Kilencvenhárom 61 csillagozás

Victor Hugo: Kilencvenhárom Victor Hugo: Kilencvenhárom Victor Hugo: Kilencvenhárom Victor Hugo: Kilencvenhárom Victor Hugo: Kilencvenhárom Victor Hugo: Kilencvenhárom Victor Hugo: Kilencvenhárom Victor Hugo: Kilencvenhárom Victor Hugo: Kilencvenhárom Victor Hugo: Kilencvenhárom Victor Hugo: Kilencvenhárom

A ​romantika óriásának ez a kései műve a jakobinus diktatúra nehéz esztendejéről, 1793-ról szól. A mű megírásának idején – 1873-ban, két évvel a Párizsi Kommün tragikus bukása után – a francia nép már levert forradalmainak egész sorára tekinthet vissza. A forradalmak és a Kommün igazságának vállalása késztette arra az aggastyán írót, hogy regényében a forradalmi eszméknek monumentális emlékművet állítson. A regény a hatalom megtartásának kulcskérdése köré építkezik, ez az a feladat, amely történelmi leckeként magasodik a forradalmárok előtt. Külső és belső ellenség, eszmék és eszmények harca veszélyezteti a forradalom létét. Alapvetően a harmadik rend – plebejus és polgár – vívja harcát a feudalizmus erőivel. A drámai küzdelem paradoxona: mindkét oldalon a nép fiai küzdenek – arisztokraták vezetésével. Két márki – nagybácsi és unokaöcs – áll a harcolók élén, a két világ, a régi és az új képviseletében. Az ellenforradalmi Vendée és a forradalmi Párizs csap össze öldöklő csatában,… (tovább)

1793 címmel is megjelent.

Eredeti cím: Quatrevingt-treize

Eredeti megjelenés éve: 1874

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · Fiatalok Könyvtára Kozmosz Könyvek · Remekírók regénytára Európa, Szépia · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Szépia, Budapest, 1993
414 oldal · ISBN: 963784905x · Fordította: Aranyossi Pál
>!
Kriterion, Bukarest, 1989
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9732600438 · Fordította: Aranyossi Pál · Illusztrálta: Domokos Péter
>!
Kriterion, Bukarest, 1989
418 oldal · ISBN: 9732600438 · Fordította: Aranyossi Pál

6 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Gauvain


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Biró_Krisztina>!
Victor Hugo: Kilencvenhárom

Ez a könyv megmutatta,tudatosította,hogy mi a különbség igazság adás:-ami emberek közt történhet,és igazság szolgáltatás:-között amit egy hatalomtól kap!

Sz_Flóra>!
Victor Hugo: Kilencvenhárom

Annyira jó történet lenne… egy kicsit több történéssel.
Nem vagyok leírásellenes, de meggyőződésem, hogy a leírásnak szolgálnia kell magát a cselekményt. Ne csupán kapcsolódjon hozzá, hanem legyen világos, hogyan fogja előre lendíteni a történetet. Az általam korábban olvasott, ismertebb Victor Hugo regények (A párizsi Notre-Dame, A nyomorultak, A nevető ember) nagyrészt megfeleltek ennek az elvárásnak, a Kilencvenhárom viszont alaposan félrecsúszott.
Középiskolában szerettem a francia forradalomról tanulni, de egyáltalán nem mindegy, hogyan tálalják eléd a történelmet. A száraz tényeket is fel lehet dúsítani olyan érdekességekkel és aktualitásokkal, amelyek megkönnyítenek egy szenvedésnek ígérkező tanulási folyamatot (amikor emelteztem töriből, ezt csináltam, konkrét sztorikat kreáltam a történelmi események köré :D). Sajnos, miközben azokon a fejezeteken vánszorogtam át, amelyek a Konventet taglalták, temérdek névvel és lábjegyzettel, úgy éreztem magam, mintha egy rendkívül unalmas előadás anyagát böngészném. Nem túlzok, ha azt mondom, lefekvés előtt olvasva seperc alatt álomba ringatott. :D
Pedig maga a történet szokás szerint elképesztő, szenvedélyes, ismét egy mellbevágó befejezéssel. Esküszöm, amikor Victor Hugo regényeinek utolsó oldalaira érek, mindig mintha megragadna, berángatna a sorok közé, hogy aztán egy erőteljes mozdulattal visszataszítson a saját valóságomba. Az a pár pillanat azonban, amikor az utolsó meghökkentő sorokat olvasom, felér egy sokkhatással. Mindez itt sem maradt el. Cimourdain és Gauvain… összetörték a szívemet. Ha az egész regény inkább róluk szólt volna, meg persze Lantenac és Michelle karaktereiről, öt csillagos lenne. Kár, hogy nekem most túl sok volt a cselekményt kevésbé szolgáló leírás.

