Dinoszauruszurak (Dinoszauruszurak 1.) 50% 23 csillagozás

Emlékszem a visszafojtott lélegzetemre, ahogy a torkom kiszáradt és a gyomrom egy apró gombóccá zsugorodott, amikor még éppen csak tinédzserkorba érve, a moziban nézett Jurassic Park film dinós jeleneteinél dübörögni kezdtek a hangfalak, és megérkezett a Tyrannosaurus Rex. A több méter magas dög fújtatása, a lépései után rengő talaj mély dübörgése, és a moziban ülők sikítása, amikor bömbölni kezdett. A szívverésem felgyorsult, és alig mertem levegőt venni, de a szemeimet nem bírtam elszakítani a vászonról. Meghatározó film volt ez számomra, ez a félelemmel vegyített izgalom fantasztikus élményekkel gazdagította az életemet.

Valahogy így érezhetnek Nuevaropa lakói is, hiszen ebben a világban teljesen hétköznapinak számítanak a dinók, és azok értékes, egyben ritka, vagy épp mindenhol előforduló fajtái.
Van itt minden. A pár centistől, a kutya méretűn keresztül, egészen a 20-30 méter magasig, ezernyi színben és kinézettel.
Igavonó dinók, harcra kiképzett dinók, építkezéseknél használt óriási méretű dinók, félénk növényevő dinók, és még sorolhatnám, mindezt egy olyan fantasy lovagregényszerű történetbe ágyazva, amelyik egy fiktív… hááát… mondjuk egy az általunk ismert 17.-ik századi világnak felelhetne meg.
Udvari intrikák, cselszövések, árulás, vérben úszó csataleírások (természetesen a dinókkal), trágár beszéd, szex. Ezek itt mind megtalálhatóak, úgyhogy ezt a regényt én öncélúan is besorolnám a grimdark kötetek közé.

A szöveg egyes részleteiből egyértelműen lejön, hogy a párbeszédek egy a régmúltban létezett Európára hajaznak, ezekre utalnak az elnevezések is, úgymint ószláv vagy hispanyol. Mindezek mellett a szereplők nevei is spanyol hangzásúak, és leginkább spanyol hangzású mondatokat vagy szavakat szeretnek kiejteni a szájukon (már ha épp úgy kívánja a szituáció, de nyugalom, csak 1-2 szavas felkiáltásokról van szó, nagyon ritkán 1 mondat is felbukkan, illetve az egyik vers is ilyen). A fejezetek elején található kis információk a dinókról és a világról, szintén tartalmaznak spanyol hangzású szavakat.
Mindebben csak az az érdekes, hogy a szerző egyértelműen leírja az előszóban, hogy ez nem a Föld. Érdekes. :)

A történet nem nélkülözi a rengeteg szereplő egy légkörben való szerepeltetését, ahogy a harcleírásoknál, úgy az udvari élet politikáról vagy báli összejövetelekről szóló részeinél sem.
Történetünk több különböző szálon indul el, ami szép lassan 3 jól megkülönböztethető szálra bomlik szét, melyekben nyomon követhetjük a császári udvart, Melodía hercegnővel, a női főszereplővel az élen, Karyl és Rob utazós kalandját a 2 egymáshoz csapódott, ellentétes habitusú, de mégis egymást tökéletesen kiegészítő főszereplőnk kalandjaival, és Jaume szemszögéből, aki mint hadvezér spoiler indul csatába a császári sereg élén, hogy a birodalomra törő ellenséget megállítsa.
Személyes kedvenceim, Melodía hercegnő és udvarhölgyi köre, akik születésüknél fogva úrihölgyek, de a legmocskosabb dolgokat is úgy beszélik ki egymás között, mintha csak az időjárás lenne a téma. Ha kell, akkor trágár módon is akár.
Itt jegyezném meg, hogy spoiler
Mivel a történet függővéggel zárul, így egyelőre nem tudjuk meg, hogy mi lesz hőseink további sorsa.

