Vikingfiak ​I-II. 8 csillagozás

Az izlandi Njaudl-történet
Vikingfiak I-II. Vikingfiak I-II.

Előszó

Ennek az ízlandi történetnek külön könyvben kell majd megírni a történetét magyarul is. Nem mintha enélkül a puszta elolvasása nem válhatna magában is tartalmas, nagy élményévé bárkinek. Az európai Északról hozzánk szakadt írásoknak azonban általában az a sorsuk – még a legismertebbek, Ibsen, Strindberg, Nexö, Laxness és mások műveinek is –, hogy érteni véljük őket pusztán a közölt mondanivaló alapján, de már hogy szerzőjük honnan beszél, miféle népek gondolatainak és történeteinek elmondója, azt aligha sejtjük. Egy meztelen hang szól valahonnan, érthető szóval, mert magyarra fordították, de nem látjuk a beszélő arcát, nem ismerhetjük annak a hangszekrénynek szerkezetét, amely rezonanciájával testet és súlyt ad a szónak. Hogy az északi írók magányosaknak látszanak, annak egyetlen oka, hogy nem ismerünk körülöttük senkit.

Brennu-Njáls saga címmel is megjelent.

Njal's Saga

Eredeti mű

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1965
610 oldal · Fordította: Bernáth István

Kedvencelte 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Vikingfiak I-II.

Vikingfiak I-II. Az izlandi Njaudl-történet

Eddig csak olvastam izlandi írót, de most megismerkedtem kicsit részletesebben a történetével is ennek a népnek. A vikingek voltak a számunkra ismert legfiatalabb „nemzetségi társadalom”. Övék tehát a legmodernebb, legfejlettebb formája a szabad parasztok közösségének, akik szembeszállva a már terjeszkedő norvég állam törekvéseivel, inkább hajóra szálltak és Izlandra telepedtek, mintsem elviseljék fejük felett más hatalmát. A mintegy 60000 kivándorló az akkori világban a lehető legdemokratikusabb módon járt el. Felosztották viszonylag egyenlően a földeket, felszabadították a rabszolgákat – a hatalmas szigeten korlátozni amúgy sem tudták volna őket – s kiküldték a legértelmesebbeket, hogy szedjék össze Európában a törvények legjavát. Ennek nyomán jött létre 930-ban országgyűlésük, az első európai szabad emberek éves gyülekezete. Országukat néphatalomnak nevezték, s törvényeik fő csoportja már akkor – a X. században – a szociális biztosítottságot szervezi meg, rendbe rakva a kötelezettségeket a betegség, halál, vagy más bajok miatt eltartatlanok iránt. Országuk mintegy 4 évszázadig gazdagodik, s ők lesznek a világ legnagyobb utazói is, hisz mintegy fél évezreddel Kolumbusz előtt jutnak el Amerikába. Egyetlen személy a végrehajtó hatalom tisztségviselője, a „törvénymondó”. A társadalom végzetes betegségévé a 4 évszázados prosperitás alatt végül a vérbosszú válik, s ez a fajta békétlenség, a kölcsönös öldöklés zilálja szét a társadalmat, s teremti meg először a norvég majd a dán beavatkozás lehetőségét. Eztán az ország Dánia birtokává válik mintegy 500 évre. Történetmondói teremtik meg irodalmát fenntartva és élő műveltség-szórakozás gyakorlatává téve a „sagák” hallgatását. Ezeket még a prosperitás éveiben kialakuló írásbeliség segítségével le is jegyzik – a dánok begyűjtik őket, de az 1728-as koppenhágai tűzvészkor mintegy kétharmaduk megsemmisül.
A fennmaradtak közül a Njaudl-történet – amely a tán vonzóbb Vikingfiak címet kapta a jobb emészthetőség kedvéért – a legterjedelmesebb az izlandi történetek közül és a nemzetség történetek közé tartozik. Szerzője ismeretlen, de valamikor a XIII. század végén került rögzítésre. Ekkor már a néphatalom felbomlott, s az ország a norvég koronához tartozott. A szerző a kortársak egyik legtudósabbja lehetett, monumentális munkát végezve szinte történelmi regényt írt majd szintetizálva az összes „sagá”-t – nyugodtan nevezhető a saga-irodalom Shakespeare-jának. Tagadhatatlan, hogy a hatalmas műben vannak ellentmondások is – egyeztetetlenségek, névcserék – de ezekkel együtt kiemelkedő alkotás. Alakjai a legplasztikusabban ábrázolt, eleven, környezetükkel egységben ábrázolt személyek – s bár érzelmeiket nemigen ábrázolják – tetteik, cselekedeteik önmagukért beszélnek. Külön említendő Bernáth István bevezető tanulmánya is, amely átfogó, eligazító és iránymutató.
Élvezetes olvasmány, ajánlom! Nem is beszélve arról mennyi követendő példát rejt a mai Magyarország számára is – természetesen korhoz igazítva – az az igaz törekvésgyűjtemény – a saga-, amelyet e nép története testesít meg.

3 hozzászólás
Aurora_Michaelis P>!
Vikingfiak I-II.

