Dinoszauruszurak (Dinoszauruszurak 1.) 12 csillagozás

Victor Milán: Dinoszauruszurak

A ​Paradicsomot, az örök élet békés világát ellentétek feszítik: gyanús, új vallási nézetek terjednek, Terraroja lázadozik, hűbérurak túlkapásaitól szenved a nép. A császár ellen merényletet kísérel meg egy orgyilkos, és lánya sem elégedett a kormányzásával. Azt beszélik, Providenciában már megjelent egy Szürke Angyal, hogy figyelmeztesse a birodalom lakóit az Egyensúly felbomlására…
Felipe – a fiatalok legnagyobb bánatára – lánya, Melodía jegyesét küldi megleckéztetni Vörösföldet. Míg Jaume, a birodalom hős dinoszauruszlovagja, a Virággróf távol vívja csatáit, az újra hűséget tettető korábbi áruló, Falk herceg ármánykodása egészen átszövi a palotát – Melodía csak kishúgára, barátaira és hűséges komornájára számíthat.
Közben a halottnak hitt Karyl vojda, a rettegett hadúr különös szövetségre lép egykori ellenfelével, a dinoszauruszmester és vándor énekes Rob Korrigannel: együtt indulnak a háborúzást elítélő, ám szorongatott helyzetbe került providencek megsegítésére.… (tovább)

Eredeti mű: Victor Milán: The Dinosaur Lords

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
I.P.C., Budapest, 2016
516 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636355777 · Fordította: Mendly András

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Karyl Bogomirszkij · Rob Korrigan


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
Victor Milán: Dinoszauruszurak

Évente, kétévente belefutok egy-egy olyan regénybe, amit kib@… khm, vacaknak tartok*, de többnyire azért végigküzdöm magam rajtuk, és csak azután öntöm le őket lángoló napalmmal, majd szántom be a helyüket és vetem be sóval.
Na, ez a könyv nem ilyen volt.
Hanem még annál is sz@rabb.

Ez a könyv ugyanis a minősíthetetlenül gány kiadói munka olyan szégyenletes esete, aminek kb. a harmadáig tudtam csak eljutni az olvasásban, aztán inkább nem rongáltam vele tovább a lelki világomat, és a családi békét megőrzendő @Amadea-t sem terrorizáltam tovább a regényből vett idegesítőbbnél bénább mondatok idézgetésével, valamint a fordító és a (nemlétező) szerkesztő igencsak szaftos stílusú pic$ába való elküldésével.

Komolyan mondom, rég volt már, hogy egész szakaszok, sőt, oldalak értelmét nem sikerült kibogoznom, még azzal a régi módszeremmel sem, hogy fejben megpróbálom visszafordítani angolra a magyar szöveget. Nagyjából altatónak jó ez a könyv, mert olyan rohadt fárasztó olvasni, hogy a kétségbeesett és jobb sorsra érdemes elme folyton az álomba menekülne a kínzatása ellen.

Mondhatnám ugyan azt, hogy nosztalgikus élmény volt ez a könyv, hiszen olyan volt, mintha megint a ’90-es évek elején járnánk, amikor az ízléstelenül ocsmány borítók alatt érthetetlen, szuhaéli szórendű, magyarnak tűnő mondatok sorakoztak… De – és ezért bocsásson meg nekem a világ – én mocskosul nem vagyok oda az ilyen retro-filingért.

A regény egyébként úgy önmagában is csak mérsékelten csigázott fel: a dinóháton vágtázó lovagokra és a kvázi-feudális háttér előtt dúló hatalmi harcokra trilógiát építeni enyhén szólva meredeknek tűnt, és őszintén megvallom, 150 oldalnyi szöveg után sem éreztem azt, hogy a dinólovagok bármivel is többet tennének hozzá a világhoz, mint pl. Pernhez a sárkánylovasok – sőt!

Ahogy olvastam a regényt, leginkább a Marvel képregények Vadföldje (http://bit.ly/2ummS0U) jutott az eszembe a világról, és ez eleve nem tett túl jót annak, hogy komolyan vegyem. Ráadásul már a könyv első harmadában volt pár olyan utalás, ami alapján nem vagyok meggyőződve, hogy egyáltalán fantasy lenne ez a regény – sokkal inkább tűnt egy spoiler sci-fi planetary romance-nak.

* Ez a 3 csillag alatti kategória. spoiler

9 hozzászólás
>!
elge76 P
Victor Milán: Dinoszauruszurak

Emlékszem a visszafojtott lélegzetemre, ahogy a torkom kiszáradt és a gyomrom egy apró gombóccá zsugorodott, amikor még éppen csak tinédzserkorba érve, a moziban nézett Jurassic Park film dinós jeleneteinél dübörögni kezdtek a hangfalak, és megérkezett a Tyrannosaurus Rex. A több méter magas dög fújtatása, a lépései után rengő talaj mély dübörgése, és a moziban ülők sikítása, amikor bömbölni kezdett. A szívverésem felgyorsult, és alig mertem levegőt venni, de a szemeimet nem bírtam elszakítani a vászonról. Meghatározó film volt ez számomra, ez a félelemmel vegyített izgalom fantasztikus élményekkel gazdagította az életemet.

Valahogy így érezhetnek Nuevaropa lakói is, hiszen ebben a világban teljesen hétköznapinak számítanak a dinók, és azok értékes, egyben ritka, vagy épp mindenhol előforduló fajtái.
Van itt minden. A pár centistől, a kutya méretűn keresztül, egészen a 20-30 méter magasig, ezernyi színben és kinézettel.
Igavonó dinók, harcra kiképzett dinók, építkezéseknél használt óriási méretű dinók, félénk növényevő dinók, és még sorolhatnám, mindezt egy olyan fantasy lovagregényszerű történetbe ágyazva, amelyik egy fiktív… hááát… mondjuk egy az általunk ismert 17.-ik századi világnak felelhetne meg.
Udvari intrikák, cselszövések, árulás, vérben úszó csataleírások (természetesen a dinókkal), trágár beszéd, szex. Ezek itt mind megtalálhatóak, úgyhogy ezt a regényt én öncélúan is besorolnám a grimdark kötetek közé.

A szöveg egyes részleteiből egyértelműen lejön, hogy a párbeszédek egy a régmúltban létezett Európára hajaznak, ezekre utalnak az elnevezések is, úgymint ószláv vagy hispanyol. Mindezek mellett a szereplők nevei is spanyol hangzásúak, és leginkább spanyol hangzású mondatokat vagy szavakat szeretnek kiejteni a szájukon (már ha épp úgy kívánja a szituáció, de nyugalom, csak 1-2 szavas felkiáltásokról van szó, nagyon ritkán 1 mondat is felbukkan, illetve az egyik vers is ilyen). A fejezetek elején található kis információk a dinókról és a világról, szintén tartalmaznak spanyol hangzású szavakat.
Mindebben csak az az érdekes, hogy a szerző egyértelműen leírja az előszóban, hogy ez nem a Föld. Érdekes. :)

A történet nem nélkülözi a rengeteg szereplő egy légkörben való szerepeltetését, ahogy a harcleírásoknál, úgy az udvari élet politikáról vagy báli összejövetelekről szóló részeinél sem.
Történetünk több különböző szálon indul el, ami szép lassan 3 jól megkülönböztethető szálra bomlik szét, melyekben nyomon követhetjük a császári udvart, Melodía hercegnővel, a női főszereplővel az élen, Karyl és Rob utazós kalandját a 2 egymáshoz csapódott, ellentétes habitusú, de mégis egymást tökéletesen kiegészítő főszereplőnk kalandjaival, és Jaume szemszögéből, aki mint hadvezér spoiler indul csatába a császári sereg élén, hogy a birodalomra törő ellenséget megállítsa.
Személyes kedvenceim, Melodía hercegnő és udvarhölgyi köre, akik születésüknél fogva úrihölgyek, de a legmocskosabb dolgokat is úgy beszélik ki egymás között, mintha csak az időjárás lenne a téma. Ha kell, akkor trágár módon is akár.
Itt jegyezném meg, hogy spoiler
Mivel a történet függővéggel zárul, így egyelőre nem tudjuk meg, hogy mi lesz hőseink további sorsa.

