Érzéki ​játék 89% 362 csillagozás

Eddig elzárkóztam Vi Keelandtől de, ha agyonütnének sem tudnám megmondani, hogy miért.
Hát imádom az írónő stílusát! ♥

Nekem ebben a könyvben minden a helyén volt. A cselekmény fordulatos, humoros, izgalmas.
A szereplők kedvelhetők.
Hétköznapi, mégis érdekes fordulatokat rejtenek a szereplők sorsai.

Eddig nem sokszor olvastam sportolókról, de azt hiszem rendszeresítenem kellene.

Vi nem menekülsz előlem, amíg minden könyved el nem olvastam! :D

Az én idei nyári teendőim listáján egyvalami szerepel: csak te.

Á, nekem ez sajna most kicsit csalódás volt. Az elmúlt hetekben nagyon rákaptam az írónő könyveire és nagyon vártam ezt az új regényt, de… Hát, valahogy nem azt adta, amit a korábbiak.

Elsősorban hiányzott belőle az a bizsergető szikra a szereplők között. Arról volt szó, hogy vonzódnak egymáshoz és ezt Vi Keeland mesterien tudja az első pillanattól érzékeltetni, csak hogy most mintha elfelejtette volna, hogyan is kell.

Nem zavart, hogy egy jófiút kaptunk, sőt örültem neki! Csak hát a sztori kevés volt és újra meg újra le kellett tennem a könyvet, hogy inkább valami mást olvassak. De hiába kezdtem neki aztán, hogy folytassam, nem igazán kötött le.

Kicsit meg vagyok döbbenve. Úgy beszippantottak mostanában Vi Keeland könyvei, hogy komolyan többször is csekkolnom kellett, hogy tényleg ezt is ő írta-e.

Köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt! Ugyan ez nem lett a kedvencem, de az írónő többi könyveit kedveltem és bár még mindig akad, amit nem olvastam, de azt hamarosan úgyis pótolni fogom.

Aki ismer, tudja: én és Vi nem vagyunk jóban. Sőt! Nem szeretem a könyveit, amiket eddig olvastam tőle mindig elborzasztottak, és megerősítettek újra és újra, hogy miért is nem olvasok tőle, szinte soha. Ha kivételt teszek nagy ritkán, annak általában nyomós oka van. Most sem volt ez másképp. A mézes madzag ott lett elhúzva előttem, hogy tudomásomra jutott, a főszereplő hokis. Az egyik gyengém a hoki-románc. Mivel ritkán kapunk itthon ilyesfajta sportággal foglalkozó könyveket, nem volt mese, tudtam, hogy bele kell vetnem magam. A feléig nem is volt rossz. Jött a szokásos Vi-védjegy, kaptunk alap konfliktust, rengeteg erotikát és egy gödröcskés, kékszemű alfahímet, aki csók közben a nő torkára szorítja a kezét. Oh, igen – gondoltam!

Na, most ezzel nem is lenne gond. De minden annyira tökéletes volt, olyan csodás mederben haladtak a dolgok, hogy a végére besokalltam. Egyszerűen túl szép volt. A főszereplők láthatóan tökéletesek, az életük, a pénzük, mindenük megvan, azok a kis apró-cséplő gondok, amiket Vi meglebegtetett, nem voltak nagy hűhók. Mindenki kedves volt mindenkivel, ha Max valahova ment és bemutatta Georgiát, akkor máris mindenki rajongott érte, sehol egy zsákutca, egy olyan rész, ami életszagú lett volna. Gabriel vacakolása, miszerint még mindig szereti a lányt, meg ez a nyitott kapcsolat dolog, szinte már nevetséges volt. A közepéhez érve már tudtam, hogy – szokásához híven –, Vi majd bedob valamit az utolsó 30 oldalra, ami persze teljesen felforgat mindent, ezután pedig az egészet elintézi 10 oldalnyi megoldással és szirupos boldogsággal. Bár, így lenne ötösöm a lottón.

