Az ​Archívum (Az Archívum 1.) 290 csillagozás

Victoria Schwab: Az Archívum

Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2013
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051470 · Fordította: Hudácskó Brigitta

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Wesley Ayers · Mackenzie Bishop (Mac) · Roland


Kedvencelte 53

Most olvassa 8

Várólistára tette 294

Kívánságlistára tette 201

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Naiva P>!
Victoria Schwab: Az Archívum

„Ha elmondanád valakinek, hogy van egy hely, ahol az anyjuk vagy a bátyjuk vagy a lányuk még mindig létezik – valamilyen formában, – darabokra szednék a világot, csak hogy bejuthassanak oda. (…)
– Mindegy, mit mondanak, akkor is megtennének bármit.
– Honnan tudod?
– Mert én is megtennem. Higgy nekem, te is így lennél vele.”

Victoria Schwab-ot felesleges tovább ajnároznom, de hogy milyen volt ez a könyve? Elképesztő! A könyv elején, kissé lassan csordogáló, de tudod, hogy a felénél letehetetlen lesz. A második felénél pedig azt kívánod, bárcsak több oldal lenne még hátra! A könyv hangulata sötét, kissé nyomasztó, nem éppen egy vidám olvasmány.
Már maga az alapkoncepció, hogy a halálunk után el tudják tárolni az emlékeinket és a halottakat Történetként, egy fajta könyvtárakban tárolják. Az Őrzők pedig okkal ügyelnek arra, hogy lehetőleg archiválva maradjanak.
Egészen egyedi elképzelés és megvalósítás volt ez az írónő részéről. Főként, ha azt nézzük, hogy a YA fantasy piac tele van vámpíros, vérfarkasos, sötét tündéres természetfeletti regényekkel.
A történet főszereplője egy Mackenzie nevű tinédzserlány. A könyv így főként fiatal olvasókhoz szól. Már nem vagyok tinédzser, de mégsem éreztem, hogy ehhez én már öreg vagyok. Talán, mert nem a szokásos, első szerelmes, gimis alapokra fektette az írónő a hangsúlyt. Nem is kérdés, hogy akarom-e a folytatást.

3 hozzászólás
Lanore P>!
Victoria Schwab: Az Archívum

Teljesen beszippantott az Archívum. A gondolata, a leírása, a felépítése, ahogy a múlt keveredett a jelennel, minden! Zseniális alapötlet volt, jó stílussal és megfogalmazással, kedvenc lett belőle. Elvarázsoltak a folyosók, a termek, a különleges ajtók (valamiért mindig a Szörny Rt.-s ajtók jutottak eszembe :D), a fiókok, a Könyvtárosok/Őrzők/Történetek, az egész rendszer… még mindig ott bolyongok valahol az Archívum labirintusában, és nem is akarok kijönni, minden egyes négyzetcentiméterét be akarom járni, meg akarom ismerni. Nagyon tetszett az elképzelés, hogy az embereket „olvasni” lehet, és természetesen minden olvasás más és más… hangok, dallamok kavalkádja, halk vagy épp hangos zene, összevisszaság, vagy tiszta pillanatok, szomorúság, boldogság, fájdalom… szívesen kipróbálnám. Nem csak az emberek, hanem a tárgyak, a falak, a padló is képes megmutatni az emlékeket, nagyon jó volt ezekről olvasni, és elkapni velük együtt az emlékfonalakat. Mac-et egy picit nehéz volt megkedvelnem, de értettem, hogy miért lett ilyen „mimóza” típus, és a végére a szívemhez nőtt, főleg az önállósága és kitartása miatt. A Ben-nel való kapcsolata megérintett, annyira őszinte és szomorú volt… a Papi-ról szóló visszaemlékezésekkel pedig sok apró részlet került a helyére. Wes nem a hagyományos szépfiú típus, őt rögtön megszerettem, humoros, hangos, őszinte. Owen pedig maga a csend, a nyugalom, ezzel sikerült is jól megtévesztenie… ó, és Roland, a hűvös, de segítőkész Könyvtáros, a piros tornacipőjével, levett a lábamról :) Letehetetlen könyv volt, több, mint 5 csillag, ez nem is kérdés. Jöhet a folytatás!

