A ​nyers étel csodája 87% 26 csillagozás

Nekem érdekes volt ez a könyv, de alapvetően az ennyire egyoldalú táplálkozással kapcsolatban szkeptikus vagyok. Jó volt olvasni a szerző lelkesedését, és a nyers ételekbe vetett hitét, de egyik-másik állítása annyira misztikus hogy már-már csodaszámba megy. (Pl.a fogak regenerálódása). Manapság egyre többször olvasom, hogya vegetáriánus (néhol a vegán) táplálkozás megoldás az összes egészségügyi problémára. Az biztos, hogy környezetvédelmi szempontból is előnyös, de hogy a kizárólagosság mennyire hasznos, azt nem tudom megítélni. Ez a könyv is, mint az összes többi csak a saját igazát súlykolja, csak a pozitív példákat hozza, de nem mutat komplex képet.

Hát köpni-nyelni nem tudok, olyan volt ez a könyv.
Olyan volt ez a könyv, hogy egy éjszaka és egy délelőtt alatt behabzsoltam. Az első könyv a Boutenko család teljes életmódváltásáról szól, de olyan döbbentes mértékben váltottak életet, hogy az egyszerűen lenyűgöző. És még vicces is, csúcs!

A második könyv szinte teljes egészében a zöldturmixokról szól, és olyan meggyőző, hogy azonnal neki is kezdenék zöld turmixot inni, ha…
…ha nem innám már amúgy is hetek óta :-DD
Legremekb ex @Blanche-unk jóvoltából kezdtük el a turmixozást több mint egy hónapja, közvetlenül akkor mikor abbahagytuk a kávéivást (eleinte csak a tej miatt a doki veseköve után), és az a döbbenetes dolog történt, hogy egyáltalán nem hiányzott a kávé, pedig addig minimum napi kettőt ittunk mindketten, és ha egy nap valamiért nem ihattam kávét, akkor alvajáró voltam. Azt hittem nehéz lesz a leszokás, ehhez képest annyi az energiám, hogy majd' szétesem, reggelente már jó félórával a vekker előtt felébredünk, és hétvégén is már 7- fél 8 körül mindig pihenten ébredünk, pedig a kávés korszakban még 11 körül is alig bírtuk kivonszolni magunkat az ágyból.
Annyit bírok edzeni, hogy az csuda, pedig csak fél litert iszom meg naponta belőle. Egy almapucolásnyi idő alatt kész is van. Eszméletlenül finom és frissítő ital, mert a gyümölcsök ízei dominálnak benne, de mégis hozzájut a szervezet rengetegsok klorofillhoz, anélkül hogy rossz ízű füveket kellene rágcsálnom egész nap, mint egy nyúl.
A könyv hatására mindenesetre felemelem a napi adagot 1 literre fejenként, és rengeteg új ötletet kaptam, mert eddig például a répazöld vagy a kelkáposzta fel sem merült bennem mint zöldturmixalapanyag, de most elszáguldottam a boltba, és felmálháztam magam több kosárnyi zölddel meg gyümölccsel. Ma kivis-banános-petrezselymes-kelkáposztásat iszunk vacsorára!

(Azt hiszem készenállok rá, hogy elolvassam a Cukor Bluest.)

Elöljáróként annyit, hogy súly szempontjából én a másik véglethez tartozom – tehát a gebékhez –, akik bármit esznek, nem híznak. Ahogy a fogyni vágyók, én is keresem azokat a lehetőségeket, amik majd (valóban) átbillentik a mérleget a kívánt eredmény felé. A „raw food” mániát is egy ilyen lehetőségnek érzem/éreztem. Alapból szkeptikus természetem van, így nem is pucoltam ki a hűtőt, hogy na majd holnaptól akkor ez a módszer jön. Ilyenkor jön az olvassunk mindenfélét a témában korszak…

Maga a könyv olvasmányos, érdekes, elgondolkodtató (egy bizonyos határig), de nekem végig az volt az érzésem, hogy ezt is egy olyan írta, aki átesett a ló túlsó oldalára, miszerint a főtt étel fogyasztása káros (sőt, egyenesen összefüggésben említi a szenvedéssel). Ez kb. olyan, mintha én azt kántálnám, hogy autót használni káros (alá is tudom támasztani, hogy miért :-). No és azt állítani, hogy egy volt alkoholista nem veszi észre, ha a salátaöntetében bor van – meg egyenesen marhaság. A lyukas fog magától való regenerálódásán (főtt étel elhagyása után) meg már egyenesen felröhögtem és tudtam, hogy nehezen leszek raw food-hívő. No nem azért, mert nincs tömött fogam, hanem mert ez is egy áltudomány, ha ekkora balgaságok elhangzanak.
Foglaljuk össze: ha a társadalom 100%-ban nyers ételen élne, a fogorvosok (meg úgy általában az orvosok) munkanélkülivé válnának, az emberek napi 4-5 órát aludnának, mindenki tele lenne energiával és vidám lenne, az állatok meg stresszmentesen élhetnének mellettünk, mert ugye nem kergetnénk őket késsel-villával. Na, szép új világ (ha valóban így lenne). Az egészséges életmódról szóló dolgokra alapból nyitott vagyok, mert magam is igyekszem a legkisebb mértékben mérgezni magam. Lehet, hogy a nyers ételekkel se lenne semmi bajom, ha nem ilyen módon tálalták volna.

Számomra a könyv lényegét az alábbi mondat foglalja össze a legjobban: „Nem a tudásunk mennyiségétől függ, hogy sikeresek vagyunk-e a nyers étrenddel, hanem a természetbe és saját szervezetünkbe vetett hitünktől.” Vagyis, magyarázni fölösleges, lehetsz akár hülye is, a lényeg, hogy higgy benne, amit csinálsz, mert az a jó. Ha én elhatározom, hogy ezentúl csak ízeltlábúakkal fogok táplálkozni és hiszem, hogy az kell a szervezetemnek és kellő spirituális szintre kerülök, akkor nekem az lesz a jó. De felhozhattam volna példának azokat, akik fotoszintézissel akarnak 100+ évig élni. Nekem ehhez sajnos (?) nem szállt el az agyam eléggé, hogy befogadjam. Ugyanez volt a problémám az agykontrollal/villámolvasással is. Biztos rám férne egy alapos agymosás, de az én szervezetem egyenlőre azt üzeni, hogy csak így tovább (tehát tömöm magamba a szintetikus vitaminokat, azt eszem, amit megkívánok és finomnak tartok, no és persze lassan olvasok, bumm neki). Nagy kár, hogy az egészségre való nevelés különböző módszereit mindig egyfajta transzcendens állapot lengi körül. Értem én, hogy teljes életmódváltás szükségeltetik ahhoz, hogy valóban megváltozzunk, de had ne kelljen már agymosottá válnom miatta.

A könyv második fele számomra érdekesebb volt, mert eleve egy megdöbbentő „eseménnyel” kezdődött, miszerint hőseink 7 év nyers étel fogyasztása után megunták az étkeiket, vacakul érezték magukat, stb., stb. Hm… pont mint egy vegyes táplálkozású? Na ne már…
A csimpánzok étkezési szokásait vizsgálva eszembe jutott, hogy akár a tengerimalacokat is vehetnénk alapul – az én kocám (meg szerintem a legtöbb példány) megrögzött nyers étel fogyasztó. És ennek megfelelően vidám, energiától duzzad, bár napi 15 órát biztos alvással tölt és jobban belegondolva a hiszti rohamai is mindennaposak. Na, lehet, mégsem annyira működik a raw food mítosz? :-) Menten írok róla egy könyvet.

Nyers étkezés. Hm.
Azt írja, hogy fokozatosan kell átállni. Energiát ad, és rendben tartja a testsúlyt.
Zöld italrecepteket oszt meg és sok tapasztalatot, megélt élményt ír le azok köréből-életéből, akik már megtették ezt a nagy lépést. Számtalan betegség elűzője lehet ez a jó módszer, életszemlélet. Zöldekre fel! :)

Egy hosszabb méregtelenítő kúra megkezdésének apropóján kezdtem el olvasni, hogy ötleteket nyerjek a zöld turmixokhoz. Jó receptek vannak benne, a család egyes tagjainak története is érdekes, bár szerintem eléggé elnagyolt. Visszanövő mandulák, újraépült lyukas fogak, visszafeketedett ősz hajszálak, véres, hólyagos allergiás tünetek egy kis főtt ételtől, mániákus PH-önvizsgálatok…nos, ha ezeket félreteszem – hisz mindez betudható a család teljes elhivatottságának és tényleg minden elismerésem nekik, hogy ezt az életmódot választották – , akkor egy jó könyvről beszélek, amit érdemes a receptek miatt gyakran előkapni. Érdekes volt a zöld levelek fehérjetartalmáról olvasni, mert sport mellett nem mindegy, mennyi fehérje jut a szervezetembe.
Van benne egy felsorolás az ehető zöld leveles növényekről, azt nagyon hasznosnak találtam, mert nem kell a netet bújnom napokig, hogy összeszedjem, mit is lehet beturmixolni (nem is tudtam, hogy a répa és a retek zöldje is fogyasztható). Fontos infot találtam a csírákról is, szóval nekem nagyon hasznos könyv volt.

A szerző két műve (Raw Family és Green for Life) egy kötetben. A dagályos, észak-amerikai stílust túlélve érdekes és kipróbálható. Nem szakácskönyv, bár mindkettő végén recepteket is találunk. Végén színes (inkább családi) képek.

Egyszerűen szuper volt, és kimondottan letehetetlen!

Zöldségbevitel szempontjából nagyon hasznosnak találtam, de néhány eszmefuttatás hajmeresztő volt…
(Bővebben majd a linkeknél.)

Egy-egy történet kicsit meredek számomra, nehéz elképzelnem gyerekekkel ezt a nomád életmódot, viszont szépen bemutatja, hogyan ismerték fel, szükség van a változtatásra.

Kicsit nagyobb hangsúlyt fektettem a receptek tanulmányozására, a történetekkel szemben, egyet kettőt kiírtam, majd beiktatom az amúgy is szokásos gyógyteák mellé, aztán meglátjuk.