Egomaniac 91% 71 csillagozás

Hihetetlen, hogy mennyire rá lehet kapni ezekre a humoros kis könnyed történetekre… Valahogy munkaidőben imádom ezeket hallgatni, mert mindig feldobják, és hangos nevetéssekkel töltik meg a napomat, és néha olyan jól esik becsempészni egy-egy ilyet is a komolyabb könyvekkel megtöltött végtelen várólistámba. :))

Vi Keeland stílusa eddig nagyon bejött (és egyébként meg kell, hogy mondjam, hogy az egyedül írt kötetei valahogy jobban tetszenek, mint amiket Penelope Ward-al írtak), főleg mivel ő az az írónő, aki pontosan jól eltalálja a humor, a fülledt jelentek és a komolyság arányát a könyveiben. (És ez utóbbi hozzávaló az, ami igazán meglepő ebben a műfajban). Ez a történet is érintett egy-két nehezebb témát, ami vélemény szerint, igazán jó egyensúlyt tud adni ezeknek a könyveknek.

Drew Jagger egy New York-i válóperes ügyvéd, aki amikor két hét szabadság után visszaér az addig felújítás alatt lévő irodájába, legnagyobb döbbenetére egy lányt talál ott. Miután a hölgy bemutatja *khm* kissé megkérdőjelezhető Krav Maga tudását, kiderül, hogy bár Emerie csak most érkezett New York-ba, azonnal áldozatául esett a „New York-i vendégszeretetnek”, ugyanis egy szélhámos kicsalva az összes pénzét, „áron alul” kiadta neki (is) Drew irodáját. Emerie hirtelen ott találja magát egy idegen városban, pénz nélkül, kétségbeesve, és Drew úgy dönt, hogy nem engedheti az utcára a lányt, megengedi, hogy berendezkedjen az egyik üresen álló helyiségbe, „titkárnői” feladatokért cserébe.

Emerie egyébként egy párkapcsolati tanácsadó, így már csak Drew „egomániás természetét”-, válóperes ügyvéd karrierjét-, és a kapcsolatokkal szembeni szkepticizmusát tekintve is könnyen kijelenthető, hogy ők ketten tűz és víz. De ahogy mondani szokták, az ellentétek vonzzák egymást, ráadásul a kettejük közötti kémia első perctől kezdve megkérdőjelezhetetlen, így minden adott egy humoros, néhol igencsak fülledt, könnyed romantikus történethez. :)

Megpróbálom mérsékelni magam és nem újraolvasni rögvest.
Mindig is tudtam, hogy jogra kellett volna jelentkeznem mert nagyobb lett volna az esélye, hogy összehoz az élet egy Drew Jagerrel (illetve Andrew Hamilton is megteszi). Most komolyan le kell csukatnom magam hátha kirendelnek mellém egy ilyet vagy irodába törni. Ezt még kigondolom ti pedig olvassátok :))

Vi Keeland folyton megcsinálja. Már az első jelenetei imádni valóak, de ezt az érzést az utolsó oldalig tudja fokozni. Egyszerűen lebilincsel, amit művel. Nagyon jól ért „az ellentétek vonzzák egymást történetekhez, és én eddig mindet bekajáltam.
Emerie és Drew foglalkozásuknál fogva is teljesen ellentétei egymásnak. Egy házassági tanácsadó és egy válóperes ügyvéd, akik teljesen máshogy látják a romantikus kapcsolatokat és nem csak állásuknál fogva… A két főszereplő eléggé érdekes helyzetben találkozik először. Dőltem a nevetéstől.
Emerienek óriási szüksége van egy irodahelyiségre a munkájához, miután kiderült, hogy egy kamu ingatlanos átverte. Itt került a képbe az egomán Drew, aki próbál bonyodalmas érzelmek nélkül élni, mégis megsajnálja – sőt – spoiler
El lehet képzelni, mihez vezet, amikor a nagyképű, kapcsolatgyűlölő, de hihetetlenül jópofa és szarkasztikus válóperes ügyvéd és a csupa fény pozitívum pszichológus nő, aki úgy rázza ki a kisujjából a leginspirálóbb idézeteket, hogy az idegesítő volna – vagyis a teljesen két szemlélet és érdek – egy légtérben dolgozik.
Annyira imádtam. Már a két főszereplővel remekül működik a sztori, spoiler Így lesz tökéletes történet, ami átölel ezeken a hideg, téli éjszakákon. Szexi, kacér humorral átszőtt pillanatokkal kényeztet. Megolvasztja a szíved, miközben könnyeket csal a szemedbe.

