A ​háború vihara (Vörös királynő 4.) 74 csillagozás

Victoria Aveyard: A háború vihara

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​GYŐZELEMNEK ÁRA VAN.

Mare Barrow ezt a saját bőrén tapasztalta meg, amikor Cal árulásába majdnem beleroppant. Mare szívét megacélozva eltökéli, hogy kiharcolja a szabadságot a Vörösöknek és a hozzá hasonló újvérűeknek, és egyszer s mindenkorra lerombolja Norta királyságát… és a pusztítást Maven koronájával kezdi.

Ám egyedül nem vívhatja meg a csatáit, és mielőtt a Vörösök felemelkedhetnének, Mare kénytelen szövetkezni a fiúval, aki összetörte a szívét, hogy legyőzhesse a másik fiút, aki majdnem megtörte őt. Cal nagy hatalmú Ezüst támogatói Mare-rel és a Skarlát Gárdával szövetségre lépve félelmetes haderőt jelentenek. Maven megszállottsága azonban olyan méreteket ölt, hogy már az sem érdekli, ha mindent és mindenkit tönkretesz, aki az útjába kerül, csak ismét a markába kaparinthassa Mare-t.

Háború közeleg, és minden, amiért Mare küzd, veszélybe kerül. Elég egy győzelem, hogy az Ezüst királyságok összeomoljanak? Vagy a villámlány fénye örökre… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
GABO, Budapest, 2019
608 oldal · ISBN: 9789634068624
>!
GABO, Budapest, 2019
608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067764 · Fordította: Kleinheincz Csilla

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Mare Barrow · Maven Calore

Helyszínek népszerűség szerint

Corvium


Kedvencelte 9

Most olvassa 13

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Levandra
Victoria Aveyard: A háború vihara

Hacsak nincs rá egy nyomós érvem, sorozatot többé nem veszek a kezembe, ezt jó ideje eldöntöttem már. De tartom magam az elhatározásomhoz, hogy a megkezdett sorozatokat végigolvasom, hacsak nincs olyan színvonalbeli zuhanás, ami miatt nem érdemes többé időt pocsékolnom rá.

A háború vihara a Vörös királynő negyedik kötete. Igazából azt tapasztaltam, hogy legtöbb estben a trilógia is túlzás, két kötetben bőven elmesélhető egy történet, sőt, egy vastagabb könyvben még jobb. Ugye, ez a felvezető nem sejtet túl jót, és ha ezt gondoljátok, ráhibáztatok.

A blogbejegyzés spoilert tartalmazhat!

Tovább: https://konyvvadaszok.blogspot.com/2019/09/victoria-ave…

>!
Szücsi 
Victoria Aveyard: A háború vihara

Elég vegyes érzéseim vannak a könyvvel és az egész sorozattal kapcsolatban. Az első részt imádtam, a többi rész viszont folyamatosan egyre kevésbé tetszett.
A 4. rész számomra is sokszor hullám völgyek és hegyek voltak. Gyakran volt unalmas amit egy-egy csata tört meg de aztán újra unalom.
A vége szerintem összességében okés lezárás lett, de azért szomorú vagyok hogy egy ilyen jól induló könyv ennyire leapadt a végére. Kár érte :(

>!
ViveEe P
Victoria Aveyard: A háború vihara

Nagyon hullámzó volt a könyv rám gyakorolt hatása. De legfőképpen az az érzés győzött, hogy végre vége.
Egyben olvastam el a sorozatot, és így méginkább látszik mennyire felesleges volt ennyi könyvön át kínlódnia a szereplőknek, és nekünk is.
Az első rész szerelem volt, a második súlyos mélypont, a harmadik visszahozta picit, de sajnos az utolsó rész már nem tudta eléggé megemelni a tétet.
A könyv olyan, amilyennek a valóságot gondolom ilyen helyzetben. Tervezés, csata, regenerálódás, és ez végtelen körforgásban. De egy könyvben ez csak unalmassá válik. Megnyerni egy csatát, de a háborút még nem… Cselszövés mindenhol.
Érdekesek voltak és izgalmasak a csaták, de a többi már nem.
Ami jó volt még az az, hogy milyen sok karakter szempontjából láthattuk az eseményeket. Mindben találtam érdekeset. Mare-rel úgy érzem megbékéltem, ami meglepő, de sikerült olyan ösvényen terelni őt, amit megértek. De akinek az egész útja számomra a legérdekesebb volt, és ami a legjobban tetszett, az Evangeline. Nekem abszolút ő lett a kedvencem, nagyon szerettem a részeit, és remélem minden jól alakul vele.
Maven és Cal sajnos nem rúgtak itt már labdába. Remélem mindkettő megleli a maga békéjét.
Egy újabb regenerálódás pillanatában vagyunk, és ki tudja mit hoz a jövő… Igaz, Jon?

>!
perpetua P
Victoria Aveyard: A háború vihara

Lezárult ez a nagyon jól indult sorozat. Szomorú vagyok, mert annyira jó volt az első rész, és később egyszer se sikerült azt a varázst visszahozni. Nem lett volna szükség 4 részre se, de így alakult, ezen nem lehet változtatni. És hiába kezdtem a csalódottság részével, azért egyáltalán nem volt rossz a Háború vihara.
Mindenki készül a nagy összecsapásra, a két fivér harcol a koronáért, Mare és csapata pedig továbbra is a szabadságért küzd. Itt mutatkozik meg, hogy mindenkit más érdekek mozgatnak, és igen kicsinek tűnik az esély, hogy ezek valahogy mégis találkoznak. Végig felfokozott volt a hangulat, számos jelenetet kaptunk, ahol ezek a különleges képességeket használják szereplőink, és fontos a terezés is. Örülök, hogy most is újabb szereplők váltak mesélővé, de továbbra is Evangeline-nek leginkább. Nagyon tetszett, ahogy vele bánt az írónő, hosszú utat járt ő is be a 4 rész alatt, nem lehet erről se megfeledkezni. De persze továbbra is Mare a fő mozgatórugó, tipródik a szerelem és a kötelesség között. Jó volt megismerni Monfort-ot is, ahol a demokráció uralkodik és örülök, hogy többen tudtak meglepetést okozni. A Calore testvérek nem hazudtolják meg önmagukat, Maven nem harcos, de remek stratéga, Tiberias vele ellentétben pedig a háborúhoz ért jobban, a végsőkig küzd sajátjaiért.
A lezárást szerintem sokan szeretni fogják, mert nem teljesen sablonos, nincs meg az, amire legtöbben és én is vártunk. Sőt az én boldogságomhoz az kell. :D De azért méltó módon búcsúzunk ettől a világtól.

>!
Ananiila
Victoria Aveyard: A háború vihara

Végre vége! Kiáltottam és letöröltem az izzadságot a homlokomról.

Ez rám is érvényes mondat, de még inkább az írónőre.
Kemény meló volt ez a könyv. Megírni is az lehetett, minden ötlet és elképzelés nélkül és olvasni is az volt.
Csak az lebegett a szemem előtt, hogy kellenek az oldalszámok a fantasy kihíváshoz, meg hát mégsem lehet abbahagyni egy sorozatot az utolsó részénél (mondjuk volt már ilyen).
Duma, duma, duma, minimális cselekmény, aztán megint duma, duma, duma. Ez pokolian lassú és unalmas ebben a felpörgetett világban. Különösen akkor, ha még a karakterek sem élnek igazán.
A közepétől a háromnegyedéig már majdnem élveztem és nem ez volt a legrosszabb könyv amit idén olvastam, ezért a 3 csillag. De örülök, hogy túl vagyok rajta és nem, nem olvasok sem előzménykötetet sem folytatást (mert úgyis lesz).
Üssetek agyon, ha megint kezembe veszek egy ifjúsági jelzővel illetett fantasyt! (na jó amivel félben vagyok azt még befejezem :D )

>!
Betula
Victoria Aveyard: A háború vihara

Még mielőtt nagyon belelendülnék, ez a kedvenc sorozatom, és Victroia kiérdemelte, hogy a kedvenc írónőmnek nevezzem.
Azért a kedvencem, mert Sarah J. Maas vagy bárki más fantasy íróval szemben itt nem egyértelműen jó, vagy gonosz valaki, itt az ellenség nézőpontjából szemlélhetjük az eseményeket és nem tudhatjuk, hogy kinek van igaza, nincsen jó, vagy rossz ember.
A történet onnan folytatódik, ahol a harmadik részben félbeszakadt. Cal elárulta Mare-t és két különböző oldalon állnak. Evangeline lelkébe nagyobb betekintést nyerünk, valamint Irist is jobban megismerhetjük. Evangeline, akit eddig egy érzéketlen ezüstnek ismertük meg, nem is olyan sebezhetetlen és nagyon hűséges szeretteihez. Irist nem igazán kedveltem, talán csak azért, mert nem ugyanazon az oldalon állt.
Cal az én örök kedvencem. A tűzhercegnek ebben a könyvben választania kell, hogy az ősei által kijelölt utat vagy az új, ismeretlen jövőt választja.
Maven, akinek szíve és elméje tele van borzalommal szembekerül testvérével és a villámlánnyal, akit maga árult el. Az összecsapás elkerülhetetlen.
Az utolsó részben a szereplők óriási megpróbáltatásokon mennek keresztül és választaniuk kell a család, a barátok, a szerelmek, az igazság és a hűség között. Óriási változások mennek végbe, lelkek törnek meg, emberek halnak meg és árulják el egymást.
Az utolsó részben kő kövön nem marad, Mare villámja az egész világot megrázza és az írónő tolla örökre a szívünkbe írja a történetet.

>!
ieszti
Victoria Aveyard: A háború vihara

Szintén egy könyv aminek ezer éve olvastam a korábbi részeit. Így megint csak bosszankodtam a könyv elején, mert nehéz volt felvenni a cselekmény szálait. Ki,mit, hol miért csinált… aztán persze szépen lassan beugrottak az előzmények és így végre élvezhető vált a könyv. Vagy legalábbis élvezhetővé vált volna. Be kell vallanom néhol untam, és vártam hogy vége legyen.Pörgösebb cselekmény jobb lett volna, így sajnos azt kell hogy mondjam túlírt lett…
Nem lesz kedvenc sorozat. Lehet, hogyha egymás után olvastam volna a részeket jobb véleménnyel lennék, de így tényleg csak egyszer elmegy kategória ez is.

>!
Szvoboda_Petra
Victoria Aveyard: A háború vihara

Hát vége van…
Annyira szerettem ezt a sorozatot, hogy nem is tudom mit írjak. A szereplők iránt nem változtak az érzéseim ezt a részt követően sem. Azt hiszem ez a kötet méltó lezárása volt a sorozatnak. Hiányozni fognak a szereplők és leginkább Maven. A könyv első felében azt éreztem, hogy Maven annyira nem csinál semmit, mint Cersei A Trónok harca utolsó évadában, aztán megváltoztak a dolgok és onnantól kezdve minden oldalon rettegtem mikor fog bekövetkezni az elkerülhetetlen. Amikor megláttam az egyik fejezet címeként Maven nevét nagyon megörültem neki, de ahogy elkezdtem olvasni nem láttam a könnyeimtől. Nagyon megszerettem ezt a fiút… spoiler

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog P
Victoria Aveyard: A háború vihara

Sajnos A háború vihara nem lett akkora kedvenc, mint az előző részek. Persze, akadtak nagyon jó pillanatai, jó pár WTF faktor – a legtöbb Mavenhez köthető. A karaktereit, a bedobott morális dilemmáit is szerettek, de sajnos akadtak gondjaim, a legnagyobb pedig az, hogy mintha Aveyard képességein túlnőtt volna a történet. Ezzel együtt örülök, hogy elolvashattam.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2019/07/konyvkritika-victoria-av…

>!
AnitaHhh P
Victoria Aveyard: A háború vihara

Azt hiszem az előző könyvekből számítani lehetett az itt történtekre. Ebben a részben is valójában mindenki elárult mindenkit és szövetségeken belüli szövetségek születtek.
Azt hiszem a végkimenetelre nagyon is lehetett számítani és már ideje is volt.
A történelem is megmondja, hogy minden előbb vagy utóbb minden elnyomott nemzet vagy nép fellázad és utoléri a sors az uralkodókat.
Evangeline végre összeszedte magát és szembe szállt az apjával. Talán ő fejlődött a legtöbbet.
Kicsit idegesít a vége, de mindenki úgy gondolja tovább, hogy szeretné.


Népszerű idézetek

>!
agi452

Gondolom, a szerelmet ki lehet használni, manipulálni lehet vele. Ez is egy eszköz. De sohasem nevezném gyengeségnek a szeretetet. Azt hiszem, az a gyengeség, ha valaki szeretet nélkül él. És a legrosszabb fajta sötétség.

87. oldal

>!
Masni3

Hosszúra nyúlik a csönd.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Corvium · Mare Barrow
>!
agi452

A szeretet mindennél jobban meg tud sebezni.

262. oldal

>!
Anno

De sohasem nevezném gyengeségnek a szeretet. Azt hiszem, az a gyengeség, ha valaki szeretet nélkül él. És a legrosszabb fajta sötétség.

>!
BBetti86 

El is felejtettem, mennyire hasonlítanak, pedig csak féltestvérek. Nemcsak a hajszínük, de a bennük lobogó tűz is. Eltökéltek, megszállottak. A szüleik teremtményei. Cal az apja álmaiból született, Maven az anyja rémálmaiból.

424. oldal

>!
Szücsi 

Könnyű uralmat szerezni mások felett, ha megszerezzük azt, ami a szívüknek kedves.

>!
Sz_Nóra

Lassan megérintem a fülemben lévő köveket, és egyesével
megnevezem őket. Ezek horgonyoznak le. Rózsaszín, vörös, lila, zöld.
Bree, Tramy, Shade, Kilorn.

>!
BBetti86 

Bármit megtenne azért, hogy megtarthassa a koronáját.
Micsoda eltökéltség. Ez a legnagyobb erőssége, egyben a legnagyobb gyengesége is.

65. oldal

>!
Barbeq

A lány pillantásával folyókat lehetne megmérgezni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Julianna Baggott: Tiszták
Veronica Rossi: Végtelen ég alatt
Sara Raasch: Hó mint hamu
Erika Johansen: Tear végzete
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Rick Riordan: Athéné jele
Richelle Mead: A halál csókja
Kresley Cole: Az álmok sötét harcosa
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen