Két ​vén bolond otthonra talál (Két vén bolond 1.) 79 csillagozás

Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Ha Joe-nak és Vickynek fogalma lett volna arról, milyen lesz ténylegesen áttelepülni az Alpujarra-hegység lankái közé ékelődött apró falucskába, talán kétszer is megfontolják… Nem tudták, mekkora kultúrsokk vár rájuk. Amiképpen azt sem, hogy kelletlenül ugyan, de elkezdenek csirkéket tartani, és nekik lesz Spanyolországban a legveszedelmesebb kiskakasuk. Mit sem sejtettek arról, hogy elnyerik egy nyolcvanöt éves „füvező" cicababa barátságát, és épp egy öszvér siet majd a megmentésükre. Az életük soha nem unalmas, mióta belefogtak az „ötéves tervbe". Az öt év letelte után dönteniük kell: maradnak Andalúziában, vagy visszatérnek a viszonylag épelméjű Angliába? Vicky és Joe történetében minden megtalálható: fesztelen jókedv, állatok, bizarr szereplők, fantasztikus receptek és napfény

Eredeti megjelenés éve: 2009

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633734704 · Fordította: Tóth István
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633734711 · Fordította: Tóth István

Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

KleineKatze>!
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Az élet írja a legjobb poénokat!
Elmondhatatlanul élveztem ezt a könyvet. Nem túlzok, ha azt mondom végignevettem, annyira szórakoztató volt.
A 21.századi Családom és egyéb állatfajták. Angolok, akik az eső elől menekülnek a mediterrániumba, ahol nemcsak az időjárás más, de az emberek is lazábbak, közvetlenebbek és alapvetően teljesen mások, mint az angolok.
Imádtam a hangulatát, jó volt megismerni a falu lakóit, akiket Vicky szemén át láttunk, és néhol engem is meghatott a Real Madrid csodálatos szereplése (pedig én az Atléticónak szurkolok), mindig éreztem hogy valami hatalmas hahotázós rész jön, ha Paco bedörömbölt az ajtón egy-egy „Angolok, megyünk!” felkiáltással.
Ínycsiklandó receptek, isteni borok (Paco-é), szörnyű lőrék (Paco unokatestvéréé), legyek és CSIRKÉK!!!
Akarok egy csirkét. :)
„Soha életemben nem gondoltam volna, hogy a csirkék érdekesek lehetnek, de tévedtem. Minden egyes csirkének megvolt a maga egyénisége, némelyiknek egészen vicces módon. A csapat leggyávább tagja Félénk volt, aki még akkor is figyelmeztető kiáltásokat hallatott, ha egy bogár keresztezte az útját. Kendős (a feje és a válla sötétebb színe miatt neveztük el így) kleptomániás volt. Lassan és óvatosan odaosont a többiek mögé, és rajtuk ütött (…), Gyömbér volt a legmerészebb és legszociálisabb, aki mindig elsőként jött üdvözlésünkre, és "eltársalgott” velünk, amikor leültünk a kanapéra."

Sister>!
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Amilyen lelkes voltam az első néhány fejezet után, olyan váratlanul ért a csalódás: talán mégsem olyan izgalmas és érdekes ez a könyv, mint amilyennek hittem.

Pedig az alapja szuper, elvégre egy kedves, idősödő angol házaspár életét mutatja be egy kis spanyol faluban, El Hoyo-ban. Irigylésre méltó az ottani élet, a helyiek kedvessége, a fiesta hangulata, Andalúzia hegyei… Mégis, végig az motoszkált bennem, hogy valami hiányzik.

Vicky rendkívül lelkes elbeszélő, viszont sokszor csapong – akár fejezet közben is. Talán egy feszesebb ritmus jobban közrefogta volna az eseményeket, mert így számomra csupán szubjektív történetek és elmesélések láncolata maradt, jó pár helyi recepttel megfűszerezve.

klaratakacs P>!
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Erről a könyvről nekem Durrell Korfu-trilógiája jutott eszembe, bár a két történés között vagy hatvan év telt el, de a hangulat hasonló. Angolok költöznek délre, itt kifejezetten Andalúziába és új életet kezdenek. A Tweed házaspár kalandjait, egyben nehézségeit egészséges humorral képes kezelni, ami sugárzik minden oldalból, sokszor hangosan nevetgéltem lásd: csirkék, illetve a „szomszéd” nevű szomszéd. Hja, nem elég az angoltudás az egész világban.
Remek leírásokat kaphattunk házakról, rendezvényekről, falusi emberek típusairól, megtudhatjuk kik azok az ekvátorok.
Kíváncsi voltam, hogy mi lett velük, jelenleg Ausztráliában élnek.

kritta>!
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Gerald Durell bohókás történetei után Vicky és Joe remekbe szabott kis életén szórakoztam a legjobban. Igazán optimista, életigenlő, humoros és bájos regény. Bebizonyosodott, hogy a legjobb történeteket továbbra is az élet írja, imádtam.

Ajánlom a regényt egy kellemes kikapcsolódáshoz, hiszem, hogy ezeken a nehéz heteken, hónapokon pont az ilyen andalítóan bájos olvasmányok tudnak minket átsegíteni.

Részeltesen: http://konyvlelo.blogspot.com/2020/04/ket-ven-bolond-ot…

regulat>!
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Szórakoztató irodalom.
Szó szerint.
Vicky és Joe „új élete” Andalúziában. Angolok Spanyolhonban. Kis félreértések, kis kalandok, amik lehetnének bosszúságok is, de Vicky inkább kellemes emlékekké teszi őket. Ház felújítás, falusi élet, szomszédok… így olvasva olyan könnyű…
Tökéletes kikapcsolódás a durelli hagyományok mentén.

…a recepteket meg nyugodtan át lehet lapozni… :) vagy kipróbálni.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633734704 · Fordította: Tóth István
RoseMarry>!
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Nagyob élveztem a könyvet :) Igazán humoros volt Viki és Joe költözése és beilleszkedése. A kedvencem a tengerparti rész lett, bár a csirkéseken is jókat nevettem. Számomra az egyetlen felesleges részt a végén lévő levelezés jelentette. Meg zavart is benne, hogy csak Ken-ék „tudósítását” olvashatom. A képek feldobták a történetet, a receptek meg bemutatták a sztori során felbukkanó ételeket.

adriana23>!
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Nagyon gyorsan olvasható, könnyű, szórakoztató történet, ami elmeséli Vicky és Joe, a középkorú angol házaspár kalandjait Spanyolországban. A történetek néha viccesek, néha furák, a receptek szuperek és ráadásnak még képeket is kapunk, hogy jobban eltudjuk képzelni az életüket. Ha nyugdíjas leszek, én is letelepednék egy napsütötte mediterrán országban.

Marée_Noire>!
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Kicsit olyan semmilyen volt számomra ez a könyv, nem rossz, meg elszórakoztatott, de azért örülök, hogy párszáz forintot adtunk csak rá, mert egyáltalán nem újraolvasós kategória. A téma érdekes, de a „történetvezetés” csapongó és zavaros néhol, olyan, mintha utólag próbált volna visszaemlékezni, és csak egy része jutott eszébe, a többi felett meg egyszerűen elsiklott… :) Azért érdemes volt elolvasni, de ennyi. ;)

Oglar P>!
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Nagyon tetszett. Sok kellemes percet szerzett. Nagyokat nevettem a történeteken. Aki szeretne egy kicsit lazítani két komolyabb olvasmány között, annak melegen ajánlom, könnyed, szórakoztató stílusa miatt.
A receptek között pedig sok olyat találtam, amit feltétlen kipróbálok. :)

Angieolvas P>!
Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál

Ez egy teljesen más fajta könyv, amiket általában olvasni szoktam. Lassabban haladtam vele mint a többi könyveknél, de nem azért mert unalmas volt. Nagyon tetszett a házaspár, akik csapot papot otthagyva elmennek Andalúziába új életet kezdeni 5 évre. Sok vicces jelenet volt benne, leginkább a falusi élet miatt. Nagyon megszerettem az ottani embereket. A receptek nagyon jók, talán egy-kettőt kipróbálok :D
A legjobb talán az a történetben, hogy igaz történet alapján készült, örülök hogy a jól döntöttek a végén. spoiler


Népszerű idézetek

regulat>!

