Pocsajban születtem 1941-ben, utánam még öt testvér következett. Szigorú és melegszívű szülők neveltek bennünket mások és egymás megbecsülésére. Innen jártam naponta hajnalban középiskolába, Debrecenbe, míg kollégiumot nem találtam. Főiskolát Egerben, felnőtt fejjel egyetemet Debrecenben végeztem. Több mint 20 évet töltöttem a Szép Ernőről elnevezett kollégiumban Hajdúszoboszlón. Ez hozott össze a kivételesen érzékeny lelkű poétával. Érdeklődésem középpontjában a Nyugat, az erdélyi irodalom és a mai fiatal literátor nemzedékek állnak, s természetesen Hajdúszoboszló, amely a megvalósult ígéretek és álmok városa lehet mára belátható jövőben.
Amikor 2004 tavaszán ezt a könyvet befejeztem nagy megelégedettség szállt meg. Ez az érzés eltartott aztán egy egész napon át. Csak a második napon ijedtem meg, mi maradt ki, s fáradhatatlanul kutatni kezdtem a hosszú évek alatt összegyűjtött jegyzeteimben. Még ma sem tudom, hogy sajnálkozzam-e vagy örüljek, mert ami kimaradt, az elég… (tovább)
Pocsajban születtem 1941-ben, utánam még öt testvér következett. Szigorú és melegszívű szülők neveltek bennünket mások és egymás megbecsülésére. Innen jártam naponta hajnalban középiskolába, Debrecenbe, míg kollégiumot nem találtam. Főiskolát Egerben, felnőtt fejjel egyetemet Debrecenben végeztem. Több mint 20 évet töltöttem a Szép Ernőről elnevezett kollégiumban Hajdúszoboszlón. Ez hozott össze a kivételesen érzékeny lelkű poétával. Érdeklődésem középpontjában a Nyugat, az erdélyi irodalom és a mai fiatal literátor nemzedékek állnak, s természetesen Hajdúszoboszló, amely a megvalósult ígéretek és álmok városa lehet mára belátható jövőben.
Amikor 2004 tavaszán ezt a könyvet befejeztem nagy megelégedettség szállt meg. Ez az érzés eltartott aztán egy egész napon át. Csak a második napon ijedtem meg, mi maradt ki, s fáradhatatlanul kutatni kezdtem a hosszú évek alatt összegyűjtött jegyzeteimben. Még ma sem tudom, hogy sajnálkozzam-e vagy örüljek, mert ami kimaradt, az elég lenne még egy könyvhöz. De még nem fogtam hozzá, hogy megírjam. Egy teljes élet, talán még a magunké sem fér el egyetlen könyvben, s még reményem sem lehet, hogy kettőben igen.
Köszönöm Bényi Árpád festőművésznek, hogy kiváló alkotását felhasználhattam könyvem borítóján.