Empire ​'V' 102 csillagozás

Viktor Pelevin: Empire 'V'

Roman ​Storkinnak keze-lába egy bordásfalhoz van kötözve, és nem tudja, mi történt vele – csak azt, hogy egy álarcos őrülttel tartózkodik egy szobában. Ráadásul egy perverz őrülttel, aki közli vele, hogy ő vámpír, Brahmának hívják, és hősünket választotta ki, hogy az utódjává változtassa.
Szegény Roman eddig egy áruházban dolgozott, és reménye sem volt rá, hogy belekóstoljon a „glamourba”, a színes magazinokban ábrázolt édes életbe. Egyszer, szomorúan kóborolva Moszkvában, meglátott egy feliratot: „Reális esély bekerülni az elitbe. 06. 22. 18.40 – 18.55. Második esély nem lesz.” Ostoba viccnek gondolta, de azért bement. Épp annyi idő volt. És ki tudja…
Most hát itt van az „elit” képviselőjének szobájában – mert Brahma valóban vámpír, s mint hamarosan kiderül, a világnak ők az urai: ők tenyésztették ki az embert, s belőlük nyerik a „babloszt”: az italt, amely táplálja őket. S ők tisztán látják a világ felépítését, melynek két alappillére a „glamour” és a „diskurzus”.
(tovább)

Eredeti cím: Ампир В

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Európa, Budapest, 2008
498 oldal · ISBN: 9789630784740 · Fordította: Goretity József

Enciklopédia 6


Kedvencelte 22

Most olvassa 9

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Viktor Pelevin: Empire 'V'

Pelevin, leülhet… ötös! :))

VP folytatván a Generation P-ben megkezdett gondolatmenetét, most visszaváltott és kövér gázt adva, megint jött, tarolt és…
…megharapott, kiszívott belőlünk pár csepp vörös folyadékot, amit babloszként transzcendentálva e könyvében újra rendelkezésünkre bocsájtott.
Akinek van rá füle és értelme, hallja és eméssze, mert ez is egy olyan könyv, amit ahányan olvasnak, annyiféle értelmezés születhet belőle, mert nem lehet róla úgy beszélni, mint bármely más egyszerű olvasmányról, aminek van eleje, közepe és vége, netán még permanens története is. :)
Pelevinnél semmi sem ilyen egyszerű, viszont mindenki megtalálhatja a számítását: ki a vámpíros vonalra ugrik, van aki a diskurzusban leli örömét, megint mások a glamourban evickélve próbálhatják értelmezni gondolatait, de lehetsz keresztény, buddhista, drogdíler, bölcsész vagy csak „mezei” filozófus Pelevin mindenkinek ad egy kis rágcsálni valót.
Már maga a cím is sokrétű jelentéstartalommal bír: Vampire/empire, vamp-ire, vampi-ration, Generation V lehet válogatva merengeni rajtuk. :)

De az általam szeretett témák is erősen jelen vannak, a modern társadalom kemény kritikája, a pénz keletkezésének szarkasztikus és rendhagyó ismertetése, reklámközpontú és fogyasztói szemléletű társadalmunk pelevines leírása és kikarikírozása, amelyben az emberek csak fejőstehénként szolgálnak a felsőbbrendű lények (itt a vámpírok) számára, ugyanakkor ha kicsit körülnézünk, tisztán láthatjuk ugyanezt magunk körül is… szóval lehet, hogy nem is csak az írói fantázia túlműködésének lehetünk szemtanúi?

De a fő kérdés még mindig az, hogy TE mi akarsz lenni ebben az illuzórikus világban: egész életedben a pénzszalmát kergető kizsákmányolt, majd eldobásra ítélt rabszolga vagy glamour-on és diskurzuson túllátó, felsőbbrendű, céllal és értelemmel bíró életet élő érző lény?
(Ha a 2. lehetőséget választanád, segítséget nyújtanak az idézetek is, tessék olvasgatni!)

"Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra…
Milyen értelemmel bírnak ezek a szavak? Hát a legegyszerűbbel, barátaim. Siessetek élni. Mert eljön a nap, amikor a világ felfeslik a varratoknál, és a fény, melynek élességét még csak elképzelni sem tudjuk, behatol csendes otthonunkba, és elfelejt bennünket örökre."

A történet filozófiai hátteréről és a „Nyelv” szerepéről többet is megtudhatunk Simándi Csaba ezen remek tanulmányából :
http://www.sek.nyme.hu/btk/ZEPHYRNET/2.%20SZ%C3%81M%20T…

>!
Európa, Budapest, 2008
498 oldal · ISBN: 9789630784740 · Fordította: Goretity József
7 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Viktor Pelevin: Empire 'V'

Hehe, ha már vámpíros szóalkotás, akkor nekem a dodói mélységű vampiriokriticizmus jutott eszembe.
Hát feladja a leckét, mindamellett röhögős. Én mindenre számítottam, csak erre nem. Istenre mondjuk. Tulajdonképpen egészen komolyan vettem, egészen a guminőig. Újraértelmezett teremtéstörténet, tenyésztés sajátos módon és a vérszopás új értelmet nyer. A lényeg pénz és a felsőbbrendű ember, a reklámok, a marketing, a csillogás világa: minden diskurzus és glamour. Ugyanakkor nagyon sokszor szerepel az ugyanakkor kifejezés, viszont plusz pont jár a Beszarov Beszarovicsért.
Szép kis leírás a modern kor emberéről, tetszik a filmes befolyásoltság, jó a rendszerváltás utáni élet sokkjának bemutatása, a hirtelen változás, és persze a nagy orosz lélek, meg a Oroszország-Alien párhuzam. Szakmai szemmel nézve a dopamen – dopamin nyújtott élvezetet. Pelevinnel jóban leszünk, úgy nézem. Leülnek én ezzel a csávóval egy sör mellé (én persze bambit innék) és hallgatnám a hülyeségét, ami kurva okos ugyanakkor igaz.
„Egy orosz aggastyán már régen észrevette életünk egyik jellegzetességét: akármilyen undorítónak tetszik is a fennálló rendszer, a rákövetkező olyan lesz, hogy az előzőre kínzó nosztalgiával fogunk visszaemlékezni. A nosztalgiának pedig leginkább vodka (17-18. old.), finom előételek (1-3. old.), és a közöttük található egyéb ínyencségek mellett adhatjuk át magunkat.”
Nekem a végén azt súgta Carpe diem…

>!
entropic P
Viktor Pelevin: Empire 'V'

Azt bírom Pelevinben (például), hogy egy csomót okoskodik, meg jól megmondja a tutit erről a fejlett posztmodern világról, amiben élünk (a könyvbeli definíció valami olyasmi, hogy: a fejlett posztmodern az a fajta posztmodern, ami már nem az előtte lévő, nem-posztmodern kultúrára épül, hanem kizárólag a posztmodern alapjaiból táplálkozik), de ezeket a megmondásait mindig olyan szereplők szájába adja, akik maguk is abból élnek, amit oly kritikusan szemlélnek, vagy esetleg elítélnek.

Emiatt valahogy még ironikusabb az egész, és ördögi körnek tűnik: amikor a szupermenő vámpírok arról értekeznek, hogy hogyan mossa az agyunkat a Cosmo meg a Glamour-magazin, vagy amikor a diskurzusról szólva azt mondják, hogy a mai szakértők azzal foglalkoznak, hogy elkurvítsák a gondolatokat – szóval, ilyenkor a szupermenő vámpírok (akiknek az okos gondolatai néha olyan érzést keltenek bennem, mintha már majdnem megértenék valamit, de aztán mégsem értek meg semmit, vagy csak egy rövid pillanatra) természetesen maguk is mesterien alkalmazzák a glamour és a diskurzus fogásait, amelyek célja annak megakadályozása, hogy oly cselesen felépített emberi agyunk tiltott témákról kezdjen gondolkodni (tiltott téma: a pénzt leszámítva kábé minden).

