyogós kávéfőző. Pelevin fölényes tudással dolgozza bele szövegeibe mindazt a nem keveset, amit okkultizmusról, buddhizmusról, babonákról és sámánizmusról tud – de nem csak azért, hogy sűrűbb legyen a szósz, hanem mert ezzel is kiemeli, hogy a (mindenkori) orosz történelem abszurditásával összevetve egy feltámasztott Luftwaffe-pilóta vagy egy fordult farkas nem hogy nem hat természetellenesnek, de időnként kifejezetten reálisnak tűnik.

* Akadnak persze előzmények: Platonov, Belij vagy Venyegyikt Jerofejev.

9 hozzászólás
>!
giggs85 P
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Pelevin ezen korai kötete is ott van a szeren, már ha szabad ilyen pongyolán fogalmazni. Annyi tudásanyagot (filozófia, vallás, történelem, tudományok stb.) sűrít bele az elképesztő és ritka csavaros észjárással megalkotott történeteibe, hogy minden egyes elbeszélésen lehet egyszerre gondolkodni és szórakozni is. Ajánlom meleg szívvel.

>!
Ákos_Tóth IP
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Pelevin korai novellái eddig nem minden esetben működtek nálam jól – A tervhivatal hercege esetében egy-egy volt az állás, a Kristályvilág viszont határozottan jobb benyomást tett rám, bár itt a választék is nagyobb volt. A kilencvenes évek elejének novellaterméséről van szó, egy olyan korszakban vagyunk tehát, amikor az orosz embereket és irodalmárokat is egészen más érdekelte, mint manapság. Ebből fakadóan a kötet írásai is erősen különböznek attól a posztmodern gondolatvilágtól, amiben a divatos Szorokin, vagy akár a modern Pelevin alapból mozog. Ekkortájt a szovjet múlttal való elszámolás ugyanolyan fontos volt, mint a szétzilált jelen, a jövőre pedig nem is nagyon lehetett gondolni, Pelevin esetében legalábbis nem érzem felsejleni az „Oroszország múltja Oroszország jövője” gondolatot. Ezt rövidebben úgy lehetne kifejezni, hogy a novellákban már-már programszerűen sokszor nyúlunk vissza a múltba, szinte állandó motívum a XX. századi történelem aktualizálása. A második világháború még ezekben a posztmodern írásokban is alapvető elem, legyen szó japán tank roncsában érlelődő mikro-szocializmusról; Hitlert, Himmlert és Stirlitzet hallucináló gombázókról, vagy feltámasztott német katonákról. Persze, ha nem a honvédő háború, akkor legalább a forradalom biztosan megjelenik, vagy a Sztálin-mítosz mindenféle perverz kiforgatása – ha meg egyik sem, akkor az íróra jellemző pszichológiai, létfilozófiai játszadozást, vagy egyszerűen csak posztszovjet fantazmagóriát kapunk.

Egyébként a kötet egy-két novellát leszámítva (Sigmund a kávéházban, Iván Kublahanov, XII. számú fészer…) kimondottan tetszett, különösen a címadó mű, amiben egyfajta előzményét véltem felismerni Az agyag géppuskának, de a Szorokin irányába elmozduló, esszébe hajló A rekonstruktőr is nagyon bejött. Be kell ismernem, sosem röhögtem még annyit Viktoron, mint most – bizarr világában mindig felsejlik valami irtózatosan komikus: spoiler.

Pelevin továbbra is legyőzhetetlen királya a kortárs orosz irodalomnak, de én azért egy hajszálnyival még mindig inkább Szorokinra tenném a tétjeimet a „Kit visz el előbb az FSZB?” versenyen. Mostanra viszont feléledt bennem a vágy, amit Vlagyimir kapcsán már elég régóta érzek: jó dolog ez a bölcs és kiművelt szatirikus bohóckodás, csúnya célozgatás és kegyetlen játszadozás, de annyira megnézném, mit tud alkotni ez a két zseni normalizált keretek közé szorítva, mondjuk egy XXI. századi kortárs orosz családregényben gondolkodva! Álmodozni persze szabad, de tényleg kezd egy kicsit zavarni, hogy Oroszországból lassan tényleg csak az abszurd, meg a disztópia tud kijutni, pedig igény volna azért másra is!