Gáborr_Nagy>!
Victor Hugo: Kilencvenhárom

Nagyon klassz, értékes történelmi regény. Egyszerre nagyon emberi, érzelemgazdag, izgalmas, felemelő, heroikus, egymás mellett a nagypolitika óriásai és a leghétköznapibb egyszerű emberek. Egyszerre izgulhatunk egy nemzetért is és egy koldusasszony kisbabájáért.
A konvent tagjainak felsorolása meglepő húzás Hugó részéről, mégis jó fejezetnek találtam, rengeteg tudást felhalmozó rész, olvasása közben sokat gugliztam. Egy kicsit nekem jöhetett volna több a történelmi nagyágyúkból, mindössze egy (jó hosszú) párbeszéd képviseli őket.
A kivégzés előtt párbeszéd pedig megismétli a Toldi estéje kérdésfelvetését, a Lajos király-Toldi ellentétet.

Fanni_Dorottya>!
Victor Hugo: Kilencvenhárom

Anya mindig kinevet, hogy minek kínzom magam az olyan részek elolvasásával, amik nem érdekelnek, miért nem lapozom át inkább őket és élvezem jobban a könyvet. Ennek viszont már a gondolatától is viszolygok, úgyhogy marad az időleges szenvedés. Pl. Victor Hugonál.
Alapvetően szeretem, ahogy és amiről ír, amíg a cselekmény-leírás arány nem billen át nagyon az utóbbi javára. Még az sem baj igazán, ha több a leírás, amíg nem megy bele annyira a részletekbe, hogy csak kapkodom a fejem a rengeteg név és helyszín között, amiket ki sem tudok ejteni, így csak átugrom őket, előbb-utóbb pedig azt veszem észre, hogy már csak gépiesen darálom a sorokat. A csúcstartó továbbra is A nyomorultak maradt, ott előfordult olyan oldal is, ahol öt sornyi szöveg volt, a többit a jegyzetek tették ki (nem is beszélve a hosszadalmas leírást a csatornarendszerről), de ez a könyv se volt könnyű menet.
Maga a történet tetszett, aztán jött középtájon a végtelen hosszú leírás a Konventről (ezért az egy csillag levonás). Itt kicsit megakadtam, nehezen csúsztak az oldalak, utána meg már nehezebb volt kedvet találnom az olvasás folytatásához. Aztán ezen a minválságon túllendülve megint egymásra találtunk, Gauvain vívódását és beszélgetését Cimourdainnel(nal? – meg kéne tanulnom franciául olvasni), meg előtte a csatajeleneteket kifejezetten szerettem.
Mindenképpen fogok még Hugotól olvasni, csak kicsit később, amint kicsit elhalványult az emléke a hosszú leírásoknak :)

