Boszorkánysziget ​28 73 (Időfutár) 91% 63 csillagozás

A kötet legnagyobb pozitívuma számomra a humora volt, amit Móra hozott. Nagyon szerettem a karakterét. Tekla már problémásabb volt számomra, Ő nem került közel hozzám. Valahogy néha több volt a nyafi mint kellett volna. Ez volt minusz fél csillag, a másik fele az Aranykoporsó betétei, nem igazán értettem az 1001 éjszakás utalás után miért lett folytatva……
Illetve azért volt utalás a régi részekre, amiket nem mindig értettem, én az első két-három részt olvastam és szerettem, de még sajnos nem jutott időm az összes részre, de én azokat is szerettem, és ott is a humor vitt el. Igaz ott máshogy időutaztunk.
Igaz azonban, hogy ettől függetlenül tényleg élvezhető önálló kötetként is. Mégis azt javasolnám mindenkinek az előző részeket se hagyja ki, mert azok is jók(mármint az első három biztosan).
A történet nagyjából, hogy Tekla odakeveredik Móra idejébe és szobájába és Móra (kicsit érthetetlen módon) elfogadja az időutazás tényét, hogy létezik ilyen. Tekla vissza akar térni természetesen a saját idejébe, de ehelyett több idősíkba is keveredünk, mindenhol akad egy lovagja is.
A mellékszereplők is elég rendesen emelnek a kötet fényén. Szimpatikusabbak voltak számomra a főszereplőnél.
https://youtu.be/alEVCSNTXlA

Lett egy új rajongója a sorozatnak szerény személyemben. Hogy Szeged miatt, vagy az időutazás miatt, vagy Móra Ferenc miatt, vagy mindez együtt okozott nekem fergeteges élményt, tényleg nem tudom. Azt viszont igen, hogy okozott; és izgultam, és élveztem minden egyes korát, fejezetét, mondatát. Tetszett a humora, a szereplők élő, eleven megjelenítése, a kalandos kedvű történetmesélés – nem utolsósorban Móra Ferenc gyönyörű (Tényleg!) karaktere –, egyszóval én oda és vissza vagyok ettől a Boszorkányszigettől!
A Tasnádi István – Jeli Viktória – Gimesi Dóra – Vészits Andrea: A varázsfuvola-akció-t mindenképpen el fogom olvasni (de lehet, hogy a többit is). Annak idején a sorozat első része nem ragadott meg ennyire; vagyis annyira, hogy tovább olvassam. De amiben Vészits Andrea benne van, azt bizonyítottan érdemes lesz elolvasnom.

FANTASZTIKUS! Nem olvastam az előzményköteteket, de azok nélkül is remekül helyt állt a történet. Némi visszautalás volt a korábbi kalandokra, de azok inkább keltették fel az érdeklődésemet, minthogy zavaróak lettek volna. Tekla, ha úgy vesszük már tapasztalt időutazó, ám ezúttal nem mással, mint magával a híres íróval, Móra Ferenccel kalandozik az időben. A címből is sejtető boszorkány histórián túl az 1970-es évekbe is nyerünk némi bepillantást. Szereplőink számos izgalmas, vicces és veszélyes szituációba kerülnek. Igaz elfogult vagyok az időutazós sztorikkal, mert nagyon szeretem ezeket a történeteket, de szerintem ez kiemelkedő.

Pörgős, vicces, izgalmas és nagyon szerethető ez a spin-off is, mint az egész sorozat. Mórát szeretem, szívesen olvastam róla, szegedieknek vagy a várost jól ismerőknek meg biztos tetszeni fog, hogy ismerős helyekről olvashatnak különböző korokban. Ütősek voltak a politikai, kultúrtörténeti utalások, szövevényesen fonódtak egymásba a szálak, szóval szórakoztató volt az egész, pont ahogy vártam.

Először is: nem annyira nagyszerű olvasmány az előzmények ismerete nélkül, mert tele van utalásokkal spoiler.
Tekla, Ferkó és a macska igazán izgalmas kalandokat élnének át, de valójában minden egyes helyszínen a mellékszereplők viszik el a sztorit a hátukon és ők brillíroznak. Stílusa alapján én Teklát végig 13-14 évesnek gondoltam, aztán kiderült a vége felé, hogy ő már valójában 17 év körül van, ehhez képest elég furcsán viselkedett.
Az Aranykoporsóból – gondolom – egy az egyben idézett részeket nem igazán értettem, hogy mi szükség van rájuk, pláne így, ilyen formában spoiler.
Viszont az író szerepeltetése tetszett, szerencsére azon alkalmakkor, amikor lehetősége volt arra, hogy saját magát adja, akkor sikerült megkedveltetnie önmagát :)

Móra megfertőzte, nincs mese! Úgy látszik, az irodalom ragályos.

