Egy ​sötét duett (Verity szörnyei 2.) 91% 224 csillagozás

Oh, bakker'! Ez azért kemény volt!
Hogy az írónőt idézzem a köszönetnyilvánítás részből, ebbe a könyvbe csaknem én is belehaltam. Mindig ezt mondom, de most komolyan is gondolom. Egy ilyen világban valóban kemény ára van a reményteli befejezésnek.
Ez a könyv egyszerre okozott boldogságot és szomorúságot, de nagyon szerettem. August-ot már az előző részben is szerettem, Kate-et pedig ebben a részben sikerült igazán megszeretni. Mindenesetre merész húzás volt az írónőtől. Még mindig nem akarom elhinni. A történet végét olyan nyitottnak éreztem. Talán van remény.

Talán még izgalmasabbra és véresebbre sikerült a folytatás, mint az előző rész. Kate hat hónap után visszatér Veritybe egy szörnyet üldözve, de nem az fogadja, amire számított. August sem a régi, és akiről azt hitte, hogy halott, nagyon is él. Apja halála után a szörnyek már egy cseppet sem fogják vissza magukat és a fél városrész szinte kihalt. Valami drasztikusra van szükség, de az ellenség is nagyra törő terveket szövöget.
Remélem sikerült eléggé rébuszokban írnom, ahhoz, hogy ne spoilerezzem el a cselekményt. August szörny létére még mindig a legszimpatikusabb szereplő, de neki is változtatnia kell a hozzáállásán mert az emberek nemcsak feketék vagy fehérek. Nem mondom, hogy a befejezéssel maximálisan elégedett vagyok, de ehhez a sztorihoz amúgy sem illik a rózsaszín.

„– Tudom, hogy fáj […]. – Csináld úgy, hogy megérje a fájdalmat.”

Ez bizony fájt. De teljes mértékben megérte.

A történet ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért: Verity városa továbbra is sötét, véres, kegyetlen, de az egész hihetetlenül fantáziadús és lebilincselő. Bár picit ez a rész is lassabban indult be, ez nekem most kifejezetten jól jött, segített ismét felvenni a ritmust a történésekkel. Utána viszont nem volt megállás, teljesen magukkal ragadtak az események. August és Kate. Az biztos, hogy az egyik kedvenc párosommá váltak. Az előző részhez képest még nagyobb karakterfejlődésen mentek keresztül, legyen szó a másokhoz való hozzáállásról, vagy éppen önmaguk elfogadásáról. Nagyon szerettem kettejük különös kapcsolatát, a mély, kissé elvont gondolatokat, és egyébként a mellékszereplők kidolgozását is. A befejezés szó szerint fájt, vérzett a szívem, viszont pontosan az a fajta különleges és méltó lezárás volt, amit ez a történet megérdemel.

Schwab tönkretett.
Értem én. Én is szoktam ilyeneket csinálni… De elég sz@r érzés a másik térfélen lenni, és tűrni, hogy összetapossák a szívedet, aztán még meg is rugdossák a maradványait.
Hát ennyi.

Ja, amúgy még mindig imádom, ahogy ír, meg ahogy világot teremt, de most azért lenne hozzá pár keresetlen szavam.

Ez a könyv kitépte a szívem. És közben még élveztem is.
Bővebben: https://www.youtube.com/watch…

„A lényeg nem az volt, micsoda ő, hanem hogy miért létezik, mi a célja, a szerepe a darabban. Mindenkinek megvolt a maga szerepe”

Azt hiszem, aki egyszer belép V-város kapuján, az örökre ott ragad.
A Corsai-k széttépik az ellenállását.
A Malchai-k vérként szívják ki belőle a „más dolgom is van, mint olvasni” gondolatot.
A Sunai-k énekei elveszik a lelkét.
Viszont az a nagy igazság, hogy én örömmel csöppentem bele ismét ennek a csodálatosan-veszélyes szörnytengernek a közepébe.
(…) spoiler
Még mindig borsódzik a hátam, ha az árnyékra gondolok.
Még mindig összefacsarodik a szívem, ha mindenki másra gondolok.
Még mindig azt mondom, hogy nagyon kevés ennyire egyedi könyvet olvasok.
Több Verity szörnyeihez hasonló csodát a magyar olvasóknak.
Egyszerre volt kegyetlen és sötét.
Egyetértek az írónővel: ebbe a kötetbe én is majdnem belehaltam.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2018/11/victoria-sch…

Ebbe a könyvbe én nem csak majdnem haltam bele, hanem tényleg…

Talán ez volt az első könyv, ami ennyire megérintett és szívszaggató volt! Kate sosem tartozott a kedvenceim közé, ennek ellenére kedveltem és szerettem a róla szóló részeket is. August viszont az abszolút kedvencem!
Nem tudom igazán, hogy mit kellene most írnom, mert még nem volt időm megemészteni. Talán sosem fogom tudni…

Hiányozni fog Verity városa, August, Kate, a szörnyek és az egész történet. Annyira a szívemhez nőtt, és most el kell engednem, mert vége.

Bővebben: https://bookdemonkonyvesvilaga.blogspot.com/2018/11/vic…

Ó. Hát nem úgy ért véget, ahogy gondoltam.
Tetszett, sokkal jobban, mint az első része. Mondjuk az elejét kicsit feleslegesnek tartom, de meg kellett ott is mutatni, hogy a szörnyetegben is ott van az önzetlenség és a felebaráti szeretet.

Soha nem olvasom el a köszönetnyilvánításokat rendesen, naná, hogy most beleolvastam, nyilván még olvasás közben, és így lelőttem magamnak a poént.. És így összeszorult torokkal vártam mi lesz.
A szívem szakad meg. Tényleg.
Szerettem ezt a történetet, a szereplőket, a fantáziát.
A fél csillagot azért vonom le, mert nem annyira jött be a könyv eleje, de miután Kate visszatért Veritybe, már szuper volt.
Bár számomra nem derült ki, hogyan jött létre Káoszevő, de rendkívüli fegyver volt egy pokoli gonosz kezében.
Rengeteg kegyetlenség, izgalom, és remény van ebben a könyvben.
Meg kell emészteni az biztos.
Nagyon ajánlom a sorozatot.

Valószínűleg nem ez lesz a kedvenc sorozatom, de ettől függetlenül tetszett. Ez egy szörnyekkel teli világ, ahol két fiatal, egy szörny aki ember akar lenni, és egy lány aki viszont olyan erős akár lenni mint egy szörny, együtt kuzdenek a túlélésért. Szinte semmi romantika nincs benne spoiler A könyv inkább a harcra és a kegyetlensegre hegyeződik ki, de közben feszeget azért morális kérdéseket is: biztos hogy mindenki bűnös, aki elkövetett már az életében súlyos hibát ? Bár nem hiszem h valaha újra olvasom jó kis sorozat volt ez :)