Szerintem az utolsó nagy bumm, Max spoiler annyira felesleges szál volt, pláne, hogy ilyen gyorsan elintézte az írónő. Nem kis dologról beszélünk, mégis a nagy műtét után néhány nappal/héttel (?) már kb. úgy szexeltek, mint a nyulak. Könyörgöm, a srác előtte spoiler volt… De oké, eltekintek ettől, alap emberi tevékenység, kész, nem akarok mindenbe belekötni, de ott majdnem kaptam egy idegrángást. Jó, ezt tudtuk, mivel Vi könyvei szabályosan táncolnak az idegeimen, várható volt, hogy valamin biztosan ki fogok égni. Mondjuk, ha már kötözködök, akkor hadd mondjam el, hogy az első fejezetben leírt találkozás se semmi. Őszintén megnéznék egy ilyet a való életben…

Továbbra is tartom magam, ahhoz az elképzeléshez, hogy csak akkor veszek magamhoz Vi Keeland könyvet, ha a szívemhez közel álló figyeltjeim rávesznek, így vagy úgy. A fejemben van még tervben könyve, mert megígértem, de most kell egy kis szünet. A négy csillagot a hoki és a gödröcskés, már-már túlontúl tökéletes srác miatt kapja meg, de sajnos ennyi. Így is kimagaslóan jól csillagozom szerintem, mert számomra ez egy “elmegy” kategória volt.

Hogy mit vártam a könyvtől? Hm….
Egy szexi pasit, forró perceket, jó szórakozást, kellemes kikapcsolódást, egy kis drámát és ezeket mind meg is kaptam. Mint általában az összes Vi könyvtől! Kicsit sablonosak néha, kicsit hasonlóak néha, de akkor is szeretem! Vi nekem mindig remek kikapcsolódást nyújt!
Max… hát ilyen pasi nem is hiszem, h létezik! Hokis, úgy néz ki, mint egy isten és még rendes is. És a rendes nem is írja le pontosan, h milyen is a mi Maxünk. Figyelmes, kedves, humoros, nem egy felfúvalkodott hólyag. Tényleg majdnem tökéletes és még jó hogy van valami hibája, mert már azt hittem volna, h túl szép, h igaz legyen.
Na és itt van Georgia. Igazából kedveltem, főleg amikor nem Gabrielről és a kapcsolatukról beszélt, amit egy cseppet szemellenzősen látott. Vicces volt, talpraesett, csak a szerelem dolgában nem volt toppon! De szerencsére pont időben észhez tért!
Maggie az egyik kedvenc karakterem lett a könyvben, az biztos, h megszínesítette az egészet!
A könyv végénél egy kicsit úgy éreztem, h már Vi is hamar le akarja tudni a nagy drámát, és így hamar le is zárta azt.
Az epilógus nagyon tetszett! Max megint odatette magát! *.*

Szerintem az eleji szerelmi háromszöges téma kihagyható lett volna, számomra végig egyértelmű volt a választás.
Ezen kívül egy kellemes kis erotikus-romantikus mű volt. Egy kis mélysége is volt, jó pár megható résszel. Viszont nem nyűgözött le teljesen. Hiányoltam a humort és egy kicsit sok volt benne a túlgondolás.

Wow, még mindig a hatása alatt vagyok.

Egy csodálatos történet, csodálatos karakterekkel. Nagyon szeretem Vi stílusát így ez a könyv is nagyon tetszett. Már nem is emlékeztem amikor elkezdtem, hogy hoki játékosról szól így ez külön pozitív „meglepi” volt.
Nagyon megszerettem Georgiát, nagyon jó személyisége van, talpraesett, jó humorú és karizmatikus. Saját vállalkozása pedig mesés. Egyedül Gabriel-es részeket nem bírtam, nagyon vak volt vele szemben.
Maxot egyszerűen nem lehet nem szeretni. Tökéletes pasi ♥
Maggie pedig az egyik kedvenc karakterem lett. Mindenkinek egy ilyen legjobb barit ♥ off
Természetesen ez a történet sem maradhatott dráma nélkül, amibe nekem egyszerűen csak belefájdult a szívem.
Viszont az az epilógus, ahww, nem is Max lett volna ♥

Egyszerűen csak imádtam ezt a történetet és faltam az oldalakat. Biztos vagyok benne, hogy egyszer újra fogom olvasni.

Vi ismételten levett a lábamról.

Az írónő új regényének megjelenésekor egy percre sem volt kérdés, hogy szükségem van-e rá, hisz egy kivételével minden könyvét olvastam már. Plusz mióta az ismerőseim nagy része isteníti a hoki játékosokkal tarkított történeteket, így mostmár nekem is illett egyet sorrakerítenem. Megérte pont vele kezdeni? Hozta az írónő a színvonalát? Egyáltalán kinek való a legújabb könyve? Rögtön elmesélem.

Georgia szerelmi élete nem mondható éppen problémáktól mentesnek, viszont hosszú egyedül töltött hónapok után mégis enged az unszolásnak és elmegy élete első vakrandijára. Tudjuk jól, hogy az ilyen események vagy nagyon jól vagy rettentően rosszul is elsülhetnek. Na Georgia ilyen szempontból is szerencsésnek mondható, hisz mindkettőben része lehet egy randi alatt. Álljunk meg egy pillanatban, ez hogy lehetséges? És mégis Max, hogy kerül itt képbe? Egyáltalán kicsoda Max Yearwood?