Meg még az is felmerül bennem, hogy Pelevin maga is a glamour és diskurzus mestere. Meg hogy mostanában esetleg azzal lehet a legjobban hatni/manipulálni, hogy valaki úgy csinál, mintha elárulná az átlagembernek, hogy mitől érzi értelmetlennek az életét. Meg hogy a glamour és a diskurzus kritikája arra való, hogy még az is megtanulja e fogalmak jelentését, aki eddig véletlenül nem ismerte őket. (S itt már nem Pelevinről beszélek, hanem általánosságban.)

9 hozzászólás
>!
spinakker
Viktor Pelevin: Empire 'V'

Nem értem, hogy az emberek miért vannak oda a vámpírokért. Ennek ellenére gond nélkül kezdtem bele a könyvbe, mert tudtam, hogy Pelevin nem fog belemenni a vámpír klisékbe. Valóban, ez a világ csak nyomokban emlékeztet a köztudott mítoszokra, és nem is erről szól, hanem inkább buddhizmusról, a fogyasztói társadalom kritikájáról, meg csomó minden másról. Mindezt pedig olyan formában, hogy a már unalomig ismételt gondolatok is érdekesen vannak tálalva. Amire néhol szüksége is van, mert néhol eléggé leegyszerűsített világképpel él, pl. hogy minden emberi tevékenység kizárólag a pénz és siker hajszolása miatt van.
Nagyon élveztem a mindenféle fejtegetéseket olvasni, még úgy is, hogy nem mindig értettem, miről van szó, pl. a glamour és a diskurzus esetében.
Sajnos viszont leginkább csak fejtegetések vannak, meg a vámpírok társadalmának és szokásainak bemutatásáról, így a cselekmény meg a többi szereplő a háttérbe szorul. Annyira, hogy olyan érzésem volt, mintha 450 oldalon keresztül magyarázta, hogy Roma/Rama majd hogyan fog élni a vámpírok között, és pont, mikor elkezdett volna élni, meg manipulálni az embereket diskurzussal (végig erre vártam!), véget ér az egész. Még van egy kis dráma meg cselekmény, ami izgalmas, meg egy nagy fordulat, de az a gyanúm támadt, hogy az csak azért volt ott, hogy az olvasó egy katarzissal fejezze be a könyvet, és ne a csalódottsággal, hogy olvasott egy érdekes világról, csak éppen működni nem látta azt.

11 hozzászólás
>!
Equimanthorn
Viktor Pelevin: Empire 'V'

