Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.
A hűséges (Divergent 3.) 1327 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2013
Tagok ajánlása: 15 éves kortól
Enciklopédia 34
Szereplők népszerűség szerint
Négyes · Beatrice Prior (Tris) · Christina · Uriah Pedrad · Peter Hayes · Zeke · Caleb Prior · Tori · Evelyn Eaton (Evely Johnson) · Jeanine · Johanna
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 128
Most olvassa 107
Várólistára tette 271
Kívánságlistára tette 350
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Jelentem: a könyv a földön végezte. A harmadik emeletről.
2016.03.13.
Még mindig csak fuldokolni vagyok képes.
Vajon mitől jó egy könyv? Attól, hogy rengeteg érzelmet vált ki az emberből? Nos, ez a befejező kötet teljes érzelmi káosz volt, de ettől még sajnos nem gondolom, hogy jó lett volna… az elejét untam, a közepe zavaros volt, a végét pedig utáltam, gyűlöltem, nem értettem, és iszonyatosan dühös lettem rá! A szereplők döntéseire, tetteire sem találtam magyarázatot. Veronica Roth-nak egy trilógián belül sikerült elérnie, hogy az első rész kedvenc legyen, az utolsó pedig az egyik legnagyobb csalódásom… és nem, nem feltétlenül azért, mert ez a kötet gyenge volt, bár tény, hogy a Beavatott -hoz képest mélyrepülés… hanem a vége miatt. Talán az írónő úgy gondolta, ilyen befejezést kell írnia ahhoz, hogy hiteles legyen, de én kiborultam tőle. Az első 250 oldal értetlensége, összevisszasága után egy ilyen end rendesen felmosta velem a padlót, és még most is mélységes csalódottságot érzek. Ahogy becsuktam a könyvet, lerúgtam az ágyról, és haragosan, keserűen aludtam el. Másnap pedig megsimogattam a borítóját, feltettem a polcra az első két kötet mellé, és szomorúan hátat fordítottam neki, azzal a tudattal, hogy VÉGE. Utálom, hogy ezt művelte velem…
„Még most is érzem az ürességet magam alatt. Olyan, mint a bennem lévő űr; mintha egy száj le akarna nyelni.”
Sokkolt is a vége, meg nem is. Mivel kerültem a spoilereket, így nem tudtam mire számíthatok, de legbelül éreztem, hogy nem lesz rózsaszín a vége.
És érezni lehetett, hogy túl sok mindent akar leírni az írónő, ezáltal néhol logikátlan és összecsapott lett a történet, és nem minden volt teljesen egyértelmű. De néha úgy tűnt még a főhösöknek sem. Ezen kívül felháborító az, amit a városfalon túl élők műveltek. Kiakadtam rájuk eléggé.
Összességében jó ez a sorozat, csak ne le lenne olyan vége ami xd
Kemény dió volt. Nem igazán olvastatta magát. Na meg persze, elég kiszámítható az egész. Sejtettem, hogy spoiler
Tris ebben a részben megbolondult, logikátlanul viselkedett,nem értettem, miért haragszik Tobiasra? Nem hallgatott rá, és? Megállt a világ, tényleg. Borzasztóan gyerekes volt..
Négyes meg olyan semmilyen.. Ő maga se tudja, hogy mit akar.
Tulajdonképpen így a végére oda lett a varázsa. A beavatott egy letehetetlen, egy remek könyv. Azóta csak csökkent a színvonal, már A lázadó sem volt annyira jó. Ebbe a folytonos forradalomba, harcba, összeesküvésbe is beleun az olvasó.. Legalábbis én beleuntam.
Nem is tudom hol kezdjem. A trilógia meg a kiegészítő így egybe nagyon tetszett. De ez a kötet, hát…. Valahogy olyan sötétnek éreztem az egészet. És zavaros is volt. Volt hogy oldalakat újra olvastam és csak nem sikerült belemélyednem. Ebben a részben talán Tris volt a szimpatikusabb. És most tényleg úgy érzem, hogy nem tudok mi mást írni róla. Csak úgy haladtam előre az olvasásba, mert gondoltam csak lesz valami értelmes is, de nagyon ritkán jött be. Sajnálom, de azért el kell olvasni hogy teljes legyen az egész.
