Egy ​sötét duett (Verity szörnyei 2.) 91% 23 csillagozás

Schwab tönkretett.
Értem én. Én is szoktam ilyeneket csinálni… De elég sz@r érzés a másik térfélen lenni, és tűrni, hogy összetapossák a szívedet, aztán még meg is rugdossák a maradványait.
Hát ennyi.

Ja, amúgy még mindig imádom, ahogy ír, meg ahogy világot teremt, de most azért lenne hozzá pár keresetlen szavam.

Nagyon régen – ahogy fentről kiderül, 1193 napja – találkoztam olyan könyvvel, ami ennyire letehetetlen, ilyen érzéseket vált ki belőlem, és ennyire kegyetlen… Persze sok könyv megérintett azóta, sokból vált kedvenc, sok volt, amit képtelen voltam letenni, de ez mégis más valahogy. Nem is tudom, miért igazából. Létezik a fejemben egy csarnok, amelyet megtöltenek a kedvenc karaktereim. A csarnokon belül van egy főasztal, ahová a legnagyobb kedvencek vonulnak be, a többiek kisebb, elkülönített asztaloknál ücsörögnek, itallal a kezükben beszélgetnek. És létezik egy teljesen különálló, az előbbinél privátabb kényelmes kis szoba, ahol eddig egyedül üldögélt valaki, akiről 1193 napja olvastam először. Már az Egy kegyetlen dal után is tekintgetett arrafelé kedvenc Sunaiunk, de csak most lépett be végül oda. Még csak megmagyarázni sem tudom igazából, hogy ők ketten – és ezáltal a könyveik is – miért különülnek el a többi kedvencemtől. Fogalmam sincs. Egyszerűen más liga. Talán egy dolog a közös bennük, ami a többiekre kevésbé igaz, ők emberibbek: a jóság. A kérlelhetetlen, megingathatatlan, reménytelen, de reményt ébresztő, mégis emberi jóság. Ők egyszerűen jobbak, mint a többiek. August jobb ember, mint a legtöbben – noha nem is ember. De nem vagyok benne biztos, hogy ez az ok.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2018/11/16/ez_egy_sotet_kegy…

Ebbe a könyvbe én nem csak majdnem haltam bele, hanem tényleg…

Talán ez volt az első könyv, ami ennyire megérintett és szívszaggató volt! Kate sosem tartozott a kedvenceim közé, ennek ellenére kedveltem és szerettem a róla szóló részeket is. August viszont az abszolút kedvencem!
Nem tudom igazán, hogy mit kellene most írnom, mert még nem volt időm megemészteni. Talán sosem fogom tudni…

Hiányozni fog Verity városa, August, Kate, a szörnyek és az egész történet. Annyira a szívemhez nőtt, és most el kell engednem, mert vége.

Bővebben: https://bookdemonkonyvesvilaga.blogspot.com/2018/11/vic…

Soha nem olvasom el a köszönetnyilvánításokat rendesen, naná, hogy most beleolvastam, nyilván még olvasás közben, és így lelőttem magamnak a poént.. És így összeszorult torokkal vártam mi lesz.
A szívem szakad meg. Tényleg.
Szerettem ezt a történetet, a szereplőket, a fantáziát.
A fél csillagot azért vonom le, mert nem annyira jött be a könyv eleje, de miután Kate visszatért Veritybe, már szuper volt.
Bár számomra nem derült ki, hogyan jött létre Káoszevő, de rendkívüli fegyver volt egy pokoli gonosz kezében.
Rengeteg kegyetlenség, izgalom, és remény van ebben a könyvben.
Meg kell emészteni az biztos.
Nagyon ajánlom a sorozatot.

„A lényeg nem az volt, micsoda ő, hanem hogy miért létezik, mi a célja, a szerepe a darabban. Mindenkinek megvolt a maga szerepe”

Azt hiszem, aki egyszer belép V-város kapuján, az örökre ott ragad.
A Corsai-k széttépik az ellenállását.
A Malchai-k vérként szívják ki belőle a „más dolgom is van, mint olvasni” gondolatot.
A Sunai-k énekei elveszik a lelkét.
Viszont az a nagy igazság, hogy én örömmel csöppentem bele ismét ennek a csodálatosan-veszélyes szörnytengernek a közepébe.
(…) spoiler
Még mindig borsódzik a hátam, ha az árnyékra gondolok.
Még mindig összefacsarodik a szívem, ha mindenki másra gondolok.
Még mindig azt mondom, hogy nagyon kevés ennyire egyedi könyvet olvasok.
Több Verity szörnyeihez hasonló csodát a magyar olvasóknak.
Egyszerre volt kegyetlen és sötét.
Egyetértek az írónővel: ebbe a kötetbe én is majdnem belehaltam.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2018/11/victoria-sch…

Miért kell minden jó történetnek ennyire kegyetlennek lennie?

Csak vicceltem, IMÁDOM!! ♡

Félreértés ne essék, nagyon szeretem a gyilkos-vérengzős-halálos sztorikat, ebbe is beleszerettem, de a vége kicsinált.
Nagyon izgalmas volt az egész, az elejétől a végéig. Bírom Kate stílusát, belevaló csajszi. August egy kicsit furcsa volt az elején, de Leo halála óta érthető, hogy a nyakába szakadt minden.
Szeretem ezt a világot, és sajnálom, hogy vége.
Imádom V. E. S. stílusát, kedvencem lett, de ilyen befejezéssel néha érzek olyasmit, hogy azt aki írta szépen pofáncsapkodjam a befejezéssel. De mindig az ilyen befejezezések lesznek a kedvenceim. ♡

Hehehehehe.
Hehehehehe.
Hehehehehe.
Hehehehehe.
*hisztérikus kacaj*

NEEEM!!!
Utállak! NAGYON-NAGYON UTÁLLAK……..

Sajnálom, ennél többre nem futja.

Tökéletes mégis tökéletlen befejezést kaptunk. A remény mindig megmarad és mindig tanulunk valamit a jó és a rossz tapasztalatainkból egyaránt
Imádtam és utáltam is ezt a könyvet egyszerre.
August és Kate..örökre a szívemben marad a történetetek.

Odáig voltam az első részért, ez a második viszont nem ragadott annyira magával. Kate-et egyáltalán nem sikerült kedvelnem, bárhogy próbálkoztam, és bár August még mindig a szívem csücske, többet vártam. A világ még mindig nagyon tetszik, de a vége nem volt katarzis, sőt én kifejezetten rühellem az efféle végeket. Nem tudom lesz-e folytatás, de ha lenne, biztos érdekelne.

Nem éreztem ugyan ezt a részt olyan magával ragadónak, mint az elsőt, a végén mégis nehezen szakadtam el tőle. A kötet eleje valahogy olyan döcögősen indult be, így viszonylag hosszas – kb. 150 oldalnyi –, feszült várakozás előzte meg azokat az eseményeket, melyekre igazán kíváncsi voltam. Hm, s aztán mi történt? Hiába gyártottam olvasás közben az elméleteket, hogy vajon mi lesz a történet vége, Schwab asszonyság felülmúlta minden elképzelésemet. Vagy éppen alul: nézőpont kérdése. Nem erre számítottam, nem ezt reméltem, bár jobban belegondolva igencsak logikus, hogy hova jutott a világ s hőseink. Nem egy rózsaszín idillbe kalauzolt minket az írónő, ezt láttuk eddig is, szóval le a kalappal, hogy a végére sem fordult át a sztori holmi sziruposan csepegősbe. Bizony, töprengésre késztető mese ez, gondolatébresztően tanulságos. Izgalmas, kalandos, helyenként picit durva, másutt kissé elérzékenyítő. Feltétlenül olvasásra érdemes: hozzáad valamit az ember lelkéhez.