4 és fél csillagot csak azért adok rá, mert egyelőre még nem derült ki, hogy Rob és Karyl szála hogyan kapcsolódik majd a másik 2 történetfonálhoz, egyelőre ugyanis nincsen közöttük semmilyen konfrontáció.
Illetve amilyen lassan épül fel a könyv első fele, olyan hirtelen pörög fel a második. Ettől függetlenül ez az enyhe kis ritmustalanság senkit ne riasszon el, mert talán ezek a könyv egyetlen hibái.
Vagyis…

.

…a szöveggondozás… ami egyszerűen csak katasztrofális.
Az első 100 oldalig bezárólag, írd és mondd, minden oldalra jut legalább egy elírás, vagy egy helyesírási hiba, vagy egy félregépelés, vagy hiányzó betűk, vagy magából a mondatból kifelejtett szavak, rosszul megfogalmazott mondatok. Esetleg ezek így együtt mind, tetszés szerinti variációkban. Nagyjából a 130.-ik oldaltól kicsit szellősebbé válik a szöveg, de ettől függetlenül végig tömve van hibákkal.
Legalább 3 tucatnyi (!!!) olyan mondatba (nem szóba, komplett, többszavas mondatba!) futottam bele, amelyeket többszöri elolvasásra SEM értettem meg!
Az „a” betűk kihagyása, mint kötőszó, olyannyira rendszeres az elejétől a végéig, hogyha minden egyes hiányzó darab után kapnék 100 forintot, 1 héten keresztül folyamatosan ehetnék a kapott pénzből…
És mintha ez valami könyvkiadókat sújtó csoportos átok lenne, a „halálra” szócska helyett itt is „halára” szerepel, brávó! spoiler
Ha nincs a könyv szövegében minimum 200 darab (!!!) a fentebb említett hibák közül, de lehet hogy még így is alábecsültem, akkor egy sem!

Itt már egyenesen rémisztő arányokat mutat a szöveggondozás ennyire elkorcsosult igénytelensége, és komoly fejtörést ad az olvasónak, hogy vajon nem direkt szórakoznak-e vele, vagy esetleg nem egy össznépi valóságshow szereplőjének válogatták-e be a saját tudta nélkül, ahol az értetlenségéből fakadó pofavágások számát pontozzák. Ha lenne ilyen verseny, ezen könyv olvasói csont nélkül vinnék az aranyat, különdíjjal!

Nem tudom, hogy az I.P.C. kiadó ki, mi, vagy honnan jöttek, de ez a szöveg nemhogy korrektort, de még normális szerkesztőt sem látott soha, erre a nyakamat teszem.
A másik dolog ami engem roppant mód zavart, hogy többször is szerepel az „errefele” és a „másfele” szó (olyan suttyós megfogalmazás, nem?), illetve az ezekhez hasonló szavak „fele” végződéssel, holott ez nem helyes, „errefelé” és „másfelé” a pontos megfogalmazás.
Végül pedig a fejezetek.
A legtöbbször nem kezdődnek új lapokon, hanem egyből az előző vége után indulnak. Ha az épp az oldal közepe, akkor ott. Bár, gondolom, ha minden fejezet új lapon kezdődne, akkor legalább 30-40 oldallal lett volna vastagabb az amúgy sem túl vékony kiadvány, mert a 72-es betűmérettel szedett szöveg máshogy nem fért volna el….

Summa summarum, felesleges ezt tovább ragozni, a könyv szöveggondozása így ebben a formában, egy szép íves dobással a szemetesbe való.
A legjobban akkor járna a kiadó, már ha érdekelné őket, hogy mondjuk én mit gondolok róluk ezután, ha visszahívná a kiadott példányokat, bezúzatná őket, és újból nekifutna.
(Ezt mondjuk sajnos sok más hazai kiadónak is meg kellene lépnie, ha már egyszer képtelenek a nagybetűs igényesség felé való törekvésre.)

..

Egyszerűen nem értem, hogy miért nem csapott le erre a sorozatra a @Könyvmolyképző, Hadroszaurusz ordítással üvölt a könyv a Hard Selection logó után, és valószínű, sőt, biztos vagyok benne, hogy a szöveggondozás sem lett volna ennyire csapnivaló.

Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a több vonatkonténernyi vörös pöttyös könyvek mellett, néha nem ártana kicsit több figyelmet fordítani a Hard Selection logót kiérdemlő könyvek kedvelői felé is.
Nagyon szívesen olvasnám pl. magyarul Tim Lebbon – Tales of Noreela, vagy Django Wexler – The Shadow Campaigns sorozatát. Meg persze van még jó pár ezeken kívül, de hirtelen most ez a 2 jutott eszembe.
Meglepődne a kiadó, ha tudná, hogy milyen sokan vagyunk, akik vágyják ezeket a könyveket (is) magyarul olvasni (igen, mindkét nem képviselői).

63 hozzászólás
>!
zamil
Victor Milán: Dinoszauruszurak

Érdekelt, hogy milyen az amikor a dinók szerves részei egy fantasy „lovag” regénynek. Most már tudom.
Sok pluszt nem adott a történethez, sem a világhoz, hogy különböző dinoszauruszok szerepelnek a könyvben, amik, hol hátasok, hol haszonállatok, hol ragadozok, sőt kicsit még a kavalkád zavaró is volt. Amúgy maga a regény és a cselekmény egy jó átlagos iparos munka, még élvezhetőnek is mondható. Viszont a karaktereket vértelennek éreztem, valahogy mindegy melyik oldalon álltak egy síkúak és unalmasak voltak.
A világ érdekes, bár engem ez a egy két betűt megváltoztatunk a létező európai nemzetek és népek neveiben és ennyi, elégé zavart. Jobban szeretem a jól kitalált fantázia neveket.
Amúgy magába a világba van valami csavar, amit még az első könyv olvasása alapján nem tárt elénk az író, de mégis sejtetni enged.
Összességében egy közepes könyv, de még rejthet magában potenciált a következő részekben, ott van az esély a fejlődésre.

>!
Dominik_Blasir
Victor Milán: Dinoszauruszurak

Dínós low fantasy! Bocsássatok meg, de vétkeztem: elcsábultam a menőn hangzó alapkoncepció ígéretére. Nem mintha őslény-rajongó lennék, sőt, valójában sosem érdekelt különösebben a dínók világa, de azért ez olyan ötletnek tűnt, ami mindenképpen érdemes a figyelemre. Ezt, természetesen, olvasás után is tartom: az ötlet jó. Kár, hogy minden másra már nem maradt energia.
Bár low fantasy világok viszonylag ritkán maradnak emlékezetesek, a dinoszauruszoknak köszönhetően Milánnak nem volt nehéz dolga, és amikor mindezt valamiféle késő középkori Spanyolországra hajazó környezetbe ülteti (amit tovább bonyolít a szokásostól némileg eltérő vallás), már-már lelkes is lennék. Bár azt azért érdemes lett volna eldönteni, hogy most akkor elferdülnek a kifejezések (valamiért csak a népek nevei változtak: anglysh, orusz, hispanyol, alemán stb.) vagy minden tisztán megmarad a spoiler
Ennél lényegesen nagyobb probléma, hogy a karaktereket tekintve Milán mintha csak közhelyekben tudna gondolkodni. Valójában egyiket sem gondolom tragikusan rossznak – a hercegnők pletykálós-intrikázós jelenetei egészen jópofák voltak, Rob és Karyl között nem volt rossz a dinamika –, de egyik karakter sem lép ki a sablonos keretből, ráadásul a köztük lévő interakciók sem nyűgöztek le.
Ez sajnos a cselekményre is igaz: a borítón hirdetett Trónok harca-hasonlóságból mintha csak a külsőségekre jutott volna, és sem valódi intrikát, sem igazán erős konfliktust nem találtam a regényben. Az erre való próbálkozások is vagy hamar elhaltak nálam (Falk összeesküvése), vagy éppen akkorra lettek volna igazán érdekesek, mire véget ért a kötet (Rob és Karyl küldetése). Ráadásul valamiért egészen zavarosnak éreztem bizonyos motivációkat és ok-okozat párosokat, de talán maradjunk annyiban, hogy ez az én hibám.
Mindezek ellenére még simán tudtam volna élvezni a regényt, ha jól van megírva. A Dinoszauruszurak azonban szerintem nincs. Most nem tudom, hogy a rémisztően rossz magyar kiadás rontotta le ennyire, vagy eredetileg is ennyire lapos Milán prózája, de az utolsó 30 oldal kivételével nem sikerült igazán magával ragadnia. És ha már magyar kiadás: én tényleg elnéző vagyok a korrektor hiányával, még a nagy esztétikai élvezetet nem nyújtó borítóval is hajlandó vagyok megbarátkozni, sőt, olykor még egy rossz fordítás fölött is napirendre tudok térni, de a fejezetek előtti illusztrációk elhagyását (és a szövegközbeni fejezetkezdést) senki ne próbálja nekem pénzhiánnyal magyarázni, mert morcos leszek.
Szóval én nem bántam volna, ha van ebben a könyvben bármi kiemelkedő a dínós alapötleten kívül.

