Gyilkos ​irodák 12 csillagozás

A magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt
Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák

1944 ​késő tavaszán és nyarán a lomhaságáról és inkompetenciájáról híres magyar bürokrácia mintegy félszáz nap alatt közel félmillió magyar állampolgárt szakított ki otthonából és közösségéből, fosztott meg jogaitól és vagyonától, majd deportált a megszállt Lengyelország területére, hogy ott a nácik gázkamrába terelve meggyilkolják őket. Vajon milyen folyamatok vezettek ahhoz, hogy a magyar közigazgatás hajlandónak mutatkozott asszisztálni a németek tömeggyilkos terveihez? Milyen szerepet játszottak a magyar állam képviselői – főispánok, alispánok, főszolgabírók, főjegyzők, polgármesterek, a csendőrség és a rendőrség tagjai – a holokauszt történetében példátlan gyorsaságú akcióban? Kényszerpályán mozogtak, vagy lett volna lehetőségük ellenállni és megtagadni az együttműködést?
Veszprémy László Bernát könyve ideológiai elfogultságoktól mentesen, bőséges forrásanyagra támaszkodva igyekszik megválaszolni ezeket a kérdéseket. A bürokrácia és a modern népírtás kapcsolatának… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Modern Magyar Történelem Jaffa

>!
Jaffa, Budapest, 2020
278 oldal · ISBN: 9789634754282
>!
Jaffa, Budapest, 2019
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634752028

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Hanging_Moss_9102>!
Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák

Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák A magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt

Kedvelem VLB könyveit, stílusát, és különösen téma választásait, nemrég olvastam tőle a Tanácstalanság c. könyvét, ahol meggyőző volt, és a témában tovább olvastam (Stern Samu emlékiratát). Ebben a könyvében többek között azokra a kínos kérdésekre keresi a szerinte több tényezős választ, hogyan volt lehetséges csekély 50 nap alatt közel 500.000 magyar állampolgár deportálását lebonyolítani? Mekkora volt a közigazgatás mozgástere? Mit is jelentett pontosan a német megszállás?
Számomra a legérdekesebb rész a ’44 március 19.-i német megszállás bemutatása volt, s annak vizsgálata, mindezt hogyan érzékelte az össztársadalom, hogyan viszonyult hozzá, hiszen részben választ adhat a több tényezős kérdésre. A lakosság hangulatát, hozzáállását, benyomásait mutatja be idézetekkel, zsidó és nem zsidó polgárokon, köztisztviselőkön, katonákon keresztül: vagyis mennyire volt a látványosra sikerült német katonai demonstráció demoralizáló hatással a lakosságra? Az idézetek igazolják a közös többszöröst, vagyis az elrettentő hatást, ami egyben egyértelműsítette a közvélemény számára a megszállás tényét. (Az utcákon „a német tankok dübörgő hangja” gyakran visszatérő benyomás például).
Kiemeli, a „hangos németbarát” kisebbséget, akik jól érzékelték, hogy kvázi eljött a „rendszerváltás” ideje, a hangos, uszító, korabeli „véleményvezéreket”, akik „őrségváltás”-ról harsogtak, folyamatosan ment a lakosság "hangolása"*, megfélemlítése (ha másként gondolkodtak a kérdésről), Bosnyák Zoltán „új időkről”, „élet-halál harc”-ról írt, tanulmányokat jelentett meg a témában**, Jaross Andor belügyminiszter „belső ellenség”-ről és vagy-vagy kérdést csinált a hozzáállásból (13,5 millió magyar vs "néhány százezer"). A korabeli propagandában Marschalkó is élen járt, kárhoztatta azokat is, akik nem voltak közös nevezőn (Marschalkó baromságait én is olvastam, elképesztően gyenge munka, még a kiadó is megjegyzi, hogy saját híveik között sem volt osztatlan sikere.)*** Kiemelt feladatnak minősült a hangulatkeltés.
Ellenben jó pár példát közöl VLB, hogy nem mindenki örült ennyire az idegen érdekeket kiszolgáló bábkormány ténykedésének, illetve a német megszállásnak. Von Weichs, Wehrmacht főtiszt szerint jellemzően közömbösek voltak az emberek, de civilektől is bőségesen idéz, akik szintén nem osztották a „hangos németbarát kisebbség” örömét. Sporadikus katonai ellenállást is kiemel VLB, illetve a köztudatban benne volt a csehországi Lidice esete is, utóbbi szintén elrettentő hatással bírt.

A „rendszerváltás” főleg magasabb posztokon jelent meg, Veesenmayer többnyire a fontos pozíciókat tartotta szem előtt. Jelentős számú személyi állománycsere történt, de az össz (mintegy 200.000 fő) közig alkalmazott arányához képest csekély mennyiségben. Ráadásul sok személycsere a deportálások után történt. Jaross szerint a kinevezésekkel kapcsolatban a nemzetiszoci világnézet volt a döntő.

