Todó ​kitálal a sportról (Todó 3.) 77% 15 csillagozás

Ezt a könyvet aranyba kéne önteni.

Szegény Todó, aki eleve hendikeppel indul, mert elváltak a szülei, és az anyagi helyzetük sem a legrózsásabb, amikből kifolyólag magányos, és gondjai vannak a beilleszkedéssel, felfedezi magában a sport iránti igényt, mert egy olyan csatornát keres, amelyen keresztül levezetheti a feszültséget. Jobb-rosszabb pedagógusokkal hozza őt össze a sors: a negatív csúcs az osztályfőnöknő, aki fenyegetéssel, zsarolással és megszégyenítéssel kényszeríti rá akaratát az osztályra, s az egyéni ízlést, amennyiben az különbözni mer a tömegízléstől, könyörtelen megalázással bünteti. Ellenpólusként az úszóedző hölgy viszont igazán jó példa, nála meg lehet szeretni a sportot.
Hiszen a sport, a testmozgás, az egészségcentrikus életforma megkedveltetése gyermekkorban jórészt az edzők, pedagógusok felelőssége, az ő személyiségükön is múlhat az, hogy egy esetlegesen tehetséges és/vagy lelkes gyermek megkapja-e a lehetőséget a kibontakozásra, vagy épp ellenkezőleg, motivációja odalesz, és naphosszat a telefonján kockuló, és közben élelmiszernek hazudott nassokat két pofára zabáló, zsírmájú kockafej válik-e belőle.
Elmondhatatlanul nagy felelősség nyugszik hát az edzőkön, szülőkön, tanárokon, mert a felnövekvő nemzedékek egészségének, attitűdjének kulcsa jórészt az ő kezükben van. Hiszen a sport nemcsak fizikailag fejleszt, de személyiséget is formál. Olyan tudást adhat önmagunkról, s a világban elfoglalt helyünkről, mint semmi más. A sport énkép- és szemléletformáló hatása felbecsülhetetlen. Megtanít küzdeni, becsülettel, alázattal, megtanít tisztelni, szeretni a konkurenciát, szurkolni ellenfeleinknek, szívből örülni a sikereiknek. A sport a létező legjobb felkészülés az életre, egyszerűen elengedhetetlen, nélkülözhetetlen. A sport a szellem és az elme tápláléka, de nem ám csokis keksze (ARRRGH), hanem színtiszta, teljes értékű szellemi tápanyag.

Mindenkinek, kortól, nemtől és helyzettől függetlenül mindenkinek sportolnia kellene. Megtapasztalni a küzdelem élményét, elmenni a határig, tulajdon teljesítőképességed korlátait feszegetve élni meg az alázat és a tisztelet élményét, amikor is a riválisodra igaz bajtársként tudsz immár tekinteni, s a végsőkig elcsigázva, ám örömkönnyek közepette borultok össze a célban.

Tökéletes könyv a sport, és a megfelelő minőségű sportpedagógia kulcsszerepéről az ifjúság erkölcsi nevelésében. Remélem, az összes Oreo, csipsz és Milka csoki, ami bekuckózós olvasáshoz előkerült, méltó helyén, a háztartási hulladék között végezte. Most pedig tessék megszívlelni az olvasottakat, és nyomás ki futni! Egy, kettő!

„Ha olyan könnyű lenne barátokat szerezni, akkor az igazi barátság nem a legértékesebb dolog lenne a világon!”

Nézzünk szembe a tényekkel, kemény az élet az iskolában is.
Főhősünk, Todó, elég magányos, nem csak a magánéletben, de a „munkahelyen” is.
Édesanyja két személyes harcot vív egyedül, de szerintem jó fej, ügyesen kezeli a helyzeteket és okos dolgokra tanítja kicsi gyermekét.
Todó nincs könnyű helyzetben, sok helyen bántják, kellemetlen helyzetbe kerül, és csúfolják, mégis megállja a helyét.
Ugyanis ahelyett, hogy megfutamodnak, felveszi a kesztyűt, és bár csetlik – botlik, mégis sok tapasztalatot szerez, és teszi mindezt viccesen, okosan, és rendkívül szerethető módon.
A meglátásai nagyon helyén vannak, és rendkívül nagy az igénye a figyelemre és törődésre.

