Generation ​P 155 csillagozás

Viktor Pelevin: Generation P Viktor Pelevin: Generation P

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Babilen ​Tatarszkij a szovjet rendszer utolsó éveiben eredetileg költőnek készül, de amikor egyszercsak eltűnik a világból az „örökkévalóság” fogalma (s így mindenféle költészet értelmetlenné válik), a villámgyors meggazdagodással kecsegtető orosz reklámbizniszben talál munkát. Mivel a regénybeli Oroszországban már régóta nem termelnek semmit, külföldi termékekhez kell megtalálnia az orosz kulturális sajátosságokhoz legjobban illő jelképeket és szövegeket. S miközben Tatarszkij próbálja kiismerni a bizarr posztkommunista világot, melyet átszőnek a maffiakapcsolatok, még különösebb jelenségekkel kerül kapcsolatba: hol Che Guevara szelleme tart neki előadást a modern reklám filozófiájáról, hol az ókori Babilon mítoszai elevenednek meg kábítószeres hallucinációi során, s fejtik ki hatásukat mai világunkban. Tatarszkij végül ahhoz a céghez kerül, amely az orosz politikai életet „gyártja” – annak vezetői ugyanis, Jelcin, Lebegy, Zjuganov és a többiek már csak számítógépes animációval… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Helikon, Budapest, 2019
384 oldal · ISBN: 9789634792840 · Fordította: Bratka László
>!
Helikon, Budapest, 2019
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634790495 · Fordította: Bratka László
>!
Európa, Budapest, 2009
388 oldal · ISBN: 9789630788205 · Fordította: Bratka László

2 további kiadás


Enciklopédia 8


Kedvencelte 24

Most olvassa 13

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
Viktor Pelevin: Generation P

Eszembe jutott, hogy Pelevint kéne olvasni újra. Aztán meg, hogy erről nem is írtam. Először is figyelembe kell venni, hogy több, mint másfél éve olvastam, és amúgy is felejtek, mióta öregszem, meg azt is, hogy lehet nem értem, de azért remélem igen, aztán ha mégse, nem baj. Lehet meg se kéne írnom, de már mindegy. Szóval megkérdezte tőlem Pelevin, hogy Are you game? Igent mondtam. Ugyanolyan káoszos és zavart mint az oroszok és a mi életünk a nagy Szovjetunió összeomlása után. Igen, ez a zavar legfelsőbb foka. Agymenés, mint ez az írás. De nem is kell ezt érteni, átérezni kell. Az meg tökéletesen megvalósult. Hogy mi történt? Az amerikai istenek megjelentek Oroszországban.
Olvasás közben jegyzeteket készítettem:
– Gombasztikus futás
– Are you game?
– Reklám
– RATM
– Mitológia
– Marketing, ami színtiszta Manipuláció
– Meg persze pszichológia. Más ország – más reklám – más igény
De van itt minden más LSD, koksz, vodka. Miközben ezeket felvéstem, pszichedelikus reklámtámadás ért. Fogyasztói társadalom és az orosz eszme ütközete, a Szovjetunió utáni orosz káosz a 90-es években, végül közgazdaságtan és NLP for dummies. Aztán jön a megtévesztés felső foka: a politika.
Minden hazugság (glamour). Dolgozunk némi pénzért, hogy vegyünk dolgokat, amire nincs szükségünk (ismerős ugye?), de elhitetik velünk, hogy van. Csak reméljük, hogy minket nem ezek befolyásolnak, hogy mi nem oranusok, szájseggűek vagyunk. Nyilván de. Pedig annyira szerezném, ha így zárhatnám az értékelést, pláne úgy, hogy igaz is rám, legalább egy kicsit:
„Can't buy what I want because it's free.”

U.I. Én a Coca-Colát szerettem :P

2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Viktor Pelevin: Generation P

Ideje megcáfolni és eloszlatni a tévhiteket, Viktor Pelevin nevű természetes személy nem létezik. Nagyon is létezik viszont egy Viktor Pelevin nevű brand, amelyet még az 1990-es évek elején a szentpétervári polgármesteri hivatal nemzetközi kapcsolatok bizottsága elnöke, egy tartalékos állományú KGB alezredes* megbízásából hoztak létre. Az alezredes az évtized közepén már a szövetségi biztonsági szolgálat (orosz rövidítése FSZB) vezetője, így nem csoda, hogy szinte kimeríthetetlen források fölött rendelkezett a projekt kivitelezésére.