Kész káosz ez befejezés. Ebből is kifogyott a lendület, elvesztette a varázsát. :(
Az előző részekben megismert várost szerettem, tetszett a működése a szervezettsége, itt pedig sajnáltam, sőt, hiányzott, hogy már nem ott vagyunk.
Az Elfajzottság rejtélyét egy hülyeségnek tartom, olyan mintha kínjában találta volna ki az írónő, mintha nem lett volna jobb ötlete. Valami igazán érdekes dolgot vártam volna, nem ezt.
A szereplők is szétestek, szegény Tobias lett a végére a legszerencsétlenebb, Tristől meg nem is számíthat az ember másra, spoiler.
Emlékszem mit éreztem az első könyv kiolvasasa után. Annak, amit most érzek semmi köze ahhoz. Szerintem Tobias nem ezt érdemelte volna. Tris… nem is tudom mit mondhatnek róla. Brutális.
Bővebben később, most elhasznalom a maradék zsepimet…
Na, szóval. Nem fogok hosszú értékelést írni, mert nincs miért. Tudom, hogy a Beavatott teljesen magával ragadott én nem voltam normális annak a könyvnek az elolvasása után. Ahhoz képest ez lószar. Előre leszögezném, hogy a négy csillag kizárólag Tobiasnak szól! Merthogy ő rohadtul nem ezt érdemli. Ahogy Tris sem. Nem tudom megérteni Veronica-t. De nem is akarom. Sajnos ezt már elfelejteni nem tudom, de továbblépni megpróbálok. Négyes nem a szokványos pasi. Ő tényleg harcolt, kiállt, kitartott, bízott, támogatott és szeretett. Tris pedig… á, mind egy csak azt tudom mondani, hogy kurvára nem ezt érdemelte volna. Ez a könyv nem tartotta az első színvonalát. Végig sírtam. Nem is sírtam igazából, csak olvasás közben folytak a könnyeim. Közben olvastam, olvastam és olvastam. De tudtam nevetni a könnyeimen keresztül. Leírhatatlan érzés. Főleg nekem, aki aztán tényleg nem szokott 'könnyezni'. Az biztos, hogy a filmre is 100-as zsepivel készülök.
Mentem felejteni, emberek, kellemes szenvedést!
https://www.youtube.com/watch…
Ui: Ezt nem olvasom vissza. a franc se tudja, mit hordtam össze-vissza.
Borzalmas.
Na jó, annyira nem, de akkor sem értem, miért ilyen befejezést kellett írni.
Tetszett a váltott szemszög. Kicsit nehezen szoktam bele. Ebben a részben Tobiast szerettem volna megcsapkodni egy kicsit. Tarkón.
Itt egész sokáig nem volt izgalom, nem bántam, mert a második kifacsart. Aztán a vége. Tudtam, mi fog történni, sajnos elspoilereztem akarva-akaratlanul. Mégis fájt. Értettem Trist. Én is ezt tettem volna.
Először is akkor elolvasom a második rész, ami helyett véletlenül elkezdtem, ha megvan akkor talán majd tisztul a kép.
Ui: egy hónappal és egy köztes résszel okosabban.
Veronica elkövette az a hibát mint előtte oly sokan, nem tudta kitölteni a világát érdekes eseményekkel, ezért a második könyv első harmada utána féktelen, logikátlan rohangálássá vált a egész trilógia.A harmadik rész néhol kimondottan kegyetlen, ami nem volt rá eddig jellemző. spoiler
A vége olyan amilyen, legalább ennyi volt, innen nem igazán lehet folytatni, ami mostanában külön plusznak számít.