3 és fél csillagot csak azért adok rá, mert egyelőre még nem derült ki, hogy Rob és Karyl szála hogyan kapcsolódik majd a másik 2 történetfonálhoz, egyelőre ugyanis nincsen közöttük semmilyen konfrontáció.
Illetve amilyen lassan épül fel a könyv első fele, olyan hirtelen pörög fel a második. Ettől függetlenül ez az enyhe kis ritmustalanság senkit ne riasszon el, mert talán ezek a könyv egyetlen hibái.
Vagyis…

.

…a szöveggondozás… ami egyszerűen csak katasztrofális.
Az első 100 oldalig bezárólag, írd és mondd, minden oldalra jut legalább egy elírás, vagy egy helyesírási hiba, vagy egy félregépelés, vagy hiányzó betűk, vagy magából a mondatból kifelejtett szavak, rosszul megfogalmazott mondatok. Esetleg ezek így együtt mind, tetszés szerinti variációkban. Nagyjából a 130.-ik oldaltól kicsit szellősebbé válik a szöveg, de ettől függetlenül végig tömve van hibákkal.
Legalább 3 tucatnyi (!!!) olyan mondatba (nem szóba, komplett, többszavas mondatba!) futottam bele, amelyeket többszöri elolvasásra SEM értettem meg!
Az „a” betűk kihagyása, mint kötőszó, olyannyira rendszeres az elejétől a végéig, hogyha minden egyes hiányzó darab után kapnék 100 forintot, 1 héten keresztül folyamatosan ehetnék a kapott pénzből…
És mintha ez valami könyvkiadókat sújtó csoportos átok lenne, a „halálra” szócska helyett itt is „halára” szerepel, brávó! spoiler
Ha nincs a könyv szövegében minimum 200 darab (!!!) a fentebb említett hibák közül, de lehet hogy még így is alábecsültem, akkor egy sem!

Itt már egyenesen rémisztő arányokat mutat a szöveggondozás ennyire elkorcsosult igénytelensége, és komoly fejtörést ad az olvasónak, hogy vajon nem direkt szórakoznak-e vele, vagy esetleg nem egy össznépi valóságshow szereplőjének válogatták-e be a saját tudta nélkül, ahol az értetlenségéből fakadó pofavágások számát pontozzák. Ha lenne ilyen verseny, ezen könyv olvasói csont nélkül vinnék az aranyat, különdíjjal!

Nem tudom, hogy az I.P.C. kiadó ki, mi, vagy honnan jöttek, de ez a szöveg nemhogy korrektort, de még normális szerkesztőt sem látott soha, erre a nyakamat teszem.
A másik dolog ami engem roppant mód zavart, hogy többször is szerepel az „errefele” és a „másfele” szó (olyan suttyós megfogalmazás, nem?), illetve az ezekhez hasonló szavak „fele” végződéssel, holott ez nem helyes, „errefelé” és „másfelé” a pontos megfogalmazás.
Végül pedig a fejezetek.
A legtöbbször nem kezdődnek új lapokon, hanem egyből az előző vége után indulnak. Ha az épp az oldal közepe, akkor ott. Bár, gondolom, ha minden fejezet új lapon kezdődne, akkor legalább 30-40 oldallal lett volna vastagabb az amúgy sem túl vékony kiadvány, mert a 72-es betűmérettel szedett szöveg máshogy nem fért volna el….

Summa summarum, felesleges ezt tovább ragozni, a könyv szöveggondozása így ebben a formában, egy szép íves dobással a szemetesbe való.
A legjobban akkor járna a kiadó, már ha érdekelné őket, hogy mondjuk én mit gondolok róluk ezután, ha visszahívná a kiadott példányokat, bezúzatná őket, és újból nekifutna.
(Ezt mondjuk sajnos sok más hazai kiadónak is meg kellene lépnie, ha már egyszer képtelenek a nagybetűs igényesség felé való törekvésre.

