Egy ​sötét duett (Verity szörnyei 2.) 91% 346 csillagozás

Kegyetlen és fájdalmas, mégis van benne valami maradandó szépség. Az előző résznél sokkal erőszakosabb, és keményebb. Több a történet is, és a szereplők is, és kétségtelenül több lesz benne a sötétség. Nekem kicsit furcsa volt, ahogy a Prosperity-ben történtek félbeszakadtak, és a csapat is szétvált, majd mint egy nyílt végű sodronyszál most ott lebeg a semmiben. Ezt valahogy kellett volna rögzíteni.
Érdekes, hogy bár a végén nem úgy történik minden, mint ahogy arra számítani lehet, mégis a helyére kerül minden. Szomorúan és fájdalmasan, de van valami igazságosság benne. Ez egy olyan történet volt, ami elkísér még egy darabon.

Oh, bakker'! Ez azért kemény volt!
Hogy az írónőt idézzem a köszönetnyilvánítás részből, ebbe a könyvbe csaknem én is belehaltam. Mindig ezt mondom, de most komolyan is gondolom. Egy ilyen világban valóban kemény ára van a reményteli befejezésnek.
Ez a könyv egyszerre okozott boldogságot és szomorúságot, de nagyon szerettem. August-ot már az előző részben is szerettem, Kate-et pedig ebben a részben sikerült igazán megszeretni. Mindenesetre merész húzás volt az írónőtől. Még mindig nem akarom elhinni. A történet végét olyan nyitottnak éreztem. Talán van remény.

„– Tudom, hogy fáj […]. – Csináld úgy, hogy megérje a fájdalmat.”

Ez bizony fájt. De teljes mértékben megérte.

A történet ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért: Verity városa továbbra is sötét, véres, kegyetlen, de az egész hihetetlenül fantáziadús és lebilincselő. Bár picit ez a rész is lassabban indult be, ez nekem most kifejezetten jól jött, segített ismét felvenni a ritmust a történésekkel. Utána viszont nem volt megállás, teljesen magukkal ragadtak az események. August és Kate. Az biztos, hogy az egyik kedvenc párosommá váltak. Az előző részhez képest még nagyobb karakterfejlődésen mentek keresztül, legyen szó a másokhoz való hozzáállásról, vagy éppen önmaguk elfogadásáról. Nagyon szerettem kettejük különös kapcsolatát, a mély, kissé elvont gondolatokat, és egyébként a mellékszereplők kidolgozását is. A befejezés szó szerint fájt, vérzett a szívem, viszont pontosan az a fajta különleges és méltó lezárás volt, amit ez a történet megérdemel.

Talán még izgalmasabbra és véresebbre sikerült a folytatás, mint az előző rész. Kate hat hónap után visszatér Veritybe egy szörnyet üldözve, de nem az fogadja, amire számított. August sem a régi, és akiről azt hitte, hogy halott, nagyon is él. Apja halála után a szörnyek már egy cseppet sem fogják vissza magukat és a fél városrész szinte kihalt. Valami drasztikusra van szükség, de az ellenség is nagyra törő terveket szövöget.
Remélem sikerült eléggé rébuszokban írnom, ahhoz, hogy ne spoilerezzem el a cselekményt. August szörny létére még mindig a legszimpatikusabb szereplő, de neki is változtatnia kell a hozzáállásán mert az emberek nemcsak feketék vagy fehérek. Nem mondom, hogy a befejezéssel maximálisan elégedett vagyok, de ehhez a sztorihoz amúgy sem illik a rózsaszín.

Schwab tönkretett.
Értem én. Én is szoktam ilyeneket csinálni… De elég sz@r érzés a másik térfélen lenni, és tűrni, hogy összetapossák a szívedet, aztán még meg is rugdossák a maradványait.
Hát ennyi.

Ja, amúgy még mindig imádom, ahogy ír, meg ahogy világot teremt, de most azért lenne hozzá pár keresetlen szavam.

Nagyon tetszett ez a rész is, bár bevallom nagyon szomorúvá is tett. A bemutatott világ, a szörnyek és emberek harca, ami egyre elkeseredettebb, nem kecsegtet győzelemmel. Kate új városban, Prosperityben kezd új életet, de a szörnyek ott is lassan beköltöznek az emberek életébe. Egy különleges szörny után kutatva Kate visszatér Veritybe, és Angus mellett megpróbálja a lehetetlent: megállítani a szörnyet, amit ő teremtett. Sötét, kegyetlen, igazságtalan ez a könyv, de rendkívül jól felépített. Bár mondhatnám, hogy illett volna hozzá egy másik befejezés, de megértem, hogy miért így ért véget. Szívet tépő, de így tökéletes.

