Vida Kamilla első verseskönyve friss és fanyar olvasmány. A fiatal költők nemzedékének egyik legizgalmasabb hangja a személyes és a közösségi megszólalások lehetőségeit keresi vitriolos öniróniával. A versek szokatlan témái közt ott van a gyermekként megélt rendszerváltás, a Harry Potter-könyvek hatása vagy épp a hallgatói önkormányzatok pályázatai. Leszámolás mindazokkal, akik leszámoltak az illúzióinkkal. Szót kér a Z generáció, és nem lesz benne köszönet.
Konstruktív bizalmatlansági indítvány 77 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Időmérték Magvető
Enciklopédia 13
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 44
Kívánságlistára tette 32
Kiemelt értékelések
Vida Kamilla 17 éves kora óta publikál, ez az első verseskötete. Amiatt kaptam fel rá a fejem, hogy a Merítés-díj líra kategóriájában közönség díjat nyert.
Költeményeiben politikáról, kapcsolatokról, gyerekkori élményekről, a klímaváltozásról, a Harry Potter-könyvek hatásáról és még megannyi közéleti és társadalmi problémáról ír. A szokatlan témákat szarkazmussal, öniróniával tárja elénk szabadverseiben, így egy percig sem unatkoztam olvasás közben. Kifejezetten szerettem, ahogy az ösztöndíjáról és ennek a kötetnek a megszületéséről írt. Ezután biztosan figyelni fogom az újabb megjelenéseit, költeményeit.
Sajátos paradoxona a költészetnek, hogy a természetéből adodó mesterkélt (értsd: nem természetes, hanem művi módon előállított) megszólalásmóddal valamit kezdenie kell. Elfogadni, és úgy figyelmen kívül hagyni, netán rájátszani, vagy leküzdeni, eltüntetni. Vida Kamilla az utolsó irányt választotta, és nagyon jól megy neki. (Mennyire ki is lóg a kötetből a Rebeca testvérei.) Ilyen közönségesen kevesen tudnak megszólalni (nem, ez nem merészség kérdése, hanem a tudásé). De ez persze önmagában még mindig nem lenne elég. A plusz, a lényeg: olvasás közben határozottan azt gondolom, ez a 2020 környéki Mo. ilyen. Ilyesmi. Ez a hangulata. Ilyesmik vannak a fejekben. Ez a helyzet. Ehhez képest, ahogy most sokadszorra nekifutottam a kötetből kiírt molyos idézeteknek, így darabokban mégsem érzem ezt. Asszem, ilyesmi az, hogy kötet. Hogy nem csak méretekről van szó, de mást tud az idézet, mást egy-egy vers, és bőven mást a kötet. Mondanám: ezt elviszem magammal. De attól félek, nem tudom. Attól félek, ezt a 2020 környéki hangulatot, mondjuk, 2030 környékén már nem fogom tudni shotgunolni oda-vissza a kötettel. Fene tudja, de azért pár évig biztosan menni fog még.
Ki mondja meg, hogy fontos-e ez. Nem is feltétlenül ezt a kérdést szükséges feltenni, hanem inkább egyszerűen azt, hogy fontos-e, és attól függetlenül, hogy esztétikai szempontból mennyire kerülnek közel a versek az olvasóhoz (hozzáteszem, az én ízlésemmel pont összeférnek), úgy gondolom, a feldolgozott témák, problémák egytől egyig olyanok, hogy érdemes foglalkozni velük (és persze magukkal a szövegekkel is) akár nyilvános felületeken, akár magánbeszélgetések szintjén, akár tanórai keretek között, utóbbi esetben leginkább a közösségi lírával összefüggésben.
Nem tudom, a kötet utalásai mikor válnak relatíve nehezen dekódolhatóvá, mindenesetre szívesen fogadnám, ha legalább egy-egy szöveg vagy sor előbb-utóbb klasszikusként, illetve szállóigeként élne tovább. Ezek után szerintem egyértelmű, hogy szeretnék még olvasni a szerzőtől; az Utópia és uzsonna egy kertben, mely a versailles-i kastély kertjének pontos mása című verse például zseniális, alig tudtam elszakadni tőle.
Mindennek ellenére nem szeretném, hogy bárki túl nagy elvárásokkal kezdjen hozzá a Konstruktív bizalmatlansági indítvány olvasásához, elképzelhető, hogy nekem csupán hatalmas szerencsém volt az időzítéssel vagy az ízlésem formálódásának irányával, továbbá kifejezetten örültem annak, hogy a nemrég tanult Vörösmarty és Petőfi után a közösségi költészet (jelen kötet esetében az egyszerűség kedvéért nevezem annak, mert egyébként bizonyos szempontból vitatható) más régióit is felfedezhettem.
Vida Kamilla első kötete egy friss és érdekes válogatás, amiben az elmúlt 20 év több magyar, közéleti jelensége is megjelenik. A Szívlapát és a Lehetnék bárki kötetekben már olvastam verseit, ezért is kíváncsi voltam a bemutatkozására kötet formában.
8 év van köztünk, ezért élményeinek egy része ismerős volt számomra is, de voltak olyan jelenségek, ami rá/versekre erőteljesebben hatottak. A politika, a közélet, a vallás – számomra mind távoli dolgok voltak, Kamilla verseiben viszont többször megjelennek.
Kevés hasonló verset olvastam és nagyon tetszettek a 'bennfentes' szövegek, amiben az ösztöndíjakról ír (A gép pihen, Móricz Zsigmond), vagy épp ennek a kötetnek a megszületéséről a Magvetőnél (Csigaház, Ez a kiadó…).
Friss és könnyen olvasható kötet, aminek néhol prózaszerű sorai többféle témát lefednek -a gyerekkori emlékektől kezdve, a nagyvárosba kerülés, az egyetem, az írás és a közélet jelenségeiig.