A vége miatt egy kicsit felpontoztam, vagy ha jobban tetszik felcsillagoztam a könyvet.
Egy tök átlagos New Adult sztorit kaptam, ami mostanában szerintem tömeges. Kb minden második könyv ugyanez. Rendesen meg is volt bennem ez a Déjà vu érzés a közepe felé. Emlékeztet egy korábbi történetre, de nem tudom beazonosítani. Mindegy is a lényeg, hogy Drew és Em szerethető páros volt.
Drew tipikusan a nagy mocsok karakter jellemzőivel indított, de lehetett tudni, hogy behódol a zárásra.
Emerie meg tipikusan az imádni való, kedves csaj. Egyáltalán nem nevezném őt álszentnek, mivel tényleg nagyon szimpi volt már a kezdetektől.
Hozzáteszem imádtam még benne Romant, Em szüleit és Beck karakterét. Sajnálom, hogy meg kell válnom tőlük. Szívesen olvasnám tovább a könyvet.
Egyértelműen akarok még az írótól olvasni ezek után.

Ez nagyon szórakoztató volt *-* Szeretem az ilyen könyveket, amiken hangosan tudok nevetni. Drew és Emerie folytonos piszkálódása, beszólogatása egymásnak, valamint a vicces incidensek folyamatosan megnevettettek és megmosolyogtattak.
Drew nem semmi egy figura. Szegény Emerie nem csoda, hogy folyton pirul körülötte. Vagy majd meg fulladt xP Még amikor iszonyat romantikus is, a végére muszáj beszúrnia valami malacságot. Szóval természetesen imádom a pasit :D
Tetszettek a kisebb bonyodalmak és konfliktusok, meg természetesen a vége.
Az egész könyv szuper volt.

Ez a könyv valami hihetetlenül jó! Úgy beszippantott, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni múlt éjjel, egy ültő helyemben kiolvastam.
Az Egomaniac olyan könnyed hangvételű jelenkori románc, amelybe pont tökéletes mennyiségű humor, szenvedély és gyengéd érzelem keveredik. Az érzéki feszültségtől csak úgy pattognak a szikrák, a párbeszédek olyan fergetegesek, hogy számtalanszor felvihogtam, plusz a történetnek meglepő mélységei is vannak. A felvágott nyelvű Emerie és a vagány Drew pedig olyan nagyszerű páros, hogy csak imádni lehet őket.
Egy ilyen regény után nem kérdés, hogy Vi Keeland írásainak a TBR listámon a helyük.

★ Kedvenc idézetem ★
„People don't leave when they love someone. They stick around forever.”

spoiler
Jó hangulatú, kedvelhető közegű…..
És ott van benne az az íz amit sűrűn hianyolok mostanában….

De ez a borító…..nem klappol….. sőt.

Nem gyakran fordul elő a város legjobb válóperes ügyvédével, hogy a megérdemelt nyaralásából hazatérve szilveszterkor egy párkapcsolati tanácsadót talál az irodájában. Drew és Emerie története amellett, hogy nagyon szépen kidolgozott és szívet melengető, mély igazságot is tartalmaz. Míg Drew álláspontja szerint egy nem működő házasságra a válás a legjobb a megoldás, ezzel szemben Emerie szerint az, hogy belátjuk a hibákat és közösen teszünk ellene. Vajon melyik a jó megoldás? Ez egy igen nehéz döntés, de annyi biztos, hogy minden házasság valami csodálatosból építkezik, ami nem más, mint a szerelem lángja. De mi van, ha ez a tűz az idő múlásával már csak parázsá lesz? Megéri vajon újra tüzet csiholni vagy csak hagyjuk, hogy szépen lassan végleg kimúljon?

Itt is jól keverik a kémiát, van történet is, még a főszereplők is tetszettek. Könnyed, élvezetes olvasmány.♥

Borzalmas borítóba bújtatott tökéletes Vii Keeland sztori, amit úgy olvastam ki egy nap alatt, hogy 4:30-kor ébredtem ahhoz, hogy még munka előtt befejezhessem. Kell ennél többet mondanom? pl hogy a férjem nem volt lenyűgözve a mocorgástól vagy az 5:30-as kuncogástól? Szerintem TÖK CSÖNDBEN VOLTAM! …annyi könyvvel ellentétben (amiket egyébként nem egyedül írt, szóval gyanús, hogy őt kedvelem jobban a párosunkból) itt végre nem tocsogtunk nyáltengerben a végére; a nagy titok nem az utolsó 100 oldalon derült ki és nem arra szolgált, hogy szétválassza a párosunkat – szóval minden hiányzott, ami az előző olvasásélményeimet lerombolta kicsit. Maradt a páratlan humor, imádott párbeszédek, egy lassan kibontakozó kapcsolat két imádnivaló karakter között.

Kukába a hatásvadász fülszövegekkel és éljenek a legjobb barátnők, akik rávesznek, hogy azt is olvassuk el, ami eszünkbe se jutott volna! Ki következik? :)