Moszkvában, egy árnyas sugárúton, magas rácsos kerítés mögött található a Méhészeti Intézet, legalábbis az utcai névtáblán, amelyet még a szovjet címer díszíti, ez az aranybetűs felirat olvasható. A kapuját állandóan rendőrök őrzik, de van saját biztonsági szolgálata is, rohamsisakos, cseh gyártmányú Skorpio géppisztolyokkal felfegyverzett, fekete egyenruhás őrszemélyzet ül az épület különböző pontjain, ahol valójában az Információtechnikai Bankközi Bizottság működik. Itt dolgozták ki a Pelevin-projektet. Kezdetben csak különböző szövegekkel jelentkeztek, az író személyes imidzsét a titokzatossággal pótolták. Később, amikor szükségessé vált, részletesen kidolgozták az élettörténetét, megjelenését, gondoskodtak hasonmásokról is. Azért volt szükség több hasonmásra, mert nem találtak olyan embert, aki egy személyben képes lett volna eljátszani a cyber-punk szakértőt, a klasszikus orosz irodalom tudósát, és a buddhista szerzetest – korábban ezekkel az attribútumokkal ruházták fel az írót.

Amikor a nyugalmazott KGB alezredest megválasztották a Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa titkárának is, a projek kivitelezése felgyorsult, és létrehozták Pelevin 3-D dublőrét is, aki a különböző elektronikus médiákban játszotta el a szerepét.

Hogy a dolog lényegéről is mondjak valamit, erősen le kell egyszerűsítenem a történetet: tulajdonképpen arról van szó, hogy az orosz köztudatban el kellett terjeszteni azt a nézetrendszert, amely szerint a kommunista rendszert követő újkapitalizmus aktorai valójában virtuális személyek. A privatizáció győztesei és a politikai hatalmat kisajátítói felmérhetetlen erővel rendelkeznek, tehát bármilyen ellenállás velük szemben értelmetlen. Ugyanakkor személyükben nem léteznek, talán csak olyanok, mint Platon ideái, és a változó reinkarnációik kérész életű hologrammok csupán. A projekt másik fele azt célozta meg, hogy elfogadtassák, a fogyasztási javak birtoklását értelmetlen, az emberi esszencia szempontjából fölösleges és káros, és ezzel szemben követendő példa a megvilágosodás elérése, amelyhez az alkoholon és a kábítószereken keresztül vezet a legrövidebb út.

Pelevin könyvei, hála az író-szerkesztő munkacsoportok igényes munkájának, nagyon élvezetesek, szellemesek, kultúrhistóriai, filozófiai és társadalomkritikai gondolatokban bővelkednek, és mindazok számára, akik a valóságot szét tudják választani a virtuális világtól, jó szívvel ajánlhatók.

A Pelevin-projekt sikerén felbuzdulva Magyarországon is kísérleteztek virtuális írók megteremtésével, színvonalában siralmas, piaci szempontból viszont hatalmas sikerrel – lásd az Ulpius-ház Frei Tamás és Vass Virág brandjeit.

*A tartalékos állományú KGB ezredesről egy videó itt:
https://www.youtube.com/watch…

7 hozzászólás
>!
tgorsy
Viktor Pelevin: Generation P

Ez hülye. Vagyis a világ, amit felépít. Létrehoz. Bemutat. a mi világunk. Azaz nem. Az álomvilág. A halucinálvilág. Vagyis ezt végig kell gondolnom.
Illetve. Nem. Nem szabad „Minden gondolat, mely az olvasó eszébe juthat jelen könyv elolvasása során, a szerzői jog hatálya alá esik. Engedély nélküli végiggondolásuk tilos.”
De ha a szerzői tiltás ellenére mégis végiggondolnám: veszek egy bélyeget. Egy üveg vodkát. Egy erős kötelet. Megtanulom Morozov tanácsát: nem gondolok rá. Akkor sem gondolok rá, ha rágondolok.
Ez hülye.