kismaco4>!
Victor Hugo: Kilencvenhárom

Hm… érdekes volt a mű… de nekem túl romantikus. Miért? Nem hiszem el, hogy valaki ennyire önzetlen lenne mint amilyennek az író lefestette. Az emberek sokkal, de sokkal önzőbbek. Ja igen tudom forradalom volt.. de kérem a francia forradalmárok sem voltan önzetlenek semmi mást nem akartak csak a hatalmat. Az egyik kedvencem aki megúszta a jakobinus diktatúrát az Talleyrand volt, aki elárulta a rendjét (papság, ahová bekényszerítették) felajánlotta az francia egyház teljes javadalmát, de mégis menekülnie kellett. Az utolsó pillanatban lógott meg és amikor már „tiszta” volt a légkör akkor jött haza és szolgált mindenkit és hatalmas jövedelmet zsebelt be. A jakobinusok semmi mást nem akartak csak a hatalmat… Ezért ez csak egyfajta romantikus irányvonal a forradalom tisztessége helyreállítására.. De azért a történelmi tények azok tények maradtak.. hatalmas mészárlás volt ahol nem volt kegyelem, parasztok öldöstek parasztokat. Sokan elfelejtik azt a tényt, hogy a jakobinus diktatúra legtöbb áldozata paraszt volt!! Az, hogy a három frakció Danton, Marat, Robespierre utálta egymást ezt eddig is tudtam, de hogy ennyire… Mindenesetre hatalmas kutatómunka volt ezt neki is összegyűjtenie annak ellenére, hogy Ő még könnyen hozzáférhetett a teljes forráshoz és a háborúk nem pusztították el.

kitty03>!
Victor Hugo: Kilencvenhárom

Victor Hugo mindig tud valamit adni nekem és pont ezért mindig hűséges rajongója leszek.
És ez által megismerek egy olyan világot, amelyet nem biztos h valaha elég részletességgel megismerek. Öhm, jelen pillanat nem tudom pontosan mit is írjak, mert Hugo az egyik legjobb író, akitől valaha olvastam.

miss_antrophy>!
Victor Hugo: Kilencvenhárom

Ez egy remek könyv, érdemes elolvasni. Kellett írni házidolgozatot Victor Hugo regényei közül, és ezt választottam. A neten nincs róla olyan túl sok infó, még csak rövidített kiadás sincs róla, mert nem kötelező olvasmány. Ha valakinek segítene/érdekli: data.hu/get/6406118/VH-93.zip – itt letudja tölteni.

Aerandir>!
Victor Hugo: Kilencvenhárom

Hihetetlenül jó. Annak ellenére nagyon élveztem, hogy az irodalomtanárom mindent elárult, amit csak el lehetett. A francia forradalom tanulásakor óriási segítség. Ugyanakkor vagy nagyon türelmesnek kell lenni, vagy pedig szentségtörést kell elkövetni és néhány részt átlapozni, mert halálos felsorolások vannak benne. Nem hittem a szememnek! Oldalakon keresztül semmi, csak nevek.


Népszerű idézetek

Rawalpindi>!

Minden valóban nagyszerű valami szent irtózatot kelt. Könnyű a középszerűeket és a dombokat csodálni, de a túl nagy magasság, akár zseni, akár hegy, akár gyülekezet, akár remekmű, közelről nézve riasztó. Minden orom túlzásnak tetszik. Fárasztó a megmászása. Az ember kifullad, megcsúszik a lejtőkön, megsebzi magát a gyönyörű szirteken; a zuhatagok tajtékjukkal szakadékokat jeleznek, a felhők eltakarják a csúcsokat; a kapaszkodás éppolyan rémítő, mint a zuhanás. Ez aztán több iszonyatot, mint bámulatot kelt. Az embert furcsa érzés keríti hatalmába: a nagyságtól való irtózás. Csak a meredélyeket látjuk, nem a fönséget; a szörnyeteget látjuk, nem a természet csodáját.

153. oldal, Kriterion Könyvkiadó, 1989

1 hozzászólás
Rawalpindi>!

Nem egyforma nevelést adnak a csúcsok és a mélységek.

206. oldal, Kriterion Könyvkiadó, 1989

Rawalpindi>!