Ez a könyv kitépte a szívem. És közben még élveztem is.
Bővebben: https://www.youtube.com/watch…

„A lényeg nem az volt, micsoda ő, hanem hogy miért létezik, mi a célja, a szerepe a darabban. Mindenkinek megvolt a maga szerepe”

Azt hiszem, aki egyszer belép V-város kapuján, az örökre ott ragad.
A Corsai-k széttépik az ellenállását.
A Malchai-k vérként szívják ki belőle a „más dolgom is van, mint olvasni” gondolatot.
A Sunai-k énekei elveszik a lelkét.
Viszont az a nagy igazság, hogy én örömmel csöppentem bele ismét ennek a csodálatosan-veszélyes szörnytengernek a közepébe.
(…) spoiler
Még mindig borsódzik a hátam, ha az árnyékra gondolok.
Még mindig összefacsarodik a szívem, ha mindenki másra gondolok.
Még mindig azt mondom, hogy nagyon kevés ennyire egyedi könyvet olvasok.
Több Verity szörnyeihez hasonló csodát a magyar olvasóknak.
Egyszerre volt kegyetlen és sötét.
Egyetértek az írónővel: ebbe a kötetbe én is majdnem belehaltam.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2018/11/victoria-sch…

Ebbe a könyvbe én nem csak majdnem haltam bele, hanem tényleg…

Talán ez volt az első könyv, ami ennyire megérintett és szívszaggató volt! Kate sosem tartozott a kedvenceim közé, ennek ellenére kedveltem és szerettem a róla szóló részeket is. August viszont az abszolút kedvencem!
Nem tudom igazán, hogy mit kellene most írnom, mert még nem volt időm megemészteni. Talán sosem fogom tudni…

Hiányozni fog Verity városa, August, Kate, a szörnyek és az egész történet. Annyira a szívemhez nőtt, és most el kell engednem, mert vége.

Bővebben: https://bookdemonkonyvesvilaga.blogspot.com/2018/11/vic…

„Mindig volt választás. Mi az élet értelme, ha nincs választás?”

Bölcs döntésnek bizonyult, hogy folytattam ezt a duológiát, mert ez a kötet, ellentétben az elsővel, igazán nagy durranás volt. Meg sem mernék próbálkozni 5 csillagnál kevesebbel, mert igazán megszerettem és mostmár azt mondanám, hogy szemet tudok hunyni az első könyv hibáira, mert amit ott utáltam, azt itt az írónő tökéletessé varázsolta. Kezdjük a legfontosabbal: Augusttal. A sunai beért. Felnőtt a feladathoz. Erős lett, megedződött és olyan harcossá vált, amelyre az embereknek, ennek az eltorzult, mocskos világnak szüksége volt. Amilyenre nekem szükségem volt. Az ő ereje és kitartása végig ott lebegett a fejezetekben és ehhez jött még Kate lehengerlő személysége. Őt az első részben is erősnek gondoltam, de itt őrá azt mondanám, hogy benőtt a feje lágya. Megtalálta a célját, a valódi motivációját. Az a Kate lett, akit már ő akart és elengedte azt a Kate-et, amilyenné az apja akarta formálni. Hiába volt ő ember, egyenlő lett a szememben Augusttal.

Az kötet első negyedében számoltam az időt, hogy mikor kerülnek már végre össze, mikor találkoznak újra és mikor megtörtént, mikor Kate a nevét kiáltotta és az utolsó percben megjelent August…a hideg is kirázott. Az egyik kedvenc jelenetem volt. Miután ők újra egymásra találtak az események felgyorsultak, nem voltak üres részek, akcióból nem volt hiány. Számomra a meglepőbb rész az spoiler Nem azért, mert nem akartam őket így látni, pont ellenkezőleg. Csak ebben a brutális világban fel sem tűnt a romantika hiánya, nem is hiányzott, mégis mikor felütötte a fejét, a lelkem dalolt, mintha csak August előcsalogatta volna a hegedűjével.

Roppant érdekes világfelépítés és írásmód, az írónő totálisan zakkant (jó értelemben) és mostantól imádkozni fogok az égiekhez, hogy soha, de soha ne jöjjön el számunkra egy ilyen elborult világ. A könyv végére viszont nem voltam felkészülve, mármint éreztem, hogy lesz valami, hiszen muszáj volt, túl szép lett volna, de…igazuk van az előttem véleményt formálóknak: az utolsó fejezetekben az olvasó egy picit belehal a történetbe…

Örülök, hogy végül folytattam, ez a rész kiemelt helyet foglal el a polcomon és a végéből kiindulva, én látnék egy szemcsényi esélyt a folytatásra, hátha az írónő is így gondolná. Emiatt a kötet miatt nagyon is megéri a sorozat elolvasása, bár másoknak az első rész is hozhat ilyen hatást, sőt! Szívből ajánlom!