Ez a könyv egy igazi vegyes-felvágott, ami elvitathatatlanul működőképes, mégsem tudtam rajongani minden egyes soráért. Pelevin mester nagy híve lehet az upája-nak, ami a Mahajána buddhizmusban egyfajta ügyes módszer-t jelent. Ezt nagyjából úgy tessék elképzelni, hogy mondjuk egy palota lángokban áll, és az uralkodó ki szeretné menteni mit sem sejtő gyermekeit anélkül, hogy azok pánikba esnének, így ahelyett, hogy a közvetlen veszélyre figyelmeztetne, inkább valami kecsegtető ajándék felajánlásával csalja ki és menti meg őket a biztos haláltól. Valami ilyesfélét éreztem az Empire „V” olvasása alatt is.
A recept: egy félkomoly, modern vámpírtörténetbe bújtatott kőkemény társadalomkritika, és egy jó adag létkérdés feszegetés. Pont ezért kicsit nehéz is volt ráhangolódnom, mert feleslegesen túlbonyolítottnak, valamint zavaró és önkényes fogalmakkal feltupírozottnak véltem, még úgy is, hogy a vámpíriságot mint metaforát alapjában elfogadtam. Nem értettem, hogy miért kell ez a körítés, a különben nagyon is találó társadalomkritikai meglátásokhoz, vagy az agyeldobós filozofálgatásokhoz. A helyzetet az is súlyosbította, hogy a könyv feléig szinte nem is történik semmi érdemleges a vámpírifjonc Ráma – egyébként valóban érdekfeszítő – fejtágításán, és mint az később kiderült: szándékolt homályban tartásán kívül. Ezen a ponton látszólag már önellentmondásba is kerülök, és fölmerülhet a kérdés, hogy akkor most tetszett a könyv vagy sem? A válaszom pedig egyértelmű igen, mert az elején felemlegetett ügyes módszer végül nálam is betalált. Először is, rájöttem, hogy a történet váza levett rólam mindenféle elvárást és ezáltal az előítéleteket is, így sokkal tisztábban jöttek át az üzenetek, az mellett hogy közben jókat derültem, másodszor pedig az sem elvitatható, hogy nagyon sok olyan olvasóhoz juthatnak el ilyen kaliberű gondolatok, akik különben nem biztos, hogy hasonló témákban keresgélnek.
Pelevin nem mindentudó, és szerencsére nem is akar ebben a szerepben tetszelegni, de jó helyen keresgél, és kiforrott véleményeit sem rejtegeti, legyen az bárkire nézve bármilyen sértő is. A befejezés megint csak nagyon jól sikerült, és ez komolyan felértékelte bennem az egész regényt, igazán kíváncsi lettem a folytatásra. Hogy mégsem kapott maximális pontszámot, az csupán annak érzékeltetéséül szolgál, hogy Az agyag géppuska ennél mégis jobban tetszett.

Végezetül egy keserű pirula, ami újfent a posztmodernitás létjogosultságát hivatott igazolni:

„A ti nemzedéketek már nem ismeri a klasszikus kulturális kódokat. Az Iliász, az Odüsszeia – mindez már elfeledett dolog. Eljött a tömegkultúrából vett idézetek korszaka, vagyis hogy idézetekké a korábbi átvételek és idézetek váltak, amelyek elszakadtak az eredetijüktől, és amelyeket a felismerhetetlenségig elkoptattak.”

Azonban Pelevin még mindig mestere annak, hogy e dekadens kultúrába hogyan lehetséges „vörös-folyadékot” pumpálni. ;)

1 hozzászólás
>!
szigiri
Viktor Pelevin: Empire 'V'

Csodálatos kapitalizmus kritika, a szálakat mozgató vámpírok (ésszel élő oligarchák) és a nekik bazseváló kaldeusok (politikusok) összeesküvés-elmélete igen humoros szószba csomagolva (egy kis fricska Bulgakovnak, amikor Margarita helyett itt egy balek vámpír röpködi be Moszkvát). Közben olyan súlyos mondatok létről, életről, meg fogyasztói társadalomról, hogy az ember csak úgy kapkodja a fejét.

5 hozzászólás
>!
Pretorius
Viktor Pelevin: Empire 'V'

Aki nem ismeri Pelevint, és vámpíros történetet akar olvasni, alighanem csalódni fog. Cselekménye nem igazán van, a történet négy-öt mondatban összefoglalható, ami viszont a regény esszenciáját adja, nem adható vissza néhány szóval. Hogy úgy mondjam, nincs az a diskurzusban való jártasság, ami ezt lehetővé teszi. A világ, amelybe az könyv belehelyezi az olvasót megannyi kérdőjellel van tele, akárcsak a nagybetűs Élet, a fiatal főszereplő pedig meg akarja ismerni a vámpírok világát, és kap sokféle magyarázatot, amiből néhányat megért, a többi csak összezavarja és újabb kérdések felvetéséig juttatja el. A lét egy, az embernél felsőbbrendű faj szemszögéből válik a szemlélet tárgyává, de értelme továbbra is homályban marad. Ez a külső nézőpont nagy teret biztosít a társadalomkritikának, és bizonyos, józan ésszel akár vadnak is nevezhető nézetek hangoztatásának.
A befejezés kijózanító, számomra először úgy hatott, mint egy pofon, amit azért kaptam, mert elolvastam ezt a regényt. Most inkább azt érzem, hogy több lettem az olvasása által: talán második Rama is ezt érezte, amikor a nyelvére cseppentett egy cseppecske oldatot a kartotékban fellelhető kémcsövek egyikéből.

