Elválaszt ​a sors (Árnyak és jelek 2.) 20 csillagozás

Veronica Roth: Elválaszt a sors

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A sors hozta őket össze.

Most a sors választja el őket egymástól.

CYRA Noavek és AKOS Kereseth életét a sorsuk határozza meg, amit születésükkor jövendöltek meg nekik az orákulumok. A sors elől pedig nem lehet elmenekülni.

Akos beleszeret Cyrába, bár a sors úgy határoz, hogy a lány családjának szolgálatában éri majd a halál. Amikor pedig Cyra apja, a lelketlen zsarnok, Lazmet Noavek, akit mindeddig halottnak hittek, ismét elfoglalja a shotet trónt, Akos úgy hiszi, a végzete már az ajtón kopogtat.

Lazmet barbár háborút robbant ki, amelyet Cyra és Akos bármi áron meg akar akadályozni. Cyra számára ez azt jelenti, hogy talán el kell vennie annak az embernek az életét, akit az apjának hitt, Akos számára pedig azt, hogy talán ő is meghal. A két fiatal életébe azonban váratlan módon szól bele a sors.

Az Árnyak és jelek folytatásában két új hang is megszólal, és Veronica Roth duológiát lezáró könyve így válik a remény, a humor, a hit és a kitartás kórusává.

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2018
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320906 · Fordította: Kleinheincz Csilla

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Cyra Noavek · Akos Kereseth


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ViveEe P
Veronica Roth: Elválaszt a sors

Kicsit jobbat vártam a szerintem nagyon jó első rész után, de nem volt rossz.
Kis csapatunk a száműzöttek bolygójára tart, de felbukkan egy régi gonosz, és másik fronton is háború fenyeget. Közben pedig mindenki küzd a belső fájdalmával, és démonaival.
Ahhoz képest, hogy befejező rész, gondolom a duológia okán, magán viseli az unalmas átkötő rész jegyeit. Én úgy érzem sok dolog nem történt, a végén történt néhány epic jelenet, és ennyi. Tervezgetés, veszekedés, bizalmatlankodás, ellenségeskedés. Egy lélekbúvárt lehet lekötne, de nekem sok volt úgy, hogy nem nagyon ellensúlyozta más. Másik oldalon Cisi manipulálása se emelte a tétet, de érdekes volt.
Én mindig is így képzeltem el a legtöbb államot:
Egy vezető a reflektorfényben, akit a háttérből irányítanak.
A sorsfordító igazság, bár meglepett, nem ütött nagyot, viszont nekem nagyon tetszett Akos vonala utána. Annyira, de annyira tetszett a végső küzdelme. A felejtsd el, hogy tisztán játsz, ha az életed múlik rajta. Én ezt szerettem. Sok gonosz ezen a banánhéjon csúszik el. Cyra szerepe is tetszett, és őszintén örültem, hogy ilyen lett a vége.
Lehet a hangulatom nem volt elég jó hozzá, de ez most nem tetszett annyira, mint az első rész.

>!
Kathreen
Veronica Roth: Elválaszt a sors

Nekem nagyon nyögve nyelős volt, sok szálat nem szerettem. Pl. Cisi szálát, erősen gondolkoztam, hogy átugrom ezeket a részeket, de ilyet nem csinálunk. Cisi-t nem értettem, mindenkit manipulál, aztán tagadja az egészet. Isae is néha magába nézhetett volna, mert tipikusan úgy viselkedett, hogy amit ő tett az nem rossz, de amit a másik az rossz. És ő egy vezető, aki döntéseket hoz. Azzal viszont egyetértek, hogy az orákulumoknak túl nagy a hatalma.
Cyra karakterét szerettem legjobban, továbbra is egy erős hősnő, de sajnos nem volt elég, hogy számomra megmentse a könyvet.

>!
Aylah
Veronica Roth: Elválaszt a sors

Ígéretesen indult, csalódás lett a kötet. Polcra helyezés közben jöttem rá, hogy a második kötet rövidebb pártíz oldallal, mint az első, pedig vagy százzal többnek éreztem olvasás közben. Túl sok történés volt belezsúfolva a könyvbe (néhol túl kevés idő alatt) és a karakterek egyszerűen elvesztek, ahogy a történetszálak is. Sifa, Eijeh, még Akos is hangsúlytanná válik, szinte fölöslegessé a történetben, Lazmet meg egy vicc.Cisi fejezeteit meg legszívesebben átlapoztam volna. Az alapötlete nagyon jó volt a történetnek, a megvalósítása meg összecsapott- mintha trilógiának indult volna, aztán gyorsan bele kellett volna vagdosni a végét egy kötetbe.