A munkások időnként hetekig nem jelentek meg, majd felbukkantak és onnan folytatták, ahol abbahagyták. Már tapasztalatból tudtuk, hogy ez a rejtélyes tulajdonság a világ minden munkásemberének sajátja, így egy percig sem aggódtunk.

245. oldal

Pistacchio>!

Kívül a megszokott életét éli az ember, de belül titokban már az új élet megszállottja.

Könyvmolyképző, 2014, 42-43 oldal

Lizi90>!

A józan ész feladta a harcot.

28. oldal - 3. Tető alá hozzuk (Könyvmolyképző, 2014)

Lizi90>!

Sajnos egyikük neve sem bizonyult valami jó választásnak. Kis Szürke, aki egykor mind közül a legkisebb volt, akkora lett, hogy a többiek fölé tornyosult. Összeférhetetlenné vált, és magasabbra került a ranglétrán. Átkereszteltük. Új nevet kapott: Attila, a tyúk.*

                    __
* Lefordíthatatlan szójáték: Attila the Hun (Attila, a hun) helyett Attila the Hen (Attila, a tyúk). (A ford.)

153-154. oldal - 16. Tojások... (Könyvmolyképző, 2014)

1 hozzászólás
btunde P>!

Négy hét múlva Joe visszarepül Angliába, hogy letöltse a fennmaradó katonai szolgálatát.

66. oldal

1 hozzászólás
btunde P>!

Nem kellett volna a ház miatt aggódnom, könnyen alkalmazkodtak ehhez az életmódhoz. Még a fürdés és a mosási lehetősek miatt sem aggódtak. Ami azt illeti, mindkettő igazi szertartás lett, amelyről számos „kiselőadást” végighallgattam.
A következőképpen zajlott: Caroline bejelentette, hogy elmegy zuhanyozni. Gyorsan végzett, figyelve arra, hogy takarékosan bánjon a vízzel, és bedugaszolta a kádat, hogy egyetlen vízcsepp se vesszen kárba. Ezután Nicholas lefürdött ugyanebben a vízben, még ha alig volt is valami a kád alján. Ezt követően a ruháik következtek, melyeket ugyanebben a vízben mostak ki. Végül a már szürke vizet kimeregették és rálocsolták a szőlőtőkékre. Mindez csodálattal töltött el.
Soha életemben nem találkoztam még hozzájuk fogható házaspárral, aki ennyi mindenen megosztozott. A fürdővízen túl a törülközőjük is közös volt. Visszautasították hatalmas és puha fürdőlepedőimet, és inkább a saját elnyűtt holmijukat használták, amellyel én valószínűleg a kocsimat sem mostam volna le. Egy fogkefén és egy fésűn osztoztak. Ugyanazt a teafiltert használták, sőt még a második csésze teához is. Egy tányérból ettek, mint az ifjú szerelmesek, és mivel mindketten kis termetűek, egyazon karosszékben ültek.

95-96. oldal

btunde P>!

A költözés napján természetesen zuhogott az eső. Dick megérkezett, a társa viszont nem jelent meg. Hagytuk, hogy Dick átvegye az irányítást, feltételezve, hogy a teherautók pakolásában sokkal több gyakorlattal rendelkezik nálunk. Azt hiszem, ekkor kellett volna észrevennem, hogy megkondult bennem a vészharang.
Dick módszere az volt, hogy a lehető leggyorsabban feldobálta a dobozokat és a bútorokat, tekintet nélkül az alakjukra vagy a méretükre. A teherautó hamarosan vészesen kezdett megtelni, és a Dick a szárítókötelemmel rögzítette a dolgokat. Hogy még több mindent fel tudjunk zsúfolni a kocsira, majmok módjára kellett átmásznunk a komódokon és a székeken. A rakomány ingatagnak látszott és ide-oda csúszkált, és cigánykordéra emlékeztetett. Számomra, a listák és a jól szervezettség királynője számára, ez maga volt a pokol.
Ekkor került elő Dick társa. Az elbűvölő sárga tréningruhába öltözött Dale munka nélküli színész volt Brightonból. Színésznek talán jó volt, de kétkezi munkásnak egy cseppet sem. Míg Joe és Dick úgy erőlködött, hogy az izmaik kidagadtak, Dale egyik doboztól a másikig szökdécselt, és mindig megtalálta a legkönnyebbet. Lagymatag próbálkozásait „Hórukk!” kiáltások kísérték, vagy boldogan sikongatott, amitől Joe vérnyomása és ingerültsége egyenes arányban emelkedett. Hála az égnek, Dale-nek hamar el kellett mennie, mert egy pizzafutár-szolgálatnál is dolgozott, és éppen az ő műszakja következett. Senkinek sem hiányzott.

49-50. oldal

btunde P>!

– Vissza kell mennünk érte – jelentettem ki. – Nem hagyhatjuk őt Angliában.
Joe tudta, hogy ellenvetésnek helye nincs. Elsa néni gyerekkorom óta velem volt. Persze nem Elsa néni maga, hanem a róla festett olajfestmény, mely 1897-ben készült, és kiállta az idők próbáját. Még mindig az eredeti keretben mosolygott le rám derűsen bárhonnan, ahová csak kiakasztottam az évek során. Végignézte, ahogy felnőttem, férjhez mentem, és felneveltem a gyerekeimet. Az életem részévé vált. Ha elhagyom az országot, ő is jön. És természetesen nem a költöztető autóban, hanem velem, hogy rajta tarthassam a szemem.

52. oldal

btunde P>!

– Bocsánat, Vicky, Pacóról és Carmenről beszéltél? – Zavartnak tűnt.
– Pacóról és a feleségéről, Bethináról – ismételtem el.
– A közvetlen szomszédjaitok: Paco és a felesége, Carmen, Sofíával és a kis Pacóval? – Judith mindkét faluban ismerte az embereket, így teljesen összezavart.
– Ó, mi Bethinának hívjuk. Paco így mutatta be, amikor még először találkoztunk. Két neve lenne?
Némi csend következett, amíg Judith megfontolta a dolgot, majd kitört belőle a nevetés, amire a kutyák is újra nekibuzdultak.
– Vicky, biztos vagy benne, hogy nem azt mondta: vecina? – harsogta, fuldokolva a nevetéstől. Elmagyarázta, hogy Andalúziában a v betűt b-nek ejtik, és a szó közepén a c betűt selypítve mondják, amitől úgy hangzik, mint az angol th. A vecina szó, ami szomszédot jelent, a mi fülünknek Bethina lett. Kezdtem érteni. Az első találkozásunkkor Paco magára mutatott, és azt mondta: Soy Paco (Paco vagyok), és amikor Carmenre került a sor, rámutatott, és azt mondta: vecina (a szomszéd). Megszégyenülve álltam ott. Carment több hónapja úgy hívjuk: „szomszéd”, sőt Joe időnként Bethnek becézte.
Vég nélkül mentegetőztem, amikor legközelebb találkoztunk.
– No pasa nada – mondta mosolyogva, gödröcskékkel az arcán. – Semmi baj. Azt hittem, az emberek így szólítják egymást Angliában.

92-93. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Chris Stewart: Napimádók Andalúziában
Chris Stewart: Egy optimista Andalúziában
Stephen Fry: Hazudozó
Brunella Gasperini: Mi és ők
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Christie Golden: Assassin's Creed – Hivatalos filmregény
R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona
Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma
Alison Weir: Aragóniai Katalin
James Bowen: Bob szerint a világ