Tiszta ​szemek 2 csillagozás

Viktor Lihonoszov: Tiszta szemek

A hazájában nagy népszerűségnek örvendő Viktor Lihonoszov nevével a magyar olvasók is találkozhattak már néhányszor. Szibériából indult, mint annyi más tehetséges írótársa, akik közül elég, ha csak Suskin és Zaligin nevét említjük.
Kötetünk nagyrészt önéletrajzi ihletésű írásaiban főleg fiatalok szerepelnek; fogékony, reményekkel teli, egyetemi felvételire induló fiúk és lányok néznek ránk tiszta szemmel, pályakezdők osztják meg velünk a felnőtté válás keserveit és csalódásait. Ez a buktatókkal teli és viharos életkor izgatja legjobban a szerzőt, aki írásmódját, stílusát tekintve méltán számít a turgenyevi-bunyini hagyományok modern örökösének.

>!
Európa, Budapest, 1979
346 oldal · ISBN: 9630718448 · Fordította: Galvács Adél, Szabó Mária

Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IP
Viktor Lihonoszov: Tiszta szemek

Ha tanultam volna valaha is szociológiát, vagy pszichológiát, most valószínűleg más (tiszta?) szemmel néznék erre a kötetre. Laikusként (valószínűleg az élmény így jobb) azt mondom, a fiatalkori személyiség alakulása és általában véve a világban való elveszettség, az egyénenként változó ideig és módon lezajló útkeresés a központi téma Lihonoszov kisregényeiben. Olyannyira központi, hogy magáról a korszakról, a hatvanas-hetvenes évek Oroszországáról, mindennapi életéről, az emberek gondolkodásmódjáról relatíve keveset tudunk meg. A felnőtté válás és önmagunk megtalálása persze örök téma, és a semmiben lebegő személyiségek amúgy is közel állnak az orosz felfogáshoz, a „spleen”-hez, de egy kis plusz kitekintés, valami más aspektus érdekes színt adott volna a kötetnek. A zárásnak hagyott Rokonok valószínűleg ezt a célt szolgálja: itt már jelen van a generációk közötti feszültség, az élet a szibériai orosz vidék falvaiban, a családi kötelékek problémái.

Lihonoszov stílusa nekem kicsit göcsörtös, a témái viszont kellemesek. Hősei érdekes módon talán nem is azok a tiszta szemű alakok, akikről a cím említést tesz, de könnyű beletemetkezni az életüket átitató kérdésekbe. Kellemes, a ma megszokottnál kicsit nehézkesebb olvasmány.


Népszerű idézetek

>!
Ákos_Tóth IP

– Te mindenkitől távol tartottad magad. Mégis szerettek. Vajon miért?
– Valószínűleg azért, mert senkinek sem ártottam. Senkinek nem vettem el a kenyerét.

223. oldal, Vergődés (Európa, 1979)

>!
Ákos_Tóth IP

Minek él az ember? Kétségkívül sokat tud, csakhogy az érzések nélkül összehordott tudás senkit sem hevít.

167. oldal, Vergődés (Európa, 1979)


Hasonló könyvek címkék alapján

Richelle Mead: Véreskü
Jan Kozák: Fekete coboly, barnamedve
Robin White: A tajgai tigris
Richelle Mead: Blood Promise
James Meek: A szeretet hírmondói
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Ruta Sepetys: Between Shades of Gray
Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyora
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Bokor Ervin: Menekülés a szibériai fogságból Japánon és Anglián keresztül