A parasztnak két pártfogója van: a mező, mely élteti, és az erdő, mely elrejti.

192. oldal, Kriterion Könyvkiadó, 1989

Enola87 P>!

Szegények, gazdagok, borzasztó história ez. Ebből ered minden baj. Legalábbis én így tapasztalom. A szegények gazdagok akarnak lenni, a gazdagok pedig nem akarnak szegények lenni. Azt hiszem, ez az alapja minden bajnak.

90. oldal

tshehip>!

Elvem: mindig csak előre. Ha Isten azt akarta volna, hogy az ember hátrafelé menjen, akkor a tarkójára is szemet tett volna. Fordítsuk tekintetünket mindig a hajnal, a bimbózás, a születés felé.

Kapcsolódó szócikkek: Gauvain
2 hozzászólás
Rawalpindi>!

Ahol a párduc csapdába esik, onnan a menyét még elszabadul.

53. oldal, Kriterion Könyvkiadó, 1989

Rawalpindi>!

A kíváncsiság a női merészség egyik formája.

9. oldal, Kriterion Könyvkiadó, 1989

tshehip>!

Az őrmester kihúzott zsebéből egy darab komiszkenyeret, és odanyújtotta az asszonynak. Az anya szétosztotta a kenyeret a gyermekek között. A kicsik mohón beleharaptak.
– Semmit se tartott meg magának – mormolta az őrmester.
– Ez azt mutatja, hogy nem éhes – mondta az egyik katona.
– Nem. Ez azt mutatja, hogy valóban ő az anyjuk – válaszolta az őrmester.

2 hozzászólás
tshehip>!

A külső háború annyi, mint ha az ember leüti a bőrt a könyökéről, a polgárháború az a fekély, amely szétmarja a máját.

Rawalpindi>!

A talaj alakulata sok tettet sugalmaz az embernek. Nagyobb cinkostárs, mint hinnénk. Vad tájak láttán szinte hajlunk arra, hogy felmentsük az embert, és a teremtésben keressük a bűnt; a természet alattomos kihívását érezzük; a pusztaság olykor károsan hat a tudatra, különösen a homályos tudatra; a tudat óriássá nőhet, akkor Szókratészt és Jézust teremt, de lehet törpe is, akkor Atreusz és Júdás áll előttünk. A kis lélek könnyen csúszómászóvá lesz; a félhomályos sűrűk, az indák, a tövisek, az ágak alatt lapuló mocsarak gonosz tanácsadók, titokzatos módon beleszivárognak és rosszra vezérlik. Az optikai csalódások, a megmagyarázhatatlan délibábok, az éjjeli órák vagy a fenyegető árnyak okozta szorongó érzések az embert abba a különös, félig vallásos, félig állati riadalomba kergetik, mely közönséges időkben babonákat szül, harcos korszakokban vadságot. Az érzékcsalódások fáklyái a gyilkosságok útjára világítanak. A rabló mindig meghibbant ember. A dúsgazdag természet két módon hat: elkápráztatja a nagy szellemeket, és elvakítja a vad lelkeket. Ha az ember tudatlan, ha a sivatag látomásokkal terhes, a magányosság homálya csak növeli értelme homályát, és akkor az emberben iszonyú mélységek nyílnak meg. Vannak bizonyos sziklák, szakadékok, berkek, vad csapások az esti fák között, melyek az embert őrült és borzalmas tettek felé taszítják. Majdnem azt mondhatnánk, vannak bűnös tájak.

206.-207. oldal, Kriterion Könyvkiadó, 1989


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Két város regénye
Jókai Mór: Az elátkozott család / A barátfalvi lévita
Passuth László: Édenkert az óceánban
Anatole France: Lúdláb királyné
Jókai Mór: A két Trenk
Charles Dickens: Két város
Winston Graham: Demelza
Kodolányi János: A vas fiai
Szabó Magda: Régimódi történet
Kodolányi János: Az égő csipkebokor