Hogyan ​menjünk világgá 46 csillagozás

Az álmodozástól az indulásig
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Ez ​a könyv az utazni vágyóknak íródott. Azoknak az embereknek, akikben szüntelenül motoszkál a hívás: indulj el, fedezd fel a világot! A kíváncsi embereknek, akiket nem az all-inclusive szálloda svédasztala hozza lázba, azoknak, akik már évek óta dédelgetnek egy álmot: világgá menni. Úgy tartják: az igazi álmok azok, amik megijesztenek. A kérdés az, hogyan tudunk túllenni a félelmeinken, hogyan alakíthatjuk át a vágyainkat célokká, a kifogásainkat pedig feladatokká. És ha ez megvan, akkor hogyan tudunk megbirkózni ezekkel a feladatokkal, odáig, hogy becsomagoljuk az életünket egy hátizsákba, és felüljünk arra a repülőre, ami végre megnyitja előttünk a világot.
Vigh Bori digitális nomád, aki életvitelszerűen utazik. Social Media menedzserként napi nyolc órát dolgozott egy szoftvercégnél, majd egyszer csak úgy döntött, hogy a világjárás lesz az élete és a szakmája. Azóta zenélt maorikkal Új-Zélandon, egy wayuu törzzsel élt Kolumbiában, óriás ördögrájákkal úszott Indonéziában,… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2016
262 oldal · ISBN: 9789634056430
>!
Európa, Budapest, 2016
262 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055662

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 18

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 111

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Mnyuszika
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

Gyerekkorom óta imádok utazni, aztán 15 évesen ki is költöztem a családi házból suli miatt, azóta meg már mindenféle formában éltem kolesz, barátokkal, idegenekkel, párkapcsolatban, egyedül stb.
Voltam már számos országban, de utolsó három évben kb évente 4 helyre elmegyek.
Kezdetben szervezett utak nagy társasággal esetleg családdal, utána magán szintén, majd sor került egy másik kontinensen teljesen egyedül. Fokozatosan haladok előre egyre bátrabb, „okosabb” leszek, folyamatosan tanulok és fejlődök. Rengeteg trükköt tippet ismerek, de így is iszonyat sokat segített a könyv. Mindig is volt bakancslistám, de nem írtam le. Most fél óra alatt 50 pontot írtam össze, és már megvan a terv kb 2-3 évre.
Voltam Bori előadásán, ritkán veszek könyvet, de ez olyan lesz amit többször átlapozok majd. Mindenkinek más igényei vannak, engem például nem vonz most India de lehet egyszer fog. Csak ha az elmúlt 5 évemet nézzem, ezer dologban változtam.
A könyv tele van tanácsokkal, kezdő utazóknak de tapasztalt utazóknak is tud újat mutatni.
Ami engem megfogott a tárgyakhoz való kötödés, ez a rész volt legnagyobb hatással rám, nincs egy éve, hogy beköltöztem a mostani lakásomba és már tele van, főleg ruhákkal, amit nagyon ritkán, de van, hogy egyáltalán nem hordtam még. Ebben radikálisan kell változtatnom, és ezt a könyvnek köszönhetem.
Nagyon jó érzés olvasni, már csak az élmények, az lazaság amit Boriból árad ad egy kikapcsolódást, és egy löketet, hogy az olvasó belevágjon abba amit szeretne.
Imádtam minden sorát.
Mindenkinek ajánlatos aki szeret utazni, még ha nem is hátizsákos formában és pont világgá akar menni, csak egy kisebb időre.

>!
entropic P
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

/ Főleg mese /

Egy barátomtól kaptam ezt a könyvet egy közös (mint utólag kiderült: utolsó közös) utunkon, úgyhogy volt bennem némi kis melanko-nosztalgia most, mert a könyv felidézte az illetővel közösen tett útjainkat, de mindegy, ahogy Vigh Bori is írja, az elválások és búcsút intések nemcsak az utazások során természetesek és elkerülhetetlenek, hanem a mindenféle kapcsolatokban is. Na, OraveczCoelho off.