Úgy látszik újabban sikeresen nyitok az ifjúsági irodalom felé, Ecsédi Orsolya könyvmolyos kötete után most ez a kötet jelentett nagy élményt. Vészits Andrea esetében nem esett messze az alma a fájától, a felmenőjétől, mert ő Móra Ferenc dédunokája igen sikeresen forgatja a tollat. Korábban is tudtam róla, mert a Somogyi-könyvtár, ahol dolgoztam (és a később róla elnevezett Múzeum) igazgatója is volt Móra Ferenc. Az Időfutár sorozatról már hallottam, de nem olvastam egy részét sem, viszont azonnal felkeltette az érdeklődésemet a cím és a szerző. Egészen másfajta kötetre számítottam, de örülök, hogy elolvastam.
Szeged és a boszorkányság sajnos összekapcsolódó fogalmak, nem nagy dicsőségére a városnak, a történtek emlékét a Boszorkánysziget őrzi, ma is létező része a településnek. 1728-ban is voltak, akik úgy gondolták, hogy bárkit meg lehet vádolni, tönkre lehet tenni, halálra lehet ítélni és javait meg lehet szerezni. A történetet többek között feldolgozta ez a kötet is.
Nagyon jól szerkesztett, pörgős cselekményű kötet, amely felidézi a dédpapa ikonikus regényét, az Aranykoporsót is, részleteket idézve belőle, izgalmas összehasonlítását adva ezzel kettőjük írói stílusának. Az időutazás 1973-ban kitérőt tesz, és ez a része a történetnek számomra is egy időutazás volt a korabeli Szegeden, mert én akkor kerültem a városba és minden helyszín, a társadalmi környezet ismerős volt. A szerző egy jelenetben beleírta önmagát is az izgalmas, humoros és fordulatos történetbe.
https://www.google.com/search…

Egy rövid beszélgetés olvasható Vészits Andreával itt:
link
Ebből idézem:
„Valóban szeretném formálni az általános Móra képet ezzel a könyvvel. Teklát, aki a huszonegyedik század gyermeke, nem érdekli az irodalom, nem állhatja az írókat, s ezt az ő szemében »ősöreg, 53 éves öntelt firkászt« meg különösen nem. Aztán a közös utazásuk során mégis nagyon megszereti. És remélem, hogy az olvasók is így tesznek. Mert Móra Ferenc úgy gondolta, az ember addig él, amíg van, aki szeresse.”

Móra Ferenc és Tekla a két off főszereplője a regénynek, Vészits Andrea pedig Móra dédunokájaként csodálatos jellemrajzát adja az írónak ebben a magával ragadó történetben – nálam nemcsak azt sikerült elérnie, hogy más szemmel nézzek az íróra, de azt is, hogy megszeressem és olvasni akarjak tőle (és, hogy azonnal érezni kezdjem a hiányát, amint bezártam a könyvet).
Szegeden történnek az események, van benne időutazás, egy vörös macska, egy kutya és egy kakas is, meg találkozások mindenféle – jóféle és rosszféle – emberekkel.
Nem tudok magáról a történetről úgy írni, hogy ne fecsegjek ki semmit, és nem akarom tovább gyengíteni a meglepetések erejét (épp eléggé árulkodóak a címkék és a fülszöveg is), mert szerintem úgy a legjobb, ha el tudunk merülni benne érzelmileg is – én sokat nevettem, el is érzékenyültem kicsit néha, elejétől a végéig kíváncsian olvastam, és nagyon jól szórakoztam.
Ha valaki nyitott az ilyesmire, hogy több szinten értelmezzen és elgondolkozzon, akkor észre fog venni benne / mögötte egy olyan gondolatiságot, ami végigfut a történeten, megszívlelendő tanulságokat is találhat esetleg a jelenünkre nézve.
„…mifelénk roppant hasznos megismerkedni a diktatúrákkal, a puhábbnak tetszőkkel is, hogy biztosan felismerjük őket minden alakban” (a fent linkelt beszélgetésből idézve)

A végére még egy link, egy podcast adásé, amiben az írónő beszél erről a könyvről és a családjáról, Móráról, az ország jelenéről, alkotásról, sok mindenről:
link

Szereted Móra Ferencet, vagy még nem tudod, hogy szereted Móra Ferencet? Ezen könyv elolvasása után más lehetőség ugyanis nem létezik. Pontosan így kell közelebb hozni az olvasókhoz az irodalom nagy alakjait. Még nekem is megjött a kedvem, hogy olvassak tőle, pedig a Kincskereső kisködmön anno traumatizált. off Na de nyilván belopja magát a szívembe egy kedves öregúr, aki könnyebben fogadja a nehézségeket “abban a tudatban, hogy legalább nem hagytunk cserben egy macskát”, és aki azzal poénkodik, hogy a periódusos rendszer elemeiből rakja ki a nevét. Ráadásul még feminista is! “Ma már azt gondolom, hogy az emberi életet érdemesebb lesz élni, mihelyst intézésében legális hatalommal vesznek részt a nők is.” Nem mellesleg a legtökéletesebb beletörődéssel viseltetik aziránt, hogy létezik időutazás és egy ismeretlen, jövőből (vagyis a mi jelenünkből) jött kamaszlánnyal (és annak Schrödinger nevű vörös macskájával) együtt az 1728-as szegedi boszorkányperek idejében találja magát, méghozzá a vádlottak padján. Fontos szerepet kap még egy könyvtárlátogató hóhér, aki a karrierváltása előtt macskás órákat készített, illetve az ő vegetáriánus, lelkes természetvédő fia, aki szerint “mi vagyunk növények és állatok vendégei ezen világon, és nem fordítva”. Nagyon tetszett, ami a végén kiderült Zsák úrfiról. Láthattam volna jönni, de nem láttam, és akár igaz is lehetne. Na és persze aranyosak voltak Teklával.
Az 1728-as kaland után a szocializmusba is belekóstol Tekla és Móra, ami szintén érdekes volt, mert nem sokat olvastam még arról az időről. Na meg mert mindkettőjüktől távol állt az a korszak, csak ellentétes irányban. spoiler
Szentanúi lehetünk annak is, hogyan alakul ki szép barátság egy macska és egy kakas között. :D “[…] Schrödingert bámulta, aki spoiler sétálgatott a kertben. Épp csak egymásba nem karoltak. A kakas időnként megállt és csipegetett. Schrödinger türelmesen állt mellette és várt.” A macska amúgy is hatalmas egyéniség lehet, mert állítólag minden időutazása során megtalálja azt a híres múltbeli személyt, akinek az ölében érdemes dorombolni. Már csak ezért is kíváncsi lettem a korábbi kötetekre. Szerintem amúgy ez jól érthető az előzmények ismerete nélkül is, mert különálló sztori, bár vannak utalások a korábbiakra, de nekem azok csak kedvet csináltak a sorozathoz.
A kalandok közben megismerkedhettünk Móra: Aranykoporsó cmű művével, számomra kissé túl részletesen is, talán jobb lett volna, ha inkább több kötetéből idéz rövidebbeket. off Valamit mindenképp szeretnék olvasni Mórától, mert egy cukorborsó volt itt, de az Aranykoporsó nem tűnt nekem valónak.
Meglepve tanultam most tőle azt is, hogy a sárgadinnye tökféle és zöldség, ez megmagyarázza, miért tartozik azon kevés gyümölcsök közé, amiket nem szeretek. :) Ezzel a gondolatával pedig valamiért most kifejezetten tudok azonosulni: “[…] én inkább egy félbemaradt egzisztencia vagyok… Sok minden egyszerre, de semmi se egészen…”
Jópofa, informatív történet volt, és vicces is, ezen majd’ megfulladtam, annyira nevettem: https://moly.hu/idezetek/1863386. Néhol picit untam, de kellemes kikapcsolódás volt.
Ez is olyan kötet, amit nem olvastam volna a zsűritársak ajánlása nélkül, úgyhogy hatalmas köszönet. Én gondoltam volna a legkevésbé, hogy megszeretem Móra Ferencet. off

A fülszöveg már megvett kilóra – ami Móra, annak nálam nyert ügye van. És Mórával időutazni, akár a boszorkányság vádjával is, az (persze olvasva) csak szórakoztató lehet. Nem is csalódtam. Megkaptam a kalandot, a humort, a macskát és néhány ismert és még nem ismert Móra idézetet. (Bár bevallom, az Aranykoporsóból kevesebb is elég lett volna – de hátha valaki pont ettől kap kedvet olvasásához). Kicsit hiányoltam a csapat többi tagját, de megbékéltem. mert a macska most is fontos szereplő volt.

Nagyszerű könyv, történet. Vicces, humoros, érdekes, izgalmas. Mivel már rég olvastam az Időfutár sorozatot, csak halvány emlékeim voltak róla. Tekla aranyos lány, bírtam a szövegét. Ferkó spoiler kedves ember, eddig is szerettem a történeteit, a stílusát. Nagyszerű volt, ahogy fogadta az időutazással megérkező Teklát. A boszorkányper félelmetes volt, de a felkészítő szöveg, és amit Tekla előadott számomra vicces volt. Izgultam értük rendesen, spoiler. Zsák úrfit bírtam. Schrödinger nem semmi egy macska. Hát még a kakas.