>!
csartak MP
Viktor Pelevin: Empire 'V'

Filozófikus, időnként sci-fibe hajló elvont történet egy világunk mögötti világról, ahol furcsa alakok irányítanak, járnak közöttünk. Vámpírok, akik jobbára nem is vért szívnak, de közben a glamour és a diskurzus mindent eltakar, ez egy újabb alternatíva a mátrix-életérzésre. Egy görbe tükör a pénz irányította világra. Ez az Empire V. Nem egy könnyed olvasmány, időnként túlmagyarázott, emellett jellegzetesen orosz is, de érdemes elolvasni.. én csak egyszer veszettem el a türelmemet, azt is vége felé. A hangulata viszont nagyon tetszett. Mi lenne ha..

12 hozzászólás
>!
royalka
Viktor Pelevin: Empire 'V'

Nagyon jó !
A regény a két legfontosabb emberi információval foglalkozik, azzal a kettővel, amelyekre az emberi világ épül : a glamourral, és a diskurzussal. A diskurzus a szellem glamourja, a glamour a test diskurzusa – írja Pelevin, és ez nemcsak pontos megfigyelés, és szlogen, hanem a mostani kor minden remekművét, és szennyét egyaránt megmagyaràzza. Na mindegy , értékelésből elég ennyi, hiszen a könyv helyett mondjuk egy ilyen értékelést olvasni , olyan mintha az ember ahelyett hogy húst enne, a hentesek szaràt enné. :)))
Óvakodjatok a smileytól, az nem más mint vizuális dezodor .

>!
Chöpp 
Viktor Pelevin: Empire 'V'

Érdekes, ahogy Pelevin átfogalmazza/átírja a vámpíros mondanivalót a saját belátása szerint a saját nyelvezetére. Fantáziadús kiruccanás az embertenyésztő emberfeletti lények világába. Kedvencem nem lesz, de éreztem rajta a minden művét bevonó pelevines mázat. (Pl. erről beszélek: „Az emberek mindig azok után a látomások után futnak, amelyek a fejükben születnek meg. De valamilyen oknál fogva nem a fejükön belül kergetik ezeket a látomásokat, ahol megszületnek, hanem a valós fizikai világban, amelyre a látomások rárakodnak.”)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
csartak MP

A smiley viszont nem más, mint vizuális dezodor. Általában akkor használják, amikor a felhasználó úgy véli, valami miatt bűzlik. És garantáltan illatos akar lenni.

229. oldal

4 hozzászólás
>!
Kkatja P

– Kedveském – szólalt meg aztán –, tíz éven át ötszáz marketinges szart bele a fejetekbe, és most azt várjátok, hogy én öt perc alatt kitakarítsam?…

>!
Kkatja P

– Az emberi ész ma három fő hatásnak van kitéve. A glamournak, a diskurzusnak és az úgynevezett híreknek. Ha az embert sokáig etetik reklámmal, szakértői véleményekkel meg a nap híreivel, benne is felmerül az igény, hogy brand, szakértő és hír legyen. Éppen erre valók a szellem klotyói, az internetes blogok. A blog vezetése nem más, mint annak a sérült léleknek a védekező reflexe, amelyből állandóan a glamour és a diskurzus hányadéka fröcsög.