Jó volt ez a könyv, rögtön az elején megszerettem, ahol VB leírja, hogyan babonázta meg őt kiskorában egy tévéműsor a tangóról, amelynek hatására úgy érezte, muszáj lesz egyszer elmennie egy igazi tangóbárba. Hát ezt az érzést én is ismerem, de még mennyire! És én is olyan tudománytalan és impulzív módokon szoktam helyekre/élményekre vágyódni (aztán meg jó esetben szép gyakorlatiasan elmenni oda/megvalósítani őket), hogy csak na!

Nincs még két éve, hogy először utaztam egyedül, Clermont-Ferrandba, nagyjából csak azért, mert onnan származott egy rockzenekar, akik tudtommal egyetlen albumot adtak csak ki, de az olyan vagány volt, hogy látnom kellett a várost, ahol ilyen vagányság terem. (https://www.youtube.com/watch…)

Akkor ez az út épp eléggé feszegette az én határaimat, és a mai napig emlékszem az indulás reggelére, amikor az ébredés utáni első pánikszerű gondolatom az volt, hogy: tiszta hülye vagyok, miért megyek én oda, sokkal egyszerűbb lenne itthon maradni, mint kb. 24 órát utazni buszon, másik buszon, vonaton, hogy aztán megérkezzek valahova, ami idegen és ijesztő, majd pedig egész végig azon parázzak, hogy jajmilesz, meg hogy el fogok veszni, meg hogy ki hogyan fog ki- és elrabolni vagy átverni vagy akármi.

Hah – hogy mennyi minden változott alig két év alatt!

Jó, még most is mindig az az első gondolatom az indulás reggelén, bárhova megyek, hogy tiszta hülye vagyok, miért megyek én oda, sokkal egyszerűbb lenne itthon maradni, de inkább már csak úgy filozofikusan gondolom ezt, a gondolat parázós második felét meg már egyáltalán nem is. (Vagy maximum annyira, amennyire azt gondolom reggel munkába menet, hogy ma lehet, hogy el- vagy kirabolnak, vagy átvernek, vagy elütnek a zebrán, vagy akármi. Szóval gondolok rá, de nem annyira sokat.)

Ami nem varázslat. Csak kezdek belejönni. Szóval elhiszem Vigh Borinak is, hogy mindenbe bele lehet tanulni, és hogy semmi sem kötelező.
A bakancslista kifejezéstől viszont hülyét kapok, ezért olyanom nincs és nem is lesz, helyette csak az agyamban van egy csomó dolog, a valósággá változtatás különböző fázisaiban. Az nekem pont elég.
A bakancslistázást leszámítva viszont tetszik a könyv laza, spontán, elengedős, mindenfélére nyitott, ugyanakkor nagyon is keményen dolgozós filozófiája (minden tiszteletem Vigh Borié meg az elszántságáé, ahogy megvalósít dolgokat), ami simán alkalmazható arra az esetre is, ha az ember kicsit kevésbé extrém módon szeret utazni, nem akar hivatásos utazó lenni (én nem), vagy ragaszkodik ahhoz, hogy mindennap zuhanyozzon (én – egyelőre – igen).
És bár a komfortzóna kifejezéstől még a bakancslistánál is inkább hülyét kapok, igazából a szerzőhöz hasonlóan azt hiszem/úgy veszem észre, hogy tényleg akkor tanulok mindenfélét (nemcsak utazás közben) és akkor tapasztalom a legérdekesebb dolgokat, amikor ráveszem magam valamire, amitől amúgy félek, vagy amikor bűntudat nélkül úgy döntök, hogy a kötelezően (kényelmesen kötelezően) csinálandó dolgok helyett inkább hirtelen, mittomén, felszállok a kompra és kimegyek egy szigetre, amiről még sose hallottam, vagy akár akkor, amikor nyolcvanhatodszor gyalogolom végig a legkedvencebb, megunhatatlan brnói útvonalamat. (Szóval talán még utazni se muszáj a mindenféle érdekes tapasztalatokhoz. De kilépni az ajtón, az mintha tényleg elengedhetetlen lenne. Ami felveti a kérdést, hogy igazából vajon nem a valóságtól félünk-e, vagy attól az akármitől, ami az ajtón túl van.)

29 hozzászólás
>!
Larawyn
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

Mentem már világgá egyedül, aztán hazajöttem, és ugyan nincsenek minden kontinensen bejelölt pontjaim, ahová el akarok jutni, de szeretek utazni és szinte nonstop érzem a Bori által emlegetett vándorvágyat.
Ez a könyv nagyon inspiráló, összeszedett és praktikus segítség ahhoz, hogy megtervezd a saját utad. Mindenkinek ajánlom!

(Indulok is. Most.)

>!
tschilla
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

Úgy nyertem ezt a könyvet egy molyos játékon, és nagyon örültem neki. Magamtól tán sosem vettem volna a kezembe, viszont így nyilván elolvastam, és kifejezetten szórakoztató volt. Nagyon jó stílusban megfogalmazott, olvasmányos segédlet nagyutazóknak.
Az utazáshoz eddig is volt kedvem, azonban a könyvben bemutatott utazási formákhoz továbbra sincs ingerenciám….én sajnos nem tudok olyan igénytelen lenni, hogy három csillagnál lejjebb adjam… A sajnos szót pedig nagyjából komolyan is gondolom, irígylem azt, aki neki mer vágni egy ilyen túrának és élvezni is tudja, biztosan sok csodálatos élménnyel gazdagodik. Én nekem viszont kell a saját fürdő, és nem tudnék idegenekkel aludni egy lepukkant hostel szobában. Brrr.
Azzal pedig nem értek egyet, hogy az élet a komfort zónán kívül van, bár most lépten nyomon ezt olvasni…az ember a komfort zónáján belül is igen jól érezheti magát, és ezt a komfort zónát azért nem úgy kell elképzelni, hogy 0-24 órában néz ki a fejéből egy kis szobában. Nagyon sok kellemes, veszélytelen program is létezik, nem kell állandóan kényelmetlenségekbe sodorni magunkat, csak mert most ez a trend. Most kb. minden azt sugallja, hogy egy percig se legyél elégedett semmivel, mindig vágja bele valami újba, ismeretlenbe, első gondolatra kényelmetlen, rémisztő dologba, mert az a tuti, akkor fejlődsz.
Visszakanyarodva az utazáshoz, voltam én gyerekkoromban igen sokszor lakókocsival nyaralni, és a mai napig borzongok tőle, akkor is utáltam, és most, hogy már magam döntök arról, hogy hova utazom és hogyan, eszembe sem jutna még egyszer lakókocsizni. És a lakókocsizás ugye még mindig ezerszer kényelmesebb, mint a könyvben emlegetett sátorozás, furgonban alvás és társai. Úgyhogy én maradok a komfort zónán belüli utazásnál, mert azt imádom. Lehet, hogy így sosem jutok el India rejtett részeibe, és nem látok halott csecsemővel kolduló asszonyokat, mint a szerző, de én ott nem is tudnám magam jól érezni.
Aki viszont bele akar vágni valami extrémebb dologba, annak ez a könyv tele van hasznos tanácsokkal. Épp ezért ajándékozom tovább egy ismerősnek, aki Izlandra készül sátorral.

>!
pannik P
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

Nem vagyunk egyformák, nem mindenkit hajt ez a fajta utazási kényszer. Nagymamám azt mondta anno: „büdös a ház, menni kell, mi?” Akkor még azt hittem bárhol jó csak otthon nem. Azóta már másként látom, ha belül rendben van az ember önmagával, akkor nem menekül, bárhol jó, otthon is máshol is. De mivel nem vagyunk egyformák elfogadom, hogy vannak akiknek csak akkor jó, ha egy hátizsákkal világgá mennek.

Ami tetszett:
– célkitűzésre ösztönöz, határozd el, konkrétan és írd le mit szeretnél, ne álmodozz fogalmazz meg célokat, nem csak az utazás, hanem az élet bármelyik területén
– dolgozd ki a cél megvalósításához vezető utat részletesen (mit kell tenni érte)
– a halogatást elítéli, a majd szót leginkább, a majdból nem lesz sose semmi, ezzel nagyon egyet tudok érteni
– tenni kell a célokért, kőkeményen dolgozni érte és akkor meglesz (legyen az bármilyen cél amit kitűztünk)
– ne hibáztass, ne okolj másokat, ne keress kifogást, azt keresd mi az amit előre visz, mi az ami hozzásegít a cél eléréséhez – ez is nagyon pozitív
– látszik h sok a multi világában ismert tréningen vett részt amiből profitált, ezek megjelennek a könyvben átszűrve
– vannak benne hasznos tippek amikre nem gondoltam volna magamtól