Egy darabig nem fogok tudni írni róla semmit… túlságosan életszerű ezzel a sok fájdalommal… Egy-egy történet menekülés egy másik világba az ebben a világban kapott pofonok, fájdalmak, szörnyűségek, kudarcok elől. De ez után a történet után hová meneküljek… ?
Népszerű idézetek
Sokféle úton-módon lehet bátor az ember ebben a világban. A bátorság olykor azt jelenti, olyasvalamiért kell élned az életed, ami túlmutat rajtad – vagy valaki másért. Van, hogy ehhez mindenről le kell mondanod, amit valaha is tudtál, vagy mindenkiről, akit szerettél – valamilyen magasabb rendű cél érdekében.
De előfordul, hogy nem.
Néha nincs többről szó, mint arról, hogy összeszorítsd a fogad, amikor fájdalom gyötör. Bátorság kellhet a nap mint nap végzett munkához, a lassú haladáshoz egy jobb élet felé.
Ez az a fajta bátorság, amelyre szükségem van most.
434. oldal
– Előtted csak csoportos randin voltam, ami többnyire katasztrofálisnak bizonyult. Rendre az lett a vége, hogy Zeke összejött azzal a lánnyal, akivel akart, én meg zavartan és szótlanul üldögéltem egy másikkal, akit korábban valamilyen módon sikerült már megbántanom.
– Szó, mi szó, nem vagy valami kedves – jegyzem meg mosolyogva.
– És ezt épp te mondod.
– Naaaa, én tudok kedves lenni, ha akarok.
– Hmm. – Megkocogtatja a bőrét az álla alatt. – Akkor mondj egy bókot!
– Veszettül jóképű vagy.
Elmosolyodik, fogai megvillannak a sötétben.
– Tetszik nekem ez a „légy kedves” játék.
28-29. oldal
Nem tartozom sem az Önfeláldozók, sem a Bátrak közé, sőt az Elfajzottakhoz sem. Ahogy a Hivatalhoz, a kísérleti városokhoz és a határsávhoz sem. Azokhoz az emberekhez tartozom, akiket szeretek, ők pedig hozzám tartoznak – azt, hogy ki vagyok, sokkal inkább ők határozzák meg: a szeretet és a hűség, amellyel viszonyulok hozzájuk, mint bármely szó vagy csoport.
388. oldal
– Majd én megyek – teszi fel a kezét Uriah. – Én Bátor vagyok. Jól célzok. Emellett jóképű is vagyok, amire nagy szükség van.
61. oldal, 8. fejezet
Ahogyan én kitartottam amellett, hogy Tobias értékes ember, ő is mindig látta bennem az erőt, állítva, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondolom. És tudom, anélkül, hogy mondaná: ez a szerelem műve, ha jól működik: többé válsz tőle, mint ami vagy – és többé, mint amire képesnek tartottad magad.
354. oldal, 41. fejezet - Tris
Azt hiszem, még mindig te vagy az egyetlen ember, aki elég jó ahhoz, hogy jobbá tegyen egy magamfajtát.
36. fejezet
Ha megfosztasz egy embert az emlékeitől, megváltoztatod őt magát.
62. oldal, 12. fejezet
A Bátrak merészek, de kegyetlenek, a Műveltek értelmesek, viszont hiúk, a Barátságosak békések, ám passzívak, az Őszinték egyenesek, de meggondolatlanok, az Önfeláldozók pedig önzetlenek ugyan, ámde szeretnek kötözködni.
111. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Marie Lu: Legend – Legenda 90% ·
Összehasonlítás - Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája 85% ·
Összehasonlítás - Kiera Cass: The Crown – A korona 84% ·
Összehasonlítás - Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs 94% ·
Összehasonlítás - Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén 92% ·
Összehasonlítás - Robin LaFevers: Sötét diadal 92% ·
Összehasonlítás - Tahereh Mafi: Ne engedj 91% ·
Összehasonlítás - Sáfrán Judit: Az írisz áldozata 96% ·
Összehasonlítás - Dan Wells: Fragments – Töredékek 91% ·
Összehasonlítás - Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai 90% ·
Összehasonlítás