Szerettem olvasni, mert megmutatta, hogy egy igen csak komoly témákat is be lehet csomagolni humorral, szerethető karakterekkel, izgalmakkal és kedvességgel.
Fáradtan és betegen is elérte a lelkemet, rekedten is tudtam kacagni, és sírtam egy – egy részen annyit nevettem.
Valamint, elkeserítő volt olvasni, hogy bizonyos tanárok mentek volna inkább parancsnoknak vagy táncosnak, semmint gyerekek közé, de persze ez az életben sincs másképpen.
Nem egy kedvenc részem volt, és persze szokásomhoz híven a sorozat harmadik kötetét olvastam el először, de azért boldog vagyok, mert önállóan is tökéletesen élvezhető.

Akár tetszik akár nem, ezt az öcsém kezébe fogom adni, remélem neki is hasonló élményeket fog nyújtani.

Nagyon örülök, hogy kézbe vettem, és hamarosan beszerzem az első két kötetet is..

Kedvenc!♥

Nagyon jó történet volt, sok-sok (örök) aktualitással, hiszen hiába próbálja egy édesanyag teljességben nevelni a kisfiát, az édesapa hiánya mindig jelen van és lesz. A nehéz anyagi helyzet sem teszi ezt egyszerűbbé, pláne, ha a kisfiú egyedül érzi magát, és barátokra vágyik. Nagyon tetszik Todó édesanyja, úgy gondolom, jól kezeli a felmerülő problémákat, nehéz helyzetek, amiből mindig akad, ga az embernek gyereke van.
A sport tényleg nagyon fontos, sokat ad nemcsak az egészség megőrzésében, de a társas kapcsolatokban is, csak nem mindig olyan egyszerű megtalálni azt a sportágat, ami a legmegfelelőbb, hiszen mind mások vagyunk, mindenkinek más a jó. Szerintem ez a könyv jól mutatja be ezt az útkeresést, és jó szívvel adnám kisgyerekek kezébe.

Aranyos, szerethető történet Todóról, aki kilóg a sorból, ám mégis olyan, mint mi többiek. Finoman feszegeti a határait, nem akar kilógni a sorból, de rájön, hogy sokkal jobb önmagunkat adni, mint mást utânozni, hogy menők legyünk. Bátran kipróbál több sportot is, miközben azt is megtanulja, mit adhat neki. :)

Most szereztem meg. (Nem is en kaptam;))
Egy hosszu nap utan gyorsan atszaladtam az elso fejezeten.
Meg kell mondjam nem csalodtam. Todo a regi.;)
A korosztalynak megfelelo mindennapi, de nem atlagos helyzetekkel tarkitott, erdekes kis olvasmanynak indul.
Tele olyan temakkal, amivel a gyerkoc maga is talalkozik/hat majd elete soran. Illetve a szulo szamos esetben atelheti a „hat igen tenyleg igy volt;)” erzest ujra es ujra.
A konyv sorozat egyik legjobb hozadekakent ugy erzem az szamit, hogy remek csatorna formalodik a razosabb/merlegelest kivano helyzetek atbeszelesere a gyerekkel. Mindezt egy kotetlen, oldott otthoni legkorben, olvasas kozben.
Csak igy tovabb Todo.

Újra egy vicces és tanulságos történet Todótól :)
Ez a könyv talán már inkább fiús, de a lányok is jól szórakozhatnak rajta. Őszinte és igazi sztori a baráságról és az ügyetlenkedésről, amit egy átlagos gyerek átél.
Nem egy cukorszirupos történet, amiben minden sikerül, a nap végére sem kerül minden a helyére, ahogy az álag mesében. Mégis tanulságos és szórakoztató.