Ami nem tetszett:
– már-már zavaró módon nyomja rám azt, hogy ha nem megyek világgá akkor nem vagyok senki
– leírja ugyan hogy veszélyes stoppolni, meg nőkén egyedül utazni, de azt is leírja, hogy sokan csinálják (kockáztatnak és vagy bejön vagy nem) ez a rész meg az idegenek kanapéjára bekéredzkedés elég durva nekem, ezt nem nagyon értem, hogy miért
– a nomád létnek ez a szintje sem jön be nekem, a hetekig egy ruhában, tisztálkodás nélkül nem keltette fel a vonzalmat, hogy világgá menjek ilyen módon
– kevés saját élményt írt, sokkal többet vártam a saját utakból, szinte mindig ugyanannak a három utazásának a példáit hozza fel legyen szó bármelyik témáról

Meg akart írni egy könyvet (célkitűzésben szerepelt), és megírta. Megvalósította a kitűzött célját és ezért elismerés jár. A tetszés vagy nem tetszés az meg ugye egy szubjektív dolog. Nekem nem annyira tetszik, és nem tudok azonosulni az effajta utazással, de tisztelni és elismerni tudom azt aki bevállalja. Szóval hajrá Bori, ha ez az ami békét és nyugalmat ad, akkor jó utat a következő világgámenéshez!

>!
Röfipingvin MP
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

Ezt a könyvet nekem írták!
Hihetetlen jó érzés evvel a gondolattal becsukni a könyvet, és evvel kezdeni az értékelést. Nagyon olvasmányos, elképesztő gyorsan pörögnek az oldalak.
Hatalmas újdonságokat nem mondott. Sok formáját ismerem az utazásnak – hostel, kemping, autós kemping, szálloda, albergue – és volt szerencsém komolyabbat is szervezni másodmagamnak – camino –, szóval nem igazán evvel fogott meg. Hanem azzal a lelkesedéssel, amivel ír ezekről a dolgokról. Arról a békéről, amit az utazás jelent neki. Természetesen vannak fejezetek a piszkos anyagiakról, de ott is csak a legelemibb dolog fogalmazódik meg: ha akarsz valamit, tenned kell érte!
Vár rám egy nagy kaland nemsokára, és azt hiszem a lehető legjobbkor olvastam el Bori könyvét!

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

A legutolsó ember vagyok a Földön, aki egy szál hátizsákkal nekiindul a nagyvilágnak, ennek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, mert nemcsak hasznos utazási tippekkel van tele, hanem filozófiai szempontból is megközelíti a témát, rendkívül olvasmányos stílusban, közérthetően, mégsem szájbarágósan. Véleményem szerint ahhoz, hogy egy utazás előidézze azt a flow-élményt, amiért alapvetően elindulunk, mindenképpen tisztáznunk kell magunkkal, hogy milyen körülmények között érezzük jól magunkat a hétköznapokból való kiszakadásunk során. Én például kényelmes vagyok, inkább ritkábban megyek nyaralni, de akkor ragaszkodom a minőségi szálláshoz, és étkezéshez, mert nem főzni megyek (amit egyébként nagyon szeretek), hanem kikapcsolódni, és ez nálam azt jelenti, hogy végiglátogatom a helyi gasztronómia élet legjobb helyeit. Mivel nagyon érzékeny a bőröm, tengerpart és strandolás felejtős, viszont történelemrajgongó lévén imádok múzeumokban és épületekben tekeregni, vagy csak egy jó kávézóban ücsörögni, inni a capuccinót és figyelni az embereket. Vagyis ez a könyv, amelyből a hátizsákos turizmusról tudhatunk meg mindent, egyáltalán nem nekem írodott, mégis nagyon tetszett. Nyilván soha nem vettem volna a kezembe, ha nem olvasgatom nagy kedvvel a szerző, Vígh Bori utazási blogját, a backpacker.hu-t, pontosan azért, mert annyira kívül esik a komfortzónámon ez a fajta utazási mód és életszemlélet. Nem jött meg a kedvem sem a digitális nomádsághoz, sem a hátizsákos turizmus romantikus és izgalmas, ámde meglehetősen kényelmetlen és kiszámíthatatlan világához, viszont ahhoz igen, hogy lassan elkezdjem szervezni a saját ritmusomnak és komfortzónámnak megfelelő következő utazásomat. Mert nagyon sok kis praktikus fogást lehet tanulni ebből a kötetből a tervezéstől a pakolásig, és ami talán sokkal fontosabb, újra az olvasó eszébe juttatja, hogy nem azért megy utazni, hogy minél menőbb helyekről szelfizzen az irigységtől sárguló rokonoknak, barátoknak és kollégáknak, hanem azért, hogy élményeket szerezzen, töltődjön és mindenekelőtt tanuljon és fejlődjön, azáltal, hogy új embereket és kultúrákat ismer meg.
A teljes kritika itt olvasható:
http://jusandcalzone.blog.hu/2017/07/28/konyvajanlo_vig…