VLB továbbá megvizsgálja a bábkormány összetételét, viszonyát a zsidósághoz, a német igényeket, a szuverenitás kérdését, Horthy személyét. Sztójayról nem túl hízelgő képet kapunk korabeli kollégáitól. Endre László, belügyi államtitkárt egyik kortársa így jellemezte: „nagyobb antiszemita, mint német főnöke” (Eichmann).
Részletesen bemutatja Veesenmayer tevékenységét: óvatos, kollaboráns magyar felet előtérbe toló együttműködésben gondolkodott, passzív ellenállással számolt történelmi okokból. A látszat fenntartása elengedhetetlen a kooperációhoz a közigazgatással. Többek között ezért is maradhatott Horthy a helyén, akit elmarasztal VLB, jogosan. Veesenmayer sokatmondó megállapítása, hogy a budapesti zsidókérdés „nem megoldása” magyar részről valójában már egy lehetséges alibiről szólt, egy esetleges bukást követően. Veesenmayer hozzászólásai amúgy figyelemreméltóak, más munkákban is feltűntek már racionális hozzászólásai.

Sok szó esik különböző szinteken a mozgástérről, lehetséges retorziókról, szankciókról is. Fontos megállapítás, hogy azokon a helyeken, ahol történt ellenállás, ott sem volt sokkal kisebb az arányszáma a deportáltaknak. Megvizsgálja a vasutasok, rendőrök, csendőrök tevékenységét. Fontos szempont a háborús háttér, bombázások hatása a civilekre. VLB nem, de Ungváry Mesterterv? c. kiváló tanulmányában hivatkozik Mommsen „kumulatív radikalizálódás” tételére, ami szerinte magyarázatot ad az eseményekre.

Összességében egyetértek VLB megállapításaival, a több tényezős modell elmélete igazoltnak tűnik az eseményeket illetően. A szerző sok forrásból dolgozik, objektív, „az utókor hűvös elemzőképességével” elemez. Kiváló szakember!

*Azért Ungváry monumentális könyvében leírja (A Horthy-rendszer mérlege), hogy Bosnyák nézeteit vélhetően több százezer fő érhette el, már jóval korábban a megszállás dátumától, illetve Bosnyák több tanulmányt, könyvet írt a témában, tehát ez a fajta hangolás, ha nem is kapott teljes teret, már évekkel korábban működött.
**https://moly.hu/konyvek/bosnyak-zoltan-harc-a-zsido-veszely-ellen/en-es-a-konyv/hanging-moss-9102
Lelkessége már ebben a könyvéből is átjött, realitás érzéke már kevésbé, hiszen már a korban, időben korábban is nyilvánvaló volt, akár a résztvevők gondolkodásából, hogy a háború már évekkel ezelőtt elveszett és semmiféle olyasmi „új idők” nem lesznek, amikre a Bosnyák-félék gondoltak…
***https://moly.hu/konyvek/marschalko-lajos-vilaghoditok/en-es-a-konyv/hanging-moss-9102

soksokx_Csilla>!
Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák

Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák A magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt

A Holokauszttal foglalkozó könyveket mindig igyekszem érzelemmentesen és elfogulatlanul olvasni. Sosem sikerült. Most sem. Ami miatt ez a könyv nagyon érdekes volt számomra az, hogy konkrétan Magyarországgal foglalkozik, azon belül is a népírtás logisztikai és bürokrata oldalával. Hiszen ha jól belegondolunk több millió ember – Magyarországról több százezer – összeírását, elszállítását, valamilyen szinten való ellátását kellett megoldani, Magyarországon pl rekordidő alatt. A könyv ezt a folyamatot igyekszik bemutatni. Hogyan épült fel az akkori közigazgatás, milyen folyamatoknak kellett lezajlaniuk, hogy a közismerten inkompetens magyar közigazgatás képes legyen alig 50 nap alatt több százezer embert összeírni, és Lengyelországba szállítani. Részletesen elemzi a német megszállás hatásait az országra és azon belül a közigazgatásra, feltárja az akkori rendvédelmi szervek szerepét, felelősségét valamint az 1945 után indított perek alapján arról is ír, hogy vajon milyen mozgásterük lehetett a közigazgatásban dolgozóknak. Lehetett-e, volt-e esélyük ellenállni a németek felől érkező nyomásnak.
Hiánypótló alkotás.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lily Ebert – Dov Forman: Lily fogadalma
Edith Eva Eger: Az ajándék
Gitta Sereny: A sötétség felé
Marianna D. Birnbaum: Emlékalbum 1944-ből
Somlyó György: Rámpa
Klacsmann Borbála: Holokauszttörténetek
Ungváry Krisztián: Az ostromlott Budapest két titka
Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét
Pauk Anna: A 12539-es számú fogoly: Birkenau – Auschwitz – Sömmerda
K. Farkas Claudia: Zsidósors Mohácson 1944-ben