Apolló ​batman 38 csillagozás

Viktor Pelevin: Apolló batman

„Hamarosan ​véget ér Oroszországban a hülyék kora – és más hülyék ideje jön el.”

Második Ráma ifjú vámpír, még épp csak kitanulta a vámpírmesterséget, de az alapokat már ismeri: meg tudja harapni az ember nyakát észrevétlenül, úgy, hogy a kevéske vörös folyadékból az illető lelkének minden titka föltáruljon előtte. És tudja, hogy a világban a vámpírok uralkodnak, és az emberek szenvedéséből nyerik a „babloszt”, amely táplálja őket.
Most újabb nagy feladat áll előtte: kiképzik „búvárnak” – s ettől kezdve újra és újra lemerül a „limbóba”, az élet és halál közötti régióba, s közben megismerkedik a legfőbb vámpírral, az örök életű Drakulával is, aki megosztja vele a világ titkait, már amennyit ő megértett belőle. Azt is tőle tudja meg, hogy a vámpírok között vannak olyanok, akik azon igyekeznek, hogy az embereknek kevesebbet kelljen szenvedniük, s mégis elegendő babloszt termeljenek számukra.
Második Ráma, az orosz vámpír mind újabb merülései során nagy szerelmi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Európa, Budapest, 2015
672 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799843 · Fordította: Iván Ildikó

Enciklopédia 55

Szereplők népszerűség szerint

Drakula · Batman · Cthulhu · Bob Dylan · Samuel Beckett

Helyszínek népszerűség szerint

Oroszország


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kkatja>!
Viktor Pelevin: Apolló batman

No, szóval ott vesszük fel a történet fonalát, ahol az Empire V-ben elmetszettük és ismét Ráma, az újdonsült és naiv vámpír bőrébe bújva pillanthatunk be újra egy kicsit az öröklétben, ami így belülről szemlélve sem fenékig tejfel, hát még az emberiség tőlük kapott fricskáit tekintve – húzhatjuk magunkat, hogy még mindig csak itt tartunk, ahol…
…mert Pelevin a tőle jól megszokott módon fog egy jó nagy vödör kakit és amilyen mélyre csak tudja beledugja a fejünket és röhögve nézi végig kínlódásunkat, amikor ebből kikeveredve tisztogatjuk magunkat, majd amikor túltettük magunkat az első pár sokkon és kérdésekkel bombázzuk, hogy ennek most mi köze is volt a glamourhoz és diskurzushoz…
… akkor szépen elmagyarázza a világunk működését, a tudat és az emberi élet természetét, a boldogság és a szenvedés kérdéskörét vámpírszemmel, egy teljesen más szintről (és pengeéles logikával megvilágítva), mint ahonnan mi eddig szemlélgettük, tapogattuk a dolgokat, és ez az, amit imádok benne, hogy gunyorosan, embert-vámpírt-putyint nem kímélve, de mindig megmondja a tutit, elég csak olvasgatni az idézeteket, amiket kiírtam, és persze nem árt elgondolkodni is rajtuk egy csöppet.

Egyébkét tényleg SzuperAhaSzuper volt a közepéig, aztán kicsit berágtam rá, hogy miért buzizik, zsidózik, utálja/fél/nem érti a nőket ennyire stb., aztán pár oldal alatt rájöttem, hogy csak a saját címkéim és előítéleteim mozdultak el bennem, egy számomra nem tetsző irányba, és Pelevin csak az ujj volt, ami erre rámutatott, szóval ezután a mini szatori után megértettem, hogy még mindig Ő a legnagyobb tanító, aki a leszokott füvesek orosz, buddhista világában termett. :))

…és az értelem a műveiben talán pont ebben rejlik, én éppen ezt éltem át az olvasása közben:
„A kulcs az a trükk, amelyet az emlékezet hajt végre. Azt sugallja, hogy az előző pillanatban valami kimondhatatlanul gyönyörű és csodálatos játszódott le. És hiába tudod, hogy valójában semmi különös nem történt, és minden pontosan ugyanolyan maradt, amilyen mindig is volt (hiszen ez a lényeg), az emlékezet azt bizonygatja, hogy a csoda megtörtént. És te átadod magad ennek az édes káprázatnak, és közben egyetlen, isteni iróniával áthatott pillanatra megérted, milyen korlátolt kis lény is az ember, milyen giccses önámítás az ő egész belső világa, és minden, amire gondolni és emlékezni lehet”. http://moly.hu/idezetek/477346

Kemény mondatok, de a csoda megtörtént és ha a felszín egyenlőre még változatlannak is tűnik, a mélyben olyan folyamatok indultak el, amik ki tudja hova vezethetnek, szóval plázacicák, félős frusztráltak, szimulákrumok, felébredni nem kívánók, a mai túlshoppingolt világban még hívő optimisták, NE olvassák el, mert visszafordíthatatlan és maradandó károsodást okozhat a világképükben.

Mindenki másnak sürgősen ajánlom a beszerzését és szellemi magáévá tételét, mert széleskörű megértése és használata hozzásegíthet a megvilágosodáshoz és nem mellesleg eszméletlen beszólásaival halálosan jó szórakozást nyújt! :)

>!
Európa, Budapest, 2015
672 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799843 · Fordította: Iván Ildikó
6 hozzászólás
Chöpp >!
Viktor Pelevin: Apolló batman

Mindig jobb lesz, mint várom. Ez állandónak tűnik Pelevinnél. Várakozásokon felül teljesít.

7 hozzászólás
Morpheus>!
Viktor Pelevin: Apolló batman

Pelevin egy vámpír. Ugyebár nyakig benne van a diskurzusban (némi szokásos harci NLP-vel, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját), bablosza (pénz) is van jó sok, nem léptek még a nyakára (egy befolyásosabb vámpír ugye lázadhat is a főfőnökök ellen, kíváncsiak, mi fog belőle kisülni). Ami viszont megkülönbözteti őt az „átlag” vámpíroktól, hogy ő az emberek (és persze a vámpírok) felszabadításáért tevékenykedik. Ez a hőstette, ő egy igazi vámpír bódhiszattva. Amiért nálam kicsit kihúzta a gyufát, csak felemlegeti megint, hogy a théraváda buddhizmus milyen jó, a többi meg sajnos eltévelyedett… No ilyenkor az ő iránytűje is ugrál a jó meg a rossz között, mint a legközönségesebb szimulákrum tömegembernek… Menj vissza még egy kicsit meditálni! Jajj és a nők… Istenem, Buddhám, Nagy Vámpírom! spoiler Tobzódhatunk a (korai) freudizmusban kérem szépen! Hogy komoly problémák vannak a női nem és Pelevin között, azt eddig is láthattuk, de itt aztán csúcsra futott.
Valamit a könyvről is. Zseniális, mint mindig. Egyre mélyebbre és magasabbra jutunk el benne, ez kétségtelen. Nagyon remélem, hogy lesz folytatás, aminek a végén mi is képesek leszünk leállítani a B agyunkat. Csak követni kell RámaPelevint :)
Eszmefuttatása a boldogságról továbbgondolásra ösztökélt: http://moly.hu/karcok/526656

1 hozzászólás
Dr_Benway>!
Viktor Pelevin: Apolló batman

Óriási várakozással csaptam bele ebbe a könyvbe, mert régen olvastam már Pelevintől, az Empire 'V' pedig az egyik kedvencem volt tőle. Ez meg ugye annak a folytatása. Nagyon kíváncsi voltam mit tud még a mester kikerekíteni a vámpírsztoriból és hát azt kell mondjam nem kellett csalódnom. Pelevin talán minden eddiginél mélyebb utazásra invitál bennünket az élet értelméről/értelmetlenségéről, boldogságról, hitről, halálról és a társadalomról alkotott buddhista filozófiájába. Ezen kívül kapunk némi aktuálpolitikai okfejtést is Putyin-gender-occupy témákban, megtudhatjuk például miért van szüksége a hatalomnak a társadalmi elégedetlenségre. Komoly trip volt az biztos, de Pelevin fergeteges humorának és féktelen fantáziájának köszönhetően garantált a szórakozás is! Olvasása közben a B agy kikapcsol és legalább ideiglenesen megszűnik M5 aggregátumot termelni! Rajongóknak kötelező olvasmány, mindenki másnak erősen ajánlott!