Tetszett, szeretnék még olvasni tőle!
Szeretem, ha valakit érdekelnek az aktuális történések, és tud nevetni saját magán is. Ezek ilyen versek.
Móricz Zsigmond
Egyébként nem kellett volna előre inni a medve bőrére,
az előző szöveget ugyanis még
az eredményhirdetés előtt írtam,
és nem kaptam meg végül az ELTE ösztöndíját.
2020 nyarán a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat viszont igen,
ezt nem dicsekvésből mondom, hanem mert a szerződés
alapján ezt a tény itt is fel kell tüntetnem:
A szerző a mű megírásának idején
a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjasa volt.
Ez nem egy vers, csak ha már
szóba hoztam az ösztöndíjkérdést,
akkor logikusabb ezt egy helyen megbeszélni.
Amúgy megjavultam, amióta azt a verset írtam,
már nem költök annyit cigire az ösztöndíjból,
amennyit anno költöttem volna.
Ezt anyukámnak is üzenem,
megnyugtatásul. Ne aggódj, ez nem egy vers,
nem lehet összevissza hazudozni.
És volt régen ez az Instavers Facebook-oldal, és ott láttam egyszer ezt az idézet, amit annyira igaznak éreztem, hogy az már szánalmassá tesz, és most rájöttem, hogy ez az idézet Vida Kamilla egyik verséből származik:
Van a szerelemben néhány olyan óra,
amikor egy naplementés festmény,
amit a józsefvárosi piacon árulnak,
az is elsodró, eredeti és dinamikus.
Vagy tudod, olyan, szóval, hogy
gyönyörű.
Amúgy meg nyilván „rendes értékelést” kellene írnom, hogy ezek olyan versek, amelyben egyszerre jelennek meg nagyon is naphoz kötött, aktuálpolitikai utalások és örökérvényű témák, hogy vannak benne mindenféle utalások más szerzőkre és más versekre vagy irodalmi művekre meg mozzanatok az ember privát legendáriumából, meg hogy vannak köztük olyanok, amiken bőgni kell, de szerencsére olyanok is, amiken nevetni, és hogy milyen jó érzés egy verseskötetet kézben tartva nevetni.
Ezek a versek maiak, élnek, beszélnek hozzánk és rólunk.
Tetszenek a rétegei, a közéleti síkja, a gyermekkori olvasmányok beépítése, az identitáskeresése.
Népszerű idézetek
Ha megaláznál, tedd úgy, ahogy egy férfival is tennéd:
vedd el az üveggolyóim, írd a nevem kisbetűvel,
és dobj a tóba.
Így tényleg azt fogom érezni, hogy nálam van az igazság.
52. oldal Lázadok, (részlet)
→ |
---|
A visszapillantóban látom a szemén,
hogy szépen öregedett: magát gyűlöli,
nem másokat, nem a körülményeket.
28. oldal, Fájlcsere
Ez a kiadó társadalmi szerepet vállal,
mondta jelentőségteljesen,
mielőtt az összeizzadt fotelből
visszakérdeztem volna, hogy ez mégis mi a faszt jelent.
Hozzátette: nekünk fontos, hogy legyenek verseskötetek.
Lerakta elém a sorozat eddigi darabjait Röhrigtől
Kállayig, mint a kihajtható legyezős skálát
szobafestés előtt: válasszak majd színt.
Rendben, választok majd,
elküldöm az adó- és tajszámomat,
a kéziratot október végéig, és a színt is, persze.
Ez a kiadó társadalmi szerepet vállal,
mondogatom magamban, sétálok át a nyolckeren,
a Dankótól a Rákócziig, társadalmi szerep,
mire a Csigába érek, már tényleg talpig izzadok.
Egy barátnőmmel ebédelek, boldog,
szereti a barátja, hogy vagy, kérdezi,
ja, semmi, voltam aláírni a Magvetőben,
épp társadalmi szerepet vállalok.
Kérek egy menüt, gazpacho krémleves,
bulgur, 1.890.-, szóda ingyen. Hogyne lennék boldog,
hát itt vagyok, magvetős szerző vagyok,
a versek fontosak, én is fontos vagyok,
társadalmi szerepet vállalok.
Csak ezt a rohadt színt, ezt el kell dönteni,
ha szerencsém van, megveszik háromszázan,
Facebook-ismerősök, szakmabeliek,
véletlen karácsonyi ajándék, gimis barátnők, gondolom.
A szakmabeliek, ők fontosak, ők megveszik,
megveszik és elolvassák, és megkérdezik, hogy ez
ilyen közéleti költészet, és ha igen, mi végre.
66. oldal, Ez a kiadó társadalmi szerepet vállal,
A közöttünk lévő nemi és státuszkülönbség,
illetve az e-mailezés alapvető illemszabályai,
elképzelhető nyelvi eszközei
megakadályoztak abban, hogy őszintén reagáljak.
Az e-mail-írással kapcsolatos szorongások egyébként
sok embert érintenek a magyar társadalomban.
A gép pihen
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Terék Anna: Háttal a napnak 95% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök 94% ·
Összehasonlítás - Borbély Szilárd: Bukolikatájban 95% ·
Összehasonlítás - Szöllősi Mátyás: Szabad 94% ·
Összehasonlítás - Kiss Judit Ágnes: Szlalom 95% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Szó-Tár 95% ·
Összehasonlítás - Jónás Zoltán – Káelné Kovács Rita (szerk.): Kortárs Hangon ’20 ·
Összehasonlítás - Koncz Mars János – Perényi Mónika – Klenk Zsolt – Zentai Zsófia (szerk.): Létvágytalanság ·
Összehasonlítás - Kátai Tamás: Holdak és mezők ·
Összehasonlítás