A ​beosztott 87% 1112 csillagozás

Nem tudom, hogy miért, de nekem ez a könyv eredetiben jobban tetszett. Ennek ellenére élveztem a könyvet, minden jó volt benne, a poénok, a szereplők, a Ronda Macsek, a cselekmény. Csak a borító szörnyű, lehetett volna az eredeti.

Szeretem az írónő könyveit. Könnyed, szórakoztató, romantikus, szenvedélyes.
Chase és Reese szuper páros. Külön külön is viccesek, főleg Reese a belső monológjaival. Chase meg szerelem pasi a rámenősségével, mégis türelemmel várja ki, hogy Reese vesse rá magát. Mondjuk nem tudom, hogy hogy bírt eddig várni, és nem bírtam volna :D Sajnálom, hogy Chasenek akkora hatalmas fájdalommal kellett megbirkóznia Payton elvesztésével. De a lényeg, hogy megtalálták egymást.

– Nem szeretek más nőkről fecsegni, amikor melletted ülök.

Mindig nehéz, amikor a főszereplők ennyire az elejétől kezdve és ennyire nyíltan vonzódnak egymáshoz. Mert hát az olvasóban egy idő után elkezd ott kattogni a kérdés, hogy mire várnak még és a könyv közepére már minden indok, ami arra irányul, miért nem jöttek még össze, csak kifogásnak hangzik az író részéről. És például A Másik srác, esetünkben Bryant pedig csak egy báb, aki a főhősnek kell kibúvóként, hogy ne vesse magát rögtön a főszereplő férfi karjaiba. Márpedig ezek a Bryantek többet érdemelnének, minthogy szimplán ki vannak kihasználva, míg a nőjük még a közös randijuk előtti zuhanyzás alatt is másra gondol, de az mégsem fordul meg a fejében, hogy szakítson A Másik sráccal.

Szóval. Chase-t bírtam, szórakoztatónak és sugarzónak találtam a szexi és eszes karakterét. A sztori szokásos Vi Keeland féle, egy váratlan találkozással az elején, majd lassan összefonodó kapcsolat kialakulásával, végül pedig a traumák és a problémák csúcsosodásával.

Kár, hogy ennyire hosszúra, elnyújtottra és vontatottra sikerült.

Ez most valahogy nem jött át igazán.
Nem mondom, hogy nem érdekelt a történet, viszont egyáltalán nem volt „ez a könyv letehetetlen” érzésem. Húztam-halasztottam magamhoz képest elég régóta..
Tulajdonképpen a szereplőkkel nincs semmi baj. Chase is cuki pasi, mindkettejüknek van egy elég bonyodalmas múltjuk, amit nehezen engednek el. Ez a mélyebb része tetszett a könyvnek.. csak nagyon sokáig húzta Vi az igazságot.. ahogy ez a romantikusoknál lenni szokott Viszont úgy érzem, hogy nem csak a könyvvel van baj, hanem velem is. Valahogy nem éreztem magaménak, illetve kivételesen nem érdekelt ez a nyálas, erotikus maszlag sem.

Olvastam már ennél sokkal jobb romantikus köteteket is. Azt nagyon bírtam Chase-ben, hogy tök könnyen tudott a semmiből kitalálni történeteket, mint például amikor megismerkedtek Reese-zel a bárban, illetve az is aranyos volt tőle, hogy spoiler Reese bátyjáról, Owen-ről szívesen olvastam volna többet is, kár, hogy alig szerepelt a kötetben, ahogy Anna, Chase lánytesója is. Nagyon ki volt élezve ez a kötet a két főszereplőre, spoiler
Eddig még csak a Lázadó örököst olvastam az írónőtől, de az se lett kedvencem. Ebből a két kötetből még nem vonok le messzemenő következtetéseket, de szerintem nem lesz a kedvenc írónőm továbbra sem.

Faltam a lapokat. Nagyon olvastatta magát.
Számtalan alkalommal nevettem, és jó párszor néztem széjjel a villamoson, vonaton, miközben a pikáns jeleneteket olvastam, hogy ugye senki nem tud beleolvasni a könyvembe. :D
Ajánlom a műfaj kedvelőinek, nem fognak csalódni.
spoiler
spoiler

Annyira kellettek már Vi Keeland könyvei a magyar olvasóknak! Örültem, hogy az Álomgyár Kiadó a szárnyai alá vette a könyveit, és elkezdi sorban hozni nekünk (remélem) mindegyiket. Alig várom, hogy az összes könyve a polcomon legyen :) Az eredeti borítók picit jobban tetszenek, bár azokat tömegközlekedésen takargatva tudnánk olvasni a különböző jóképű, félmeztelen fickók miatt, de a magyar borítók sem rosszak.

Mindkét főszereplőt megkedveltem, Reese egy abszolút szerethető, hétköznapi lány, Chase pedig egy külsőre kifogástalan, belülről azonban sebzett, szeretetre vágyó, ölelgetnivaló, mocskos szájú mackó.
Imádtam, ahogy a szereplőink kóstolgatják egymást, sokat nevettem rajtuk és a szenvedésükön, de közben hajtott a kíváncsiság is, hogy megtudjak többet Chase múltjáról. Az írónő lassan csöpögtette nekünk az információkat, amik kellően fenntartották az érdeklődésemet. Tökéletesen működött közöttük a kémia, kiegészítették egymást és felemelő volt róluk olvasni.

Ahogy mások is írták, valami hiányzott a könyvből. Csodálatos volt, de mégis marad egy pici hiány az emberben amikor leteszi. Talán túl gyorsan lett vége, talán még olvashattunk volna a mindennapjaikról. De ettől függetlenül tényleg egy szórakoztató, vicces olvasmánnyal volt dolgom, amit nyugodt szívvel ajánlok mindenkire, aki szereti a műfajt. Tökéletes nyári olvasmány, simán el tudom képzelni egy nyaralásra, strandolásra, vagy akár otthoni pihenésre is :)

Bővebben a blogomon: https://konyvmaniablog.blogspot.com/2018/06/vi-keeland-…

Igazából nem okozott csalódást a könyv, de voltak benne unalmas részek, a sok kínlódás, mikor nyilvánvaló volt a kölcsönös vonzalom. Az elején Reese ódzkodik belebonyolódni egy korábbi pofára esés miatt, utána minden „verihepi”, aztán meg Chase mondja be az unalmast. A kevesebb néha több – nem hiszem, hogy élvezhetetlen lett volna, ha egy picivel kevesebb benne az indokolatlan szenvedés.
De amúgy jó volt, néhol mókás, néhol szomorú, pont amennyire kellett.
Chase múltja az igazán rettenetes, gondolom nem könnyű megbírkózni a lelkiismeretével, bár nem az ő hibája volt.
Azért szerethetőek voltak, és nem fogok nemet mondani Keeland további könyveire

Engem már az első fejezettel megvett magának Vi Keeland és Chase Parker. Már ott, a Mogyis Kosárka után éreztem, hogy ebből a sztoriból szerelem lesz, és nem is kellett nagyot csalódnom.
Reese és Chase párosa imádnivaló volt. Nagyon tetszett, hogy nem estek rögtön egymásnak, hanem szépen, apránként fejlődött a kapcsolatuk, miközben rengetegszer évődtek egymással, húzták a másik agyát és mindent beleadtak, hogy megtörténjen vagy éppen ne történjen meg az, ami már az első pillanattól ott lebegett a fejük felett. Szerettem, hogy ebben a macska-egér játékban a lazaság mellett volt egy adag komolyság is (Peyton-mellékszál), ettől sokkal életszerűbbnek, hihetőbbnek tűnt a történet.
Amiért mégsem vagyok maradéktalanul elégedett, annak két oka van: egyrészről miután Chase és Reese spoiler, számomra kicsit leült a történet, másrészről a fordító is néha olyan fura szavakat, kifejezéseket használt, ami miatt nem győztem húzogatni a szemöldökömet (pl. „Akaszd fel magad!”). Ettől eltekintve azonban nagyon élveztem olvasni.
Hol a következő Keeland-könyv?

Az a baj a mai romantikus könyvekkel, hogy nem tudják megtartani az arany középutat a nyálas és a pornográf között az írók. De ez a könyv más volt, ez tényleg gyönyörűen lavírozott a két véglet között.
Hóbortos volt, szerelmes, vicces, és erotikus is, de az elég finom módon volt közölve ahhoz, hogy az olvasó ne érezze, hogy a képébe vágnának egy full undi pornót.
Adott volt a tehetős fiatalember, és az új alkalmazott, egy csinos fiatal nő, ami így elég sablonosan hangozhat, de higgyétek el, nem volt az. Nem voltak jellemzőek a sallangok, néha ugyan forgattam a szemem, de az írásmód könnyed hangvétele miatt pihentető volt az olvasás. És mi mást akarhat egy könyvmoly, mint olvasni, és közben jókat derülni, vagy épp elszomorodni, dühösnek lenni, csak úgy boldognak lenni a szereplőkkel együtt.
Ezt adta ez a könyv. Kikapcsolt, pihentetett. Ugyan nem egy Jane Austin regény, de meg van benne minden, ami egy jó romantikus könyvhöz kell.