1 hozzászólás
bedeguar>!
Viktor Pelevin: Apolló batman

Az Apollo Batman a szenvedés könyve. A főhős, tapasztalatlan kis csíra, aki bejut a se nem élő se nem holt felső kasztba, mint a főnök ööö… jóbarátja, és lemerül az limbóba. (sokat tanul, és a könyv a kétszázötvenedik oldalig sajnos egy dogmagyűjtemény)
A limbón kívül leginkább azzal foglalkozik, mi az emberi szenvedés gyökere. De a szomorú helyzet az, hogy ő maga is ember – míg nem találkozik Apollo Batmannel, aki valódi vámpírt csinál belőle, és a helyzet még szomorúbbá válik. Így megérti, hogy nem csak az emberek szenvednek, sőt, ők szenvednek kevesebbet, B agy ide vagy oda. A tisztán látás Rámának nem a boldogság és elégedettség útja, hanem annak megélése, ahogy a vattacukorszerű máyá fátyla hirtelen ő maga lesz, ő maga az egész világ lesz, a világ pedig egy kényszerzubbony. Ugyanaz a gyökere a hazugságnak, a hitnek, a megalkuvásnak és a lázadásnak – a bennünk élő őslény.
Elfilózgat az életcélokon, mintha életében először olvasna Schopenhauert, hogy megéri-e…
Nagyon sokat kínlódik a szerelmével. De miért legyen valóságosabb egy nő, mint az egész világ – mint a férfi, aki szereti? Ja, hogy a szerelem, a bizalom elvesztése fáj a legjobban…

Sok mindent zsúfolt bele a könyvbe Pelevin: talán többet, mint amit meg tudtam emészteni, talán kevesebbet, mint amit a témáról mondani kellett volna. Széttöredezettnek érzem a könyvet; ami igazán erős lett, az szerintem az utolsó 200 oldal. A befejezést sem érzem késznek. 4 csillag, de várom a folytatást :)

borga>!
Viktor Pelevin: Apolló batman

Pelevin akkor tényleg egyre részletesebb „Keleti tanok kézikönyve” verziókat ír? Vagy csak én látom ki belőle egyre erőteljesebben? Ha így van, szó se róla, a vámpírközösség életterében is, létsíkok közti transzformációs feladatkörében is optimális bemutató alapanyag. Különösen pedig mókuskerékgyártó, figyelemelterelő, naftadesztillátori tevékenysége alkalmas felhívni a figyelmet, hogy itt semmi sem valódi, a mátrixba még az önművelést és alapszintű megvilágosodást is beprogramozták, mint leghatékonyabb szemkötőt, szenvedéslepárlót és szamszára-generátort. Bár a pénzgúlázás, társadalmi aktivitás és sikerhajhászás orrhosszal előtte van a célfotón.
Olyan alapos, mint egy mesterképzés tankönyv, vagy egy doktori.
Rögtön át is kell értékelnem ezt a fene nagy önmegvalósításra törekvést.