>!
tonks
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

Sosem voltam az a nagy utazó, jobbára a családi nyaralások, táborszervezések töltötték ki eddig az életem ezen részét. Öcsémmel elhatároztuk, hogy az érettségije után kihasználjuk az utolsó nyugis nyarat és bejárjuk Magyarország egy szögletét, és a moly először mindig egy könyvhöz fordul tanácsért. Így tettem én is, de ebből a könyvből nem sok újdonságot tudtam meg és nem tudom, valahogy felidegelt a stílus, meg a történetek… spoiler Talán ott kezdődik a bajom, hogy én alapvetően az apró örömökben látom meg igazán a világ, az élet szépségét és örülök, hogy nem űz a mehetnék.

>!
dezirel
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

Akkor érdemes elolvasni, ha tényleg világgá akarunk menni, mert rengeteg tippet, ötletet ad Vigh Bori az indulás előttre, az elindulásra és magára az utazásra is. Hiányoltam még több személyes sztorit, amiket leírt azok részben viccesek voltak, részben ijesztőek. Ha én egyszer ilyen utazásra adom a fejem, azt tuti nem egyedül teszem. Beszari vagyok, na!

2 hozzászólás
>!
BeátaBook
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

Korábban olvastam és nagyon tetszett, ahogy Bori részletesen leírt mindent a kalandjairól.
Nemsokára újra elolvasom. :)


Népszerű idézetek

>!
Cicu

A következő két hónapban szinte minden második, harmadik nap buszra szálltam, hostelekben aludtam. Az Andokban raftingoltam, Mendozában boroztam, az Atacama-sivatagban homokdűnéken siklottam le egy sandboarddal a lábamon. Átszeltem a bolíviai sósivatagot dzsippel, bementem a világ legmagasabban lévő bányájába, ahol tizenegy éves gyerekek dolgoznak, sétáltam a boszorkánypiac szárított lámái között La Pazban, krokodilt simogattam és rózsaszín delfinekkel úsztam az Amazonasban, csónakáztam a Titicaca-tavon, bemásztam a lezárt Machu Pichuba, repülőről néztem a Nazca-vonalakat, lovagoltam a tengerparton Észak-Peruban, ahol szörfleckéket is vettem. Láttam, tapasztaltam és fejlődtem. Kinyílt a világ, nemcsak a szemem előtt, hanem egy kicsit bennem is. Sokkal jobban megértettem a nemzetközi politikát, a környezetünkre mért csapásokat, hiszen már nem a médiából informálódtam. Végül, de nem utolsósorban: megértettem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam.

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

3 hozzászólás
>!
Mnyuszika

Megtanulsz elengedni!
Ha már itt tartunk: az egyik legborzasztóbb az utazásban, hogy szinte folyamatosan el kell engedned valamit. Hol embereket, akiket megszerettél, hol helyeket, ahol jól érezted magad, és ami velem gyakran előfordul, tárgyakat is, amiket, valahogy elveszítettél. Egyrészről úgy gondolom, az élet egyik legnagyobb leckéje mindenki számára, hogy megtanulja ezt a bizonyos elengedést. Mert muszáj. Minden egyes embertől, aki valaha az utadba kerül, egyszer el kell búcsúznód. Ehhez még csak el sem kell utazni. Viszont amikor úton vagy, van olyan időszak, amikor három-négy naponta jön valaki az életedbe, akivel zseniálisan érzed magad, és amikor ott álltok a vonatállomásnál, ő északra, te délre, akkor tudni kell kimondani, hogy isten veled. Legközelebb pedig tudni kell ugyanígy beengedni a következőt. Érdekes és egyszerre fájdalmas játék ez, amibe egy idő után azért belejön az ember. A lényeg, hogy ezer „viszlát” után se féljünk megint kitárulkozni.

