Felszabadulás (Az Archívum 2.) 129 csillagozás

Victoria Schwab: Felszabadulás

Mackenzie ​Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.

Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051579 · Fordította: Hudácskó Brigitta

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Wesley Ayers · Mackenzie Bishop (Mac) · Cassius Arthur Graham (Cash)


Kedvencelte 16

Most olvassa 2

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
vIVIv
Victoria Schwab: Felszabadulás

Méltó folytatása az első résznek ez a könyv. :)
Annyira tudtam, hogy nem volt lezárva az előző rész azzal, hogy Owen eltűnt, spoiler
Agatha annyira irritált ebben a részben -.- Csak én sajnáltam, hogy a végén spoiler
Drága Roland, olyan keveset szerepeltél, pedig úgy bírom a képedet :D
Komolyan érdekelne egy előzménykötet, ami a Papi és társa kalandjairól szólnak. :)
Wes, hogy én téged mennyire szeretlek, a humorod továbbra is fantasztikus, és hogy mindig ott vagy Mackenzie mellett ajjjjj :) Viszont ezek után komolyan haragszom az írónőre, mert beadja itt nekünk, hogy milyen hülye második neve van Wesnek erre a végén nem is tudjuk meg hogy mi az :(((((((( Pedig érdekelt volna :DDDDD

2 hozzászólás
>!
deen
Victoria Schwab: Felszabadulás

Várakozáson felül teljesített a folytatás. Ismét nagyon jól összerakott cselekményt kaptam, ismét izgalmas volt, mégis az írónőnek sikerült emelnie a tétet. Mac újra szembekerül Agathával, aki ezúttal rendkívül meg is nehezíti a dolgát. Mac küzd a rémálmaival, amik egyre valóságosabbak, míg már nem is tudja mikor van ébren és mikor álmodik. Érthetően a szülei is egyre gyanakvóbban figyelik, ami még nehezebbé teszi a vadászatot az elkóborolt Történetekre. Egy kicsit sajnálom, hogy Wes kevesebbet szerepelt, de még ez is érthető volt. Roland pedig még mindig tündérien aranyos és kimért. Nagyon csavaros volt a történet, helyenként eléggé hátborzongató, ami kifejezetten sokat adott az Archívumról már amúgy is kétkedő hozzáállásomhoz. Semmi sem az, aminek látszik, mindig vannak titkok és mindig van valaki, aki rejtve irányítja a szálakat. Mac pedig kénytelen megpróbálni megtenni a lehetetlent. Tökéletes lett a befejezés, de sajnálom, hogy nem olvashatok többet az Archívumról.

>!
Ngie
Victoria Schwab: Felszabadulás

Végre egy duológia, és egy normális folytatás!
Amire számítottam, azt kaptam, könnyed ifjúsági könyvről van szó, egy nagyon minimálisan felépített fantázia világgal. Érezhetően elég lenne egy-két szabályt megpiszkálni, és összedőlne ez az egész Archívum világ mint egy kártyavár. VISZONT, egy ifjúsági könyvtől nem is várnék nagyobb részletességet. Volt egy nagyon jó egyvelege az olvasásnak, ifjúsági, komoly témával, fantasy világ, ami könnyen átlátható, izgalmas cselekmény érdekes karakterekkel.
Azt nem mondanám, hogy olvassa el mindenki, mert eddig is teljes volt az olvasói életem, de aki egy könnyed ifjúsági fantasyra vágyik, annak tetszhet!

>!
Snow_White P
Victoria Schwab: Felszabadulás

Gyengébb lett az előző résznél, de mivel erősen elfogult vagyok az írónővel kapcsolatban, így nem tudtam nem szeretni. Igen, látom a hibáit, de ennek ellenére is élveztem az olvasás minden pillanatát. Mac döntéseivel valahogy nem tudtam azonosulni, Wes viszont nagyon édes volt, sajnálom, hogy viszonylag kevés szerepet kapott a történésekben. A végét elég összecsapottnak éreztem, több szál is kidolgozatlan, lezáratlan maradt. Roland történetére nagyon kíváncsi lettem volna, és Wesley első keresztneve sem derült ki. Olyan érzésem van, mintha a szerző tervezett volna még folytatást a történethez, de valamiért ez mégsem valósult meg, amit nagyon sajnálok, mert szívesen kalandoztam volna még kicsit az Archívum világában.

>!
Lorelei
Victoria Schwab: Felszabadulás

„Ugyan az Archívum levett a lábamról, az írónő pedig megvett kilóra, valami üresség maradt bennem. Ám a Felszabadulás minden várakozásomat felülmúlta és olyan folytatást rakott elém, amitől csak a fejemet kapkodtam."

„Sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Kezdetnek az ragadott meg, hogy Mackenzie nincs jól. Félre ne érts, nem élvezem, ha egy szereplő szenved (jó de, kivéve, ha utálom), viszont végre valóságos reakciót kaptam egy életveszélyes szituáció következményeként. Nem az történt, hogy Mac felállt, megrázta magát és sétált tovább, hanem komoly gondjai vannak a feldolgozással és továbblépéssel, ami miatt megkérdőjelezi a saját józan eszét is."

„Rengeteg szálon fut a történet, mégsem ül el egyik sem, vagy érződik soknak/kevésnek és ahogy összeérnek, az valami hihetetlen. Többször is elkapott a fangörcs, vagy éppen attól féltem, hogy annyira izgalmas rész jön, hogy nem fogom tudni abbahagyni az olvasást, pedig teendő az akadt bőven. Bátran ajánlom a folytatást is, hiszen kalandokban nincs hiány most sem, a szereplők csak fejlődtek Az Archívum óta, a háttérvilág pedig továbbra is csodálatos. Hatalmas kedvenc lett!"

Teljes bejegyzés: http://maybeitisaboutthestory.blogspot.hu/2017/03/victo…

>!
Shanara
Victoria Schwab: Felszabadulás

Ez nekem most nagyon jól esett! Reménykedtem benne, hogy hangulatában hasonlítani fog az előző kötethez és örültem neki, amikor beleolvasva ezt meg is tapasztaltam és teljesen magával rántott a történet. Az események fonala alig szakad meg, ott kezdődik a könyv, hogy Mac megpróbálja feldolgozni az őt ért traumát és közben mindent megtesz, hogy megfeleljen az Archívum szabályainak és a szülei elvárásainak.
A sötét és borongós hangulat mellé, amelyet az első kötetből már megismertem, most némi thrilleres felhang is csatlakozott és én ezt nagyon élveztem. Érdekessé tette az eseményeket, illetve ahogy a főszereplőt, úgy engem is képes volt elbizonytalanítani ezzel a húzásával a szerző. Imádtam a hangulati leírásokat, illetve ahogy a szerző az emberek saját zaját lefesti és megeleveníti.
Kifejezetten kedveltem, hogy a romantikus érzelem nem nyomta agyon a történet további részeit, ugyanakkor mégis hangsúlyosan és a folyamatosan jelen van, a háttérben meghúzodva is fontos része a regénynek. Csak úgy, mint a személy, aki az érzelmeket kelti a hősnőben. :)
Mac karaktere még mindig szimpatikus, a legtöbb esetben tetszik a gondolkodása és a cselekvőképessége, bár egyszer-kétszer szívesen megráztam volna, de alapjaiban véve a helyén van. És Wesley… továbbra is imádom!
Bővebben lelkendeztem a blogbejegyzésben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/05/victoria-schwab-…

3 hozzászólás
>!
Orsi_olvas
Victoria Schwab: Felszabadulás

A Felszabadulás szinte ott veszi fel a történet fonalát, ahol az Archívumban elköszöntünk a szereplőktől. Azonban Owen és a lázadó könyvtáros fenyegetésétől megszabadulva sincs egy perc nyugalma Macnek: a kalandok folytatódnak.
Macet rémálmok gyötrik az Owennel való összecsapása óta. Közben elkezdődik a tanév egy új gimiben, és Wesleyvel való kapcsolata sem olyan bonyodalom mentes, mint ahogy ő elképzelte. És akkor ott vannak még a rejtélyes halálesetek is, melyekben csak egy közös van: Mac.
Agatha, a belső ellenőr pedig minden lépését figyeli…

Macnek nem csak az új iskolába való beilleszkedéssel, a Történetek visszajuttatásával, és egyre kuszább szerelmi életével, de a rémálmokkal is meg kell küzdenie. De mi történik, ha a legrosszabb rémálmod valósággá válik?
Tökéletes arányban adagolta a szerző az apró információ morzsákat, a végsőkig fokozva a feszültséget, így mi, olvasók sem lehettünk benne biztosak, hogy mi a valóság, hogy hol a határ az ébrenlét, az álmok és az őrület között.
Az előző részhez hasonlóan hihetetlenül izgalmas storyt kaptunk a már jól megismert (és szerintem lenyűgözően megkomponált) világban. Az írónő stílusa továbbra is magával ragadó, gördülékeny és választékos.
Nagyon egyedi és különleges sorozatot olvashattunk Victoria Schwab jóvoltából: borzongató, idegőrlő, kalandos, egy csipetnyi romantikával fűszerezett. És mindemellett igen elgondolkodtató a szabad akarat, a jó és a rossz, az emlékezés, elengedés, változás örök kérdéseiről.

>!
oldmoviegirl01 P
Victoria Schwab: Felszabadulás

Több, mint egy éve olvastam az első részt, így kicsit nehezen rázódtam vissza a történetbe, de abszolút megérte.

Nagyon izgalmasra sikerült. A feszültség egyre inkább, és aztán már folyamatosan érzékelhető volt. Néha már úgy éreztem, hogy haladjunk már, derüljön ki végre mi ez az egész, mert már én sem bírom, nemhogy Mackenzie.
Az írásmód továbbra is választékos, aminek rendkívül örülök, sokat hozzátesz a könyv értékéhez. Határozottan elmondhatom, hogy megszerettem ezt a sorozatot. Nagyon ötletes.

Találtam egy kis epilógusszerűséget az írónő honlapján. Na az pont kellett még hozzá, hogy az én romantikus szívem is megnyugodjon. Nem is értem miért nem csapták hozzá a könyvhöz.

>!
Lanore P
Victoria Schwab: Felszabadulás

Sajnos nem sikerült hoznia az első rész pörgését, izgalmát, valahogy egy kicsit zavarosabbra és laposabbra sikerült. Engem általában nagyon tud zavarni egy főszereplőben az, ha nem nyitja ki a száját, és nem mondja el a problémákat, hiszen „néma gyereknek…”. Mac most áttért erre a „megoldásra”, csendben, magában próbált elintézni mindent, és ebből nem mindig sült ki jó végeredmény, az agyamra ment a titkolózása. Az utolsó 50 oldalon viszont egy kicsit belendültek a dolgok, és a vége miatt kíváncsi vagyok a harmadik részre már ha lesz egyáltalán, nagyon bízom benne, hogy jó befejezést talált ki az írónő. Ó, még el kell mondanom, hogy szerintem ebben a könyvben szerepel a világon a legtöbb ÉS szó!

>!
Rémálom
Victoria Schwab: Felszabadulás

Jajj, ez a könyv!

Egyfelől imádom az Archívum világát, a keserű hangulatot és hogy az elmúlás és a halál végig körbelebegi. Imádtam, hogy ez a rész nem nyomozós történet, hanem Mac története, ahogy feldolgozza az első rész traumáit, mert olyan valós és emberi.

És mégis… Azt tudni kell, hogy ez a kötet sorozatzáró lett volna, még most sem biztos a harmadik rész megjelenése, és lezárásnak ez kevés, átvezető kötetnek tökéletes lenne. Viszont Schwab belegabalyodik pár idegesítő ifjúsági könyv klisébe – a főhős, ha kommunikálna, nem lenne semmiféle történet, egyszerűen frusztrált Mac ostobasága, és egy-két erőltetett cselekményelem is felbukkant.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Rémálom

− Hol a kocsid? − kérdezi, miközben szemügyre veszi a szinte már teljesen üres parkolót.
A biciklitárolóhoz lépek és széles mozdulattal Dantéra mutatok. − Itt a verdám.
Cash elpirul. − Nem akartam semmit feltételezni…
Legyintek. − Igazából olyan, mint egy cabrio. Belekap a szél a hajamba. Bőrülések… vagyis ülés. − Kirángatom a nadrágot a táskámból és felhúzom a szoknya alá.
Cash elmosolyodik, aranyszínű tekintete a járdára vetül. − Esetleg ezt holnap is megismételhetnénk.
− Mármint az iskolát? − kérdezem, ahogy kinyitom a lakatot és felülök Dantéra. − Szerintem ez lenne az elképzelés mögötte. Nem igazán működik, ha csak egyszer jön be az ember.

49-50. oldal

>!
Rémálom

− Mi jár a fejedben?
− Bűntények helyszínei − válaszolom szórakozottan.
− Meg kell hagyni, te aztán sosem adsz unalmas válaszokat.

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mackenzie Bishop (Mac) · Wesley Ayers
>!
Rémálom

Az, hogy volt valamim és elveszítettem, sokkal kegyetlenebb, mintha soha nem lett volna semmim.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mackenzie Bishop (Mac)
>!
Rémálom

− Szerintem túl sok páncélt viselsz − mondja. Felvonom a szemöldököm, de ő folytatja. − A páncélban pedig az az érdekes, hogy nem csupán távol tartja a többi embert, hanem minket is benntart. Felépítjük magunk köré, és közben nem jövünk rá, hogy ezzel bezárjuk magunkat. És voltaképpen a végén két ember leszünk. A fényes fémváz…
Az acéllány.
− … és az ember odabent, aki közben darabokra hullik.
− Én nem.
− Nem lehetsz két ember. A végén aztán egyik sem leszel.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mackenzie Bishop (Mac)
>!
Rémálom

Ahogy az ajtó becsukódik mögöttem, visszatartom a lélegzetem, mint a gyerekek, amikor temető mellett mennek el. Ez babonaság − csak valami ostoba remény, hogy a rossz dolgok nem fognak megtörténni, ha az ember nem lélegzi be őket.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mackenzie Bishop (Mac)
>!
No_Exist

Papi mindig azt mondta, hogy a hazugság könnyű, a bizalom a nehéz. A bizalom olyan, mint a hit: az emberek hívőkké válhatnak tőle, de minden alkalommal, amikor elvész, egyre nehezebb lesz visszanyerni.

61. oldal

>!
No_Exist

– Ijesztő tud lenni, ha valaki fontossá válik számunkra. Tudom én, Mac. Különösen akkor ijesztő, ha korábban már elveszítettünk valakit. Könnyű azt gondolni, hogy nem éri meg. Könnyű azt hinni, hogy az élet kevésbé lesz fájdalmas, ha nem törődünk másokkal. De nem élet az élet, ha nem törődünk senkivel.

176. oldal

>!
Aileen_May

– Te idióta – mondom, amikor felemelem az arcát és a számhoz vezetem az ő száját. Megcsókolom, nem gyengéden, hanem kétségbeesetten. Kétségbeesetten, mert Wesley megéri – mert az élet rémisztő és rövid és fogalmam sincs, mi fog történni. Csak annyit tudok, hogy itt és most még mindig életben vagyok, és Wesley Ayersszel akarok lenni. Itt és most érezni akarom a testem köré fonódó karját. Itt és most érezni akarom az ajkait az én ajkamon. Érezni akarom, ahogy az élete összegabalyodik az enyémmel. Nekünk csak az itt és a most van, és bármi történjék is később, annak is méltónak kell lennie ehhez a mostani pillanathoz.
Annyira megszorítom West, hogy egy szisszenéssel elhúzódik a csókomtól.
– Sajnálom – suttogom, az ajkunk szinte összeér.
– Én nem – leheli, majd közelebb húz és újra megcsókol. Még mindig félek attól, hogy igazán közel engedjek valakit – attól, hogy megtörök benne, hogy elvesztem –, de most van itt valami, ami felveszi a kesztyűt a félelemmel: a vágy.

287. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mackenzie Bishop (Mac) · Wesley Ayers
>!
No_Exist

A mosoly a legrosszabb választás, ha az ember meg akarja győzni a világot arról, hogy jól van, amikor igazából nincs jól. Néhány ember nem tudja megállni – olyan ez számukra, mint egy tik, egy áruló jel –, mások pedig szándékosan csinálják, azt hiszik, hogy az emberek bármit bevesznek, ha fogvillantással adják elő nekik. De az az igazság, hogy a mosollyal csak még nehezebb eladni a hazugságot. Olyan ez, mint egy hatalmas repedés egy álarcon.

97. - 98. oldal

>!
Rémálom

− Mennyire nehéz megcsinálni három feketekávét? − kérdezi Wes.
− A legkevésbé sem − feleli Cash. − De a rendelésben két fekete szerepelt − ezzel elveszi a második kávét − és egy szójatejes forró csoki karamell öntettel. − Megfordítja a tálcát, és felkínálja Wesleynek a harmadik, bonyolult italt.
Wes viharos pillantást vet rá.
Cash még mindig ott tartja a tálcát az orra előtt. − Ha hisztizel itt, mint egy lány, akkor lányos italt is kapsz. Most pedig próbálj meg szívélyesebb lenni.
− Én hősöm − morogja Wesley, ahogy a pohár után nyúl.
− És ne tegyél úgy, mintha nem szeretnéd − teszi hozzá Cash. − Határozottan emlékszem, hogy tavaly télen ilyet rendeltél.
− Hazugság.
Cash megkocogtatja a halántékát. − Fotografikus emlékezet.
Wesley valami kevéssé szívélyeset mormog a szójatejes forró csokijába.

115. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Kresley Cole: Az álmok sötét harcosa
Chloe Neill: Ha eljön a péntek
Rachel Vincent: Lélekőrzők
Stephen King: Álom doktor
Amanda Stevens: Örök kísértés
Darynda Jones: Első sírhant
Darren Shan: Zom-B
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz