Üvegkard (Vörös királynő 2.) 279 csillagozás

Victoria Aveyard: Üvegkard

A ​KARD VAGYOK,
ÜVEGBŐL KÉSZÜLTEM,
és érzem, hogy
KEZDEK MEGREPEDNI.

A VÖRÖS KIRÁLYNŐ második kötetében Mare Barrow története folytatódik.

MARE BARROW EGY DOLOGBAN BIZTOS: Ő MÁS, MINT A TÖBBIEK.
Mare Barrow vére vörös, mint a közönséges embereké, de Ezüst képessége, amellyel parancsolni tud a villámnak, olyan fegyverré teszi őt, amelyet a királyi udvar meg akar szerezni magának.
Maven, a herceg, aki elárulta, csalónak bélyegzi Mare-t, de a lány menekülés közben felfedezi, hogy nem ő az egyetlen a fajtájából.
Miközben a királlyá koronázott, bosszúálló Maven üldözi Mare-t, ő elindul, hogy megkeresse a többi Vörös-Ezüst harcost, hogy együtt vegyék fel a küzdelmet az elnyomók ellen.
Mare azonban halálos ösvényre téved, és az a veszély fenyegeti, hogy pont olyan szörnyeteggé válik, mint akit le akar győzni.
Vajon összeomlik a lázadás által követelt áldozatok súlya alatt? Vagy az árulás már… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
GABO, Budapest, 2016
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634062608 · Fordította: Kleinheincz Csilla
>!
GABO, Budapest, 2016
468 oldal · ISBN: 9789634063445 · Fordította: Kleinheincz Csilla

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Mare Barrow · VII. Tiberias Calore (Cal) · Maven Calore · Julian Jacos · shade barrow · Diana Farley · Kilorn Warren · Cameron Cole · Crance · Willis Farley (Ezredes)


Kedvencelte 38

Most olvassa 21

Várólistára tette 127

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Victoria Aveyard: Üvegkard

"Mindennél jobban félek az egyedülléttől. Akkor miért csinálom ezt? Miért lököm el azokat, akiket szeretek, miért menekülök előlük? Mi a baj velem?
Nem tudom.
És azt sem tudom, hogyan hagyjam abba."
Mélységes csalódást okozott ez a könyv. Sokszor olyan érzésem volt, az írónő maga sem tudja, hogy mit akar kihozni a sztoriból. A végével pedig eléggé lábon lőtte magát, ahhoz, hogy egy darabig rágódjon a folytatáson. Akik azt mondják, hogy olvastak már ilyet, azoknak igazat kell adnom, mert Mare egy sokkal gyengébb Katniss. Nagyon sok hasonlóság van a Futótűz és e regény között. Katniss a makacssága ellenére mégsem vált ellenszenvessé. Mare-t viszont nem értem, olyan, mintha depis lenne és az öngyűlölet hajtaná. Elszigeteli magát mindenkitől, sokan félnek tőle, még a szövetségesei is.
Sokkal többet vártam ettől a sorozattól. :(

22 hozzászólás
>!
deen
Victoria Aveyard: Üvegkard

Kíváncsian vártam a Vörös Királynő folytatását, mivel nagyon megtetszett a világ és a szereplők, izgalmas és érdekes volt. Sajnos ugyanezt a folytatásról nem mondhatom el. Én borzasztóan untam a könyv háromnegyedét. A cselekmény lapos volt és semmi másról nem szólt, mint Mare szenvedéséről. Mert Ő a Villámlány és folyton ezzel az egy dologgal volt elfoglalva. Neki milyen rossz, neki milyen nehéz, mindenki fél tőle, és így tovább. De hogy tegyen is esetleg valamit, amitől az emberek megkedvelik, azt már nem, elvégre Ő a Villámlány. Komolyan a harmincadik én vagyok a Villámlány monológnál legszívesebben hagytam volna a fenébe az olvasást. Az egészet Cal, Kilorn, Shade és Cameron miatt volt érdemes elolvasni, mert ők legalább a szemébe mondták, hogy mennyire megváltozott és önző, semmiben sem különbözik a királynőtől vagy Maventől. Nem hiszem, hogy az írónőnek az lett volna a célja, hogy megutáltassa az olvasóval a főszereplőt, de nálam ez sikerült, és ezzel együtt ki is ábrándultam a történetből. Olyan jó lehetett volna ez a könyv, ha az írónő nem próbálja meg Mare-t mártírnak beállítani, hanem a többi szereplőnek is szán némi szerepet a cselekményben, mert ott voltak, sokan és mind jó karakter, mégis kihasználatlanul hagyta őket. Kár érte.

3 hozzászólás
>!
ViveEe P
Victoria Aveyard: Üvegkard

Ahhoz képest, hogy az első rész kedvenc lett, ez a rész baromira felidegesített.
Sajnos igaz rá az átkötő részek gyengesége. Épített az első részre és előkészítette a katyvaszt a befejezésnek. Nos, sajnos szerintem nem lett túl jó. A könyvet mindenki úgy képzelje el, mint az X-men egyik epizódját. Van egy hely, ahova különleges képességű gyerekek és felnőttek bújhatnak el, és megtanulhatják a képességüket használni. Hm… bár nagyon érdekes képességek bukkannak fel, de ettől még mindig nem ad újat. De az az igazság, hogy nem is a kevés történeti előrehaladás miatt húztam fel magam, mert az még egészen élvezhető is, főleg a börtönös akció.
Na de Mare… úristen! Extrán odafigyeltem a könyvemre olvasás közben, mert félő volt, hogy csúnyán a falhoz csapkodom és végigtaposom.
Hát gyerekek, Mare egy borzasztó negatív karakter, és velem mostmár semmilyen harmadik rész, semmilyen „önfeláldozás” vagy „szerelem” nem fogja elhitetni, hogy nem az.
Tökéletesen illik Maven mellé, Calt pedig hagyja csak meg nekem, én úgy szeretném, ahogy megérdemli.
Mare eszméletlenül arrogáns, önző, 0! emberség van benne, spoiler, mindig csak a következő újvérű érdekli, de ők is csak egy hadsereg miatt, amivel a vörösök majd győzhetnek, senki sem egy személy, hanem egy eszköz a szemében. A barátjával és Callal is úgy bánik, mint egy lábtörlővel. És ráadásul buta, mint a föld.. nem ismeri fel az Adában rejlő kincset, szerinte erővel többre mennek, mint ésszel…
És az ékkő a mi kis „hősünk” koronáján: le se tojja hányan halnak meg az ő kis tervei miatt. Neki 42 halott barát jó csere 300 újvérűért és ezüstért. Ezt szó szerint mondja, és 5000 halott vörös gyerek nem érhet fel néhány újvérűvel a szemében (nem érdekel a végén mit csinál, mert az is dac). Tökéletes diktátor nem?
Szóval még hosszú hosszú sorokig tudnám írni mennyire gonosz Mare, de azt hiszem felesleges. És pacsi az írónőnek legalább Cameron karakteréért. A legtökéletesebb tükör, amit Mare személyisége elé rakhatunk. Jó lenne, ha ő lépne elő főhőssé…
Na most már picit lenyugodtam..

12 hozzászólás
>!
White13
Victoria Aveyard: Üvegkard

Hű.
Izgalmas volt az első rész befejezése, vártam, hogy folytassam a sorozatot, és ismét elmerüljek a Vörösök és Ezüstök világában.
Bevallom, volt egy rész középtájon, ahol baromira eluntam magam – de azt hiszem, hogy nem a könyv hibája volt, inkább az enyém. De a vége…hát, nem semmi.
Mare karaktere nagyon hasonlít Katnisséra, az Éhezők Viadalából. Nem hasonlítgatni akarom, de ő is pont ilyen ütődött, önfeláldozó mártír volt, akinek belecsapta volna az ember a fejét a falba. Az persze más kérdés, hogy vajon én mit tettem volna az ő helyében?
Az a rossz hír, hogy azt hiszem, ugyan ezt, amit Mare.
A könyv második fele rendesen fájt. Baromi nehéz jó döntéseket hozni az életben. És szinte sosem lehetséges, hogy valaki ne sérüljön a döntéseink miatt. Szar ügy.
Várom a folytatást!

>!
Csabii P
Victoria Aveyard: Üvegkard

Azt nem tudom, miért adtam négy csillagot.
Kevesebbet érdemelne, de megkönyörűltem rajta. Lehet közre játszik hogy, van egy kis elfogultság bennem az első rész miatt, viszont ha a következő rész is ilyen gyenge lesz, akkor csillaghullás várható.

Repültünk ide, meg repültünk oda, de nem történt semmi említésre méltó. Noszogatnom kellett magam, hogy olvassak egyáltalán belőle.
Mare karakterfejlődésen ment keresztül mínuszba. A főszereplő sodródott az egész könyv alatt. Az az érzésem volt, hogy „olyan bizonytalan vagyok, vagy talán mégse”?
Idegesítő volt ez a folyamatos bizonytalanság. Én vágyok a VILLÁMLÁNY de gőzöm sincs mi történik vagy mit csinálok.

Ami tetszett és élvezetes volt számomra az pedig az utolsó nagyjából 50 oldal.

Ajánlom mindenkinek aki élvezni tudja ha a könyv első 400 oldala szenvedés.

>!
Nymeria96
Victoria Aveyard: Üvegkard

Pedig az első rész mennyivel jobb volt… nem volt tökéletes, de végig fent tartotta az érdeklődést, olvastatta magát, de ez a rész… o.O
Mare karaktere maga a borzalom, akkora egója van, mintha legalábbis ő lenne az egyetlen újvérű, „Én vagyok a legerősebb fegyver” aha persze, nézd csak meg az utolsó oldalt.
Nem beszélve arról, hogy teljesen kifordul önmagából, egyáltalán nem törődik a családjával, lazán magukra hagyja őket, aztán meg gyilkológéppé válik. Sajnálom, de egy ilyen nézőpont karakterrel képtelen vagyok azonosulni.
A történet… Jajj a történet…
Újvérűek felkutatása, rabok kiszabadítása, a király uralmának véget vetése. Izgalmasnak hangzik, nem?
Nem, nem igazán.
Lehetne izgalmas, ha nem ilyen lassan csordogálnának az események.
Lehetne izgalmas, ha érdekelnének a veszteségek. spoiler meghal, spoiler meghal, de valahogy nem érzem a halálesetek súlyát.
A vége pedig függővég természetesen, de köszönöm, én nem kérek a következő részből.

2 hozzászólás
>!
Levandra
Victoria Aveyard: Üvegkard

Ha az ember sorozatot olvas, folyton a előző kötethez méri a jelenlegit. Így jártam az Üvegkarddal is, és akaratlanul is szembesültem azzal a ténnyel, hogy nekem nagyon hiányzik valami. Amit az előző részben annyira imádtam, a részletes világábrázolás, a helyszín, amiben szerettem barangolni, az most nem annyira erőteljes, mint szerettem volna. Továbbra is csodálatosak a leírások, a díszlet látványos és kellően színes, az én problémám az volt, hogy a helyszínek gyors váltakozásai miatt nem volt időm elmerülni, időzni bennük.

A különleges képességek viszont nagyobb hangsúlyt kaptak, több karakterrel és sajátos tehetséggel ismerkedhettem meg. Érdekes volt Mare-val együtt felfedezni, megismerni az új vérűeket, jó volt látni, ahogy egy csapattá állnak össze, egy egységgé, akik a közös ügyért harcolnak. Épp úgy, mint bármelyik Marvel-produkcióban, csak itt egy kicsit nagyobb hangsúly fekszik a háttértörténeten, kidolgozottabb, könnyebb azonosulni hőseinkkel.

Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/08/victoria-aveya…

>!
lind
Victoria Aveyard: Üvegkard

Az biztos, hogy ennél mozgalmasabb történetet nem sokszor olvastam eddig! Viszont az más tészta, hogy ezt hogyan írták meg…
Az írónő sok JÓ ötletet talált ki, amik mind előrevitték az eseményeket. Az első fejezetek HIHETETLENÜL magávalragadóak voltak, ezért egy pillanatig azt hittem, hogy a második kötet tanult az első „hibáiból”. Ez a pillanat elillant! A következő fejezetek politikai alakulása nagyon IZGALMAS volt. Ezek alakulásában is a szerelmi szál nagy szerepet kapott olyan módon, hogy NEM VOLT JELEN. Én értettem, hogy egy újabb szerelmi háromszög van kialakulóban, de azt már nem mikor egyik féllel sem kezdett semmit Mare. SEMMIT! Az intimitás teljes hiányában töltötték a felek a „szabadidejüket” mikor épp senki se akarta közvetlenül megölni őket. Ez ahhoz vezetett, hogy a várva várt érzelmek a CSATÁK KÖZBEN kezdtek el kivirulni és amint véget ért a harc úgy el is hervadtak. NEM ÉRTETTEM AZ OKÁT! Ha nem tud a szerelem érzésével mit kezdeni az alkotó, akkor inkább ne írja bele. Emellett néhol egyszerűen nem tudtam értelmezni a történteket… a mondatok egymás után jöttek a kapcsolat legkisebb jelenléte nélkül. Ez a párbeszédekben is megjelent: ha egy szereplő kerülte volna a feszegetett témát, akkor csak sejtelmesen gondolt valamit és hirtelen témát váltott. Ha egy hétköznapi beszélgetésben történne ilyen EGYFOLYTÁBAN, akkor egy idő után szerintem már senki még csak meg se próbálna beszélni velem, mondván, hogy lehetetlen. Cal volt az egyedüli karakter, aki az elveszettsége ellenére is valamilyen szinten tudta, hogy mit csinál egy-egy akció alatt. A jelenléte egy üde színfolt volt az érzelmeivel és a megnyilatkozásaival együtt.
Tudom, hogyha most nem folytatom, akkor a jövőben biztosan nem térnék vissza a sorozathoz és így sose derülne ki, hogy mi lesz a következménye a nyílt politikai ellenállásnak… márpedig ez érdekel, EZÉRT MOST FOLYTATOM!!

>!
molybarby
Victoria Aveyard: Üvegkard

Számomra hatalmas csalódás volt ez a rész. Mare elejétől a végéig idegesített, össze-vissza csinált mindent, sajnáltatta magát, de olyan fent horda az orrát, hogy az már a csillagokat súrolta. Calt nem tudom elképzelni, hogy bírta elviselni. Az egész történet inkább csak miatta és a többi szereplő miatt volt elviselhető. Inkább olvastam volna Shaderől és Farleyről, vagy csak Cal szemszögéből a történetet. Nem tudom, hogy a fordítás miatt érzem így, vagy maga a történet ilyenre sikerült, de nekem ez most nem jött be. :/

2 hozzászólás
>!
Szami81
Victoria Aveyard: Üvegkard

Egy kedvenc-gyanús, 5*-os első rész után így elrontani a második kötetet :(

A főhősnő az első részben még bizonytalan volt, esetlen, rádöbbent/tanulta a képességeit. Itt pedig olyan mélységekbe zuhant a karaktere, ami teljesen tönkre is vágta az egész történetet. Önző, hisztis, csitris gyilkológép lett, aki senki más érzelmeivel, életével nem törődik, csak a sajátjával – hullanak az emberek, mint a legyek.

A szerelmi háromszög/sokszög elengedhetetlen feltétele pedig – szerintem –, hogy legalább egyik jóembernek szurkolhasson már a szerencsétlen olvasó!! Legalább egyiket nem lehetett volna szerethetőre kreálni? Most komolyan?
Csalódott vagyok.
Nem is tudom, hogy akarom-e azt a befejező részt.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Robimano96

– Nem hagyom, hogy megint elvegyenek tőlem – suttogja olyan halkan, hogy alig hallom.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: shade barrow
>!
Robimano96

Ha tudnék beszélni, megmondanám Calnek, hogy szeretem.

457. oldal

1 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P

Mindennél jobban félek az egyedülléttől. Akkor miért csinálom ezt? Miért lököm el azokat, akiket szeretek, miért menekülök előlük? Mi a baj velem?
Nem tudom.
És azt sem tudom, hogyan hagyjam abba.

271. oldal

>!
Robimano96

– Azt hiszem, most jön az a rész, hogy elfutunk.

234. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diana Farley
>!
Gretii

Különös, hogy most hagynak el a szellemeim, amikor én magam is haldoklom.
Bárcsak visszajönnének!
Bárcsak ne kellene magányosan meghalnom!

250. oldal

>!
Robimano96

Ha kard vagyok, akkor üvegből készültem, és érzem, hogy kezdek megrepedni.

264. oldal

>!
Robimano96

– Akármit tettem, mindig mögöttem álltál – mondom. – Ha szörnyeteggé válok, akkor te is.
Lesüti a szemét. – A szerelem vakká tesz.

420. oldal

>!
Robimano96

Sok mindent el lehet rólunk mondani, de hogy normálisak lennénk, azt nem.

145. oldal

>!
Szücsi

Azt hiszem, ahhoz is hozzá kellene szoknom, hogy egyedül vagyok. Nem a világban, hanem a szívemben.


A sorozat következő kötete

Vörös királynő sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marie Rutkoski: The Winner's Crime – A nyertes bűne
Erika Johansen: Tear végzete
Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Sara Raasch: Hó mint hamu
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Leigh Bardugo: Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés
Alwyn Hamilton: A vég hősnője
Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Stephanie Garber: Legendary