>!
ftamas
Victor Milán: Dinoszauruszurak

Amikor megláttam ezt a könyvet, akkor rögtön a kívánságlista elejére került. Imádom a dinókat, mert egy régi idő letűnt lényei + ugye sok hús is, valamint imádom a fantasyt is. Szinte ez volt az a könyv, amit legjobban el akartam olvasni a tavalyi kínálatból. Aztán megláttam a könyvtárban…

Adott egy világ, ahol az emberek, az emlősök és a dinoszauruszok egyszerre vannak jelen. Hogy ez hogy lehet, úgy hogy reálisan működjön, ezt az író nem tudta, vagy nem akarta kifejteni. A dinoszauruszok mintha nem zavarnának senkit, csak a csatákban vannak jelen, hogy meg lehessen ülni őket. ( Tehát aki arra vár, hogy az erdőjárókat éjszaka a raptorok ringassák álomba, az csalódni fog, semmi veszélyérzet ilyen téren )
Vannak karakterek, kidolgozatlanok, sok esetben rá nem lehet jönni még a karakterek nemére se. Ráadásul egytől egyik buták. Az egyik főhős legnagyobb gondja, hogy meleg legyen, vagy hetero és közben engedelmeskedik a legbugyutább parancsnak is, mint egy birka
Van császár, de nem érződik, se az udvar, se a hatalom, olyan mintha az egész egy faluban játszódna…
Leírás: nincs
Mivel lovagokról van szó van harc is, ami annyit tesz, hogy felállnak a seregek két oldalt és egymásnak rohannak.
Van egy társaság, akik szerint mindenki egyenlő, nincs helye erőszaknak csak a békének, de mégis van náluk hierarchia, az emberek egy része kiszolgálja a többit. Fegyvert persze nem fognának még akkor se, ha egy részüket megölik, megerőszakolják, rabszolgának adják.
fantasy, de fantasy elem 1! van benne…

Mindezek után még unalmas és vulgáris.

Egy idézet a könyv szintjéről:
„Ez mentette meg az irháját, bár csak egy pillanat erejéig: a zöld tollas nyílvessző a szeme helyett a halántékába állt bele. Üvöltve próbálta kirángatni, s botladozva szaladt vissza az…”

Martin hozzászólását nem értem, szinte kizártnak tartom, hogy elolvasta volna ezt a könyvet….

Nem tudom, de úgy érzem ennél rosszabb csak akkor lett volna, ha zombik is vámpírok is lennének benne. Iszonyat…

12 hozzászólás
>!
maevis P
Victor Milán: Dinoszauruszurak

Akkor én most nagyon morcos vagyok. Nagy várakozás előzte meg ennek a könyvnek az olvasását és sajnos túl sokat vártam tőle. Ha eltekintek a gyalázatos hibáktól amit a szöveg rejt, úgy mint hiányzó betűk, eggyel több betű, hiányzó szavak, értelmetlen mondatok stb., még akkor is csak egy közepes színvonalon lassan csordogáló történetet kaptam.
Nagyon zavaró volt, hogy minden fejezet elejére odatoltak egy dínó-jellemzést vagy egy teremtő magyarázatot, ennek inkább vagy a könyv elején vagy a végén lett volna helye szépen csokorba szedve a rengeteg spanyol kifejezés magyarázatával együtt, mert annak még magyarázata sem volt és így sokat rontott az olvasás élményén. A térképért már nem is sírok, pedig az is jól jött volna.
A szereplők annyira hétköznapiak, hogy bármelyikükre illik valamelyik klisé, a történet elég semmitmondó, bár első rész még bármi lehet, de nem biztos hogy akarom a következőt.
Tipikusan az a könyv, amelyik után azt mondom, hogy annyi sok jó könyv várja, hogy olvassam, csak a makacsságom olvastatta ezt velem végig.