4 hozzászólás
>!
Chöpp 
Viktor Pelevin: Generation P

Oroszország anyácskában nem csak a Monopolyval megy minden másképp, hanem úgy általában Minden Teljesen Más, mint nyugaton. Az Orosz Mentalitás – amiről tulajdonképpen még a pr-os szakembereknek is csak halvány szürke gőze van – miatt szinte mindent máshogyan kell csinálni, tervezni, tálalni, mint Amerikában (teszem azt). Márpedig a példát valahogyan követni kell. Pláne egy reklámszlogenekből élő (P generációs) fószernek, aki valahogy meg kell éljen értéktelen – és használhatatlan – bölcsészdiplomájával az üres zsebében. Ráadásul ennek a fickónak olyan bibliai nevet lőcsölt a nyakába a sors, amit hiába is próbálna figyelmen kívül hagyni. Az istenek malmai a pr-osokat is beőrlik az emberbábok nemlétező valóság kreálmányába.

>!
encsy_eszter
Viktor Pelevin: Generation P

A könyv fele körül nekem volt egy kis nehézségem a továbbolvasással, de szerencsére ott volt motivációnak, hogy kedden vizsga (:D), szóval folytattam, és megérte. A kötet végén található tanulmány Pelevin más munkáiról és fő témáiról is nagyon hasznos volt, úgyhogy szokásommal ellentétben elolvastam. :)
Jól szórakoztam olvasás közben.Nagyon elszállt a világteremtésben, néhol csak kapkodtam a fejem. Az orosz regényszereplők nevét valamiért automatikusan kidobja magából az agyam, már most sem emlékszem a legtöbbére, pedig nagyon jó kis karaktereket számolt ki Pelevin. Ez az egész spoiler dolog meg zseniális volt. Azért a kedvenc részem az marad, amikor Tatarszkij először begombázik.
És mint látom, film is van belőle! Holnap megnézem.

>!
balagesh IP
Viktor Pelevin: Generation P

Látlelet. Intellektuálisnak nem nevezném, de gondolatgazdag. Akciódúsnak sem mondanám, viszont mozgalmas. Ettől függetlenül mégiscsak látlelet: dühítően érzelemmentes, mind stílusában, mind szereplőit tekintve. Illetve természetesen az aktuális fiziológiai értékeket mutatja, semmi kiterjedés, mélység, hanem kétdimenziós szinkrónia.
Nevek: kézenfekvő, spanyolviasz kategóriák (Csíkszentmihályi); felfújódó, önmagukba visszatérő, hangzatos elméletek (Žižek); vagány kinyilatkoztatások (fickósított Coelho) + nomegpersze Tarantino és a hasonszőrű filmesek – tehát mindazok, akik valahogy kellemes felütéssel nem csupán ábrázolják „a modern kultúra egész középszerű sokszínűségét” (144.o.), hanem egyben pontosan bele is illeszkednek.
Ugyanakkor fájdalmas volt a rendszerváltás generációjának történetét olvasni, hiszen a magyar sors a blokk részeként hasonló, ha nem is ilyen intenzív. És ugyan kiadja parancsba, hogy „próbáljunk a keserűen abszurd helyzet fölé emelkedni” (134.o.), de hát ez nem sikerülhet, mert a láthatárt „az alacsony szovjet égbolthoz méretezett felhőkarcoló” (236.o.) uralja, az agyakat meg „az állomás melletti árusbódék romantikus és szenvedélyes nevű oszét vodkái” (244.o).

>!
Zero P
Viktor Pelevin: Generation P

Akárcsak a legtöbb Pelevint, ezt is elég sok idő, körülbelül 7-8 év után vettem kezembe újra, nem nagyon maradt az emlékeim közt semmi egyéb, csak ahogy a főhős a még frissen vásároltan is rongyos Rage Against the Machine pólóban varázsgombát töm és cigireklámokat ír.
Nem emlékeztem, hogy ez ennyire tempós regény, bár sok akció nem történik, a képek mégis olyanok, mint egy ilyen rozsdás, fojtó szűrőn áteresztett, tompított Hollywood-i akciófilm. Közben reklámfilozófiai tébolymanifesztum is, kritikus-cinikus élű hackerkiáltvány, vagy ha úgy tetszik, „társadalomkritika”, ami mélyen bevisz a susnyásba.
Szokásos romboló, romantikus karambola ez a kapitalista világszemléletnek és a keleti lételméletnek, óriásplakáton hirdetett, globál-paranoid Zen-fitnessz egy Moszkvába vezető autópálya mellett.
Ahogy általában regényeiben, Pelevin itt is megtartja szokásos hangját, és (a legtöbb általam olvasott) novellájával ellentétben, regényformában tökéletesen adagolja a megbízható, távoli-ismerős agybajt, new age világvégeparát, elidegenedést, istenkeresést és pszichedéliát. Tébolyában is rendszerszerű regénye véleményem szerint az ezredforduló egyik igen jelentős lenyomata.

