A ​sziget 61 csillagozás

Victoria Hislop: A sziget

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy fontos, az életét meghatározó döntés előtt Alexis Fielding szeretné megismerni anyja múltját. De Szófia sosem beszélt erről. Csak annyit mondott, hogy mielőtt Londonba költözött, egy kis krétai faluban élt. Amikor Alexis úgy határoz, hogy Kréta szigetére utazik, levelet küld lányával egy régi barátnőjének, és megígéri, hogy tőle majd többet tud meg. Alexis megérkezik Piakára és elcsodálkozik, hogy a falutól nem messze van Szpinalonga szigete, Görögország egykori leprakolóniája. Aztán felkeresi anyja barátnőjét, Fotinit, és végre megtudhatja, amit Szófia egész életében titkolt: dédanyja, Eleni és lányai, a háború, szenvedély és tragédiák érintette család élettörténetét. Kiderül, milyen bizalmas viszony fűzi a szigethez és hogyan tartja őket fogságában a titok…

Eredeti mű: Victoria Hislop: The Island

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
GABO, Budapest, 2008
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636891398 · Fordította: Bozai Ágota

Kedvencelte 13

Most olvassa 4

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Victoria Hislop: A sziget

Maga a téma nagyon érdekes volt – az élet Krétán, a krétai emberek mentalitása, és főleg a leprakolónia életének leírása –, a megvalósítás viszont sántított kicsit. Részben – ahogy @Aurore is írta – a kerettörténet erőltetettsége és a szemtanú által elmondottak hitelességének megkérdőjelezhetősége (csomó olyat mond el, amiről nem tudhat) miatt. Részben a kicsit iskolásnak tűnő fogalmazás miatt, amihez talán a fordító is hozzájárult az esetlen, helyenként darabos mondatokkal és fura szóválasztással. Néha úgy éreztem, nem is szépirodalmat olvasok, hanem valamilyen krónikás leírást. Részben pedig az egyenetlenségek miatt – hol túl aprólékos, szinte vontatott, hol átsiklik fontos események felett is, hol összekapja a történetet. Nehezen fogadtam el azt is, hogy a két lánytestvér jellemét ennyire szélsőségesen jóra illetve rosszra formálta – angyal és ördög, nehezen hihető, hogy léteznek ennyire tökéletes/gonosz emberek.
Elgondolkoztató azonban az, hogy egy ember, aki évtizedeken át haragot tart és gyötrődik amiatt, mert titkolták előle a múltját, ugyanezt a hibát követi el a saját gyerekeivel szemben. És még csak fel sem ismeri ezt a hibáját.
A leprakolónia életének leírása miatt viszont egyedi olvasmány, nagyon ajánlom olvasásra.

>!
Aurore
Victoria Hislop: A sziget

A könyvet édesanyám nyomta a kezembe. Érdekes volt ennek a családnak a sorsa, mely ennyire szorosan összefonódik Szpinalonga – az egyik utolsó működő európai leprakolónia – történetével. A kerettörténetet egy kissé erőltetettnek éreztem, illetve, ha mindezt egy „szemtanú” mesélte el, akkor hogyan mondhatott olyan intim részleteket, amiket nem tudhatott, mivel azokról csak az adott történés közvetlen résztvevőinek lehetett tudomása? És hogy maradhat akkor ki ebből szinte teljesen a mesélő szubjektivitása, az ahogyan ő látta és élte meg ezeket a dolgokat? Tehát az írónőnek technikailag el kellett volna döntenie, narrátort akar vagy éppenséggel mindentudó mesélőt.

Mindazonáltal szép és megható történet, mely azért néha vontatott, és talán néhány részlet kihagyásával sem csorbult volna semmit. Viszont sokat megtudhatunk belőle a leprakolónia életéről és magáról a betegségről is. Ilyen értelemben ismeretterjesztő könyvként is működik. Azért a fordítóval elbeszélgettem volna néhány hajmeresztő megoldásáról (pl. a parasztok miért „szezonális” munkát végeznek egy regényben idénymunka helyett, hogy lehet vkinek „dús” a hangja stb.).

Ami a legjobban tetszett benne, az a görög szereplők mentalitása: az összetartásuk, az életszemléletük, a hatalmas szívük és az, hogy milyen lelkesen tudnak Bacchusnak hódolni. Hiába, számomra a mediterrán embertípus testesíti meg a legjobban azt, hogyan kell igazán, a szó legnemesebb értelmében embernek lenni.

>!
GABO, Budapest, 2008
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636891398 · Fordította: Bozai Ágota
2 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
Victoria Hislop: A sziget

Pár évvel ezelőtt a könyvhéten ajánlotta egy úr ezt a kötetet elolvasásra. Pár évvel ezelőtt olvasva valószínűleg jobban tetszett volna.
Értékeltem a görög emberekről, életvitelről való leírásokat, maga a sztori is érdekes volt, bár néha eltúlzottnak tűnt egy-egy rész, és ha már „A sziget” címet kapta, többet olvastam volna a szigetről, a leprások életéről, gondolatairól.
Első kötetnek jó, de bevallom, olvasás közben néha kicsit unatkoztam.

>!
geszti
Victoria Hislop: A sziget

Lepra….elég ijesztően hangzó téma választás, kicsit félve is vágtam bele. (utálok mindent, ami betegségekkel kapcsolatos)
Aztán mégis megnyert magának ez a könyv. Tudta úgy tálalni, hogy nem volt rémisztő, mégis megérintett. Imádtam a krétai szokásokról, falvakról szóló részeket, újra és újra ott járhattam képzeletben. Gyorsan pergett a cselekmény, némi romantikával, történelemmel, anya-lánya kapcsolattal fűszerezve. Az utolsó néhány oldal egy picit rózsaszínre sikeredett, de még ezt is elnézem neki.

5 hozzászólás
>!
kolika
Victoria Hislop: A sziget

Victoria Hislop könyve pont a szigeten élők és a szigeten történtek által válik érdekessé. Alexis élete egykettőre felborul, amint a kíváncsiságától vezérelve megérkezik Krétára. A leprások életéről írt részek érdekeltek a leginkább. Szörnyű érzés lehet/lehetett ilyen betegséggel együttélni. A regényben olvashatunk a betegek társadalmáról, mindennapjairól, akik próbálták berendezni hátralévő napjaikat.
A regény során nem unatkozunk, történéseivel, emberi sorsok bemutatásával sokat tesz, hogy figyelmünk ne lankadjon. Hislop remek érzékkel nyújt a témához.
A leprások nélkül A sziget csak egy lenne a sok családregény közül.

>!
bozs
Victoria Hislop: A sziget

Igaza volt a férjemnek, ez a könyv fantasztikus, izgalmas, fordulatos. Még az utolsó 20 oldalon is történtek csavarok.
Egy család történetét, valamint Spinalonga szigetén élő lepratelepről olvashatunk. Hát én nem így képzeltem el egy lepratelepet.
Fél csillagot azért vontam le, mert a vége hirtelen nagyon gyors lett. Ha már az elején részletesen, de érdekesen leírta a történetet, akkor a vége miért nem lehetett olyan. Engem érdekelt volna.

4 hozzászólás
>!
utazó
Victoria Hislop: A sziget

Minden megvan amitől letehetetlen, izgalmas, továbbgondolkodtat, ráadásul vmi valóság, ill. helyszín-alapja is van.

>!
Emmama
Victoria Hislop: A sziget

Egyszeruen imadtam ezt a konyvet! Ittam minden szavat! Alig nehany honapja volt szerencsem Spinalongan jarni, igy meg kulonlegesebb volt az elmeny, szinte megelevenedtek a szemem elott a kis utcak, a hazak, az uzletek, a kikoto, ahol valaha pontosan ugyanolyan emberek eltek, dolgoztak, szerettek, szenvedtek, mint mindenki mas. Am ok el voltak zarva a vilagtol, hosszu es gyotrelmes halalra voltak itelve, de amig eljott az idejuk, addig sem engedtek, hogy a gyanakvo es ellenseges kulvilag megfossza oket az emberhez melto elethez valo joguktol. A temavalasztas es a helyszin ellenere sincsen a konyvben semmifele elborzaszto vagy tulsagosan aprolekosan feltaro tenyrajz a betegsegrol, inkabb a leprat atelt vagy rokonaikon, barataikon keresztul vele kapcsolatba kerult emberek szemszogebol abrazolja ezt a tortenelmi tenyt. Szeretheto hosok, pontos jellemrajzok, feszes vonalvezetes, lebilincseloen izgalmas tortenet – eppen ezert lett nagy kedvencem. Biztosan el fogom meg olvasni!

>!
Színek
Victoria Hislop: A sziget

Olvastam már hasonló témájú könyveket, de ez kiemelkedett közülük, nem akart elrettenteni, megértetni akart..Megértetni, hogy ha nem lehet valamin változtatni, hozzá kell magunkat szoktatni. A beszűkült lehetőségből a legtöbbet kihozni, és amíg csak tudunk adni. Szerettet, törődést,megértést, egy mosolyt. Mindig vannak sorsok kikét még a miénknél is nehezebbnek ítélünk meg, ha csak végig hallgatod őket, együtt éreztél velük, már adtál!
Victória Hislop: A sziget – című könyvének hősei tragédiák sorozatát élik meg, Giorgisz, Eleni, Maria, Kiritszisz. Közülük az apa Giorgosz lett szívemhez legközelebb álló. A egyszerű halász bámulatos jelleme, kötelesség tudata, a hatalmas apai szíve nagyon szerethető. Erős tud lenni, hogy kevesebb fájdalmat okozzon száműzetésre ítélt feleségének, lányának, pedig talán neki még náluknál is nagyobb szenvedésben van része. Tevékenységéből a szeretet, a megbocsájtás és a mások iránti empátia tükröződik.
Másik érdekes jellem még az unoka Szófia, ki 18- évesen szembesül kilétével. Döbbenete,
dacot vált ki belőle, örökre megtagadja sokat szenvedett szeretteit. Családos anyaként már szeretné meg nem történté tenni ezt, bocsánatot kérne, de már nincs kitől …………..
Nagy élmény ez a könyv, szívesen ajánlom nektek.

>!
lindus10
Victoria Hislop: A sziget

Egyszerre, megdöbbentő és lebilincselő, de az biztos, hogy mélyen megérint. Akik már jártak a szigeten, most bizonyára másképp értékelik a látogatásukat azok, akik még nem jártak itt, erős vágyat éreznek majd, hogy megismerhessék a könyv lapjain megelevenedő helyeket. Egy biztos saját bajaink jelentősen eltörpülnek a könyv olvasása alatt.


Népszerű idézetek

>!
Aurore

Január közepén Giorgisz fontos hírt hozott: Fotini fiúgyermeknek adott életet. Maria minden részletet pontosan tudni akart.
– Hogy hívják? Hogy néz ki? Mennyi a súlya? – kérdezgette izgatottan.
– Mateosz – felelte Giorgisz. – Úgy néz ki, mint egy újszülött, és fogalmam sincs, mennyi a súlya. Gondolom, mint egy kis zsák liszt.

268. oldal

1 hozzászólás
>!
cassiesdream

Szpinalonga szigetén csak a halál miatt üresedett meg bármi.

>!
cassiesdream

Úgy tűnik Szofia Fielding nem csak eltemette a gyökereit, hanem jól meg is taposta őket.

>!
kolika

Az egyedüllét nem feltétlenül jelent magányt. Az ember tömegben is lehet magányos.

>!
shadowhunter1975 P

Az előtte magasodó ház falának résén át megpillantotta a tengert, és mögötte a szárazföldet. A leprások mindennap így nézhették Plaka falut, láthattak minden házat, minden hajót, talán a napi tevékenységüket folytató embereket is. Csak elképzelni tudta, milyen kínokat okozott nekik ez a közelség.
Milyen történeteket mesélhetnének e település falai? Nagy szenvedéseknek lehettek tanúi. Magától értetődő volt, hogy leprásnak lenni, erre a sziklára száműzve olyasmi lehetett, aminél rosszabbat az életben elképzelni sem igen lehet. Alexisnek azonban gyakorlata volt a régészeti lelőhelyek állapotából való következtetésben, és a hely maradványaiból pontosan tudta, hogy az élet sokkal komplexebb érzelmi skálájú lehetett itt, nem csak nyomorúságból és elkeseredettségből állt.

30-31. oldal (GABO, 2008)

>!
Jdit

Milyen más volt ez az utazás, mint diákkorában, amikor szigetről szigetre végigjárták a görög világot, amikor a barátai is szabad szellemű, lelkes emberek voltak, és hosszú, napfényes napjaikon azt csinálták, amit akartak; húszdrachmás érmével, fej vagy írás alapon döntötték el, hogy melyik tavernába menjenek, melyik strandon napozzanak, és mennyi ideig maradjanak egy adott szigeten.Visszatekintve nehéz volt elhinni, hogy az élet valaha is volt ilyen gondtalan.

14. oldal

>!
Jdit

A mi úgynevezett sorsunkat nem a csillagok, hanem főképpen őseink határozzák meg.

42. oldal

>!
Jdit

A század elején a kormány törvényt hozott, hogy Krétáról minden leprást Szpinalongára kell száműzni. Abban a pillanatban, hogy az orvos teljes bizonyossággal felállította a diagnózist, a betegnek örökre el kellett hagynia a családját, ott kellett jelentkeznie és leélnie hátralévő életét. Úgy hívták ezt a helyet, hogy Az élőhalottak szigete, és ennél pontosabb leírást nem is lehetne találni rá.

49. oldal

>!
Animia

Miért nézegetné letűnt civilizációk élettelen tárgyait, amikor életet lehelhet saját történetébe?

39. oldal

>!
Animia

Fotini szorgoskodott. Kávéskannát, csészealjakat, öblös csészéket, és a sütőből kivett kalácsot tett tálcára.
– Sajnálom, ez tegnapi, csak újramelegítettem. Ez az egyetlen rossz dolog itt. A pék vasárnap nem hajlandó felkelni. Szóval vagy kérges kenyeret harapunk, vagy friss levegőt – mondta Fotini nevetve.

41. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

James Aldridge: Tengeri sas
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög
Mary Renault: A királynak meg kell halnia
Robert Fulghum: A harmadik kívánság
Robert Fulghum: A harmadik kívánság 2.
Lawrence Durrell: A sötét útvesztő
Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Az istenek születése
Cecil Roberts: Szerelem és halál Kréta szigetén
Zbigniew Herbert: Labirintus a tengerparton
Klaus Bötig: Kréta