>!
Gondolat, Budapest, 2004
266 oldal · ISBN: 9639567302 · Fordította: Bratka László
2 hozzászólás
>!
pat P
Viktor Pelevin: Kristályvilág

No jól van, megnyugodtam.
Pelevinnek ugyan nem a novellák állnak a legjobban szerintem, meg elég kis korai írások ezek, de azért bőven tetszettek, hálisten.
Nyilván van benne egy-két halványabb darab, meg inkább változatos ez a válogatás, mint egységes, de… ez a kötet változatos! kreatív! sziporkázó, bátor, huncut, furcsa, szellemes, okos, és egy pillanatig sem hagyja, hogy a józan ész és az ún. valóság egyezményes standardjai gúzsba kössék!
Kedvencem a Zene a póznáról – annyira hibátlan narratíva, majdnem sírtam a gyönyörűségtől.
A fordultfarkasos és a felső világos szinte már-már hétköznapi és cselekményes írások, alig-alig számottevő csavarokkal.
A CCCP kezdetű talán a legmókásabb.
Ja nem, mégis inkább a Sigmund a kávéházban.
Illetve dehogyis, feledékeny vagyok nagyon, hát a XII-es fészer a legmókásabb!
A Mardongokat pedig nyilván nem olvastam volna 500 oldal terjedelemben nagyon szívesen, de ebben a formában remek szellemi kaland.
A többi nem hagyott nagyon mély nyomokat, de halványabbnak talán csak a címadó novellát nevezném.
De lehet, hogy ott még nem kezdett el rendesen hatni a 12-OH-dipelevinium-dezoxiviktrin.

>!
Teetee 
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Pelevint már régen ajánlották, olyasvalaki, akivel azóta gyakorlatilag nem beszélek. Valahogy sosem tudtam rászánni magam, azt gondoltam, ez a nagy orosz milét nem smakkolna nekem.
Aztán Budapesten voltam, a Batthyány téri HÉV-megállóban megláttam ezt a POKET-automatát, és úgy éreztem, nem lehet kihagyni a lehetőséget, hogy automatából vegyek a könyvet, és a kínálatból Pelevin tűnt a legérdekesebbnek. Tetszett a cím is, Kristályvilág, áttetsző, törékeny, éles, kemény, mégis értékes és gyönyörű.
Muszáj írnom magáról a formátumról is, mert elképesztően jó érzés ezt a kis jegyzetfüzetnek álcázott könyvet kézbe fogni, rápattintani a gumiszalagot, és egy kicsit meghajlítgatni az egészet.
Amikor néhány héttel később repülővel utaztam, úgy gondoltam, ez pont ideális társ lesz az útra, meg a kölni tartózkodásom alatt.
Nehezen rázódtam bele ezekbe a novellákba, kicsit tényleg idegen volt ez a „nagy orosz milét”, féltem tőle, hogy túl bizarr lesz, hogy majd valami olyasmiket fogok olvasni, amikről igazából nem akarok tudni.
(És most már tényleg a könyvről lesz szó, nem rólam!)

Az első, Kristályvilág című írás kicsit nehezen adja meg magát, két beszívott járőr félig beszívottan-félig józanul járja a pétervári utcákat 1917. november 6-án éjjel, találkoznak mindenféle alakokkal, szívnak még egy kicsit, a világ túlságosan nyomorúságos ahhoz, hogy kitalált legyen, de mégsem egészen valóságos… Az olvasó (pláne, ha először olvas Pelevint), pedig kicsit kapaszkodó nélkül kóborol ebben az éjszakában, és nem tudja, hogy most mit is akarnak tőle.
A jó hír az, hogy ha egyszer az ember ráérez ezekre a Pelevin-féle világokra, akkor nagyon hamar nagyon ismerőssé, izgalmassá, viccessé, és olykor költőien széppé tudnak válni. Talán kell egy kicsit ez a posztszoci-utánérzés is, hogy igazán élvezhetőek legyenek, talán nem (ezt egy nyugat-európai olvasó tudná megmondani), de én személy szerint nagyon megszerettem ezt a könyvet.
Mindegyik szöveg egy újabb elborult ötlet egészen egyedülálló kibontása, sokszínű, kalandos utazás furcsa világokba, ahol halottak támadhatnak fel, fészerek ébrednek öntudatra, az álom az ébrenlét és az ébrenlét az álom, és ahol beláthatatlan következményei lesznek annak, ha az erdőn keresztül akarsz rövidíteni.
Sose akarj rövidíteni az erdőn át! Kivéve, ha. Mert akkor nincs is más lehetőség.