Vikingfiak I-II. Az izlandi Njaudl-történet

Nem tudom megmondani, mit szeretek annyira ezen a sagán, de akárhányszor olvasom, mindig letehetetlennek bizonyul. Nem csupán a történet, ami fogva tart, hanem az elbeszélés módja is. Nyers és cicomamentes. Nincs benne tájleírás vagy érzelemábrázolás; a tettek és szavak magukért beszélnek. Igazi viking „regény” a viking korból. A genealógiai felsorolások olvasása pedig szinte már külön élvezetet nyújt. Az első olvasáskor még családfákat is rajzolgattam szorgalmasan, hogy képben legyek, éppen kiről van szó. A fordítás szerintem jól sikerült, s nekem jobban is tetszik ez, mint a könyv 1995-ös fordítása. (Pedig azt is Bernáth István követte el.) Csak ajánlani tudom e könyvet mindenkinek, akit kicsit is érdekel az északi népek történelme.

lencsemate I>!
Vikingfiak I-II.

Vikingfiak I-II. Az izlandi Njaudl-történet

Egyszerűen zseniális olvasmány, igazi kalandregény, vérbeli hősökkel. Az izlandi sagáknak egy lényegesen nagyobb, akár teljes fordítására lenne szükség, nagyon kevesen ismerik őket, míg a Kalevala vagy az Edda sokkal híresebb (csak eszembe jutottak, mert kissé hasonlítanak, ha nem is teljesen ugyanabba a műfajba tartoznak). Sajnos nagyon nehéz beszerezni és a hatvanas évek óta ki sem adták. Szomorú. Mindenkinek ajánlom, aki hozzá tud férni!


Népszerű idézetek

mcgregor>!

Odaszólt aztán Gunnarr Hallgerdrnek:
– Vágd le nekem két hajfürtödet, és te meg anyám fonjátok össze erősen. Új ideg kell az íjra.
– Annyira kell? – kérdezte Hallgerdr.
– Annyira – felelte Gunnarr –, hogy ha nem adod, az életem múlik rajta. De ha íjam van, ezek le nem győznek.
– Akkor hát most visszaadhatom neked a kölcsönt a pofonért – mondta Hallgerdr. – És kicsit sem érdekel, legyőznek-e, vagy sem.
– Ki-ki a maga módján lesz híressé – mondta ekkor Gunnarr. – Ne hidd, hogy még egyszer kérlek.

I. 263.

Vikingfiak I-II. Az izlandi Njaudl-történet

mcgregor>!

Kolr ekkor már döfött is feléje a lándzsájával. Kolskeggr viszont épp akkor ütött agyon valakit, arra figyelt éppen, és nem volt előtte a pajzsa. Így a lándzsa oldal felől a combját találta, és bele is fúródott. Kolskeggr megrázkódott fájdalmában, de már sújtott is kurta pengéjű kardjával Kolrra, bele a combjába, és levágta az egyik lábát.
– No, visszaadtam-e a kölcsönt? – kérdezte ekkor Kolskeggr.
– Nem pajzsoltam magam – felelte Kolr –, pedig kellett volna.
Kolr aztán még álldogált egy darabig az egyik lábán, és nézegette a lába csonkját.
– Ugyan mit bámulod annyira? – kérdezte Kolskeggr. – Akárhogy nézed is, lenn van a lábad.
Kolr ekkor holtan elterült.

I. 223-224.

Vikingfiak I-II. Az izlandi Njaudl-történet

mcgregor>!

Volt egy ember, Thorgeirrnek hívták, és a Ljósavatn mellett volt a tanyája. Az ő apja volt Tjörvi, annak apja pedig a Hosszú Thorkell. Hosszú Thorkell feleségét Thórunnek hívták, és Thorsteinn lánya volt, Sigmundr fiáé. Sigmundr apját pedig a Szikla-Bárdrnak nevezték. Thorgeirr felesége volt Gudridr, Fekete Thorkell lánya, azé, aki Sátortanyán lakott. Fekete Thorkell öccse Hátzsák Ormr, a későbbi Vén Hlenni apja. Thorkell és Ormr pedig Fülcimpa Thórir fiai voltak, az apjuk apját Kanfóka Ketillnek, annak apját Örnólfrnak, annak apját Björnólfrnak, annak apját Szőrösképű Grímrnek, annak apját Pisztráng Ketillnek, annak apját pedig a Féltroll Hallbjörnnek nevezték, aki utóbbi a norvégiai Hrafnista-szigetről származott.

II. 17-18. o.

Vikingfiak I-II. Az izlandi Njaudl-történet

5 hozzászólás
mcgregor>!

– Megengednéd-e, hogy két halottunkat a te földedbe temessük?
– Meg én – felelte Rannveig. – És nem is csak a két halottnak, de akár mindnyájatoknak is.

I. 265.o.

Vikingfiak I-II. Az izlandi Njaudl-történet

mcgregor>!

Ősszel aztán kikötött egy hajó az ország keleti partján, a Berufjördurben, ott is azon a helyen, melyet Gautvíknak hívnak. A hajóst, akit Tryggvi-fia Ólafr küldött volt ki az új hit meghirdetésére, Dankbrandnak nevezték, és egy szászföldi gróf, Willibald fia volt. Dankbrand kíséretében megérkezett egy izlandi is, akit Gudleifrnek hívtak. Az apjának Ari volt a neve, annak apját Márnak nevezték, annak apját Otryggrnek, annak apját Óblaudrnek, annak apja pedig az Asszonyfaló Hjörleifr volt, Hördaland hajdani királya.

II. 4. o.

Vikingfiak I-II. Az izlandi Njaudl-történet


Hasonló könyvek címkék alapján

Kopasz Grím-fia Egill / A fölperzselt tanya
Trollok alkonya
Snorri Kristjansson: A vér szava
Robert Low: A bálnák útja
Egils saga
Edda
Tim Severin: A viking – Vérszerződés
Denise Dersin: Vikingek: Északi kalózok
Terry Deary: Vérfagyasztó vikingek
Michael Crichton: Ködsárkányok