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

1 hozzászólás
>!
virezma P

Az utazás sohasem a repjegyvásárlással kezdődik, hanem a tervezéssel és spórolással.

87. oldal

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

Kapcsolódó szócikkek: utazás
>!
pannik P

…a komfortzóna egy olyan állapot, amiben kényelmesen érezzük magunkat. Egy picit sem lüktet benne jobban a szívünk, semmin sem lepődünk meg, teljesen otthonosan mozgunk benne. Viszont ha folyamatosan ebben a zónában mozgunk, semmit, de semmit nem tudunk tanulni.

36. oldal

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

Kapcsolódó szócikkek: komfortzóna
>!
Coralie

Amint átléped azt a láthatatlan határt, amit valójában te állítottál fel saját magadnak, azzal már el is törölted.

67. oldal

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

>!
Mnyuszika

Goodbye, fogyasztói társadalom!

Van egy hátizsákod. Ezt a hátizsákot megtömöd mindennel, amire szükséged lehet, majd felveszed a hátadra. Minden egyes tárgyad, amit magaddal cipelsz, húzza a válladat. Jobb metaforát találni sem lehet, amikor a fogyasztói társadalom kínjairól beszélünk. A sok kütyü, dísztárgy és töméntelen mennyiségű ruha egy idő után nem a javunkat szolgálja. Arra eszmélünk, hogy a sok fölösleges dolgot nem tudjuk hova tenni a lakásunkban. Félünk, hogy ellopják őket vagy megsérülnek. Folyton le kell porolni őket. Az egyik legfontosabb, amire az utazás tanított: Az ELÉG filozófiája. Elég az étel, amit kapok, elég jó nekem az ágy ahol alszom, elég a ruha a hátizsákomban, és elég egy sampon, hogy tisztán tartsam magam. Ez felszabadító érzés. Szó szerint.

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

>!
Coralie

Nem egy és nem kettő olyan emberrel találkoztam, aki egy lelki sérülést kezelt azzal, hogy elindult megnézni, mi van a világ másik oldalán. A szkeptikus emberek erre mindig azt mondják, hogy nem menekülhetsz el a problémáid elől. Jelezném, hogy: DE. És nagyon is megéri. Amikor a kislábujjadtól a fejed búbjáig benne vagy egy konfliktusban, baromi nehéz tisztán gondolkozni, és a megoldással előállni. Elmehetsz sportolni vagy bulizni, hogy kicsit lazíts, de ez a közelébe se ér annak, amikor pár hétre kiragadod magad a saját környezetedből, és tisztázod egy kicsit, hogy mit érzel, vagy mit gondolsz.

37-38. oldal

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

>!
Lina1216

Szerintem megérdemlünk annyit, hogy több helyen kipróbáljuk magunkat, legyen az vécétakarítás vagy hegymászás. Így nem leszünk bajban, ha még mindig nem tudjuk harmincévesen, hogy mik leszünk, ha végre felnövünk. Mert a lényeg pont az, hogy nem muszáj felnőni, hanem olyan munkát kell találni, amit játéknak élünk meg.

89. oldal

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

>!
Könyveslány P

Soha nem láttam még homokos tengerparton jógázó embert, csak úgy, ha volt vele egy mobillal fotózó barát is.

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig

>!
Coralie

A nyugati országokban nagyon nagy divatja van az úgynevezett „Gap Year”-nek. Ez egy olyan év, amikor valaki kiszakad az addig végzett robotból, és kicsit fellélegez. Remélem, hamarosan nálunk is teljesen normális lesz, hogy az ember egy kicsit elmegy kitalálni magát, legyen az két suli vagy két munka között.

43. oldal

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá Az álmodozástól az indulásig


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: A bafuti kopók
Gerald Durrell: A susogó táj
Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt!
Gerald Durrell: A részeg erdő
Aage Gilberg: Sok eszkimó – egy orvos
Gerald Durrell: Állatkert a poggyászomban
Gerald Durrell: Noé bárkáján
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
Gerald Durrell: Vadászat felvevőgéppel
John Rasmus (szerk.): Lehetetlen helyek csábítása