Dgi_Rebeka I>!
Viktor Pelevin: Apolló batman

Egy volt középsulis tanárnőmmel találkoztam novemberben, ő nyomta a kezembe a könyvespolcáról ezt a könyvet, mint olvasandót. Tett fel nekem egy olyan fura kérdést, hogy ezt odaadnám-e én középiskolásoknak. Akkor még naivan azt hittem, azért kérdezi, mert fekete humor, horror meg ilyenek… Aha, azért, hogyne. (Amúgy nem, nem adjuk középsulisoknak ezt a könyvet, maximum, ha önként jelentkeznek. De inkább akkor sem, ehhez még én is majdnem fiatal vagyok.)
Igazából engem az első nagyjából 150 oldalból kb. 60 kötött le. Utána a következő 90-et azért olvastam, mert épp az volt nálam, és valamivel foglalkozni kell a vonaton, mert szép a táj meg minden, de már milliószor láttam. Utána úgy döntöttem, ez a könyv nem való nekem. Egész decemberben pihentettem, január kezdetével pedig új esélyt kapott. És élt is vele! Úgy rántott be, hogy észre sem vettem, elkezdett érdekelni, mi fog történni, kezdtek megtetszeni a filozofálgatások, és kezdtem meglátni a cselekmény szépségét. A világalkotás tök jó (vámpíros, de nem lerágott csont), imádom a vámpírtársadalmat, a hierarchiájukat, Ráma értetlenkedéseit, amik mintha csak azért lettek volna, hogy az olvasót jobban be lehessen avatni a dolgokba.
A filozófiai dolgok némelyike nem érte el nálam azt a hatást, amit valószínűleg kellett volna, de volt egy csomó, ami után kicsit pihentetnem kellett az olvasást, és agyalnom kellett, hogy most akkor mi van, hogy van, miért van, jó-e ez nekem, el tudom-e fogadni ezt az álláspontot.
Bevallom őszintén, Sophie és Ráma kapcsolatát nem értem. Miért? Mi jön be Rámának Sophie-ban? Mármint azon kívül, amit állandóan csinálni akart vele. spoiler
Fél csillag mínusz: kevesebb b*zizást kértem volna. Nagyjából semennyit.


Népszerű idézetek

Kkatja>!

     – Azt akarja mondani, hogy az emberek hiába kutatnak más világok után? – Kérdezte Tet.
     – Mit jelent az, hogy „hiába”? Az ember mindent hiába csinál. Először is, hiába él. Az emberek nem értik, hogy a többi világ nem a fiktív anyagi dimenzióban van, amelyet szándékosan úgy mázoltak fel, hogy benne a legrövidebb utazásra se legyen elegendő az emberi élet, hanem a tudat mélységeiben. Azokban a rétegekben, amelyekben az emberi árnyékoló kaleidoszkópon át belátni lehetetlen. A limbó olyan tér, ahol ezek a tapasztalatok lehetségessé vállnak.

198. oldal Az Arany Ejtőernyő

Kapcsolódó szócikkek: tudat
Kkatja>!

Figyelmeztetés:
A könyv szövege kortárs köznyelvi elemeket tartalmaz (ezek aránya nem több, mint 0,016%), amelyek sérthetik a női olvasó szexuális, politikai vagy vallási érzületét, és kölcsönhatásba léphetnek skizofrén, illetve paranoid komplexusaival. Mindez kívül esik a szerző szándékain. Azokért a hatásokért, amelyek az M5 aggregátum kiválasztása során a „B” agyban keletkeznek, a szerző felelősséget nem vállal.

7. oldal

5 hozzászólás
Kkatja>!

    – Úgy emlékszem, valaki egyszer azt mondta, hogy a felháborodás olyan technika, melynek segítségével bármelyik idiótában felébreszthetjük az önbecsülést.

238. oldal Az Aztláni Kalendárium

Kkatja>!

Úgy emlékszem, Samuel Beckett mondta, hogy ha a színpadon az első felvonásban áll egy bitófa, akkor annak a harmadikban el is kell sülnie. E szavak azt jelentik, hogy ha elbeszélésünk szövegében említésre kerül egy bizonyos részlet, akkor valahogyan részt kell vennie a cselekményben, előre kell gördítenie az eseményeket, segíteni a „karakterek” kibontakozását (így nevezik az „emberek” hamis és ostoba, a valóságban soha elő nem forduló megfelelőit, amelyek megalkotására a debilis emberi irodalomtudomány a szerzőket buzdítja, hogy a könyvek tartalma megjósolható, fals és a kritikusok elméje számára befogadható legyen – és hogy rajtuk kívül senki más ne olvassa őket). A történetben, más szóval, nincs szükség funkcióval nem rendelkező elemekre.
    Ám ez az elv értelemszerűen csak azokra a silány írói tákolmányokra érvényes, amelyeket az ismert ujjbólszopós eljárással állítanak elő abból a célból, hogy szerzőik bevackolhassanak az irodalmi establishment bűzös akolmelegébe. Nem vonatkozik a nagy művekre, amelyek az életről, a halálról és egyebekről szerzett valós élettapasztalatokat beszélik el.

