Az ​Archívum (Az Archívum 1.) 262 csillagozás

Victoria Schwab: Az Archívum

Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

Eredeti mű: Victoria Schwab: The Archived

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2013
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051470 · Fordította: Hudácskó Brigitta

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Wesley Ayers · Mackenzie Bishop (Mac) · Roland


Kedvencelte 51

Most olvassa 10

Várólistára tette 271

Kívánságlistára tette 197

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Lanore P
Victoria Schwab: Az Archívum

Teljesen beszippantott az Archívum. A gondolata, a leírása, a felépítése, ahogy a múlt keveredett a jelennel, minden! Zseniális alapötlet volt, jó stílussal és megfogalmazással, kedvenc lett belőle. Elvarázsoltak a folyosók, a termek, a különleges ajtók (valamiért mindig a Szörny Rt.-s ajtók jutottak eszembe :D), a fiókok, a Könyvtárosok/Őrzők/Történetek, az egész rendszer… még mindig ott bolyongok valahol az Archívum labirintusában, és nem is akarok kijönni, minden egyes négyzetcentiméterét be akarom járni, meg akarom ismerni. Nagyon tetszett az elképzelés, hogy az embereket „olvasni” lehet, és természetesen minden olvasás más és más… hangok, dallamok kavalkádja, halk vagy épp hangos zene, összevisszaság, vagy tiszta pillanatok, szomorúság, boldogság, fájdalom… szívesen kipróbálnám. Nem csak az emberek, hanem a tárgyak, a falak, a padló is képes megmutatni az emlékeket, nagyon jó volt ezekről olvasni, és elkapni velük együtt az emlékfonalakat. Mac-et egy picit nehéz volt megkedvelnem, de értettem, hogy miért lett ilyen „mimóza” típus, és a végére a szívemhez nőtt, főleg az önállósága és kitartása miatt. A Ben-nel való kapcsolata megérintett, annyira őszinte és szomorú volt… a Papi-ról szóló visszaemlékezésekkel pedig sok apró részlet került a helyére. Wes nem a hagyományos szépfiú típus, őt rögtön megszerettem, humoros, hangos, őszinte. Owen pedig maga a csend, a nyugalom, ezzel sikerült is jól megtévesztenie… ó, és Roland, a hűvös, de segítőkész Könyvtáros, a piros tornacipőjével, levett a lábamról :) Letehetetlen könyv volt, több, mint 5 csillag, ez nem is kérdés. Jöhet a folytatás!

„Ha elveszítenél valakit, és úgy gondolnád, hogy az illető örökre elment, aztán megtudnád, hogy vissza lehet hozni, akkor ugyanott lennél te is a többivel, és puszta kézzel próbálnád lebontani a falakat.”

Igen. Én is ott lennék!

3 hozzászólás
>!
deen
Victoria Schwab: Az Archívum

Nem is értem, miért nem olvastam én ezt könyvet eddig. Pedig remek olvasmány. Ötletes, nagyon jól kivitelezett, izgalmas, érdekes, borzongató. Mac nagyon korán lépett nagyapja nyomdokaiba Őrzőként. Történetekre vadászik, majd visszaszolgáltatja őket az Archívumba, ahol minden halott lenyomatát őrzik. Amikor azonban testvére halála utána a Coronado-ba költözik, egyszerre megváltozik minden: többet kell vadásznia és különös dolgok történnek a Sikátorban és az Archívumban. Miközben Mac próbálja kideríteni, mi folyik a háttérben, egyre inkább a Coronado-ban történt halálesetek hálójába kerül, ráadásul megszegi a szabályokat is. Mindezek tetejébe még segítőtársat is kap Wesley, a gót srác személyében, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ugyanakkor a titkok egyre bonyolultabbá teszik kettejük kapcsolatát. Bevallom és végigizgultam a könyvet, teljesen beszippantott, még akkor is, ha elég korán rájöttem a titok nyitjára. Ugyanakkor kaptam jó pár meglepetést is a végére. Kiváló történet volt, csak egy picit rövid, szívesen olvastam volna még Mac kalandjairól. Na, majd a következő részben, jövőre.

>!
zsebibaba007
Victoria Schwab: Az Archívum

Victoria Schwab egy olyan világot tárt fel előttem, amiről eddig még nem olvastam, de még csak hasonlóval sem találkoztam, egyszerűen fantasztikus, zseniális és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Ez a világ, és az alaptörténet is jól felépített, összetett, és tényleg annyira egyedi, hogy öröm volt elmerülni benne. Maga az Archívum rejtélyes, minden egyes elemében ott a titokzatosság, a misztikum, egyszerűen tudni akarod, hogy mi történik, és ott van a szemed előtt a megfejtés, de nem jössz rá.

Bővebben a blogon: https://maybeimabookworm.blogspot.hu/2016/09/tbr-csokke…

3 hozzászólás
>!
Snow_White P
Victoria Schwab: Az Archívum

Victoria Schwab könnyed írásstílusát és történetvezetését eddig is nagyon szerettem, és ez ennél a könyvnél sem volt másként. Ismét kaptunk egy egyedi alapötletet, hozzá pedig egy meglehetősen komor, már-már nyomasztó hangulatú cselekményt. Egyfajta kettősséget is érzek a regénnyel kapcsolatban, mert ugyan elvileg ifjúsági műfajba tartozik, és ez a nagy részén erősen érződik is, viszont voltak olyan aspektusai, amelyek annyira sötétek és nyomasztóak voltak, hogy egyáltalán nem illettek bele ebbe a kategóriába. Például az a része, hogy a spoiler Nekem amúgy nagyon bejött ez a kettősség, sőt valójában pontosan ezért tetszett annyira, mert a könnyed, egyszerű cselekményszálak közé a szerző olyan komolyabb témákat is beletűzdelt, amitől végül mégsem vált egy egyszerű, bugyuta tini regénnyé.

2 hozzászólás
>!
brena
Victoria Schwab: Az Archívum

Fergeteges ötlet, én imádtam.
Nevettem,paráztam, szorongtam, gyászoltam, de mindenek előtt faltam a sorokat:)))
Szerettem, szerettem, szerettem!
Bugyuta értékelés,de ez van:)))
Olvassátok!!!!

6 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Victoria Schwab: Az Archívum

Imádtam. Megvan benne minden ami öt csillagossá teszi:
-egy izgalmas eddig sosem látott világfelépítés
-nagyszerű karakterek, kezdve egy bátor, felelősségteljes, melegszívű hősnővel
-hátborzongató helyszín maga az Archívum, de a „hétköznapi” helyszín is remek, egy szállodából átalakított lakóház minden rejtett titkával
-mélyen szívbemarkoló események / helyzetek, amit továbbgondolok a könyv befejezése után is.
És az óriási pluszpont: Wes!!! Imádtam a kihúzott szemét és egyáltalán a kinézetét, igazi mai fiúkarakter, nem sűrűn találkoztam könyvben még vele.
Egyszerűen kötelező olvasmány!

>!
Lorelei
Victoria Schwab: Az Archívum

Victoria Schwab neve most már évek óta csak pozitív élmények kapcsán jön velem szembe. Ötletem sincs, hogy miért halogattam ennyi ideig a könyveit, ugyanis amit eddig kaptam tőlük, az szinte varázslatos.

Nagyon szerettem Mackenzie karakterében, hogy bátor, vakmerő, eszes és szókimondó. Csupán a nagyfokú bizalmatlanságát nem tudtam megérteni. Tény, hogy az ember csak saját magában bízhat, de Wes számtalanszor bebizonyította az ellenkezőjét. Wesley a Coronado egy különc kiegészítője, bár annyi furcsaság között már inkább átlagosnak számít. Imádtam a humorát és a nyitottságát, viszont mindent egybevéve alig tudtam meg valamit róla és ezért a semleges szereplők közé tenném. Remélem, hogy ez a folytatásban változni fog és jobban beleláthatok majd a fejébe. Roland, az Archívum nagy tiszteletnek örvendő könyvtárosa, akiről egyből a David Tennant által megformált tornacipős Doki jutott az eszembe. Különösen az igazságérzetét szeretem. Ugyan betartja a szabályokat, de eléggé ruganyosnak képzelheti el őket, csakhogy megtehesse azt, ami szerinte helyes. Számos karaktert a szívembe zártam még és összességében nagyon szerethető szereplőkkel van tele a könyv.

Teljes értékelés: http://maybeitisaboutthestory.blogspot.hu/2017/03/victo…

>!
Rémálom
Victoria Schwab: Az Archívum

Az archívum olyan maga, mint a helyszín, ahol játszódik, egy régi, múlttal rendelkező, egykor csodálatos hotel. Minden sarkában meglepetés, rejtély, és hiába van tele élettel, mégis körbelengi egy kísérteties hangulat is, meghúzódik a sok mosoly mögött a fájdalom, a halál és a gyász.

Abszolút kedvenc könyv lett, és főleg a sok érzelmileg egysíkú ifjúsági regény után bemutatja, hogy a megszokott sablonokkal (új helyre költözöm, jajj helyes, rejtélyes fiút látok) is lehet érzelmes, izgalmas és egyedi történetet írni. A történet nagy előnye az erős hangulata, egyik percben a halállal és a gyásszal küzdünk a főszereplővel, nehéz szívvel, aztán már nyomozunk egy gyilkosság után, közben pedig néha nevetünk a nem hangsúlyos romantikát.

>!
Vicky3 P
Victoria Schwab: Az Archívum

„Számomra egy könyvnél az egyik legnagyobb pozitívum az egyediség. Mindig elképedek egyeseknek mekkora képzelőereje van és milyen tehetsége, hogy ezt velem, olvasóval, is képes egy könyvön keresztül megosztani. Ennek köszönhetően pedig olyan fantasztikus, kitalálta helyeket és történeteket ismerhetek meg, ami a valóságban nem létezik, de még is úgy érzem, mintha valóban létezne, hála a kidolgozottságnak, minden egyes apró részletnek, ami sorról sorra varázsolja egésszé a történetet. Természetesen ez nem könnyű, és nem is sok író képes ezt megvalósítani – ami nem feltétlen jelenti azt, hogy nem jó író – de ha mégis belebotlok egy ilyen könyvbe, akkor mindig igyekszem kiélvezni azt. És az Archívum is egy ilyen könyv volt.”

Bővebben: http://three-points-of-view.blogspot.hu/2014/10/victori…

>!
szilvamag
Victoria Schwab: Az Archívum

Imádtam a könyv hangulatát! Schwab olyan ügyes kézzel fonta ezt a valószínűtlen világot, hogy azzal teljesen levett a lábamról. A könyv egy gyönyörűen megírt, kissé mogorva, izgalmasan félelmetes röténet, egy rendkívüli alapötlettel csodás kivitelezésben, tele szomorúsággal, reménnyel, szeretettel és küzdelemmel.
Mit mondhatnék még…. részemről szerelem ez a javából!
Bővebben a blogon.


Népszerű idézetek

>!
abstractelf

– Anyám mindig azt mondja, hogy egy forró zuhany és egy jó alvás mindenre orvosság.

3 hozzászólás
>!
Rémálom

És nem megyek sehová. Legalább három gyilkossági kísérletre lesz szükség, hogy elijessz. És ha süti van a dologban, lehet, hogy még akkor is visszajövök.

127. oldal

4 hozzászólás
>!
Rémálom

Úgy érzem, hogy mindjárt darabokra hullok, de már nincs bennem semmi, ami tovább törhetne.

258. oldal

>!
Greylupus

Úgy tűnik, anyut levette a lábáról Wesley mosolya, a könnyedsége. Engem legalábbis tutira megvett.
Még csak meg sem rándul, amikor anyu kezet fog vele.
– Már látom, hogy miért kedvel annyira a lányom.
Wesley mosolya még szélesebbre húzódik, ahogy visszahúzza a kezét. – És ön szerint a szívdöglesztő szépségem tetszik neki, a kellemes modorom, vagy az, hogy ellátom péksüteménnyel?

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wesley Ayers
3 hozzászólás
>!
Greylupus

A tudás hatalom, de a tudatlanság áldás is lehet.

269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tudás · tudatlanság
>!
abstractelf

Az ember a legapróbb dologtól is darabokra hullhat. Egy pólótól, ami a mosógép háta mögül kerül elő. Egy játéktól, ami beesett a szekrény alá a garázsban, és mindenki elfeledkezett róla egészen addig, míg valaki le nem hajol, hogy felvegyen valamit, majd a következő pillanatban ott zokog a betonon egy poros baseballkesztyűbe.

>!
Greylupus

– Hogy van Wes? – kérdezi apu.
– Jól. Segít az Isteni színjátékkal.
– Mostanában ezt így hívják?
– Apu!
Anyu a homlokát ráncolja. – Nem vitted magaddal a könyvet, amikor elmentél?
Az üres kezemre pillantok és eltöprengek. Hol hagytam? A kertben? A könyvtárban? Nixnél? A tetőn? Nem, a tetőn nem volt nálam..
– Mondtam én, hogy nem olvastak – suttogja apu.
– Nagyon… karakteres fiú – teszi hozzá anyu.

178. oldal

5 hozzászólás
>!
abstractelf

– Könnyű hazudni. De magányos dolog.
− Hogy érted?
− Ha mindenkinek mindenről hazudsz, akkor mi marad? Mi igaz?
− Semmi – felelem.
− Pontosan.

>!
Rémálom

– Csak vigyázz, hova nyúlkálsz, mert a munkára szeretnék koncentrálni, nem arra a szörnyűséges rockzenére, ami belőled jön.
Wesley szemöldöke felszalad. – Úgy hangzom, mint egy rock zenekar?
− Ne örülj ennyire. Úgy hangzol, mint egy rock zenekar, akit éppen kihajítanak egy kamionból.
Wes mosolya még szélesebbre húzódik. – Állati. És csak mondom, hogy te meg úgy hangzol, mint a vihar. Emellett pedig ha a lelkem kifogástalan zenei ízlése nem nyeri el a tetszésedet, akkor tanuld meg kiszűrni.

203. oldal

>!
abstractelf

Mert egyetlen módon lehet csak megörökíteni egy embert: nem szavakban, nem képekben, hanem csontban és bőrben és emlékekben.

3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Az Archívum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: A temető könyve
Neil Gaiman: Coraline
Terry Pratchett: Szárnyalók
Eoin Colfer: Artemis Fowl – Tündérekkel életre-halálra
C. C. Hunter: Born At Midnight – Született éjfélkor
Charles Gilman: Démon tanár úr
Pierdomenico Baccalario: Az első kulcs
Szakács Eszter: A Szelek Tornya
Kathryn Littlewood: Bliss – A varázslatos pékség titkai
Eric Elfman – Neal Shusterman: Edison csapdája