„Ha elveszítenél valakit, és úgy gondolnád, hogy az illető örökre elment, aztán megtudnád, hogy vissza lehet hozni, akkor ugyanott lennél te is a többivel, és puszta kézzel próbálnád lebontani a falakat.”

Igen. Én is ott lennék!

3 hozzászólás
deen>!
Victoria Schwab: Az Archívum

Nem is értem, miért nem olvastam én ezt könyvet eddig. Pedig remek olvasmány. Ötletes, nagyon jól kivitelezett, izgalmas, érdekes, borzongató. Mac nagyon korán lépett nagyapja nyomdokaiba Őrzőként. Történetekre vadászik, majd visszaszolgáltatja őket az Archívumba, ahol minden halott lenyomatát őrzik. Amikor azonban testvére halála utána a Coronado-ba költözik, egyszerre megváltozik minden: többet kell vadásznia és különös dolgok történnek a Sikátorban és az Archívumban. Miközben Mac próbálja kideríteni, mi folyik a háttérben, egyre inkább a Coronado-ban történt halálesetek hálójába kerül, ráadásul megszegi a szabályokat is. Mindezek tetejébe még segítőtársat is kap Wesley, a gót srác személyében, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ugyanakkor a titkok egyre bonyolultabbá teszik kettejük kapcsolatát. Bevallom és végigizgultam a könyvet, teljesen beszippantott, még akkor is, ha elég korán rájöttem a titok nyitjára. Ugyanakkor kaptam jó pár meglepetést is a végére. Kiváló történet volt, csak egy picit rövid, szívesen olvastam volna még Mac kalandjairól. Na, majd a következő részben, jövőre.

zsebibaba007>!
Victoria Schwab: Az Archívum

Victoria Schwab egy olyan világot tárt fel előttem, amiről eddig még nem olvastam, de még csak hasonlóval sem találkoztam, egyszerűen fantasztikus, zseniális és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Ez a világ, és az alaptörténet is jól felépített, összetett, és tényleg annyira egyedi, hogy öröm volt elmerülni benne. Maga az Archívum rejtélyes, minden egyes elemében ott a titokzatosság, a misztikum, egyszerűen tudni akarod, hogy mi történik, és ott van a szemed előtt a megfejtés, de nem jössz rá.

Bővebben a blogon: https://maybeimabookworm.blogspot.hu/2016/09/tbr-csokke…

3 hozzászólás
Snow_White P>!
Victoria Schwab: Az Archívum

Victoria Schwab könnyed írásstílusát és történetvezetését eddig is nagyon szerettem, és ez ennél a könyvnél sem volt másként. Ismét kaptunk egy egyedi alapötletet, hozzá pedig egy meglehetősen komor, már-már nyomasztó hangulatú cselekményt. Egyfajta kettősséget is érzek a regénnyel kapcsolatban, mert ugyan elvileg ifjúsági műfajba tartozik, és ez a nagy részén erősen érződik is, viszont voltak olyan aspektusai, amelyek annyira sötétek és nyomasztóak voltak, hogy egyáltalán nem illettek bele ebbe a kategóriába. Például az a része, hogy a spoiler Nekem amúgy nagyon bejött ez a kettősség, sőt valójában pontosan ezért tetszett annyira, mert a könnyed, egyszerű cselekményszálak közé a szerző olyan komolyabb témákat is beletűzdelt, amitől végül mégsem vált egy egyszerű, bugyuta tini regénnyé.

2 hozzászólás
brena>!
Victoria Schwab: Az Archívum

Fergeteges ötlet, én imádtam.
Nevettem,paráztam, szorongtam, gyászoltam, de mindenek előtt faltam a sorokat:)))
Szerettem, szerettem, szerettem!
Bugyuta értékelés,de ez van:)))
Olvassátok!!!!