641. oldal Melléklet "Sz" betűs feljegyzések

Kapcsolódó szócikkek: Samuel Beckett
3 hozzászólás
Kkatja>!

Szoktatok Bob Dylant hallgatni? Ő ezt egészen zseniálisan fogalmazta meg: „Every man's conscience is wild and depraved – you cannot depend on it to be your guide, when it's must keep it satisfied”…* Értitek? Ez egy eszelős iránytű, melyet a saját vérünkkel kell táplálnunk. Az elme úgy van kitalálva, hogy elkerülhetetlenül szenvedés ébredjen benne. […]
     – Miért?
     – Mert a boldogság keresésével van elfoglalva. A boldogságot hajszoló elme pedig csak az önmaga által alkotott délibáb irányában haladhat, ami viszont folyamatosan változik. A külső világban nincs semmiféle „boldogság”, ott csupán fizikai létezők vannak. A szenvedés nem más, mint amikor szembesülünk a képzeletünk alkotta fantomok megragadásának lehetetlenségével.

*Minden ember tudata zabolátlan és romlott – nem számíthatsz arra, hogy vezetni fog az utadon, ha egyszer neked kell kielégítened az ő igényeit.

369. oldal Dionysus The Oracular

Kapcsolódó szócikkek: Bob Dylan · boldogság · szenvedés · tudat
Kkatja>!

    – Az életfolyam folytonosan igyekszik megszabadulni saját magától. A világ azért változik, mert a saját szörnyű lényegétől próbál folyvást menekülni – de ehelyett csempész módjára menti át magát a jövőbe. […]
     – Nem rossz – biccentett Enlil Maratovics. – Jól megmondta. Látszik, hogy a diskurzust vezeti – fingom sincs, mit jelent ez a szöveg. De az életfolyamdolgot egyszerűbben is el lehet magyarázni.
[…]
     – Az öreg rabbi haldoklik. A hitközösség körbeállja, kérlelik: rebbe, mondjon valami bölcsességet búcsúzóul. A rabbi felsóhajt, és azt mondja: „Az élet egy folyó…” Aztán egy kisfiú megkérdezi: „És miért folyó?” A rabbi még egyszer utoljára felsóhajt, és azt mondja: „Na jó, akkor nem folyó…”

231. oldal Az Aztláni Kalendárium

Kkatja>!

     – Hogyhogy nem tudják az emberek, hogy üvöltenek a fájdalomtól?
     – Honnan tudnák? Az emberek nincsenek tudatában annak, mi történik velük percről percre, mert nem szoktak hozzá, hogy figyeljenek saját magukra. És az újabb és újabb személyiségek nem emlékeznek arra, aki három perccel azelőtt ugyanott szenvedett. Az emberek annyira elmerültek már a szenvedésben, hogy megtanulták a szenvedésnek azt a szintjét tekinteni boldogságnak, amelyben még képesek arra, hogy az arcukra erőltessék a szokások diktálta mosolyt. Az embernek még teljes magányában is tovább kell játszania ezt az eszelős komédiát, mert a belső világában sincs semmi más, mint azok a szociális implantátumok, amelyekkel gyerekkora óta azonosul, s amelyek gondolatait és érzelmeit irányítják…

371-372. oldal Dionysus The Oracular

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · fájdalom · nevelés · szenvedés
3 hozzászólás
Chöpp >!

Ránézel a másikra, és megérted, hogy tiszta erőből küzd az életéért, és nemsokára megszűnik létezni. És ez egy tízévesre éppúgy vonatkozik, mint egy hetvenévesre. És egyszerűen a segítségére sietsz, és úgy cselekszel, hogy az élete általad legalább egy kis időre jobb legyen… Ennyi az egész. Képzeld csak, ha mindenki így élne…

454. oldal

Chöpp >!

Ha azoknak segítesz, akik szimpatikusak neked, csak az egódat kényezteted.

455. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ego
2 hozzászólás
Chöpp >!

A valóságra senki sem kíváncsi.

357. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kíváncsiság

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Justin Cronin: A tükrök városa
Laurell K. Hamilton: A kárhozottak cirkusza
Charlaine Harris: Vérszag
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
Szarvassy László: Főnix
Stephen King: A búra alatt