4 hozzászólás
>!
Kkatja P

Manapság csak az élettől elvonult milliárdos engedheti meg magának egy állat életformáját: hogy a természetben éljen az emberi szervezet számára legmegfelelőbb klimatikus viszonyok között, hogy sokat mozogjon, hogy ökológiai szempontból tiszta élelmet fogyasszon, és hogy mindeközben semmin se idegeskedjen. Gondoljátok csak meg: az állatok közül egy sem dolgozik.
     – Hát a mókusok? – kérdezte Héra. – Hiszen ők mogyorót gyűjtenek.
     – Kedveském, az nem munka. Ha mondjuk a mókusok reggeltől estig azzal foglalkoznának, hogy egymásra sózzák a megsavanyodott medveszart, na az már munka lenne. A mogyorógyűjtés viszont ingyenes shoppingolás. Dolgozni csak azok a barmok dolgoznak, amelyeket az ember tenyésztett ki a saját képére és hasonlatosságára. Meg persze maga az ember. Ha, mint állítod, a pénz arra való, hogy megkönnyítse az életet, akkor az emberek miért próbálják egész életükön át megszerezni, egészen addig, míg vén trotty nem lesz belőlük?

214. oldal

>!
csartak MP

– Lolita? – kérdeztem vissza. – Ez a LOL-ból származik?
– Nem értem – mondta az ismeretlen.
– „Laughed out loud” – magyaráztam. Ez egy internetes kifejezés. „Elröhögtem magam.” Vagyis Lolita nem más, mint egy nagyon vidám kislány.

50. oldal

12 hozzászólás
>!
Kkatja P

     "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra…
    Milyen értelemmel bírnak ezek a szavak? Hát a legegyszerűbbel, barátaim. Siessetek élni. Mert eljön a nap, amikor a világ felfeslik a varratoknál, és a fény, melynek élességét még csak elképzelni sem tudjuk, behatol csendes otthonunkba, és elfelejt bennünket örökre.

498. oldal

1 hozzászólás
>!
Chöpp 

– Te tényleg azt gondolod, hogy az evolúció eredményeként az ember az állatvilág fölé emelkedett?
– Hát persze – feleltem. – Talán nem?
– Nem – mondta Enlil Maratovics. – Sokkal lejjebb süllyedt nála. Manapság csak az élettől elvonult milliárdos engedheti meg magának egy állat életformáját: hogy a természetben éljen az emberi szervezet számára legmegfelelőbb klimatikus viszonyok között, hogy sokat mozogjon, hogy ökológiai szempontból tiszta élelmet fogyasszon, és hogy mindeközben semmin se idegeskedjen.

214. oldal

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

     – Tudod mit gondol a tehén, amelyet egész életén át fejőgéppel fejnek? – kérdezte.
     – A tehén semmit sem gondol.
     – De gondol bizony. Csak nem úgy, ahogyan az ember. Nem absztrakt fogalmakkal, hanem emocionális reflexiókkal. És a maga szintjén ő is nagyon jól érti azt, ami történik.
     – Hogyan?
     – Úgy gondolja, hogy az emberek az ő gyermekei. Szörnyű torzszülöttjei. De mégiscsak az édes gyermekei, akiket etetnie kell, mert másképp szenvedni fognak az éhségtől. Ezért mindennap egyre csak rágja a lóherét, és azon igyekszik, hogy minél több tejet adjon nekik…

274. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Az ismeretlen valahová a távolba meredt.
Talán mégsem őrült, gondoltam.
– Nem értem pontosan – kérdeztem udvariasan –, hogy Nabokov regényei miért is lennének háromszemélyes ágyak?
– Azért, mert könyveiben a szeretők között mindig ott fekszik ő maga is. És rendre megereszt valami megjegyzést, amivel magára akarja vonni a figyelmet. Ami persze nem nagyon gáláns dolog az olvasóval szemben, hacsak az nem gerontofil…

52. oldal

7 hozzászólás
>!
Kkatja P

A legélőbb ember életben maradásának titka is csak mindig annyi, hogy eddig még nem ölte meg senki.

­      IX. Loki

150. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szergej Lukjanyenko: Új Őrség
Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Roman Szencsin: A Jeltisev család
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek / A legutolsó nap
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók
Szergej Dovlatov: A zóna / A bőrönd