A ​molnár, aki Lipót volt 1 csillagozás

A ​világ legszebb helyén születtem, a Hűvösvölgy elején. Én nyitottam meg a Szabó Lőrinc iskolát, az Ötvös utcai általános első osztályában pedig fejemre omlott az iskola. Három évig a Budagyöngye Tüdőszanatóriumból választottak le egy részt, ahol tornatermünk nem lévén, Kuruclesen tartottuk a testnevelés órákat. Ott tanultam meg síelni is, futballozni meg a vadaskerti házban. Biztos vagyok benne, ma már nem hiszi el senki: a Bölöni György utcában szánkózván soha nem fékeztünk a Hűvösvölgyi útnál, hanem átcsúsztunk rajta. Ráde Gábor barátommal bejártunk a bolondokházába, ott tanultunk meg úszni a kismedencében, nagyon nagy barátunkkal, Gusztival, a csendes őrülttel, aki mindig mondta nekünk: Guszti, fáj a fogam, húzd ki. A Lipót előtt elütött az autó, eltört a lábam, és az akkori tízkilós gipsszel egy hónapra rá már vadul futballoztam a grundokon. Az egész életünk egy nagy grund volt, a Zsíros-hegytől a János-hegyig, a Völgy utcától a Gugger-hegyig miénk volt a tér, mert mi nőttünk… (tovább)

A ​világ legszebb helyén születtem, a Hűvösvölgy elején. Én nyitottam meg a Szabó Lőrinc iskolát, az Ötvös utcai általános első osztályában pedig fejemre omlott az iskola. Három évig a Budagyöngye Tüdőszanatóriumból választottak le egy részt, ahol tornatermünk nem lévén, Kuruclesen tartottuk a testnevelés órákat. Ott tanultam meg síelni is, futballozni meg a vadaskerti házban. Biztos vagyok benne, ma már nem hiszi el senki: a Bölöni György utcában szánkózván soha nem fékeztünk a Hűvösvölgyi útnál, hanem átcsúsztunk rajta. Ráde Gábor barátommal bejártunk a bolondokházába, ott tanultunk meg úszni a kismedencében, nagyon nagy barátunkkal, Gusztival, a csendes őrülttel, aki mindig mondta nekünk: Guszti, fáj a fogam, húzd ki. A Lipót előtt elütött az autó, eltört a lábam, és az akkori tízkilós gipsszel egy hónapra rá már vadul futballoztam a grundokon. Az egész életünk egy nagy grund volt, a Zsíros-hegytől a János-hegyig, a Völgy utcától a Gugger-hegyig miénk volt a tér, mert mi nőttünk itt fel. Biztos elfogult vagyok, de ez a kötet egy darab a gyerekkorunkból, ajánlom mindenkinek. – (Csapó Gábor) Nehéz lenne úgy írni bármelyik városrész emlékeiről, hagyományairól és életükkel nyomot hagyó jeles embereiről, hogy megmaradunk a szigorúan vett területi határoknál. Ennek a kötetnek a jól ismert Rózsadomb, a Városmajor, a József-hegy, illetve a ma már kevéssé azonosított Országút, Vérhalom, Törökvész, Rézmál épületei, lakosai és érdekes helyszínei a témája, de úgy, hogy például egy műgyűjtemény szétszóródott darabjai révén még az Egyesült Államok is felrémlik, vagy a Lepke utcai ház történetéhez kapcsolódva az is, ahogyan a Kádár-korszakban meggátolták Karády Katalin hazatérését. Buda itt szereplő helyszínei részben gazdag nagypolgárokhoz kapcsolódnak, akik a zsúfolt Pestről kiköltözve (legalább nyárra) még az előző századfordulón igényes villákat építtettek, mások pedig már olyan tehetőssé vált vállalkozók voltak, akik bérház építtetésével növelték vagyonukat mindaddig, míg vagy a háború, vagy a Rákosi-korszak államosításai megsemmisítették minden igyekezetüket. Ám körülöttük fel-feltűnnek a művészek, mint József Attila, akinek a Káplár utcában volt egyetlen saját lakása, Szabó Dezső, és persze az egy-egy korban fogalommá vált éttermek-fogadók, mint a pesthidegkúti Wippner vendéglő vagy a Szép Juhászné. Aki szeret kötetlenül sétálni, önmaga felfedezéseire ismerhet ebben a kötetben. -(Buzinkay Géza)