Valter ​és Vivien III. (Valter és Vivien 3.) 97% 30 csillagozás

„Döbbenetesen valós, emberi és szívet szorongató.” Ezt írtam első blikkre az írónőnek, de aztán sokkal jobban kifejtettem neki. ;*

Először is: enyém a megtiszteltetés és a hála, mert előolvasóként még megjelenés előtt kezembe vehettem a székesfehérvári Rómeó és Júlia legújabb történetét. Már iszonyatosan vártam! ^.^

Aztán eljött az ideje, nekem meg a „szerencsém”, hogy egyfekvő helyemben spoiler befaltam a trilógia befejező részét. spoiler

Rég olvastam ilyen tökéletesen emberi, reális és kerek történetet egy embertelen világba kényszerült, abszurd hátterű, sérült családról. Pláne ami végül lelkileg is felemelt… Talán Jane Austen Büszkeség és balítélete volt. Ez pediglen nagy szó! *.*

Victoria Green, kérem szépen, ismételten legónak nézett engem ;) szétszedett és összerakott! XD IMÁDOM! <3 ;* ^.^ Hozzávalók: nyugodt olvasósarok, 100 db-os papír zsebkendő, pár szelet pizza és pár pohár ital… :P

Minden van benne, ami engem elvarázsolt, egyszóval:
--> TÖKÉLETES! <--
Készüljetek olvasni, ki ne hagyjátok! Húsz csillagot adnék rá, ha lehetne, szóval ezt itt szorozzátok be néggyel! XD

Úgy érzem, igazán méltó befejezést kapott Valter és Vivien története. Nagyon tetszett!! Olyan sokat gondolkoztam már a második rész olvasása után is, hogy mennyire nehéz lehetett Valternak…hogyan lehet mindezt a sok rosszat feldolgozni, együtt élni vele, vagy megbocsátani és túllépni.. mennyire hat ez ki az Ő életére és családja. Minderre most megkaptam a választ. Nagyon nehéz és sok fájdalommal jár, de minden egyes ilyen pillanat „megérte”. De ha nekem kellene választani, vajon én is így döntenék? Ki, mit választana? Nagyon nehéz… de még ha hibázunk is, abból tanulunk. Ahogy Valter is. Viviből egy erős, de érzelmes anyuka lett, sokszor büszke voltam, hogy mennyire erős és határozott tudott maradni, a szíve ellenére is… Nagyon tetszett, hogy Léna szemszögébe is bepillantást nyerhettem, egy okos és hatalmas szívű kamasz lett belőle. És a befejezés… azt hiszem, itt is nagyon igaz az, hogy az élet a legnagyobb rendező… Kedves Írónő, azért a zsebkendő itt sem maradt el♥Egy élmény volt!!! (Levi miatt szomorú vagyok)

Kavarognak bennem a gondolatok. Az első két kötetet nagyon szerettem. Drukkoltam Vivinek és Valternak, hogy boldogok legyenek. Úgy örültem, hogy ott Valter szép lassan felnőtt és jó irányba változott.
Majd jött a 3. kötetet.
Valter és az ő démonjai.
A dühe.
A bosszúvágya.
Az alkoholizmusa.
Az önzősége.
Azért olvastam ilyen hosszú ideig, mert Valterre nagyon mérges voltam és bizony le kellett tennem a könyvet, emésztenem, hogy milyen ember lett hirtelen. Nem tetszett, nagyon nem.
Megértettem maximálisan Vivient, nem volt más választása csak az elengedés.
Valter miatt van a fél csillag levonás. Csakis miatta.
Még mindig szeretem Victoria Green stílusát, ez nem változik. Csak ebben a kötetben egyszerűen nem tudtam azonosulni Valterral és a démonjaival.