Érdekelt, hogy milyen az amikor a dinók szerves részei egy fantasy „lovag” regénynek. Most már tudom.
Sok pluszt nem adott a történethez, sem a világhoz, hogy különböző dinoszauruszok szerepelnek a könyvben, amik, hol hátasok, hol haszonállatok, hol ragadozok, sőt kicsit még a kavalkád zavaró is volt. Amúgy maga a regény és a cselekmény egy jó átlagos iparos munka, még élvezhetőnek is mondható. Viszont a karaktereket vértelennek éreztem, valahogy mindegy melyik oldalon álltak egy síkúak és unalmasak voltak.
A világ érdekes, bár engem ez a egy két betűt megváltoztatunk a létező európai nemzetek és népek neveiben és ennyi, elégé zavart. Jobban szeretem a jól kitalált fantázia neveket.
Amúgy magába a világba van valami csavar, amit még az első könyv olvasása alapján nem tárt elénk az író, de mégis sejtetni enged.
Összességében egy közepes könyv, de még rejthet magában potenciált a következő részekben, ott van az esély a fejlődésre.

Dínós low fantasy! Bocsássatok meg, de vétkeztem: elcsábultam a menőn hangzó alapkoncepció ígéretére. Nem mintha őslény-rajongó lennék, sőt, valójában sosem érdekelt különösebben a dínók világa, de azért ez olyan ötletnek tűnt, ami mindenképpen érdemes a figyelemre. Ezt, természetesen, olvasás után is tartom: az ötlet jó. Kár, hogy minden másra már nem maradt energia.
Bár low fantasy világok viszonylag ritkán maradnak emlékezetesek, a dinoszauruszoknak köszönhetően Milánnak nem volt nehéz dolga, és amikor mindezt valamiféle késő középkori Spanyolországra hajazó környezetbe ülteti (amit tovább bonyolít a szokásostól némileg eltérő vallás), már-már lelkes is lennék. Bár azt azért érdemes lett volna eldönteni, hogy most akkor elferdülnek a kifejezések (valamiért csak a népek nevei változtak: anglysh, orusz, hispanyol, alemán stb.) vagy minden tisztán megmarad a spoiler…
Ennél lényegesen nagyobb probléma, hogy a karaktereket tekintve Milán mintha csak közhelyekben tudna gondolkodni. Valójában egyiket sem gondolom tragikusan rossznak – a hercegnők pletykálós-intrikázós jelenetei egészen jópofák voltak, Rob és Karyl között nem volt rossz a dinamika –, de egyik karakter sem lép ki a sablonos keretből, ráadásul a köztük lévő interakciók sem nyűgöztek le.
Ez sajnos a cselekményre is igaz: a borítón hirdetett Trónok harca-hasonlóságból mintha csak a külsőségekre jutott volna, és sem valódi intrikát, sem igazán erős konfliktust nem találtam a regényben. Az erre való próbálkozások is vagy hamar elhaltak nálam (Falk összeesküvése), vagy éppen akkorra lettek volna igazán érdekesek, mire véget ért a kötet (Rob és Karyl küldetése). Ráadásul valamiért egészen zavarosnak éreztem bizonyos motivációkat és ok-okozat párosokat, de talán maradjunk annyiban, hogy ez az én hibám.
Mindezek ellenére még simán tudtam volna élvezni a regényt, ha jól van megírva. A Dinoszauruszurak azonban szerintem nincs. Most nem tudom, hogy a rémisztően rossz magyar kiadás rontotta le ennyire, vagy eredetileg is ennyire lapos Milán prózája, de az utolsó 30 oldal kivételével nem sikerült igazán magával ragadnia. És ha már magyar kiadás: én tényleg elnéző vagyok a korrektor hiányával, még a nagy esztétikai élvezetet nem nyújtó borítóval is hajlandó vagyok megbarátkozni, sőt, olykor még egy rossz fordítás fölött is napirendre tudok térni, de a fejezetek előtti illusztrációk elhagyását (és a szövegközbeni fejezetkezdést) senki ne próbálja nekem pénzhiánnyal magyarázni, mert morcos leszek.
Szóval én nem bántam volna, ha van ebben a könyvben bármi kiemelkedő a dínós alapötleten kívül.

Az utóbbi időben eléggé kimaxoltam a dinoszauruszok iránti érdeklődésem, ezért a százalékot nem nézve vetettem bele magam az olvasmányba. Sajnos azonban csalódásként kellett elkönyvelnem a Dinoszauruszurakat.
Mi sülhet el balul ilyen borítóval és fülszöveggel?

Mi nem?
A dinoszauruszok viszonylag keveset szerepelnek benne, és vegyesen használják tudományos és könyvbéli neveiket. Ez eleinte eléggé nagy kavarodást okozott, ahogy az udvari kapcsolatok feltérképezése is, és már azon voltam, hogy füzetben fogom vezetni, hogy ki kinek a kije, melyik frakció milyen kapcsolatban áll egymással. Baromi gyorsan elvesztettem a fonalat. Akadnak egyébként érdekes ötletek a könyvben, de sajnos egyik fél sincs annyira jól kidolgozva, hogy jobban érdekelt volna.
A könyv nagy részét egyébként az udvari intrika teszi ki, ami annyira nem volt érdekes, hogy a muszájnál több energiát fordítsak a szövegre. Mellette Rob és Karyl vojda szála kicsit jobb volt, de hála a szerkesztésnek, ebbe sem tudtam igazán beleélni magam. Kettejük kapcsolata annyiból jó, hogy olyanok, mint a tűz és a víz.
Egyik „kedvenc” megoldásomat alkalmazta a szerző: egy fejezetben két-három szálat is mozgat, amik gyakorlatilag kioltják egymást. Mire az egyik kezd izgalmasabb lenni, átváltunk a másikra, ahol meg nem történik semmi. Nem halad a cselekmény, csak ismétli önmagát.
Sajnos baromi nagy időpocsékolás 500+ oldalt elverni egy ilyen sztorira. Érdemi történés alig van, az ármánykodás érdektelen, a csaták szinte követhetetlenek voltak. Még a vége okozott egy apró agyzsibbadást, de az is inkább a megoldás miatt.

A szöveggondozás felér egy nagy rakás dinoszauruszkakival. Egy ideig lelkesen gyűjtögettem a hibákat, elgépeléseket, de rájöttem, hogy akkor sosem fogom befejezni a könyvet. Néha többször is neki kellett futnom egy-egy oldalnak, vagy fejezetnek mert nem igazán tudtam értelmezni a leírtakat. Bezzeg a szexjelenetet rendesen sikerült átnézni. :P

Mivel ez a kötet csak a Dinoszauruszok közt első évadát tartalmazta, így aki a folytatásra kíváncsi, az jobban jár, ha az egész sorozatnak angolul ül neki. Bár akkor jár a legjobban, ha valami más könyvet vesz a kezébe.

Akkor én most nagyon morcos vagyok. Nagy várakozás előzte meg ennek a könyvnek az olvasását és sajnos túl sokat vártam tőle. Ha eltekintek a gyalázatos hibáktól amit a szöveg rejt, úgy mint hiányzó betűk, eggyel több betű, hiányzó szavak, értelmetlen mondatok stb., még akkor is csak egy közepes színvonalon lassan csordogáló történetet kaptam.
Nagyon zavaró volt, hogy minden fejezet elejére odatoltak egy dínó-jellemzést vagy egy teremtő magyarázatot, ennek inkább vagy a könyv elején vagy a végén lett volna helye szépen csokorba szedve a rengeteg spanyol kifejezés magyarázatával együtt, mert annak még magyarázata sem volt és így sokat rontott az olvasás élményén. A térképért már nem is sírok, pedig az is jól jött volna.
A szereplők annyira hétköznapiak, hogy bármelyikükre illik valamelyik klisé, a történet elég semmitmondó, bár első rész még bármi lehet, de nem biztos hogy akarom a következőt.
Tipikusan az a könyv, amelyik után azt mondom, hogy annyi sok jó könyv várja, hogy olvassam, csak a makacsságom olvastatta ezt velem végig.

George R.R. Martin ajánlása a borítón, amellett, hogy rendkívül figyelemfelkeltő, meg is állja a helyét, meg nem is. Nem csak abban hajaz a Jurassic Park könyvekre Milán műve, hogy az állatpopuláció nagy részét dinoszauruszok teszik ki, hanem kissé a jelenetekben való ábrázolásában is. A könyv első harmadában rengeteg leírásról csak úgy süt, hogy érted, itt dinoszauruszok és emberek együtt élnek. Mintha újdonság lenne a szereplőknek is, pedig azért Nuevaropa lakóinak ez nem kellene, hogy olyan különleges legyen. Elvégre fajtától függően ezek a lények is a haszonállatokként, vagy a háborúzáshoz használt állatokként vannak hasznosítva. Szerencsére ez az “élménypark” vagy “állatkert” jelleg, ami Crichton műveiben teljesen értelemszerű, itt gyengül és egy idő után a dinoszauruszok már a cselekmény előre mozdításában is kiveszik a részüket.
Persze, a Tűz és Jég dala sorozattal is párhuzamot lehetne vonni, de lényegében bármely kvázi középkori fantasy is szerepelhetne helyette. Nincs az a nagyon pontosan kidolgozott királyság a milliónyi házzal, ami Martin sorozatát jellemzi, de az intrika, ármány mind megtalálható, ahogy a karakterek szókimondása, és nem túl visszafogott cselekedeteik, akár erőszakos, akár más értelemben.
A történet kicsit nehezen indul, az egyébként nem túl sok karakter elsőre kicsit soknak tűnik, de amint túljut az ember az expozíciónak szánt fejezeteken, sokkal jobban élvezi a történetet. A főbb nézőpont karakterek számomra kivétel nélkül szerethetőek voltak, de tény, hogy Karyl személyében egy új kedvenc szereplőm is akadt, illetve Melodía és udvarhölgyei trágár megjegyzéseit hihetetlen poénos volt olvasni. Kíváncsi vagyok, hogy miképpen folytatódik a történet, mert a legtöbb szál, miután elvált egymástól elég külön utakon haladt. Az utalások spoiler, a cselszövők céljai és a Teremtők helye az egészben eddig mind csak alapozás szintjén történt, ezért szerintem a következő két kötetben biztos magasabb fokozaton való pörgés várható, én mindenesetre már kíváncsi vagyok rá.
A könyv csillagozásába nem szeretném belevenni a magyar kiadás hibáit, véletlenül se ez riasszon el bárkit is a történettől. Ha finoman fogalmaznék, azt mondanám, hogy az elírások, nyelvtani hibák és magyartalan mondatok “kissé” átlagon felüliek. Valahogy nem túl esztétikus az, hogy a fejezetek nem új oldalon kezdődnek, hanem ahogy esik, úgy puffan alapon az oldal tetején, alján vagy annak közepén. Mivel elég sok helyszín nevével dobálóznak a karakterek, egy-két térkép sem ártott volna. Bár az eredeti kiadásban sem láttam ilyet, így ezt hibának nem róhatom fel, de valamiféle jegyzéket a könyv hátuljában bizony tudtam volna használni, ami összegyűjti a különböző szereplőket, dinoszauruszokat spoiler és egyéb karaktereket spoiler. A borítót és a kis fejezetek előtti rajzokat már meg sem említem. Félreértés ne essék, ez egy jó kis történet, de kíváncsi vagyok, hogy megéri idehaza a második részt ilyen minőségben, és a reklámozás tőkéletesen teljes hiányában. Ha egy olyan kiadó adta volna ki, amelyik jártásabb a hazai SFF piacon, biztos, hogy sokkal több olvasója lenne, mint ami most látszik itt a molyon. Én is gondolkozok rajta így, hogy az angol kiadásra váltok…

Elég lagymatag szórakozást nyújtott a könyv, még úgy is túlságosan befejezetlen maradt, hogy egysorozatról van szó. Egy tűrhetően összerakott konfliktushelyzetet kaptunk a császári hatalom vs regionális törekvések felállásban, amihez hozzájön még valamilyen zavaros vallási ellentét is. Kapunk egy kevés még ennél is zavarosabb utalást a háttérben meghúzódó valódi cselekményre, ami már most túl erőltetettnek tűnik a számomra.
Szóval nagyon meg lennék lepve ha elolvasnám a folytatást, főleg azért is, mivel őslényszakértő nem vagyok, így még a dinoszauruszok se nyűgöztek le (főleg hogy mivel helyettesíteni lehetett volna őket tetszés szerint robotokkal/tankokkal/kalózhajókkal/sárkányokkal/bármi mással voltaképp, de ez így biztos eredetibb volt)