A ​tervhivatal hercege 44 csillagozás

Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

"Hiszen hallgatok rád – mondta a torkát fojtogató sírástól eltorzult arccal –, hallgatok rád gyerekkoromtól fogva. Mindenben utánozlak. De hát neked rég elment az eszed, nővérkém, Varja. Most vált nyilvánvalóvá számomra… Nézd meg, hogy nézünk ki – kopaszok vagyunk, trikót hordunk, egy szardíniásdobozon hajózunk, és iszunk, iszunk… És most ez a sakk is…
– De harc folyik – válaszolta a második. – Engesztelhetetlen harc, Hisz nekem is nehéz, Tamara húgocskám."

„Ottlenni Pelevinnél nem időfecsérlés, mert elragad a talált világok karneválja, mert hihetetlen bátor ez a fickó, nem pöcsöl a mondatokkal, nem érdekli tetszik-e vagy nem, hogy elvárásoknak megfelel-e vagy nem. Az érdekli, hogy odategye, amit oda akar.” (Háy János)

Eredeti megjelenés éve: 1992

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gondolat világirodalom

>!
Gondolat, Budapest, 2004
126 oldal · ISBN: 9639567299 · Fordította: M. Nagy Miklós, Bratka László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

A tervhivatal hercege pixeles, az orosz posztmodern királya meg meztelen. Aligha véletlen, hogy ennek a kötetnek nem jelent meg semmilyen új verziója több mint tíz éve – ha lehet ilyet mondani, Pelevin most először elvérzett a kezeim között, pedig nagyon lelkesen feküdtem neki az egyébként teljesen véletlenül, egy antikváriumi bolyongás keretében megszerzett könyvnek.

A két elbeszélés közül a címadó fölött egyszerűen eljárt az idő. Határozottan emlékszem még arra az időszakra, amikor a virtuális valóság még igencsak gyerekcipőben járt, de minden író és filmes megpróbálta megragadni a való élet és a kibertér összemosódásának lehetőségeit. Ez az egész kollektív rettegés a mátrixszerű állapottól egyrészt nem igazolódott be, másrészt – immár bőven a XXI. században járva – nem a VR, hanem a közösségi média szakította ki az embert a maga valóságából, de olyan gyorsan és természetesen, hogy a nagy többségnek eszébe sem jutott akkora hisztériát csapni miatta, mint ami anno a számítógépbe szorult ember kapcsán kitört. Nem gondoltam volna, hogy Pelevin is felült erre a vonatra – de megtette, és igazából simán lehetett volna jó is a végeredmény, de inkább semmilyen lett. A tervhivatal hercege tele van iróniával, bökdöséssel, de egyrészt az idő múlásával szinte nevetségessé vált, másrészt elfelejtett történetet mesélni, és önmagában a hangulat ezúttal rettentően kevésnek bizonyult.

A Végjáték már más tészta, ott beindul azért a valódi pelevini agyleőrlés. Erős a hangulata, van cselekménye, már-már rokonítható a korabeli Szorokin-féle posztmodernnel, egyetlen hátránya talán csak a legeslegutolsó felvonása, Vagyim és Valera kitárulkozása – komolyan mondom, az úgy felesleges, ahogy van. Ha a sztori néhány oldallal korábban véget ér, megtapsolom Pelevint. Mert amúgy tényleg, a rá jellemző szellemességtől is eltekintve mekkora ötlet, spoiler? Ettől még az ifjú Szorokin is megnyalta volna mind a húsz ujját! Ráadásul ott van ez a félvállról vett vonulat a sakkal, amin érdemes azért törni a fejünket – a sakk, amellett, hogy felülről irányított, a térfelek cseréjével is együtt jár. Lehet, hogy az életben különbséget kellene tennünk a két oldal, a mi és az ők között? De kik vagyunk mi és kik ők? És főleg, a bábút irányítják felülről, vagy alakulhat úgy, hogy a bábú önálló döntést fog hozni?

Gyakorlatilag kettőből egy, nem rossz arány, de nem szeretem kiszorozni a könyvértékelést – az amúgy ötös, négy és feles Pelevin regények mellett ez szerintem egy négyes. Ha valaki esetleg meglátja egy könyvesboltban, csak akkor tegyen vele kísérletet, ha amúgy szereti Viktor Olegovicsot, első könyvként biztosan nem tesz senkit az író rajongójává.

>!
Gondolat, Budapest, 2004
126 oldal · ISBN: 9639567299 · Fordította: M. Nagy Miklós, Bratka László
>!
Jenci_néni
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

Időközben rájöttem, hogy már olvastam, csak elfelejtettem. De ismét jó volt, főleg a Tervhivatal hercege tetszett, a másodikban spoiler. Asszem fogok játszani egy kör Prince of Persia-t :)

>!
Nagyfehérasszony
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

Most azt kéne mondanom, hogy nem tetszett, de nem volna igaz. Tudom, hogy pár nap érlelődés után máshogy fogom érezni. Valójában úgy sikerült befejeznem, hogy megbetegedtem és ez volt elérhető közelségben. Nem volt rossz. Nem volt jó. Szürrealista volt és számomra túl… posztmodern (gondolom így mondják).
Érdekes csavar volt a második sztoriban, az első még vontatottsága ellenére is jobban megírt.
Azt hiszem a magyar olvasó számára érdekes plusz zamatot ad a könyvnek az orosz nevek állandó , olykor felesleges ismételgetése.
Kizökkentésnek kiváló.

4 hozzászólás
>!
mandika
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

Nem volt rossz…De ha valaki még nem olvasott Pelevint , ne ezzel a kötettel kezdje, inkább a regényeivel Szerintem Pelevin agyament ötletei sokkal jobban működnek a hosszabb terjedelmű könyveiben.

>!
Chöpp P
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

A TERVHIVATAL HERCEGE egészen különleges, egybefolyt világokba enged betekintést egy rövid időre Szasa életén keresztül. Úgy érzem felfogtam a lényegi mondanivalót, de azt nempontosan tudom, hogy részleteibe menően miről volt szó. A végének hogyanja nem, de miértje világos.
Filozofálok: Félelmetes látványvilágú, akár szürrealisztikus, technokrata filmet lehetne belőle készíteni egy Neo szerű Szasával. Csak senki sem értené a végét, mert ez a valóság-álom-kibervilág tulajdonképpen lelkünk örökkévalóságáról és megtisztulási lehetőségeinkről szól. Ki az, aki ezt úgy élvezné, hogy megérti, vagy úgy érthetné meg, hogy közben élvezi? Igen szűk spektrumú célközönség. Ha jól belegondolok, jöhet. Egy értelmezési réteg is elég lehet lelki nyugalmunk megőrzéséhez. A többi csak egy kis „jól megérdemelt” plusz.

A VÉGJÁTÉK, bár érdekes volt, a Sötét és Fény, Rossz és Jó azonosságát és felcserélhetőségét Lukjanyenko sokkal jobban kidolgozta az Őrség trilógia-tetralógia-pentalógiában.

>!
csiripelek
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

A mindenféle csavarok és furcsaságok ellenére egyáltalán nem sikerült érdekesre ez a könyv. Hogy őszinte legyek semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem. Semmilyet.

>!
pulse
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

Hát fel nem vidított az biztos. Persze, nem is annak lett szánva, gondolom… Azért tetszett mindekettőben ez a ki-be fordított világ.

>!
pdaniel
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

Két elbeszélés, félúton novella és kisregény között. A Végjáték remek, a címadó a pelevini humoron még innen van, a szintén pelevini zavarosságon viszont már jócskán túl. Kár érte, jól indult…

>!
Csillagok_pora
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

'Szégyentelenül jó. ' ez volt az első gondolatom, mikor 2 éve olvastam.

>!
Virág_Balázs_Face I
Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege

Ez a két elbeszélés annyira nem ragadott meg. Voltak benne érdekes elgondolások, Pelevinnél furcsa lenne, ha nem így lenne, de semmi több. Vasárnap délutáni kikapcsnak jó volt azért!


Népszerű idézetek

>!
Chöpp

Most úgy tűnik – gondolta –, hogy semmi sem lehet rosszabb annál, ami velem történik. De aztán végigjárok néhány szintet, és épp ezt a napot fogom visszasírni. És úgy fogom érezni, hogy volt valami a kezemben, magam sem értettem, hogy micsoda – fogtam, fogtam, aztán elhajítottam. Uramisten, hogy milyen szörnyű lesz majd minden később, hogy képes legyek visszasírni azt, ami most történik… És ami még érdekesebb: egyfelől egyre értelmetlenebb és rosszabb az élet, másfelől meg abszolút semmi sem változik.

27. oldal

>!
Chöpp

Milyen mulandó az élet, mennyire halandó az ember…

110. oldal

>!
Chöpp

Futkosó Ványkám van.
Ljusza először nem értette, de aztán eszébe jutott, hogy a dorogomilovszkajai valutás élelmiszerbolthoz közel álló körökben így nevezik a Johnny Valkert…

110. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Johnny Valker
>!
Chöpp 

Szasa azzal a tartós és nyugodt gyűlölettel gyűlölte Borisz Grigorjevicset, amelyet csak a rideg gazdánál élő sziámi macskák és az Orwellt olvasó szovjet mérnökök ismernek.

8. oldal

>!
Chöpp 

Szerjózsa elmosolyodott, és integetett neki, olyan őszinte tiszteletet és rokonszenvet érzett Ljusza iránt, amilyennel a neves esztergályos gondol az ismerős marós ászra a szombat esti vodkaközi állapotban.

87. oldal

>!
pulse

… úgy érezte, hogy már látta azt, ami éppen történik, de hogy hol és milyen körülmények között, arra egyáltalán nem emlékezett. De nemrég olvasta valami folyóiratban, hogy ezt az érzést „déja vu”-nek nevezeik, amiből azt a következtetést vonta le, hogy ugyanez történik az emberekkel Franciországban is.

27. oldal

>!
Morpheus

Egyszerűen, amikor az ember ennyi időt és energiát fordít egy útra, és végül célba ér, már nem képes mindent olyannak látni, amilyen valójában… Bár ez se pontos így. Valójában nincs semmiféle „valójában”. Mondjuk úgy: nem engedheti meg magának, hogy olyannak lássa.

>!
mandika

– Emlékszel Vaszja Prokugyinra a nemzetközi részlegről?
– Emlékszem.
– Harmadik éve egy svéd felesége.
– Nahát… Mi az , ő is átoperáltatta magát?
– Á, nem… Svédországban akár egy zsiráfot is feleségül lehet venni.

119. oldal- 120.oldal

>!
Chöpp 

Két Darth Vader állt előtte az első részlegből – hangosan beszélgettek az Ogonyok vagy a Büntető törvénykönyv valamelyik cikkéről, de természetellenes beszédük miatt nehéz volt bármit is érteni. Az első Darth Vader két tányér savanyú káposztát vett a tányérjára, a másik meg borscsot és teát…

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Darth Vader

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet
Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók
Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek / A legutolsó nap
Eowyn Ivey: A hóleány
Szergej Dovlatov: A zóna / A bőrönd
Mariam Petroszjan: Abban a Házban