>!
Kkatja P
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Imádtam és csillagos ötös:
Kristályvilág
Tarzanugrás
A konstruktőr
Iván Kublahanov
és a XII-es számú fészer élete és hányattatásai
ezek mind színtiszta dzogcsen és filozófia Pelevin módra, ahogy szeretem. :)
A többi csak négyeske, de nem mert nem eszementen király írások, hanem mert az én szájízemnek túl sok benne a történelem és a politika, férfiaknak jobban bejönne… a nőkkel még mindig hadilábon áll Pelevin mester. :))

Ahogy írja Háy János az előszóban: „Ott lenni Pelevinnél nem időfecsérlés, mert elragad a talált világok karneválja, mert hihetetlen bátor ez a fickó, nem pöcsöl a mondatokkal, nem érdekli tetszik-e vagy nem, hogy az elvárásoknak megfelel-e vagy nem. Az érdekli, hogy odategye, amit oda akar. Gúnyolódnak is rajta a kritikusok, hogy nem tud fogalmazni. (…) Aztán mondhatjuk azt, hogy az elméleti embereknek külön csemege Pelevin, mert annyi benne az intertextuális utalás, hogy a legképzettebb russzisták is attól kódulnak. A magyar író csak álmélkodik, amikor efféle mondatokat talál például a növényzetről, hogy: "az volt az érzése, hogy csak azért nőttek meg, mert valaki ordítozott velük, különben megmaradtak zuzmónak”. Álmélkodik, s irigykedve ajánlja mindenkinek: markold meg és nem dobd el!"

Én is ezt ajánlom, nemhogy ne dobd el, hanem inkább olvasd és tanulj tőle, már ha be mersz lépni elborult világaiba! :))

>!
Gondolat, Budapest, 2004
266 oldal · ISBN: 9639567302 · Fordította: Bratka László
2 hozzászólás
>!
Chöpp 
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Amikért 5-öst adnék rá:
– Tarzanugrás
– Zene a póznáról
– Iván Kublahanov
– A XII-es Számú fészer élete és hányattatásai
A többi miatt is csak fél pont levonás. Szeretem Pelevint, akármit csinál.

>!
Zero MP
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Ezt is viszonylag nehezen leltem meg, de ez, a többi eddigi értékésemmel szemben egy friss élményen alapszik, előre is bocs, ha egy kicsit sántít (mint ahogy az eddigiek :) )
A korai életműben elhelyezve egyik instant kedvenc novella-gyűjteményem lett tőle, ennél asszem, talán csak a Sárga Nyilat olvastam még ennél is jobban szájtátva, a Fordultfarkasok sztorijától konkrétan a hátam lúdbőrzött a tegnapi műszakom utáni könnyed sörök és talán az alattam lötyögő busz hatására is.
Itt éreztem a legtöbb párhuzamot olyan amerikai, rikító posztmodernistákkal, mint John Barth vagy Pynchon, ami külön öröm, a kezdő novella pedig a bekokózva strázsáló Jurijjal külön öröm volt, nagyon élesen megidézte bennem az Agyag Géppuskát :)
Azonnali favorit lett.

>!
girion
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Amióta gyanútlanul elolvastam a Generation P-t azóta gondolkodás nélkül elolvasok minden kezembe kerülő Pelevin alkotást. Nem is szoktam csalódni. Nagyot semmiképpen sem. Merthogy azt le kell szögezni hogy nem minden gondolatát tudom megérteni Pelevinnek, de lehetséges hogy az én készülékemben van a hiba.

Ebben a novella gyűjteményben, (Mit gyűjtemény? Özön!) van pár darab amit ha a fene fenét eszik se tudtam hova tenni. Ilyen volt a Kristályvilág és a Sigmund a kávéházban (elég kétségbeejtő is volt hogy pont ez a két első) illetve a Mardongok és a CCCP Tajsou Csuan. Szerencsére bőven volt mellettük zseniális darab is. A Tarzanugrás, az Ivan Kublahanov vagy a XII-es Számú fészer élete és hányattatásai konkrétan a Rovarok életét juttatta eszembe. A fordult farkas kérdés… meg ugye egyenesen a Metafor Szent könyvéhez kapcsolódik. Egy szóval Pelevinben nem lehet csalódni.

>!
Bence_Kis
Viktor Pelevin: Kristályvilág

Mindegyik novella nem ütött akkorát, mint vártam, de amelyik igen, az nagyobbat. Pelevint bírom.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Csang ezzel a néppel bármit meg lehet csinálni címmel írt egy cikket a legfőbb újságba, közölték is, kissé megváltoztatott, Ilyen néppel nagy dolgokat lehet véghezvinni címmel.

152. oldal, CCCP Tajsou Csuan

>!
Zero MP

Szemjon, talán a rázkódás miatt, talán a gombától és a vodkától, elhányta magát, összemocskolta a pufajkája egész elejét, és most olyan képet vágott, mintha nem ő, hanem a többiek ültek volna ott összehányt pufajkában.