>!
nagyi77
Veronica Roth: Elválaszt a sors

Bosszantó számomra, hogy a kortárs külföldi írók legtöbb könyvében megtalálható egy olyan szerelmi szál, mely két azonos nemű ember között szövődik. Sokszor ezeknek a szerelmi szálaknak, erotikus részeknek nincs is tulajdonképpen indoka a könyvben. Egyszerűen érzékenyíteni próbálják az olvasót. Szerintem nem kellene! Vagy talán ezt várja el tőlük az országuk, és ennek próbálnak megfelelni? Szerintem ezt sem kellene. Egy írónak legyen gerince.
Ebben a könyvben is van egy ilyen szál. Véleményem szerint, semmit nem tett hozzá a történethez és szükségszerű sem volt. Ha azt gondolta az írónő, hogy ezzel olvasottabb lesz a könyv, tévedett. Sajnos még jobb sem lett, pedig rá fért volna. Mondom én, akinek nagyon tetszett az első rész, élményt adott, ami a második részben sajnos elmaradt.

1 hozzászólás
>!
martonka77
Veronica Roth: Elválaszt a sors

Az első könyv felhőkarcolónyi függővége után alig vártam, hogy olvashassam a folytatást.
Nem okozott csalódást. Eleinte kicsit furcsa volt a több szemszög, de így legalább jobban megismerhettük a szereplőket, és a történetet is.
A két főhős sorsának beteljesedése meglepő fordulat volt, de nagyon jó.
Cisi szemszöge kicsit idegesítő volt, eléggé manipulatív a csaj.
És végre nem halt meg egyik főszereplő sem, pedig nagyon féltem tőle…

>!
Emese_Szalai
Veronica Roth: Elválaszt a sors

Veronica Roth fantasztikus világokat teremt. Ez tény. A többi olvasóval ellentétben nekem az első könyv jobban tetszett. bocsi
Cisi manipulációi, a karakterek teljesen logikátlan lépései sokszor felhúztak nem véletlenül tartott ilyen hosszú ideig az olvasása
Aztán:
– Sifa és Eijeh nem fejlődtek sehová
– Tele van felesleges karakterekkel
– Iszonyúan hosszúra nyújtott leírások
– És az egész valahogy… Nehéz ezt megfogalmazni. Eröltetett? Talán ez a jó szó rá. Pl. spoiler és még sorolhatnánk.
Viszont! Iszonyúan drukkoltam, hogy spoiler Esküszöm, akkor kivágtam volna a könyvet az ablakon XD
Szóval Roth jól tud sztorikat lezárni. Ennek meg aztán kifejezetten szépre sikerült a vége. én vágyom a happy end-re, ez van


Népszerű idézetek

>!
Szelén P

– Miért félünk ennyire? – tesszük fel a kérdést magunknak.

(első mondat)

>!
agi452

A halál nem az egyetlen büntetés, amivel valakit sújtani lehet. Rémálmokkal is megbüntethető.

16. oldal

>!
Emese_Szalai

– Nem mindig volt bolygónk – folytatta az asszony. – Az áramfolyó volt az otthonunk, nem pedig egy sziklagolyóbis. Vagy a hajónk. A népünknek talán másoknál szorosabb a kapcsolata az identitásunkkal, mert mindig is küzdenünk kellett a teljes eltűnés ellen. Azért harcolunk érted, a hozzánk tartozásodért, mert a saját létezésünk a tét. Nem mondunk le az egyikről a másik nélkül.

149. oldal

>!
Emese_Szalai

De a hely, amit a szívében korábban tűz töltött meg, ami ismerte a vágyat, a szenvedélyt és a kitartást, most üres volt – a láng ellobbant.

151. oldal

>!
Emese_Szalai

– A sors egy ketrec – folytatta. – Abból ketrecből kiszabadulva választhatsz, cselekedhetsz, mehetsz… akármit, akárhová csak akarsz. Bizonyos értelemben végre megtudhatod, ki vagy.

204. oldal

>!
Emese_Szalai

– Nem ígért nekünk senki könnyebbséget, kényelmet vagy igazságot. Csak fájdalmat és halált.

305. oldal

>!
Emese_Szalai

Kyerta. Főnév. Ograiul: „amit összetörtek, hogy új alakot vegyen fel.”


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Mary E. Pearson: Az árulás szíve
Richelle Mead: A halál csókja
Patrick Ness: Háború a békéért
Robin LaFevers: Sötét diadal
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra
Rachel Vincent: Halott lelkek
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Joss Stirling: Angel
Rachel Hartman: Seraphina