>!
Kilgores
Victor Milán: Dinoszauruszurak

George R.R. Martin ajánlása a borítón, amellett, hogy rendkívül figyelemfelkeltő, meg is állja a helyét, meg nem is. Nem csak abban hajaz a Jurassic Park könyvekre Milán műve, hogy az állatpopuláció nagy részét dinoszauruszok teszik ki, hanem kissé a jelenetekben való ábrázolásában is. A könyv első harmadában rengeteg leírásról csak úgy süt, hogy érted, itt dinoszauruszok és emberek együtt élnek. Mintha újdonság lenne a szereplőknek is, pedig azért Nuevaropa lakóinak ez nem kellene, hogy olyan különleges legyen. Elvégre fajtától függően ezek a lények is a haszonállatokként, vagy a háborúzáshoz használt állatokként vannak hasznosítva. Szerencsére ez az “élménypark” vagy “állatkert” jelleg, ami Crichton műveiben teljesen értelemszerű, itt gyengül és egy idő után a dinoszauruszok már a cselekmény előre mozdításában is kiveszik a részüket.
Persze, a Tűz és Jég dala sorozattal is párhuzamot lehetne vonni, de lényegében bármely kvázi középkori fantasy is szerepelhetne helyette. Nincs az a nagyon pontosan kidolgozott királyság a milliónyi házzal, ami Martin sorozatát jellemzi, de az intrika, ármány mind megtalálható, ahogy a karakterek szókimondása, és nem túl visszafogott cselekedeteik, akár erőszakos, akár más értelemben.
A történet kicsit nehezen indul, az egyébként nem túl sok karakter elsőre kicsit soknak tűnik, de amint túljut az ember az expozíciónak szánt fejezeteken, sokkal jobban élvezi a történetet. A főbb nézőpont karakterek számomra kivétel nélkül szerethetőek voltak, de tény, hogy Karyl személyében egy új kedvenc szereplőm is akadt, illetve Melodía és udvarhölgyei trágár megjegyzéseit hihetetlen poénos volt olvasni. Kíváncsi vagyok, hogy miképpen folytatódik a történet, mert a legtöbb szál, miután elvált egymástól elég külön utakon haladt. Az utalások spoiler, a cselszövők céljai és a Teremtők helye az egészben eddig mind csak alapozás szintjén történt, ezért szerintem a következő két kötetben biztos magasabb fokozaton való pörgés várható, én mindenesetre már kíváncsi vagyok rá.
A könyv csillagozásába nem szeretném belevenni a magyar kiadás hibáit, véletlenül se ez riasszon el bárkit is a történettől. Ha finoman fogalmaznék, azt mondanám, hogy az elírások, nyelvtani hibák és magyartalan mondatok “kissé” átlagon felüliek. Valahogy nem túl esztétikus az, hogy a fejezetek nem új oldalon kezdődnek, hanem ahogy esik, úgy puffan alapon az oldal tetején, alján vagy annak közepén. Mivel elég sok helyszín nevével dobálóznak a karakterek, egy-két térkép sem ártott volna. Bár az eredeti kiadásban sem láttam ilyet, így ezt hibának nem róhatom fel, de valamiféle jegyzéket a könyv hátuljában bizony tudtam volna használni, ami összegyűjti a különböző szereplőket, dinoszauruszokat spoiler és egyéb karaktereket spoiler. A borítót és a kis fejezetek előtti rajzokat már meg sem említem. Félreértés ne essék, ez egy jó kis történet, de kíváncsi vagyok, hogy megéri idehaza a második részt ilyen minőségben, és a reklámozás tőkéletesen teljes hiányában. Ha egy olyan kiadó adta volna ki, amelyik jártásabb a hazai SFF piacon, biztos, hogy sokkal több olvasója lenne, mint ami most látszik itt a molyon. Én is gondolkozok rajta így, hogy az angol kiadásra váltok…

>!
I.P.C., Budapest, 2016
516 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636355777 · Fordította: Mendly András
3 hozzászólás
>!
Near
Victor Milán: Dinoszauruszurak

Hogy én mennyire kíváncsi voltam erre a könyvre! Az első oldalak úgy teltek el, hogy újra kiskölyöknek éreztem magam. Előjött a dinó rajongásom, felidéztem a sok fajtát, akiket gyerekként álmomból felébresztve is tudtam. Aztán lankadt a lelkesedés. Helyek, nevek összevisszasága. Az kötete elején még úgy voltam vele, hogy biztos tisztul majd a kép idővel, csak kitartóan, figyelmesen kell olvasni. De ahelyett, hogy letisztult volna, hogy most ki kivel van és melyik oldalon és… sokszor az is, hogy férfi vagy nő az illető… gondot okozott.
Mire lassan elértem a száz oldalt és még mindig nem állt össze semmi, hogy mi akar itt lenni, úgy döntöttem, dinók és rajongás ide vagy oda, ezt én feladom. Ennek a kötetnek hatalmas szüksége lenne térképre, névjegyzékre… sőt, talán még egy kifejezéstárra is a sok új szóhoz. Néha olyan érzésem volt, hogy nem tudom, hol vagyok (köszönöm, térképet kérek), kivel vagyok (köszönöm, névjegyzéket kérek), és mi a fenét jelent a mondat (köszönöm, kifejezéstárat kérek). A fele olyan szó, aminek nem tudom kihámozni a jelentését, mert az új világhoz tartoznak, aminek nem kaptam meg az alapjait.
Lehet, hogy később bele lehet lendülni és nem lesz olyan rossz könyv. De túl sok „Oké” könyv létezik… és nekem túl sok olvasatlan van a polcomon, amik talán jók lesznek, mintsem, hogy ilyenre pazaroljam az időm.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Victor Milán: Dinoszauruszurak

Én abba a csoportba tartozóm akiket soha nem kapta el a dinó láz,ennek ellenére kérdés sem volt egy próbát megér ,Fantasy köntösbe dinók ,kíváncsi voltam.több szál közül nekem Karyl és Rob utazása, és egy hadsereg kiképzése, és Melodía hercegnő és társalkodó női jelenetei tetszetek …a többi szál nem igazán jött be..
a fejezettek elején lévő dinó,vagy a valláshoz kötődő leírások ötlettesek voltak.
szöveg gondozást talán még tanulni kell helyesírás,rosszul megfogalmazott mondatok én meg tehettem itt egy kiadó nem .
összességében egy jó közepes regény lett ,nem lesz klasszikus ,nem fognak róla túl sokat beszélni.


Népszerű idézetek

>!
elge76 P

Ha a romos templom mellett növő éjszakai virágok illata egy parfümtóban rothadó hulláéra emlékeztette, akkor a sátorban várakozó férfi szaga egy kanálisba hajított holttestét idézte, ami mellé még egy sajnálatosan túlérett sajtot is dobtak, hogy testesebb legyen a szag.

280. oldal

>!
elge76 P

Amellett, hogy főnemes volt és legendás hős, Jauménak megvolt az a tulajdonsága, hogy bárhová tette be a lábát, az a hely az ő személyes színpadává változott.

170. oldal

>!
Kilgores

Réges-rég megtanultam, hogy az ember csak úgy érhet el bámit, ha nekikezd. Különben az örökkévalóságig várhat a megfelelő pillanatra. Ami persze sosem jön el.

97. oldal, 8. fejezet (I.P.C., 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Karyl Bogomirszkij
>!
Kilgores 

Induljunk tovább – mondta Rob. – Ők mindig itt lesznek. Ha az emberek nem is, de a dinoszauruszok biztosan megmaradnak.

219. oldal, 20. fejezet (I.P.C., 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Rob Korrigan

Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Sárkányok tánca
George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Joe Abercrombie: A királyok végső érve
Raoul Renier: A kívülálló
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Lev Grossman: A varázslók
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Joe Abercrombie: Hidegen tálalva