Életfonal 92% 31 csillagozás

Hazafelé menet elhaladtak egy kis üzletsor előtt. Az egyikben textíliát árultak, egy másikban mindenféle kárpitosmunkához szükséges holmit, a harmadik kirakata pedig tele volt rakva fonallal. Amikor megpillantotta a szivárvány minden színében pompázó gyapjút, hónapok óta először jutott eszébe szövőszéke, amit hátra kellett hagynia, és újra feléledt benne a remény. Annak idején remek szövőnőnek számított egy végtelen távoli helyen, s talán lehetséges lenne életének azt a darabkáját visszaszerezni… egy percre megállt a szemét legeltetni és elálmodozni arról, hogy milyen színeket vásárolna.

125. oldal

Katerina behúzta maga mögött az ajtót, és ujjait végigfuttatta a polcokon álló szalagok gurigáin. Ujjainak annyira jól esett a szatén tapintása, hogy nem tudott ellenállni neki, felkapott egyet és hagyta, hogy az anyag elkezdjen letekeredni a kezei között.

132. oldal

Ez a legvékonyabb anyag, amire még varrni lehet – magyarázta kíria Moreno. – Ha ennél is finomabb lenne, akkor a világon sehol nem találnánk hozzá elég vékony tűt. Katerinának megvolt a maga crépe de chine darabkája, amin gyakorolhatott. A szegélyt már ki is hímezte, s most a betűkön kezdett dolgozni. Az volt a terve, hogy ugyanabban a folyóírásos stílusban fejezi be a teljes nevet, amit oktatója használt az alsóneműhöz. Hatalmas szakértelemre és odafigyelésre volt szükség ahhoz, hogy a tű hegyét úgy helyezze az anyagra, hogy az ne húzzon ki szálat a matériából, de a kislány nagyon figyelt, és elképesztő tehetsége volt ehhez a feladathoz.
– Befűznéd nekem a nyolcast?
A nyolcas nagyon vékony tű volt, úgy siklott át az anyagon, hogy nyomot sem hagyott
maga után. Kíria Moreno először két „filoszra” szedte szét a cérnát, majd ezek egyikét még egyszer két szálra húzta, hogy olyan valamivel varrhasson, ami az emberi hajszálnál is vékonyabb. Ezek után Katerina éles szemére bízta, hogy befűzze az így nyert szálat a tűbe. Nem csomózta el a cérna végét, mivel azt úgyis láthatatlanul elrejti majd a varrással. Ezután mindketten hímezni kezdtek. Az igazi művészet az volt, hogy öltéseikkel úgy „írják bele” a tulajdonos nevét a holmiba, hogy végül azt a benyomást keltse, mintha spontán módon firkantották volna, egyfajta aláírás gyanánt – ez a stílus a ruhadarabot teljesen egyedivé tette viselője számára.
… Katerina szorgosan dolgozott a néven, s minden öltéssel egyre közelebb került a virághoz, amivel az egészet meg akarta koronázni.
– Tökéletes, gliki mu, ez csodás, édesem.

167-168. oldal

Ezen az estén azt tervezte, hogy tojásos -citromos levest főz, sült padlizsánt feta sajttal, báránycombot fehér babbal és diós süteményt sziruppal. Aztán még utána lukumi lesz, amit az előtte való nap készített.
Hónapok óta figyelte, hogyan hízik a férje. Leszámítva a hímzést, amit azalatt csinált, míg egyedül volt otthon, egyetlen olyan feladata volt, amikor tűt vett a kezébe: férje nadrágjainak a derekát kellett állandóan kiengednie. Miközben dolgozott, a szíve dalolt. A hús pácolódott saját zsírjában és levében, épp, ahogyan Gurgurisz szerette, és Katerina lelkesen kezdett hozzá a főzéshez: a tojás, a zsíros sajtok, a cukor, olaj és szalonna kis mennyiségben ártatlan dolog, de amilyen arányban ő használta őket, azzal tulajdonképpen megteremtette egy szívkoszorúér-elzáródás alapjait… Jelenleg e dús étkezéseknek egyetlen tapasztalható mellékhatása volt. A férje evés után szinte rögtön elaludt, de közben lassan, az artériák falán képzett lerakódásokkal egy másik célt is elősegítettek. Katerina azt mondogatta magának, hogy csak Gurgurisz kívánságát teljesíti.

376. oldal

A több száz éve halott emberek csontjait sikerült kicserélni pár ezer majdnem élőhalottéra.

272. oldal

A városban a németek pincéreket és házmestereket fizettek (bárkit, aki erre hajlandó volt), hogy elvezessék őket a felforgatókhoz vagy ellenállókhoz. Nekik is etetni kellett a családjukat, ezért vállalták, hogy szimatolnak honfitársaik után. Az ellenséggel lepaktálni pedig annyit jelent, hogy pár napig nem kínozza őket sem görcsölő, üres gyomruk, sem a gyerekek állandó nyüszítése, mert éhesek. Az éhség Theszaloníkit veszélyes hellyé tette.

258. oldal

Ebben a sötét, áporodott levegőjű házban talált utat magának egy tűzből kipattanó szikra. Ezen a délutánon. Ezerszer megesett már az ilyesmi. Hasonló, apró parazsakat gyakran köpött ki magából a tűzhelyben pattogó fa, amelyek lehullottak a padlóra, ahol egyetlen pillanatra felragyogtak, majd kihunytak. Ez a parázs azonban egy jól irányzott nyílvessző biztonságával hullott egyenesen a padlódeszkák közötti résbe, s röppályáján mintha a saját sebessége tovább szította volna melegét.
Egyenesen az öszvér tomporára esett, ahonnan az rögtön lesöpörte farka bojtjával. Ha az állat folyamatosan legyező farka bal felé pöckölte volna a parazsat, akkor a vizelettől iszamos padlón ért volna földet. Helyette azonban jobbra szállt, és a szalmára repült. Nem maradt meg a tetején, beljebb csúszott pár réteggel, majdnem odáig, ahol egy tyúk kotlott tojásain, így ezzel létrehozta a tökéletes körülményt ahhoz, hogy a még parázsló szikra tüzét életben tartsa.

46. oldal