6 hozzászólás
kellyolvas P>!
Victoria Schwab: Az Archívum

Imádtam. Megvan benne minden ami öt csillagossá teszi:
-egy izgalmas eddig sosem látott világfelépítés
-nagyszerű karakterek, kezdve egy bátor, felelősségteljes, melegszívű hősnővel
-hátborzongató helyszín maga az Archívum, de a „hétköznapi” helyszín is remek, egy szállodából átalakított lakóház minden rejtett titkával
-mélyen szívbemarkoló események / helyzetek, amit továbbgondolok a könyv befejezése után is.
És az óriási pluszpont: Wes!!! Imádtam a kihúzott szemét és egyáltalán a kinézetét, igazi mai fiúkarakter, nem sűrűn találkoztam könyvben még vele.
Egyszerűen kötelező olvasmány!

Lorelei>!
Victoria Schwab: Az Archívum

Victoria Schwab neve most már évek óta csak pozitív élmények kapcsán jön velem szembe. Ötletem sincs, hogy miért halogattam ennyi ideig a könyveit, ugyanis amit eddig kaptam tőlük, az szinte varázslatos.

Nagyon szerettem Mackenzie karakterében, hogy bátor, vakmerő, eszes és szókimondó. Csupán a nagyfokú bizalmatlanságát nem tudtam megérteni. Tény, hogy az ember csak saját magában bízhat, de Wes számtalanszor bebizonyította az ellenkezőjét. Wesley a Coronado egy különc kiegészítője, bár annyi furcsaság között már inkább átlagosnak számít. Imádtam a humorát és a nyitottságát, viszont mindent egybevéve alig tudtam meg valamit róla és ezért a semleges szereplők közé tenném. Remélem, hogy ez a folytatásban változni fog és jobban beleláthatok majd a fejébe. Roland, az Archívum nagy tiszteletnek örvendő könyvtárosa, akiről egyből a David Tennant által megformált tornacipős Doki jutott az eszembe. Különösen az igazságérzetét szeretem. Ugyan betartja a szabályokat, de eléggé ruganyosnak képzelheti el őket, csakhogy megtehesse azt, ami szerinte helyes. Számos karaktert a szívembe zártam még és összességében nagyon szerethető szereplőkkel van tele a könyv.

Teljes értékelés: http://maybeitisaboutthestory.blogspot.hu/2017/03/victo…

Rémálom P>!
Victoria Schwab: Az Archívum

Az archívum olyan maga, mint a helyszín, ahol játszódik, egy régi, múlttal rendelkező, egykor csodálatos hotel. Minden sarkában meglepetés, rejtély, és hiába van tele élettel, mégis körbelengi egy kísérteties hangulat is, meghúzódik a sok mosoly mögött a fájdalom, a halál és a gyász.

Abszolút kedvenc könyv lett, és főleg a sok érzelmileg egysíkú ifjúsági regény után bemutatja, hogy a megszokott sablonokkal (új helyre költözöm, jajj helyes, rejtélyes fiút látok) is lehet érzelmes, izgalmas és egyedi történetet írni. A történet nagy előnye az erős hangulata, egyik percben a halállal és a gyásszal küzdünk a főszereplővel, nehéz szívvel, aztán már nyomozunk egy gyilkosság után, közben pedig néha nevetünk a nem hangsúlyos romantikát.

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Victoria Schwab: Az Archívum

Az Archívum 1

Ez a sorozat nekem kevésbé nyerte meg a tetszésemet, mint a szerző eddig olvasott könyvei, de azért nem bánom hogy elolvastam.
A könyv koncepciója eredeti volt és érdekes, ahogy a halál utáni életet a szerző ábrázolta. Emellett hátborzongató is, a felébredtek viselkedése a sikátorban, a régi bűnök utáni nyomozás is meglepő fordulatokat hozott.
Az első fele nekem vontatott volt, nehezen rágtam át magam rajta, a szereplők sem ragadtak meg annyira, mint vártam, de mivel semmit sem szoktam félbehagyni, tovább olvastam.
A második fele már sokkal jobb volt, izgalmas, fordulatos, meglepő titkokkal, amik végül kibontakoztak.
A könyv egy igazi érzelmi hullámvasút, a gyász családtagonkénti különböző feldolgozásával, kötelezettségekkel, áldozathozatallal, összetartozással.
A zűrzavarok is izgalmasak voltak, nem lehetett tudni egészen a végéig, hogy ki és miért teszi, amit tesz.
Nekem inkább a férfi szereplők voltak szimpatikusak és eléggé kiszámíthatatlan volt, hogy ki a jó és ki a rossz.
Szerintem ez a könyv még horrornak is elmehetne, semmiképp nem való a gyermek- és ifjúsági címke alá. Én biztos nem adnám gyermekek kezébe.
Ez egy kifejezetten felnőtteknek való könyv.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

abstractelf>!