136-137. oldal, "Zene a póznáról"

>!
Cheril

A széles körút a két oldalán álló házakkal együtt egy olyan öreg kommunista alsó állkapcsára hasonlított, aki élete alkonyán eljutott a demokratikus nézetekig.

56. oldal

4 hozzászólás
>!
Chöpp 

Egyszerűen elveszítjük a képességet, hogy a múlt kiaggatott poros fényképein kívül bármit meglássunk magunk körül. És nézzük őket, nézzük, aztán pedig azon gondolkozunk, hogy lett ilyen szemétdomb körülöttünk. De aztán, amikor feljön a hold, hirtelen megérti az ember, hogy a világnak ehhez semmi köze, egyszerűen ő maga vált ilyenné, és még azt sem tudja, hogy mikor és miért…

Tarzanugrás, 65. oldal

>!
Kkatja P

Nem érdemes elolvasni ezt a könyvet, mint ahogy úgy egyáltalán nem érdemes könyvet olvasni; ezt főleg azért nem, mert halottak a hősei, halottak az akkori emberek, és végezetül, halott a téma is…

113. oldal A rekonstruktőr (P. Sztecjuk kutatásairól)

Kapcsolódó szócikkek: halál · könyv
>!
Chöpp 

Az emberek adnak realitást a szavaknak. Amikor meghal az utolsó marxista, akkor eltűnik az egész objektív valóság, azután senki érzései sem másolnak és fényképeznek le semmit, és – minden önmagában létezvén – semmi sem jelenik meg senki érzéseiben, mint ahogy egyszer csak nem jelent meg semmi sem az ősi Egyiptomban, sem a bizánci birodalomban. Mennyi elárvult démon száguld már az éjszakába merült föld fölött! A világot a hit, a tárgyakat pedig a létükről való meggyőződés teremti, és fordítva – a világ megteremti a benne való hitet, a tárgyak pedig meggyőzik az embert önnön valódiságukról; az egyik nélkül nem létezik a másik…

A megtorlófegyver, 150.o.

>!
Chöpp 

Felébredvén szeretett arról töprengeni, hogy éppenséggel mit jelent az a két szó, hogy Iván Kublahanov. A következőkre jutott.
    Az Iván Kublahanov egyszerű múlékony forma, amelyet felvesz a névtelen tudat, de maga a forma semmit sem tud erről. Ennek a formának az élete, akár a többi árnyé – szinte merő egy szenvedés. Természetesen ez a szenvedés múlandó és nem valódi, de hát ugyanilyen maga Iván Kublahanov is, aki semmit sem tud saját illuzórikus voltáról, mert valójában nem létezik az, aki tudhatna róla.
    Ez megoldhatatlan és megkerülhetetlen paradoxon volt. Iván Kublahanov valódi természete szerint a boldogság atomjaiból összeálló szenvedés. A halhatatlanság atomjaiból összeálló halál. Nem érti, hogy ő maga is egy nem túl érdekes álom, és gyakran lázadozik a sors ellen, mert őszintén azt hiszi, hogy van sorsa.

Iván Kublahanov, 266-267.o.

>!
Cheril

A legöregebb házak még a sztálini időkből származtak, és úgy magasodtak, mint a sokéves mahorkafüsttől elszíneződött bölcsességfogak. Monumentalitásuk ellenére törékenynek és halottnak tűntek, mintha az arzénes tömések elölték volna bennük az ideget. Azokon a helyeken, ahol lerombolták az elmúlt idők kőépületeit, most a hétemeletes panelházak műfogai meredeztek. Nyomasztó volt az egész.

56. oldal

>!
Chöpp 

Mi a Galaktika gyermekei vagyunk,
De a legfontosabb,
Hogy a te gyermekeid vagyunk, Föld!

CCCP Tajson Csuan, 161.o.

>!
Chöpp 

Lelki beállítottsága szerint homoantiszemita volt, azaz gyűlölte a zsidó férfiakat, és tűrhetően viszonyult a nőkhöz (sőt valamikor egy Tamara nevű zsidó nő volt a felesége, aki elment Izraelbe, de Pjotrot nem engedték a lábgombája miatt).

Zene a póznáról, 178.o.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe
Andrei Makine: Örök szerelmek könyve
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Solymosi Éva (szerk.): Téma lezárva
Ljudmila Petrusevszkaja: Rémtörténetek
Lev Tolsztoj: Bál után
Vladimir Nabokov: Összegyűjtött elbeszélések 1. – Egy naplemente részletei
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Anton Pavlovics Csehov: Szakadékban
Anton Pavlovics Csehov: Anna a férje nyakán