Egy ​sötét duett (Verity szörnyei 2.) 91% 283 csillagozás

Kegyetlen és fájdalmas, mégis van benne valami maradandó szépség. Az előző résznél sokkal erőszakosabb, és keményebb. Több a történet is, és a szereplők is, és kétségtelenül több lesz benne a sötétség. Nekem kicsit furcsa volt, ahogy a Prosperity-ben történtek félbeszakadtak, és a csapat is szétvált, majd mint egy nyílt végű sodronyszál most ott lebeg a semmiben. Ezt valahogy kellett volna rögzíteni.
Érdekes, hogy bár a végén nem úgy történik minden, mint ahogy arra számítani lehet, mégis a helyére kerül minden. Szomorúan és fájdalmasan, de van valami igazságosság benne. Ez egy olyan történet volt, ami elkísér még egy darabon.

Oh, bakker'! Ez azért kemény volt!
Hogy az írónőt idézzem a köszönetnyilvánítás részből, ebbe a könyvbe csaknem én is belehaltam. Mindig ezt mondom, de most komolyan is gondolom. Egy ilyen világban valóban kemény ára van a reményteli befejezésnek.
Ez a könyv egyszerre okozott boldogságot és szomorúságot, de nagyon szerettem. August-ot már az előző részben is szerettem, Kate-et pedig ebben a részben sikerült igazán megszeretni. Mindenesetre merész húzás volt az írónőtől. Még mindig nem akarom elhinni. A történet végét olyan nyitottnak éreztem. Talán van remény.

„– Tudom, hogy fáj […]. – Csináld úgy, hogy megérje a fájdalmat.”

Ez bizony fájt. De teljes mértékben megérte.

A történet ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért: Verity városa továbbra is sötét, véres, kegyetlen, de az egész hihetetlenül fantáziadús és lebilincselő. Bár picit ez a rész is lassabban indult be, ez nekem most kifejezetten jól jött, segített ismét felvenni a ritmust a történésekkel. Utána viszont nem volt megállás, teljesen magukkal ragadtak az események. August és Kate. Az biztos, hogy az egyik kedvenc párosommá váltak. Az előző részhez képest még nagyobb karakterfejlődésen mentek keresztül, legyen szó a másokhoz való hozzáállásról, vagy éppen önmaguk elfogadásáról. Nagyon szerettem kettejük különös kapcsolatát, a mély, kissé elvont gondolatokat, és egyébként a mellékszereplők kidolgozását is. A befejezés szó szerint fájt, vérzett a szívem, viszont pontosan az a fajta különleges és méltó lezárás volt, amit ez a történet megérdemel.

Talán még izgalmasabbra és véresebbre sikerült a folytatás, mint az előző rész. Kate hat hónap után visszatér Veritybe egy szörnyet üldözve, de nem az fogadja, amire számított. August sem a régi, és akiről azt hitte, hogy halott, nagyon is él. Apja halála után a szörnyek már egy cseppet sem fogják vissza magukat és a fél városrész szinte kihalt. Valami drasztikusra van szükség, de az ellenség is nagyra törő terveket szövöget.
Remélem sikerült eléggé rébuszokban írnom, ahhoz, hogy ne spoilerezzem el a cselekményt. August szörny létére még mindig a legszimpatikusabb szereplő, de neki is változtatnia kell a hozzáállásán mert az emberek nemcsak feketék vagy fehérek. Nem mondom, hogy a befejezéssel maximálisan elégedett vagyok, de ehhez a sztorihoz amúgy sem illik a rózsaszín.

Schwab tönkretett.
Értem én. Én is szoktam ilyeneket csinálni… De elég sz@r érzés a másik térfélen lenni, és tűrni, hogy összetapossák a szívedet, aztán még meg is rugdossák a maradványait.
Hát ennyi.

Ja, amúgy még mindig imádom, ahogy ír, meg ahogy világot teremt, de most azért lenne hozzá pár keresetlen szavam.

Ez a könyv kitépte a szívem. És közben még élveztem is.
Bővebben: https://www.youtube.com/watch…

Nagyon tetszett ez a rész is, bár bevallom nagyon szomorúvá is tett. A bemutatott világ, a szörnyek és emberek harca, ami egyre elkeseredettebb, nem kecsegtet győzelemmel. Kate új városban, Prosperityben kezd új életet, de a szörnyek ott is lassan beköltöznek az emberek életébe. Egy különleges szörny után kutatva Kate visszatér Veritybe, és Angus mellett megpróbálja a lehetetlent: megállítani a szörnyet, amit ő teremtett. Sötét, kegyetlen, igazságtalan ez a könyv, de rendkívül jól felépített. Bár mondhatnám, hogy illett volna hozzá egy másik befejezés, de megértem, hogy miért így ért véget. Szívet tépő, de így tökéletes.

Ebbe a könyvbe én nem csak majdnem haltam bele, hanem tényleg…

Talán ez volt az első könyv, ami ennyire megérintett és szívszaggató volt! Kate sosem tartozott a kedvenceim közé, ennek ellenére kedveltem és szerettem a róla szóló részeket is. August viszont az abszolút kedvencem!
Nem tudom igazán, hogy mit kellene most írnom, mert még nem volt időm megemészteni. Talán sosem fogom tudni…

Hiányozni fog Verity városa, August, Kate, a szörnyek és az egész történet. Annyira a szívemhez nőtt, és most el kell engednem, mert vége.

Bővebben: https://bookdemonkonyvesvilaga.blogspot.com/2018/11/vic…

„A lényeg nem az volt, micsoda ő, hanem hogy miért létezik, mi a célja, a szerepe a darabban. Mindenkinek megvolt a maga szerepe”

Azt hiszem, aki egyszer belép V-város kapuján, az örökre ott ragad.
A Corsai-k széttépik az ellenállását.
A Malchai-k vérként szívják ki belőle a „más dolgom is van, mint olvasni” gondolatot.
A Sunai-k énekei elveszik a lelkét.
Viszont az a nagy igazság, hogy én örömmel csöppentem bele ismét ennek a csodálatosan-veszélyes szörnytengernek a közepébe.
(…) spoiler
Még mindig borsódzik a hátam, ha az árnyékra gondolok.
Még mindig összefacsarodik a szívem, ha mindenki másra gondolok.
Még mindig azt mondom, hogy nagyon kevés ennyire egyedi könyvet olvasok.
Több Verity szörnyeihez hasonló csodát a magyar olvasóknak.
Egyszerre volt kegyetlen és sötét.
Egyetértek az írónővel: ebbe a kötetbe én is majdnem belehaltam.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2018/11/victoria-sch…

Ó. Hát nem úgy ért véget, ahogy gondoltam.
Tetszett, sokkal jobban, mint az első része. Mondjuk az elejét kicsit feleslegesnek tartom, de meg kellett ott is mutatni, hogy a szörnyetegben is ott van az önzetlenség és a felebaráti szeretet.