Az ​Operaház meséi 18 csillagozás

Vibók Ildi: Az Operaház meséi

Mikor egy esős, szeles, barátságtalan estén a két idegen – egy ázott, fáradt postagalamb és egy magányos Operaház – találkoznak, még egyikük sem sejti, hogy nemcsak egy varázslatos éjszakának néznek elébe, hanem egy örök barátság is elkezdődik. Vagy talán nem is egy? Ahogy ők ketten ismerkednek és barátkoznak, úgy ismerkedünk és barátkozunk meg mi is az Operaház építésének történetével és az operák világával.

A mesés keretbe ágyazott ismeretterjesztő könyvből kiderül, hogy milyen szerepet játszott az Operaház építtetésében Fridmaniczky Poci, mire való a vasfüggöny, mi a különbség a mezzoszoprán és a tenor között, és miért egy ajtó alatt csúsztatva adagolta zenészeinek Mozart a Don Giovanni nyitányát. Vibók Ildi finom humorral megfestett írása Szimonidesz Hajnalka gyönyörű illusztrációin elevenedik meg.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

>!
Holnap, Budapest, 2019
88 oldal · ISBN: 9789633492413 · Illusztrálta: Szimonidesz Hajnalka

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Vibók Ildi: Az Operaház meséi

Ismeretterjesztő mese az Operaházról, tele színes, érdekes anekdotákkal, amelyek közül sok még a felnőtt olvasóknak is szolgálhat újdonságokkal. Szép, békebeli hangulatú illusztrációk, a szöveg pedig kiválóan ötvözi a mai nyelvezetet a békebelivel, hiszen a kerettörténet az, hogy az Operaház meséli el napjainkban egy galambnak (!) az „életét”.
Nagyon kerek az egész, a nyelvezet, a grafika, minden. Nyolc-tízéveseknek ajánlanám, akár önálló olvasásra is, esetleg némi segítséggel, mert idegen nevek azért vannak dögivel. Informatív, ugyanakkor olvasmányos, és fizikai megjelenését illetően is gyönyörű könyv. Ismét egy valóban gyerekeknek való mesekönyvhöz lehetett szerencsém, mely a legteljességesebben megérdemli az öt csillagot.

krlany IP>!
Vibók Ildi: Az Operaház meséi

Az ötlet nagyon rendben van, de a tananyag kicsit tömény, ráadásul egy éjszaka alatt kapja meg Galamb, mikor megkaphatná, akár több éjszaka is, felvonásonként, hogy mondjuk legyen ideje megemészteni a hallottakat… Operaház- és operatörténet laza stílusban, finom humorral, és nagyon sok tényanyaggal, idegen szóval, amelyek közül van, ami meg van magyarázva, de van, ami nincs (intendáns, partitúra, vagy pl. ha a cseh zeneszerzők, a cseh muzsika megteremtésén ügyködnek, köztük Smetana is, aki megalkotta a cseh nemzeti operát, emellett sokáig nem tudott csehül beszélni, és ezt fontosnak is tartjuk közölni, akkor tessék már odaírni, hogy miért?). Szóval nem egy könnyed esti olvasmány, pedig tök jó és érdekes anekdotákat szed össze, csak aztán nyakon borít egy zenei lexikonnal.
Ettől függetlenül még sok ilyet, csak egy kicsit ráncfelvarrva.

4 hozzászólás
sztinus>!
Vibók Ildi: Az Operaház meséi

Nagyon nagy csillagos ötös. Pazar. Imàdtam. Kötelezővè tennèm az ènekórakon.

Mariann_Czenema P>!
Vibók Ildi: Az Operaház meséi

Olyan szomorú dolog az, amikor egy alapvetően gyönyörűséges, illusztrációval bőven kidolgozott kötetet el kell marasztalni a szöveg stílusa és megvalósítása miatt :/
Mert most megint kénytelen vagyok ezt tenni, a rajzok valami hihetetlenül részletgazdagok, szépségesek, csak éppen Operaház Őurasága szleng beszéde ne lenne melléje…

Ami pedig szintúgy feltűnt nekem is, hogy mennyire tömény az információ mennyisége, amit a szöveg átad, és milyen furán kezel bizonyos szavakat, fogalmakat.
A „reneszánsz” fogalmát megmagyarázza, a 'partitúra, cenzúra, akusztika, muzikális' szavakat pedig csak úgy beleékeli a mondanivalójába, minden szinonima nélkül.

Ez a kiadvány tényleg iskolai zeneórákhoz lenne hasznos, talán úgy, hogy egy-egy fejezetből kiselőadás, prezentáció készüljön el.

csucsorka IP>!
Vibók Ildi: Az Operaház meséi

Oltári lelkesen indultam, mert ez az ötlet egészen, egészen csodálatos, az illusztrációk pedig még annál is, annál is csodálatosabbak! Aztán a szöveg egy időre visszavett a lelkesedésemből. A történetet ugyanis az Operaház meséli el – egy rátévedő galambnak. És hát az Operaház, akit én előkelőnek, kifinomultnak, egy nagy tartással rendelkező úrnak, egy hiú dzsentrinek képzeltem – itt egy vicceskedő, fura figura, akinek mintha nem találták volna a stílusát, de leginkább mégis egy jófejkedő nagybácsira hasonlít, aki ugyan tele van jobbnál jobb történetekkel, de te mégis kerülöd a családi rendezvényeken.

Viszont, ha nem akarok nagyon szigorú lenni – márpedig úgy le vagyok nyűgözve, hogy nem akarok az lenni – el kell mondanom, hogy az, ahogyan a szöveg információkat ad át, az meg egészen zseniális! Minél előrébb haladtam, minél több tudással, régen elfeledett vagy sosem tudott dolgokkal töltötték tele a fejemet, annál nagyobb szerelembe estem. Akkora szerelembe, hogy útközben még az Operaház hangját is képes voltam megkedvelni (mikor épp nem vicceskedett vagy lazáskodott).

Összességében tehát kaptam egy gyönyörű és informatív kötetet az egykori Budapestről és benne az Operaházunkról; kíváncsian is várom a sorozat többi részét, de a Vibók Ildi által jegyzetteket egyelőre némi fenntartással közelítem majd… (Talán útközben kibékülünk majd.)

Egyszer egy fél nyarat egy belvárosi hostel recepciósaként töltöttem, ott tanított nekem valamit egy fotós lakó, hogy mi legtöbbször lefelé nézünk, pedig káprázatos épületeink vannak, és sokszor illene felfelé is néznünk, megcsodálni ezeket az építészeti csodákat.
A könyv olvasása után nemcsak a repertoárhoz jött meg a kedvem, hanem ahhoz is, hogy ezzel a sok új információval teli szemmel, jó tüzetesen megnézzem magamnak újra az Operaház épületét. (Még mindig nem adtam fel a vadromantikus elképzelésemet, hogy bérletes nyugdíjas leszek, de addig még van pár évtizedem, ha megélem.)

Nienna001 P>!
Vibók Ildi: Az Operaház meséi

A zenetörténet nagy adósságom, és itt kijutott belőle, töményen. Igazából nagyjából nyomtalanul suhantak el felettem az operaszerzők, bár lehet lassabban és több mindenre rákeresve kellett volna olvasni. Mivel könyvtári és már visszavittem nem is lesz lehetőségem jobban elmélyedni benne. Egy éjszaka alatt hangzik el a történet, ami bizonyára Simán Galambnak is lehet hogy fejfájást okozott.

A színes részeket jobban élveztem. Kivált az fogott meg, hogy Mozartot egyszer bezárták és az ajtó alatt adogatta ki a megírt kottát a bemutató előtti éjszaka, mert még nem volt kész a nyitány. Megnyugodtam nem én vagyok a világ legnagyobb halogatója.

Az illusztrációk gyönyörűek!

Kicsibogár>!
Vibók Ildi: Az Operaház meséi

Hasznos és információkkal teli könyv, de nekem kicsit túl tömény. Ettől függetlenül szép és hasznos.

PTJulia P>!
Vibók Ildi: Az Operaház meséi

Jól megírt, követhető, értékes történet az Operaház és az opera történetéről. Iskolás korosztály számára tartalmas, figyelmet lekötő olvasmány. Sok olyan információ volt benne, amit én sem ismertem, jó volt ezekről tudomást szerezni.
Az illusztrációk gyönyörűek.

Szabcsiika P>!
Vibók Ildi: Az Operaház meséi

Az operaház története meseszerűen bemutatva. Nem tudtam, hogy vannak ilyen könyvek, a könyvtárban láttam meg véletlenül és egyből éreztem, hogy ennek haza kell jönni-e velem. Nagyon jó volt olvasni és sok eddig ismeretlen információval gazdagodtam.

Meryl P>!
Vibók Ildi: Az Operaház meséi

Mindenképpen egy nagyon igényes és szépen illusztrált mesekönyv, de talán inkább ismeretterjesztő mesének kéne titulálni. Nagyon sok minden kiderül az operáról, opera művekről, zeneszerzőkről. Rengeteg információ van benne a nemzetközi operákról is, így elég tömény, de mindenképpen ajánlom nagyobb gyerekek számára vagy zenei témájú foglalkozásokhoz.


Népszerű idézetek

dtk8>!

Vagy itt van Márta István globális mobiltelefon operája, A csodálatos mobilvilág. Ez bizony a kőkemény jelen. A szereplőit – Moby-t, Mobilát, Sam Sungot, Motor Rollát, No ki a?-t, Wiffyt és Eric Sonyt – mind jól ismerjük. Szerencsére vagy sajnos? Nem is tudom…

83. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bartos Erika: Buda tornyai
Bartos Erika: Bogyó és Babóca foglalkoztatókönyv 12 új mesével
Mechler Anna: Olina és a varázsszirmok
Lázár Ervin: Öregapó madarai
Tasi Katalin: Vízcsepp
Marék Veronika: Hol terem a sok gyümölcs?
Telegdi Ágnes: Állatok erdőn-mezőn
Fedina Lídia: Akikről a mesék szólnak
Farkas Róbert: Első könyvem az univerzumról
Varga Domokos: Erdei esztendő