– Anyám mindig azt mondja, hogy egy forró zuhany és egy jó alvás mindenre orvosság.

5 hozzászólás
Rémálom P>!

És nem megyek sehová. Legalább három gyilkossági kísérletre lesz szükség, hogy elijessz. És ha süti van a dologban, lehet, hogy még akkor is visszajövök.

127. oldal

4 hozzászólás
Rémálom P>!

Úgy érzem, hogy mindjárt darabokra hullok, de már nincs bennem semmi, ami tovább törhetne.

258. oldal

Greylupus>!

Úgy tűnik, anyut levette a lábáról Wesley mosolya, a könnyedsége. Engem legalábbis tutira megvett.
Még csak meg sem rándul, amikor anyu kezet fog vele.
– Már látom, hogy miért kedvel annyira a lányom.
Wesley mosolya még szélesebbre húzódik, ahogy visszahúzza a kezét. – És ön szerint a szívdöglesztő szépségem tetszik neki, a kellemes modorom, vagy az, hogy ellátom péksüteménnyel?

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wesley Ayers
3 hozzászólás
Greylupus>!

A tudás hatalom, de a tudatlanság áldás is lehet.

269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tudás · tudatlanság
Greylupus>!

– Hogy van Wes? – kérdezi apu.
– Jól. Segít az Isteni színjátékkal.
– Mostanában ezt így hívják?
– Apu!
Anyu a homlokát ráncolja. – Nem vitted magaddal a könyvet, amikor elmentél?
Az üres kezemre pillantok és eltöprengek. Hol hagytam? A kertben? A könyvtárban? Nixnél? A tetőn? Nem, a tetőn nem volt nálam..
– Mondtam én, hogy nem olvastak – suttogja apu.
– Nagyon… karakteres fiú – teszi hozzá anyu.

178. oldal

5 hozzászólás
abstractelf>!

Az ember a legapróbb dologtól is darabokra hullhat. Egy pólótól, ami a mosógép háta mögül kerül elő. Egy játéktól, ami beesett a szekrény alá a garázsban, és mindenki elfeledkezett róla egészen addig, míg valaki le nem hajol, hogy felvegyen valamit, majd a következő pillanatban ott zokog a betonon egy poros baseballkesztyűbe.

abstractelf>!

– Könnyű hazudni. De magányos dolog.
− Hogy érted?
− Ha mindenkinek mindenről hazudsz, akkor mi marad? Mi igaz?
− Semmi – felelem.
− Pontosan.

Rémálom P>!

– Csak vigyázz, hova nyúlkálsz, mert a munkára szeretnék koncentrálni, nem arra a szörnyűséges rockzenére, ami belőled jön.
Wesley szemöldöke felszalad. – Úgy hangzom, mint egy rock zenekar?
− Ne örülj ennyire. Úgy hangzol, mint egy rock zenekar, akit éppen kihajítanak egy kamionból.
Wes mosolya még szélesebbre húzódik. – Állati. És csak mondom, hogy te meg úgy hangzol, mint a vihar. Emellett pedig ha a lelkem kifogástalan zenei ízlése nem nyeri el a tetszésedet, akkor tanuld meg kiszűrni.

203. oldal

abstractelf>!

Mert egyetlen módon lehet csak megörökíteni egy embert: nem szavakban, nem képekben, hanem csontban és bőrben és emlékekben.

3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Az Archívum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Franziska Gehm: Egy zabálnivaló barátnő
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
Ransom Riggs: Üresek városa
Maggie Stiefvater: A hajsza
Lois Lowry: Valahol, messze
Neil Gaiman: A temető könyve
Neil Gaiman: Coraline
Terry Pratchett: Szárnyalók