Egy véletlen találkozás, egy szerencsét hozó bébi Yoda és egy elképesztően helyes hoki játékos mindent is a feje tetejére állít Georgia életébe, amivel egy felejthetetlen kaland veszi kezdetét.

Max Yearwoodot receptre kéne felírni minden nőnek. Imádnivaló, végtelenül kedves, udvarias és még helyes is. Na meg persze mellékesen azt is meg róla jegyezni, hogy egy igen tehetséges hoki játékos, de hát ez már csak hab a tortán. Imádtam, hogy a két főszereplő közt már az első találkozásnál megvolt az a bizonyos kémia, mégis a könyv szépen lassan építkezett, semmit sem sietett el és mégsem maradt egy percre sem unalmas.
És akkor még nem is beszéltem a könyvben rejlő titkokról, kétségekről és izgalmakról, amik tökéletesen kiegészítették a romantikus szálat egy igazán klassz kis regényé.

Emellett pedig jó volt látni, hogy az írónő az évek során milyen hosszú utat járt be és mennyit fejlődött könyvről könyvre.

Megrögzött Vi rajongóknak kötelező olvasmány, viszont ha még sose olvastál tőle, de szereted a romantikát, plusz a hokis srácokat, akkor ezt egyenesen imádni fogod.

Nem mostanra terveztem ezzel a könyvvel, de hát beleolvastam és rögtön behúzott az írónőt ismerve a már várhatón nem mindennapian megkreált indítás, ami követelte a folytatást. Kezdettől fogva kedveltem a nyíltan játszó, mindent agyon elemző, túlgondoló Georgia-t és a laza, tökéletes számba menő, szívdöglesztő, kutyagazda hokist, Maxot. Ahogy a mellékszereplői is nagyon jól be lettek lőve, Otto, Maggie és férfi hősünk családja. Mindnyájan együtt egy néhol okos dolgokat mondó, néhol túlzottan is szép és ugyan könnyedén kiszámítható, de szórakoztató sportrománcot szállítottak le a végén a kötelező ’buktatóval’, ami nélkül egy ilyen történetet nem lehet megúszni. Amiért összességében nekiálltam azt megadta a Vi repertoárnak eme kevésbé súlyos darabja, melyet bár nem sorolnék az írónő kiemelkedőbb munkái közé, egyszeri kikapcsolódásnak teljesen megfelel.:)

ui: Utánanézve a sokáig nyíló rózsának, kiderült, hogy létezik, sőt akár 3 évig is élhet.

Georgia és Max a nő vakrandiján ismerkednek meg, amikor Max a randipartnerének adja ki magát, míg az igazi meg nem érkezik. Max elhívja még aznap estére egy hokimeccsre, ha nem jönne össze a randija. Georgia elmegy a meccsre és nagyot néz, mikor rájön, hogy egy híres hokijátékos a férfi. Egy kellemes estét töltenek együtt, ahol őszintén beszélnek az életükről. Georgia nyitott kapcsolatban él, de Max-et ez nem zavarja, sőt a nyarat szeretné, ha együtt töltenék. A nő eleinte ellenzi, de aztán cseppet sem bánja, hogy belevágtak a dologba. Minden téren összeillenek, szerelmesek is lesznek egymásba, de az érzéseikről nem beszélnek. Georgia végül elég nagy lépésre szánja rá magát és szakít a pasijával, Max-nek pedig bevallja az érzéseit. A férfi viszont nem úgy fogadja a vallomását, ahogy Georgia gondolja és rövidesen szakítanak. Sejtettem, hogy valami komoly oka lehetett annak, hogy a férfi így döntött, bár én hülyeségnek tartom, hogy nem lehet erről őszintén beszélni, miért kell a másik helyett döntést hozni. A szerelmük viszont olyan erős, hogy legyőzik az akadályokat.

Nagyí általánosságban mondhatom, hogy szeretem Vi Keeland könyveit.
Néha talán kissé egyformák, de szórakoztatóak. Könnyedén olvashatóak, megfelelnek a romantikus elvárásoknak. :)
A történet is könnyedén indul, aztán persze kicsit beüt az élet….
Max, már annyira szuper, hogy szinte ilyen nincs is. Georgia kissé agyalós nő, de örültem, hogy jól döntött a kapcsolatáról. Gabriel, önző seggfej….Maggie-t bírtam. :) Színesített az egész történeten.
Kettős szemszög jó. :)