>!
RandomSky
Viktor Pelevin: Generation P

A Generation ,P' egy baromi bizarr és furcsa könyv, amúgy a modern irodalom kiemelkedő alkotása. Főszereplője Babilen Tatarszkij, aki a szovjet rendszerben költő volt, ám az új világban reklámszövegíró lesz belőle. Nyilván nem kell magyaráznom, hogy kicsiny hazánk állapotai nemcsak az „átkosban” voltak hasonlóak nagy szomszédunkéhoz, hanem most is találhatunk párhuzamokat. Tehát egy kicsit a mi országunkról is szól. De egyébként is, hiszen a globalizáció „szépségei” minket sem kímélnek, sőt. Szóval, ez a Tatarszkij egyre nagyobb pengévé válik a reklámbizniszben, amiben nagy segítségére vannak galóca alapú kábszeres víziói (melyekben az ókori babiloni mitológia éled meg) és Che Guevara szelleme. Igaz is, főhősünknek van egy Rage Against The Machine pólója!
Helyenként igen nehezen (vagy legalábbis sokféleképpen) értelmezhető a könyv, másutt meg olyan súlyos és letaglózó kritikát ír jelenkorunkról, hogy attól még a keményvonalas összeesküvés elmélet-fanok arca is megnyúlik. Elég, ha annyit mondok, hogy ebben a regényben az orosz és amerikai politikusokat számítógépek modellezik… És az a P, hát, ha-ha…
Érzek némi párhuzamot Vonneguttal, ugyanakkor itt nincs az a szeretetteli, bölcs irónia, és az abszurd valóság helyét itt borult hallucinációk veszik át, amelyek valósággá válnak, vagy tán nem is. Nem egyszerű könyv ez, de azért nagyszerű. Viktor Pelevin egy király író, és most, hogy így megdicsértem, biztos büszke is magára.

>!
altagi P
Viktor Pelevin: Generation P

Néhány szó arról, hogy miért toplistás könyv nálam évek óta: mert átkozottul jó.
Mivel én itt a Molyon már saját káromon megtanultam, hogy az előbbi nem minősül értékelésnek, ki is fejteném mindenki nagy örömére fenti esszenciáját annak a rejtett anális vau-impulzusnak, ami a regényben felsorakoztatott szakmai idegen szavak miatt felsőfokú hozzáértés birtoklásának hamis illúzióját eredményezte az értékelést író oranusban
Először is: maradéktalanul elhiteti az olvasóval, hogy ezt a regényt csak ésszel lehet felérni, és aki olvassa, az csak művelt lehet. spoiler PR alapmű, még akkor is, ha csak elbizonytalanít, és komolyabb szakemberek csak a szájukat húzzák.
Aztán még: a meglévő, életről alkotott elméleteket kifordítja a sarkaiból, és néhány dolgot újraértékeltet; zseniális eszközökkel.
Utána: amikor azt hinné az olvasó, hogy a cselekmény már meredekebb nem lehet, akkor még indig tartogat egy csavart a regény.
És végül: minimális, Magyarországon éreztetett ruszki behatáson kívül semmi közöm nincsen a volt Szovjetunió semmilyen aspektusához, de nem egy olyan gondolattal találkoztam olvasás közben, amit gond nélkül lehetne „magyarosítani”, és ez néhol érzékenyen érinti a nyomokban soviniszta énemet.

>!
MrClee I
Viktor Pelevin: Generation P

Ha kívülről nézzük ezt a könyvet, elolvasunk belőle pár jól sikerült idézetet, majd esetleg a fülszöveget, akkor nagyon kellemes vélemény formálódik ki bennünk.
Ebbe a hibába estem bele most én is. (Bár meg kell jegyezni, hogy ez a taktika, miszerint egy-egy idézet visz rá a könyv elolvasására, jó párszor már bevált.)
Szerintem túl lett írva, 30-50 oldal után mindent megtudtam, amit adhat ez a könyv, a maradék 350 oldal pedig csak ismétlés volt, a szereplők, a helyszínek és a tárgyak cseréje. Pedig a téma rendkívül ütős, napjainkban is aktuális, és hát eléggé érdekel is a reklámok mechanizmusa.
spoiler
Unalmas, vontatott.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
entropic P

Az üzletben rögtön rájött, hogy a megérzései jó helyre vezették. A pult fölött fekete póló lógott, Che Guevara arcképével és a „Rage Against the Machine” felirattal. A póló alatt a kis tábla: A hónap slágere. És ebben nem volt semmi meglepő, hiszen Tatarszkij tudta (és írt is róla valamelyik koncepcióban), hogy a radikális ifjúsági kultúra szférájában semmi sem olyan piacképes, mint a kifogástalanul előrecsomagolt és politikailag korrekt lázadás az ellen a világ ellen, amelyben politikai korrektség uralkodik és mindent előrecsomagoltak.

118-119. oldal (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Che Guevara
>!
balagesh IP

Szabadúszó volt, amit azonban, főképp a jövedelmére gondolva, szabad fuldoklóként értelmezett.

38. oldal, TIAMAT–2

>!
pali

Rájött, hogy belopta magát a lelkébe a depresszió. Két módszer volt az eltávolítására: vagy inni kell egy deci vodkát, vagy pedig, úgy ötven dollár nyakára hágva, haladéktalanul vásárolni valamit (nemrég jött rá csodálkozva, hogy a két cselekedet ugyanolyan, egy-másfél óráig tartó könnyed eufóriát okoz).

>!
Chöpp 

A mi korunkban a tévéből tudják meg az emberek, hogy mit gondolnak.

291. oldal

>!
entropic P

Tatarszkij a kezébe vette a magas talpú, fehér tornacipőt.
– Ez meg milyen márka? – kérdezte.
– Nau nejm – mondta a lány. – Angol.
– Micsoda? – értetlenkedett Tatarszkij.
A lány megfordította a cipőt, és Tatarszkij meglátott a sarkán egy gumiplecsnit azzal a felirattal, hogy: NO NAME.

116. oldal (Európa, 2009)

>!
entropic P

Van egy pontos meghatározás – mondta Morkovin okítóan. – Az alternatív zene olyan zene, amelynek mérhetetlen antikommercializmusa alkotja a kommerciális esszenciáját.

308. oldal (Európa, 2009)

1 hozzászólás
>!
freegyes

Gyakran van úgy, hogy beszélgetsz valakivel, és mintha tetszene is, amit mond, mintha némi igazság is lenne benne, de hirtelen észreveszed, hogy régi a pólója, a lábán félretaposott a mamusz, a térdén megfoltozták a nadrágját, és kopott, olcsó a bútor a szobájában. Jobban odafigyelsz, és a megalázó szegénység addig észrevétlen nyomait veszed észre mindenhol, és rájössz, hogy mindaz, amit a beszélgetőtárs cselekedett és végiggondolt az életben, nem segítette hozzá ahhoz az egyetlen győzelemhez, amelyre úgy vágytál azon a távoli májusi reggelen…

350. oldal

>!
Chöpp 

Oroszország anyácskában baj van a Monopolyval. Vesz az ember néhány utcát, és kiderül, hogy emberek élnek bennük.

291. oldal

>!
judkacag

Nem is voltál soha tengerész – egész életedben csak e csendes kikötő felé hajóztál.

>!
judkacag

Milyen furcsa, hogy meghalt, mi meg élünk…Csak azt gyanítom, hogy ugyanígy meghalunk, ahányszor csak elalszunk. És a nap is eltávozik örökre, és véget ér a történelem. Azután a nemlét megelégeli önmagát, és felébredünk. És a világ kifejlődik újra.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alvás · halál

Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Han Kang: Növényevő
Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Bret Easton Ellis: Nullánál is kevesebb
Frédéric Beigbeder: 2999 Ft
Dmitry Glukhovsky: Text
Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség