Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy sötét duett (Verity szörnyei 2.) 283 csillagozás
A New York Times-bestseller Verity szörnyei-duológia lenyűgöző zárókötete!
A világ meghasad, ahogyan ők is.
Kate Harker nem fél sem a sötéttől, sem a szörnyektől. Sőt, vadászik rájuk, és piszkosul jól csinálja.
August Flynn szörnyetegnek született, de mindennél jobban vágyott arra, hogy ember lehessen. Most el kell fogadnia saját természetét: kerüljön bármibe, végig kell járnia az utat, amelyet sorsa kijelölt számára.
Fél évvel Kate és August első találkozása után az emberek és szörnyek háborúja immár nem csupán egy lidércnyomásos álom, hanem maga a valóság. Verity városában Augustnak olyan vezetővé kell válnia, ami ellen örökké tiltakozott, míg ezalatt Prosperityben Kate azzá a kegyetlen vadásszá edződött, aki mindig is lenni szeretett volna.
A sötétségben új szörny ébredezik, egy lény, amely a káoszból táplálkozik és felszínre hozza áldozatai belső démonait. Hazacsalogatja Kate-et, aki kénytelen visszatérni Verity háború dúlta városába,… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2017
Tagok ajánlása: 16 éves kortól
Enciklopédia 16
Szereplők népszerűség szerint
August Flynn · Kate Harker · Ilsa Flynn · Henry Flynn · Sloan · Leo Flynn · Soro · Alice · Bea · Laura Torrez (Rez) · Liam · Riley · Teo
Kedvencelte 58
Most olvassa 9
Várólistára tette 134
Kívánságlistára tette 187
Kölcsönkérné 3

Kiemelt értékelések


Kegyetlen és fájdalmas, mégis van benne valami maradandó szépség. Az előző résznél sokkal erőszakosabb, és keményebb. Több a történet is, és a szereplők is, és kétségtelenül több lesz benne a sötétség. Nekem kicsit furcsa volt, ahogy a Prosperity-ben történtek félbeszakadtak, és a csapat is szétvált, majd mint egy nyílt végű sodronyszál most ott lebeg a semmiben. Ezt valahogy kellett volna rögzíteni.
Érdekes, hogy bár a végén nem úgy történik minden, mint ahogy arra számítani lehet, mégis a helyére kerül minden. Szomorúan és fájdalmasan, de van valami igazságosság benne. Ez egy olyan történet volt, ami elkísér még egy darabon.


Oh, bakker'! Ez azért kemény volt!
Hogy az írónőt idézzem a köszönetnyilvánítás részből, ebbe a könyvbe csaknem én is belehaltam. Mindig ezt mondom, de most komolyan is gondolom. Egy ilyen világban valóban kemény ára van a reményteli befejezésnek.
Ez a könyv egyszerre okozott boldogságot és szomorúságot, de nagyon szerettem. August-ot már az előző részben is szerettem, Kate-et pedig ebben a részben sikerült igazán megszeretni. Mindenesetre merész húzás volt az írónőtől. Még mindig nem akarom elhinni. A történet végét olyan nyitottnak éreztem. Talán van remény.


„– Tudom, hogy fáj […]. – Csináld úgy, hogy megérje a fájdalmat.”
Ez bizony fájt. De teljes mértékben megérte.
A történet ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért: Verity városa továbbra is sötét, véres, kegyetlen, de az egész hihetetlenül fantáziadús és lebilincselő. Bár picit ez a rész is lassabban indult be, ez nekem most kifejezetten jól jött, segített ismét felvenni a ritmust a történésekkel. Utána viszont nem volt megállás, teljesen magukkal ragadtak az események. August és Kate. Az biztos, hogy az egyik kedvenc párosommá váltak. Az előző részhez képest még nagyobb karakterfejlődésen mentek keresztül, legyen szó a másokhoz való hozzáállásról, vagy éppen önmaguk elfogadásáról. Nagyon szerettem kettejük különös kapcsolatát, a mély, kissé elvont gondolatokat, és egyébként a mellékszereplők kidolgozását is. A befejezés szó szerint fájt, vérzett a szívem, viszont pontosan az a fajta különleges és méltó lezárás volt, amit ez a történet megérdemel.


Talán még izgalmasabbra és véresebbre sikerült a folytatás, mint az előző rész. Kate hat hónap után visszatér Veritybe egy szörnyet üldözve, de nem az fogadja, amire számított. August sem a régi, és akiről azt hitte, hogy halott, nagyon is él. Apja halála után a szörnyek már egy cseppet sem fogják vissza magukat és a fél városrész szinte kihalt. Valami drasztikusra van szükség, de az ellenség is nagyra törő terveket szövöget.
Remélem sikerült eléggé rébuszokban írnom, ahhoz, hogy ne spoilerezzem el a cselekményt. August szörny létére még mindig a legszimpatikusabb szereplő, de neki is változtatnia kell a hozzáállásán mert az emberek nemcsak feketék vagy fehérek. Nem mondom, hogy a befejezéssel maximálisan elégedett vagyok, de ehhez a sztorihoz amúgy sem illik a rózsaszín.


Schwab tönkretett.
Értem én. Én is szoktam ilyeneket csinálni… De elég sz@r érzés a másik térfélen lenni, és tűrni, hogy összetapossák a szívedet, aztán még meg is rugdossák a maradványait.
Hát ennyi.
Ja, amúgy még mindig imádom, ahogy ír, meg ahogy világot teremt, de most azért lenne hozzá pár keresetlen szavam.


Ez a könyv kitépte a szívem. És közben még élveztem is.
Bővebben: https://www.youtube.com/watch…


Nagyon tetszett ez a rész is, bár bevallom nagyon szomorúvá is tett. A bemutatott világ, a szörnyek és emberek harca, ami egyre elkeseredettebb, nem kecsegtet győzelemmel. Kate új városban, Prosperityben kezd új életet, de a szörnyek ott is lassan beköltöznek az emberek életébe. Egy különleges szörny után kutatva Kate visszatér Veritybe, és Angus mellett megpróbálja a lehetetlent: megállítani a szörnyet, amit ő teremtett. Sötét, kegyetlen, igazságtalan ez a könyv, de rendkívül jól felépített. Bár mondhatnám, hogy illett volna hozzá egy másik befejezés, de megértem, hogy miért így ért véget. Szívet tépő, de így tökéletes.


Ebbe a könyvbe én nem csak majdnem haltam bele, hanem tényleg…
Talán ez volt az első könyv, ami ennyire megérintett és szívszaggató volt! Kate sosem tartozott a kedvenceim közé, ennek ellenére kedveltem és szerettem a róla szóló részeket is. August viszont az abszolút kedvencem!
Nem tudom igazán, hogy mit kellene most írnom, mert még nem volt időm megemészteni. Talán sosem fogom tudni…
Hiányozni fog Verity városa, August, Kate, a szörnyek és az egész történet. Annyira a szívemhez nőtt, és most el kell engednem, mert vége.
Bővebben: https://bookdemonkonyvesvilaga.blogspot.com/2018/11/vic…


„A lényeg nem az volt, micsoda ő, hanem hogy miért létezik, mi a célja, a szerepe a darabban. Mindenkinek megvolt a maga szerepe”
Azt hiszem, aki egyszer belép V-város kapuján, az örökre ott ragad.
A Corsai-k széttépik az ellenállását.
A Malchai-k vérként szívják ki belőle a „más dolgom is van, mint olvasni” gondolatot.
A Sunai-k énekei elveszik a lelkét.
Viszont az a nagy igazság, hogy én örömmel csöppentem bele ismét ennek a csodálatosan-veszélyes szörnytengernek a közepébe.
(…) spoiler
Még mindig borsódzik a hátam, ha az árnyékra gondolok.
Még mindig összefacsarodik a szívem, ha mindenki másra gondolok.
Még mindig azt mondom, hogy nagyon kevés ennyire egyedi könyvet olvasok.
Több Verity szörnyeihez hasonló csodát a magyar olvasóknak.
Egyszerre volt kegyetlen és sötét.
Egyetértek az írónővel: ebbe a kötetbe én is majdnem belehaltam.
Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2018/11/victoria-sch…
Népszerű idézetek




Tudott egy titkot: kétféle szörny létezik. Az egyik az utcákat járja, a másik az emberek fejében lakik. Az elsővel felvehette a versenyt, de a második veszedelmesebb. Mindig, mindig, mindig egy lépéssel előrébb járt.
Nem voltak fogai, karmai, nem zabált húst vagy szíveket, nem ivott vért.
Csak egy emlékeztető, mi történik az emberrel, ha közel enged magához másokat.
33-34. oldal




sötétség
öleli szélként
átfúj rajta
mert nem önmaga
és az első gondolata
hogy milyen jó érzés
nem önmagának lenni
senki lenni
semmi lenni.
121. oldal, 2. versszak, 1. fejezet




– Hazudsz.
– Képtelen vagyok hazudni.
– Ebben tévedsz. – Kate hátat fordított neki. – Egyfajta hazugság még neked sem okoz gondot. Tudod, melyik az? – Az ajtó fémlapjában August szemébe nézett. – Amikor magadnak hazudsz.
246-247. oldal




Mennyi egy lélek súlya? – töprengett.
Kevesebb, mint egy testé.
51. oldal




A lelke mélyén a legtöbb ember nem szeretett döntést hozni. Szerették, ha megkaphatják az irányítás illúzióját, de következmények nélkül.
73. oldal




– Nem adtam fel a harcot – jelentette ki olyan halkan, hogy attól félt, Kate meg sem hallja, de meghallotta. – Csak belefáradtam, hogy veszítek. Így könnyebb.
– Hát persze, hogy könnyebb – vágta rá Kate. – Attól még nem helyes.
286. oldal




– Van egy mondás a barakkban: Soro jön érted, ha te voltál rossz, de Ilsa, ha csak a napod.
Egy teljes kört lefutottak, mielőtt Kate újra megszólalt.
– És August?
– Mi van vele? – zihált Colin.
– Hát, ha Soro jön azokért, akik rosszak voltak, és Ilsa azokért, akiknek rossz napja volt… kiért jön August?
Mony felhorkant.
– Mindenki másért.
261. oldal, 3. versszak: A szív szörnyei




Különös volt, egyszerre tudni és nem tudni. Köztes állapot, amikor valami ott lakozhat az elmében anélkül, hogy a súlya a szívre nehezedne.
374. oldal, 4. versszak, 8. fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos 86% ·
Összehasonlítás - Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna 85% ·
Összehasonlítás - Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere 93% ·
Összehasonlítás - Alexandra Bracken: Sötét elmék 85% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Coraline 85% ·
Összehasonlítás - Michelle Hodkin: The Retribution of Mara Dyer – Mara Dyer végzete 85% ·
Összehasonlítás - Aimee Agresti: Megbűvölve 72% ·
Összehasonlítás - Cassandra Clare: Aranylánc 96% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Rick Riordan: Az utolsó olimposzi 97% ·
Összehasonlítás