Bevallom sokáig húztam a harmadik rész olvasását, mert sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet, de az írónőnek sikerült túltennie az elképzeléseimen is…
Hihetetlen mennyi fájdalmat kellett elviselnie Valternek és Viviennek, de igaz. Vannak szívek, amik egymás nélkül megszünnek létezni. Az ő szerelmük legyőzhetetlen. Bebizonyították, hogy az igaz szerelem mennyi akadályt képes legyőzni egy szebb és jobb jövő reményében.
Örültem a befejezésnek, igazán megérdemelték ezt a lezárást, de Annáékat nagyon sajnáltam…
Köszönöm ezt a szívszorító utazást!

Zseniális!!! ♥ Köszönöm az írónőnek, hogy elolvashattam ezt a rendkívüli trilógiát. Tele érzelmekkel, harccal, viharral, erotikával, fájdalommal, boldogsággal. Egyszer fent, egyszer lent,szól a mondás. Ez így volt a történetben Valter és Vivien életében, kapcsolatában is. Végigizgultam a történetüket a viharos kezdettől a még viharosabb folytatáson át a boldog beteljesedésig. Csak ajánlani tudom! Letehetetlen trilógia egy magyar szerző tollából! :)

Bővebben:
https://konyvkultura.blogspot.com/2020/04/victoria-gree…

Nagyon tetszett a záró kötet. Sok érzelmet váltott ki belőlem. Volt bennem harag, boldogság, szomorúság, sajnálat, reménykedés, öröm. A szívemhez nőttek a szereplők, imádtam őket.
Köszönöm Victoria Green, hogy megírtad és olvashattam a könyveidet. Egyik sem okozott csalódást <3

Sokáig halogattam a befejező rész elolvasását, mert nehéz elengedni, azokat a szereplőket, akiket megszeretett az ember. Valter és Vivien története befurakszik az olvasó bőre alá és senki nincs, akit ne érintene meg mélyen a viszontagságos kapcsolatuk. Nagyon vártam, hogy az írónő milyen sorsot szán nekik. Csak bízni tudtam benne, hogy a végén nem fogok én is összetörni. Keserédes befejezés de végül a szerelem győzedelmeskedett mindenek felett. Köszönöm az élményt.

Valter élete nem volt csupa szivárvány és boldogság. Épp ellenkezőleg. Többször került a mélybe, hol életkörülményei később pedig a múlt gonosz és kísértő árnyai miatt. Mikor azt hitte, rátalált a boldogság, akkor sem nyugodhatott meg egyetlen percre sem. Megbélyegezték, és emiatt sokan nem hittek neki. De minden rossz ellenére, Vivien ott volt. Ők a tűz és a víz. Egymással sem és egymás nélkül sem tudnak élni. Küzdöttek, harcoltak. Szenvedtek, majdnem meghaltak. De a szerelem, ami végig ott lobogott a szemükben, mindig lángra lobbantotta őket, és mégis csak egymás mellett érezték jól magukat, mint egymástól távol.
A harmadik kötet sosem azt adja, amire az olvasó számít. Fordulatos. Meglepetésekkel teli olvasmánnyá sikeredett a lezáró kötet. Mindenkinek ajánlom, aki olvasta a sorozat első két kötetét. Garantálhatom, nem fognak csalódni.
Victoria! Gratulálok! És köszönöm, hogy részese lehettem Vivien és Valter életének.

Ez is nagyon jó rész volt és tetszett a befejezés is. Viszont Valter nagy csalódás volt, értem, hogy rossz volt a gyerekkora és szenvedett, azonban az már sok volt számomra, hogy Vivire támadt. Ettől függetlenül, örülök neki, hogy lehetőségem volt elolvasni.

A harmadik záró kötet is magával ragadott,ahogy az előző kettő is. Talán a karakterek ebben a fejezetben fejlődtek a legtöbbet. Ha eddig nem tudtál azonosulni az előző kötetekben velük,akkor most igen. Az írónő írásán is érződik,hogy mennyire sokat fejlődött az első rész óta. Köszönöm,hogy olvashattam az írónőtől,remélem fogok még olvasni tőle.